Népszabadság, 1996. június (54. évfolyam, 127-151. szám)
1996-06-01 / 127. szám
AL 1996. június 1., szombat. KÜLKAPCSOLATOK - ÁLLÁSPONT NÉPSZABADSÁG 3 Késéssel indult Hajmáskérre a NATO-expressz Az Alba Kör tüntetett a pályaudvaron - Mécs szerint jók a csatlakozási esélyeink Késéssel indult útnak a budapesti Manfred Wörner Alapítvány által a magyar NATO-csatlakozás propagálására szervezett NATO-expressz tegnap Budapestről. Szent-Iványi István, a Külügyminisztérium politikai államtitkára mindazonáltal kifejezte reményét, hogy a magyar szerelvény 1999. április 4-re, a NATO 50. születésnapjára megérkezik Brüsszelbe. Az indulást az Alba Kör Erőszakmentes Békemozgalom három aktivistája késleltette azzal, hogy a Nyugati pályaudvaron a szerelvény előtt a sínekhez láncolták magukat. Akciójukkal a „milliós állami támogatásból működő” Wörner alapítvány és több „álcivilszervezet” túravonala, illetve a közvélemény ilyen eszközökkel való befolyásolása ellen tiltakoztak. Az aktivisták mintegy 15 perccel tudták késleltetni a szerelvény indulását, a rendőrség előállította és szabálysértési eljárás után figyelmeztetésben részesítette őket. A külön vonat Hajmáskérre vitte utasait - közöttük parlamenti képviselőket, NATO- nagyköveteket - azzal a céllal, hogy a vendégek ismertessék Magyarország NATO-csatlakozásával kapcsolatos álláspontjukat. A rendezvény részvevőit levélben üdvözölte Javier Solana, az észak-atlanti szövetség főtitkára, üdvözölve azt a széles körű politikai konszenzust, amely Magyarországon az euroatlanti integrációs törekvéseket övezi. A vonaton tartott konferencián és a hajmáskéri fórumokon többször elhangzott: bizonyos, hogy sor kerül a NATO bővítésére. Az amerikai látogatását befejező Mécs Imre a témával kapcsolatban új Pentagon-tervről tájékoztatta a Népszabadságot. E szerint a NATO-tagországok külügyminisztereinek decemberi találkozóján várhatóan olyan határozatot fogadnak el, amelyben felhívják a katonai szervezet jövő évi csúcstalálkozójának részvevőit, nevezzék meg konkrétan a NATO-tagságra érett kelet-közép-európai országokat. Az Országgyűlés honvédelmi bizottságának elnöke szerint a Fehér Házban és a Pentagonban egyaránt Lengyelország, Csehország és Magyarország csatlakozásáról beszéltek. Az új tagjelöltek megnevezése után egy-két éves várakozás következik. Az érintett három ország ez alatt külön tárgyalna a NATO-tagállamokkal, majd a második évben következne a felvételi okmány ratifikálása. James Wright tábornok, a taszári logisztikai bázis parancsnoka lapunknak elmondta: egyelőre nem tudja megerősíteni, maradnak-e az IFOR- erők Magyarországon mandátumuk lejárta után. A Hajmáskéren rendezett nemzetközi fórumon elhangzottakra reagálva - amelyen többek között Orbán Viktor és Eörsi Mátyás képviselők vázolták fel NATO-csatlakozásunk előnyét - Iván Aboimov, Oroszország budapesti nagykövete kijelentette: Oroszország nélkül nincs európai biztonság. Úgy fogalmazott, hogy a csatlakozás Magyarország ügye, de a felvétel kizárólag a NATO-tól függ. Szerinte a katonai szövetség kibővítése új választóvonalakat képezne Európában. Vele ellentétben Werner Ravens, a NATO főtitkárának munkatársa közölte: a NATO- tagországok egyesült Európát akarnak létrehozni, új választóvonalak húzása nélkül. A csatlakozás kapcsán Gyarmati István, a Honvédelmi Minisztérium helyettes államtitkára a kompatibilitás kérdésére helyezte a hangsúlyt. Mint mondta, a Magyar Honvédséget mielőbb át kell alakítani, hogy illeszkedjen a NATO-ba. A repülőgép-vásárlási tender elhalasztásával kapcsolatban lapunknak elmondta: a döntéssel semmiképpen sem marad magára a légierő. A kormány azonban kénytelen lesz megvárni az új hadsereg felállításának koncepcióját. Amíg ez nem körvonalazódik, értelmetlenség lenne repülőket vásárolni. Mécs hozzáfűzte: a honvédelmi bizottság levélben fordul Horn Gyula kormányfőhöz, hogy az idén ne írjanak ki új repülővásárlási tendert. Egyébként jelezte: megengedhetetlen, hogy az Országgyűlés hatáskörének semmibevételével küldtek repülőket gyakorlatozásra Lengyelországba. Ugyanakkor a civil kontroll működött, hiszen az ügy nyilvánosságra került. Elmondta: bizottság vizsgálja az ügy részleteit. A fórumot helikopterek éleslövészete követte, amelyet megtekintett Keleti György honvédelmi miniszter is. Szabó József Beszállás - most még csak a vonatba teknős miklós felvétele Öt új taggal bővült a KEK Tizenöt tagúra bővült a Közép-európai Kezdeményezés: a szervezet tegnap Bécsben kezdődött külügyminiszteri ülésén döntés született Albánia, Fehérorosz, Bulgária, Románia és Ukrajna felvételéről. A ma záruló tanácskozáson, amelyen hazánkat Kovács László képviseli, szóba kerülnek Bosznia és Horvátország újjáépítésének, illetve a térségbeni együttműködés fejlesztésének a kérdései is. KIKÜLDÖTT MUNKATÁRSUNKTÓL A külügyminiszterek a Hofburg titkos tanácstermében tartottak tegnap délután zárt ülést. Titokban persze nem maradtak az első nap eseményei. Mint Kovács László az eszmecsere után elmondta, egyetértés volt abban, hogy az öt társult ország váljék teljes jogú taggá. A külügyminiszter ezzel arra célzott, hogy az idei ülésszakot megelőzően olyan véleményeket lehetett hallani, melyek szerint Bécsben vita várható a bővítésről. Néhány tagország állítólag nem nézte volna jó szemmel Minszk felvételét, amely nemrég felújította a szövetségesi viszonyt Moszkvával. A jelek szerint a tíz tagállam félretette fenntartásait. Sőt azt is elhatározták, hogy a novemberi grazi csúcstalálkozónak javasolják Moldova felvételét is. Kovács ugyanakkor szükségesnek tartotta leszögezni: a KEK ezzel elérte bővítésének korlátait. Nem került viszont szóba Jugoszlávia csatlakozása, igaz, Belgrád nem is kérte felvételét. A tegnapi ülésen hangsúlyozták annak fontosságát, hogy a KEK szorosan együttműködjék más regionális fórumokkal, mint például a fekete- és baltitengeri országok szervezeteivel. Ez megfelel annak a koncepciónak - hangsúlyozta a külügyminiszter -, hogy igazán stabil csak a régiók Európája lehet. A KEK jövőbeni szerepéről Kovács személyes véleményeként elmondta: a szervezet egyik feladata az lehet, hogy erősítse térségünkben az úgynevezett eurokonformitást, hiszen működési szabályai hasonlóak az EU-éhoz. Keretet biztosíthat három országtípus kapcsolataihoz, a már EU-tagok, a belátható időn belül azzá válók, és az egyelőre kívülmaradókéhoz. A boszniai helyzetről a KEK- országok külügyminiszterei egyebek között leszögezték, hogy összhangba kellene hozni a békefolyamat katonai és polgári elemeit. Különböző vélemények hangzottak viszont el arról, vajon megteremtődnek-e szeptemberre a választás feltételei, s abban sem mutatkozott teljes összhang, hogy meddig maradjanak a helyszínen a nemzetközi békefenntartók. Kovács László a délszláv kérdés kapcsán is - de nem kizárólag annak okán - kiemelte az eszmecserén a kisebbségi jogok biztosításának fontosságát. Laczik Zoltán Párizs aláírja a nyelvi chartát? MTI-JELENTÉS Jacques Chirac francia államfő most zajló bretagne-i körútján kedvezően nyilatkozott a kisebbségi nyelvek használatát támogató Európa-tanácsi nyelvi charta aláírásának lehetőségéről. Párizs eddig általában ódzkodva fogadta a kisebbségek saját, külön jogaira vonatkozó elképzeléseket, attól tartva, hogy bármiféle engedmény a franciaországi kisebbségek (például éppen a bretonok, vagy a baszkok, a korzikaiak) nemzeti öntudatának „feléledéséhez”, vezet, s hosszabb távon megkérdőjelezheti a „francia nemzetállam” egységét. Chirac a bretagne-i körúton - mint a Le Figaro írja tegnapi számában az államfő egyik beszélgetőpartnerére hivatkozva - úgy fogalmazott, hogy a kisebbségi nyelvek immár nem jelentenek veszélyt a nemzeti identitásra. Kolozsvár vasárnap Funar sorsáról dönt Kétségtelen, hogy a holnapi romániai helyhatósági választások egyik legforróbb pontja Kolozsvár lesz. Huszonegy jelölt indul a város polgármesteri székéért folytatott versenyben, s kivétel nélkül mindegyiknek - ilyen vagy olyan formában - az elmúlt négy évben világhírhedté vált Gheorghe Funar leváltása a célja. A kolozsvári polgármesterválasztásnak nemcsak helyi, de országos szinten is hatalmas a tétje. Hiszen ha sikerülne Funart legyőzni, a Román Nemzeti Egységpárt (RNEP) főhadiszállását és országos központját veszítené el, s ez a veszteség minden bizonnyal az ősszel sorra kerülő elnöki és parlamenti választásokig a párt eljelentéktelenítésével járna. Ion Iliescu elnök és a Romániai Társadalmi Demokrácia Pártja (RTDP) számára világos volt az idén is több alkalommal megismételt amerikai jelzés: a szélsőségesekkel szakítaniuk kell ahhoz, hogy bármilyen további támogatásról tárgyalni lehessen. S bár a kormánykoalícióból eddig csak a fasiszta beállítottságú nagy-romániásoknak kellett távozniuk, a RNEP és a RTDP közötti válóper is megkezdődött, s a helyhatósági választások utáni folytatása mindenképp látványos politikai csemegéje lesz az idei nyárnak, az országos választási kampánynak. Az RTDP Kolozsváron, Ioan Rus műegyetemi tanár személyében saját jelöltet indított, s nem sajnált sem pénzt, sem politikai manőverezést annak érdekében, hogy jelöltje számára minél több Funar-támogató szavazatát megnyerje. A legújabb közvélemény-kutatások eredményei szerint sem sikerült Rusnak 18 százaléknyi támogatottságot szereznie, miközben Funarra a lakosság mintegy 35 százaléka szándékszik szavazni. Ez azt bizonyítja, hogy a nacionalista jelszavakra a kolozsvári románság még mindig nagyon érzékenyen reagál. Kolozsváron a román ellenzéknek nem sikerült közös nevezőre jutnia, s ekképpen a Demokratikus Konvenció, a 93-as Liberális Párt, a Románia Alternatívája Párt és a Polgári Szövetség Pártja is saját jelöltet indít. Egyetlen látványos összefogás történt, a Petre Roman-Sergiu Cunescu-féle Szociáldemokrata Unió jelöltje vonult vissza a Demokratikus Konvenció jelöltjének, Radu Sarbunak a javára. A 93-as liberálisok Petre Litiut, a négy évvel korábbi Funar-ellenjelöltet indítják, aki arra számított, hogy a kolozsvári magyarság támogatását ez alkalommal is magáénak tudhatja. De Litiu parlamenti képviselőként több alkalommal a magyar érdekek ellen szólt, s ezt a kolozsvári magyarok nem felejtették el. Az RMDSZ hosszas mérlegelés után úgy döntött, hogy Kolozsváron saját polgármesterjelöltet nem indít, s Radu Sarbut, a Demokratikus Konvenció jelöltjét támogatja. Miután az RMDSZ döntése nyilvánosságra került, minden oldalról megindult Sarbu lejáratása. Funar szerint Sarbu az, aki el akarja adni Kolozsvárt (és persze Erdélyt) a magyaroknak. Rus és Litiu ezt ugyan nem mondták ki, de a továbbiakban felerősítették diskurzusaik nacionalista komponensét. Tibori Szabó Zoltán Bízunk Tódorka Szilárdban Tódorka Szilárdról mindent elmond a neve. Élhetetlen ember, de megbízható jellem. Tanár. Nem a való életben ugyan, hanem színpadon. Már Csiky Gergely ilyennek látta a magyar pedagógust. Kicsit mulya, de nagyon rendes. A vígjátékban persze mulatságos alak. Sokat lehet röhögni rajta. De Kosztolányinál Novák tanár úr, Móránál Hannibál tanár úr a kor tragikus hőseivé lesznek. Pedig csaknem ugyanolyanok, mint Tódorka Szilárd. Hűségesek az elveikhez, az értékrendjükhöz. A jellemükhöz. Ebbe halnak bele. Az irodalmi, filmes, színházi példákat még hosszan sorolhatnánk. Találkozhatunk lázadó, a sorsukba, a körülményeikbe beletörődni nem tudó oktatókkal is. Petőfi, Nagy Lajos írt a társadalmi igazságtalanságot házitanítóként megtapasztaló fiatalemberekről, Bródy alkotta meg a kiszolgáltatottságával megalkudni nem akaró tanítónő alakját. Emlegethetnénk persze Gárdonyi és Móra tanítóit is, akik nemcsak egy-egy falu gyerekeinek, ifjainak sorsát igazították el, de a felnőttek dolgaiban is fontos szavuk volt, akiknek tanácsát, tudását, műveltségét, tisztességét megbecsülték, akiknek a segítségére számítottak, s akik előtt meghajoltak a pénz és a hatalom urai is. Manapság azonban inkább az előző tanári sorsok jutnak az eszünkbe. A kiszolgáltatott pedagógusok, akik mindig is a leginkább voltak kitéve a társadalom minden változásának. A gazdaságiaknak és a politikaiaknak. Rajtuk spórol a költségvetés és tőlük kérik számon az ifjúság erkölcsét. Ideológiai, politikai kurzusok változásakor ők a bűnbakok. Hiszen kiszolgálták az előző rendszert, terjesztették annak ideológiáját. Az előző kormányzati ciklusban főképp pártcsatározások, ideológiai, vallási huzakodások nehezítették az oktatók sorsát. Az új rendszer némely lovagja éppúgy ki akarta sajátítani az iskolát a maga elvei, szelleme számára, mint a korábbi idők vezérei. Most viszont folyamatos gazdasági fenyegetettségben élnek a pedagógusok. Sokan vannak, miközben a pénz és a gyerek egyaránt kevés. Hallunk olyan önkormányzatról, amelyik az iskolán spórolja meg a csatornázás költségeit. A tanügyet ráadásul valóban át is kell alakítani, hozzáigazítva a kor követelményeihez és lehetőségeihez. Csakhogy a folyamatos átszervezés nemcsak a létbizonytalanságot fokozza, de azzal is jár, hogy változik az a közösség, amelyben a tanár dolgozik. Nem alakulhatnak ki emiatt állandó kapcsolatok, munkája nem ágyazódhat be valamilyen egységes folyamatba. Márpedig az ember, akivel dolgozik, akit alakít, mégsem hasonlítható valamely munkadarabhoz, amelynek mindegy, hogy mikor ki kezeli az automata gépsort. A tanári munka eredményességének, hatékonyságának alapvető feltétele lenne a biztonság, a személyi szuverenitás, a bizalom. Pedagógusaink viszont ma is kiszolgáltatottak. Igazgatónak, önkormányzatnak, de leginkább a társadalmi viszonyok örökös változásainak. Sokat mondjuk, milyen nagy baj ez, változtatni rajta azonban, úgy látszik, nem vagyunk képesek. Talán nem is igazán akarunk. Kinevetjük, de azért bízunk Todorka Szilárdban. Zappe László III Az izraeli választások mérlegét röviden IIII IZldél úgy lehetne megvonni, hogy miközben a társadalom - a szó parlamenti-politikai értelmében - az eddiginél is töredezettebb lett, egy kérdésben a szó szoros értelmében kettéhasadt. Ami annyit jelent, hogy a választói ízlés nemcsak sokfelé ment (parlamenti képviselethez jutott például az orosz bevándorlók pártja), hanem ezzel egyidejűleg a nagy pártokat (a baloldali Munkapártot és a jobboldali Likud tömböt) gyengítette és a kicsiket erősítette. Csakhogy szavazni ezúttal nemcsak pártokra lehetett, hanem a miniszterelnök személyére is, és itt csupán kétfajta választási lehetőség adódott: a munkapárti Peresz, mint a „béke embere” és a Ukudista Netanjahu, mint a „békefolyamat revíziójának embere”. A miniszterelnök-választáson tört ketté az izraeli társadalom. Netanjahu olyan kis többséggel nyert, hogy kimondható: a polgárok fele az eddigi békepolitikára, a fele meg az ellen szavazott. Mindez történt annak dacára, hogy a kampányban lényegében egyik jelölt sem ígért alapvetően mást, mint a másik - mindkettő békét ígért és semmi olyan engedményt az araboknak, ami Izrael biztonságát veszélyeztethetné, csak épp a jobboldali jelölt komolyan is gondolta, amit mondott, Peresz kormánya pedig félúton volt a legtörténelmibb engedmények felé. Betetőzéseként annak, amit a békefolyamatban már eddig is megtett. A lényeg az, hogy ami Pereszék részéről küszöbön állt volna, mindarra Netanjahu és a Likud igen határozott nemet mondott. Nemet az önálló palesztin államra; nemet a tárgyalások megkezdésére Jeruzsálem „végleges státusáról”; nemet Hebron kiürítésére; nemet a palesztin területen lévő zsidó települések számának befagyasztására; nemet arra, hogy visszaadják Szíriának a Golán-fennsíkot. Nemet az egész Rabin-Peresz-féle békepolitika vezérlő elvére, a „területeket békéért”-re. Papíron tehát igen kevés jó várható el Benjámin Netanjahutól. Az őt körülvevő befolyásos emberek - sokan az izraeli hadsereg volt vezénylő tábornokai - még azt is megpendítették, hogy felül kell vizsgálni az izraeli-palesztin megbékélés alapjául szolgáló oslói megállapodást. Amivel kétségessé akarják tenni, hogy Arafat és a PFSZ egyáltalán tárgyalópartner lehet. Maga Netanjahu nem vadember (Oslót például, állítja, elfogadja, de irtózik még a gondolatától is annak, hogy Arafattal kezet rázzon), ám az izraeli elitnek ahhoz a rétegéhez tartozik, amely a kolonialista típusú csendőrködést kifizetőbbnek tartja az arabokkal szemben, mint a kompromisszumokat. Azt kell azonban mondani, hogy a keménységnek ezt az igényét a közvélemény nagy részében is újjáélesztették a roppant sikeres béke- és alkufolyamatot megtörő esztelen arab terrormerényletek, amelyek az izraeliek nagy részét aggódóvá tették a saját életükért. Peresznek határozott és meggyőzően hangzó nézete van arról, hogy választási győzelmét ellenfele Iránnak, Szíriának és az általuk támogatott Hamasz-terroristáknak köszönheti. Az izraeliekbe olyannyira betelepült a félelem, hogy amikor - Arafat hathatós közreműködésével, mellesleg - sikerült a terrorszervezetek jelentékeny részét felgöngyölíteni, már késő volt. A nép fogékony lett annak a politikusnak az ígéreteire, aki nemcsak békét, hanem biztonságot is ígért neki, s e kettőt egyidejűleg. Peresz kétségbeesetten magyarázta, hogy nem a béke felelős a terrorét, hanem a béke vezet majd el a terror megszűnéséhez, de egyre kevesebben hittek neki. Hívei jelentős részben lemorzsolódtak, népszerűsége hétről hétre csökkent. Azzal, hogy rájátszott az izraeliek félelmeire, Netanjahu vagy húsz százalékpontnyi hátrányt hozott be hónapok alatt. Most csak abban lehet bízni, hogy döntéseiben mindig szem előtt tartja majd: az izraeliek fele nem őrá, hanem Pereszre szavazott. És mindarra, amit az ő neve jelent. Aczél Endre