Népszabadság, 1997. augusztus (55. évfolyam, 178-202. szám)
1997-08-30 / 202. szám
1997. augusztus 30., szombat Az újrakezdés gyötrelmei Látogatás a Baranya-háromszög magyarlakta vidékein Sepse két embert veszített a Baranya-háromszög szerb megszállása kezdetén: Bacsa Ernőt és Balog Józsefet. 1991 őszén a szerbek egy buszt megtöltöttek környékbeli férfiakkal, s arra a buszra tuszkolták fel a két sepseit. Azóta senki sem hallott róluk. Balog József most lenne negyvenéves, Bacsa Ernő meg az ötvenharmadikat töltené be. A 420 lelket számláló Sepse lakóinak harmada 1991-ben elmenekült Magyarországra és Eszék környékére. A szerbek rendeztek egy polgármester-választást 1993-ban, és a sepseiek Rajki Zoltánra voksoltak. Rajkinak a szerbek beígérték, hogy elvágják a nyakát, ha nem lép vissza. Ő rábólintott, hogy jól van, csak üzenjék meg az elvágás pontos idejét, mert előtte megmossa a nyakát, nehogy még vérmérgezésben haljon meg. Egy idő után immúnisak lettünk a félelemre, ezért inkább nevettünk mindenen — mondja a 40 esztendős Rajki Zoltán. - Azok az emberek, akik korábban egy szál cigit kunyeráltak tőlünk, most azt tehettek velünk, amit csak akartak. Hát lehet ezt másképp kibírni, mint humorral? A sepseiek a megélhetés napi kínjait is humorral oldották fel. A világtól elzárt Krajina magyar és horvát lakóinak szükségük is volt ezernyi leleményre. Rajki Zoltán mindezt így idézi fel: - Volt nekünk külön pénzünk, a krajinai dinár. Az percenként devalválódott. Gépszerelőként eleinte négyszáz márkányi dinár volt a fizetésem, utolján már csak három és fél márkát ért a havi bérem. Abból nem tudtam kijönni. Termett viszont öt vagon búzám. Ötszáz márka volt az értéke. Kaptam érte annyi dinárt, hogy alig fért be az autómba. Kellett is a sok pénz, mert ötszázmilliárdba került egy üveg sör. Amúgy a falu a pálinkafőzésből élt. Állt itt vagy húsz üst, némelyik akár az atomerőmű, sosem hűlt ki. A mi pálinkánk cukorból és vízből készült. Hogy legyen mi megkösse a cukrot, korpát szórtunk bele. De később már azt is sajnáltuk, ezért tehénszarból főztünk pálinkát. Elfogyott az is, nem volt reklamáció. Rajki Zoltán mosolyog a dolgon, aztán beavat aggodalmába: - A 136 elmenekült sepsei közül még csak tizenegyen jöttek vissza. Pedig nincs kitől tartaniuk. A szerbek elmentek. Azt a magyar embert, aki összejátszott velük, szintén kiutáltuk. Megértem az elmenekült sepseieket, amikor haboznak a hazatéréssel: a jószágaikat elhajtották, a házukat kifosztották, munkahely nincs a közelben. Mégis: jönniük kéne már! Ez egy ezeréves magyar település, ennek élnie kell tovább. Kopácson a szerb megszállás előtt 816-an éltek. Az Eszék melletti község lakóinak 94 százaléka magyar volt. A szerbek bevonulása után a magyarok fele elmenekült innen. Közülük eddig - hivatalosan - tízen települtek vissza. Nem hivatalosan, engedély nélkül viszont már százan. Ők sokat kockáztatnak. Akik engedéllyel települnek vissza, azok a politikusok ígérete szerint megroggyant, kifosztott házuk kijavításához kártérítést, az újrakezdéshez pedig támogatást és hitelt igényelhetnek. Cs. mégis engedély nélkül tért haza szülőfalujába. A férfi épp ezért kérte, hogy teljes nevét ne írjam le. Cs. a falubelijei segítségével a család 120 éves házát reparálja. A hat esztendőn át elhagyott portát az enyészet és a tolvajok alaposan elintézték. A beázástól az egyik fal leomlott. Ezt már kijavították, s most a hosszú tornácos ház három szobájának felfagyott betonját újítják meg. A bútorok pótlására viszont sokáig nem lesz lehetőség. Az ágytól a vasalódeszkáig mindent elvittek a falu bitorlói. - Miután engedély nélkül jöttem vissza, eleshetek a támogatástól - mondja Cs. a betonozás szünetében. - A feleségemmel Eszéken beadtuk a visszatelepülési kérvényt már két és fél hónappal ezelőtt. Választ nem kaptunk. Nem várhattam tovább, hiszen kertészetből szeretném eltartani a családomat. Hogy jövőre piacozhassak, januárban palántáznom kell, ezért a házat a tél beállta előtt muszáj vagyok helyreállítani. Kriják László viszont már újra a piacozásból él. Ő és hozzátartozói nem mentek el a faluból a megszállás idején. Kriják gyorsan talpra állította családi gazdaságát, és néhány hete már az eszéki piacra hordja kisbuszával a salátát, a gyümölcsöt és a csemegekukoricát. A nagydarab, 47 éves férfi úgy véli, hogy Kopács a megszállás éveit hamarabb kiheveri gazdaságilag, mint lelkileg. Ez a gyülevész banda minden ok nélkül verekedett és gyilkolt. Tóth Sándornak bajonettel vágták át a torkát. Péteri Julianna éjjel nem engedte be az egyik szerbet a házába, erre belelőttek egy sorozatot az ajtajába. Az asszonyt az ajtó mögött érte halálos találat. Dékány Ferencet pecázás közben ölték meg. A hónaljába kapta a lövést. Valószínűleg magasban volt a keze, nyilván megadta magát, és ekkor lőtték meg. A megszállók Ráde Gyurityot háromszor verték meg. Pedig ő is szerb, csak hát másként viselkedett, mint azt elvárták tőle. Először azért verték össze, mert a segélyosztáskor a magyarok érdekében szólt. Másodjára meg azért, mert a miliciján jelentette, hogy a hadsereg elvitte a kultúrház ötszáz székét. Ütötték és azt ordították, hogy meri följelenteni a szerbeket?! A magyarok Gyurityot választották meg a falu polgármesterének 1995- ben, s attól kezdve a 35 esztendős férfira rászálltak a falu zsarnokai. Az idén áprilisban újra megverték, aminek nyomát hordja is az arcán. Akik Kopácson a megszállás éveiben önkényeskedtek, azok már mind eltűntek a faluból. Azok a szerbek, akik itt maradtak, nem vettek részt a jogsértésekben. Ettől még kényes a helyzetük, hiszen a Kopácsról elmenekült magyarok házaiban laknak, s ha a tulajdonosok hazatérnek, akkor a konfliktus elkerülhetetlen. Hevenko Simics tavaly tavasszal érkezett Kopácsra feleségével, gyermekével, szüleivel. A család a horvátországi Trszenicában élt. Ezt a szerbek lakta falut is megszállták a szerbek 1991-ben. Ám Trszenicát - a Vihar hadműveletben - horvátok 1995- ben visszafoglalták, s ekkor Simicsék - a Vajdaságon át - eljöttek Kopácsra. Itt beköltöztek egy Eszékre menekült család otthonába. Trszenicából az őslakosok valamennyien elköltöztek, Simicsék portáját kifosztották, ők mégis szeretnének visszatérni a falujukba. Ám kiderült, együtt nem mehetnek, Simics felesége ugyanis Dél-Szerbiából származik, tehát jugoszláv állampolgár, így ő nem térhet vissza egy horvátországi faluba. Simicsék kollektíven nem mehetnek vissza falujukba, de itt sem maradhatnak. Jugoszláviába viszont nem akarnak menni, mivel ott nincs ismeretségük. A zsákutcába jutott család segélyekből és napszámból tartja fenn magát, művelik az elfoglalt ház kertjét, csigát és békát gyűjtenek. Idősebb Simics reménytelennek ítéli a család jövőjét, aztán hogy borúját elűzze és bizonyítsa, a kopácsiakra nincs oka haragudni, pálinkát és kupicákat hoz, és a kerítéshez támaszkodva körbekínálja helybéli kísérőimet a méregerős itallal. Az 1235 lelkes Vörösmart 888 magyar lakójából 302 menekült el a megszállók elől. Eddig mindössze három magyar család tért vissza. Igaz, itt is lesz akadálya néhány magyar család visszatelepülésének, hiszen 1992 elején húsz portát szerbek foglaltak el, s közülük sokan egyelőre nem tudják, merre induljanak. Vörösmart magyar nyelvű általános iskolájába 161 helybéli, csúzai, daróci, laskói, kopácsi, sepsei és újbezdáni gyerek jár. Pechő Ferenc és felesége az iskolában tanít, és azt mondják, hogy az elmúlt évek nélkülözései, bizonytalanságai, atrocitásai rossz hatással voltak a fiatalok fejlődésére. Nem járhattak kirándulni és focizni, nem mehettek ki a Dunára fürdeni, pecázni, ez fizikálisan is megviselte őket - mondja Pecho Ferencné. - Korábban itt jól éltek az emberek, de az elmúlt években a családok legfőbb témája az volt, hogy mi lesz a vacsora. A pénztelenség, a kitaszítottság, a kegyetlenségek kishitűvé, agresszívvé tették a gyermekeinket. - A nyolcadik osztály után a gyerekek öt éven át nem tudtak hol továbbtanulni - árnyalja a Baranya-háromszögbeli magyar fiatalok közelmúltbéli kilátástalanságáról alkotott képet Pechő Ferenc. - Legfeljebb egy szerb iskolába mehettek volna, de oda a szülők nem adták őket. Ez a kor megvadította a szerb gyerekeket is. Előfordult, hogy a pélmonostori iskolába kézigránáttal jártak a szerb diákok, és megzsarolták még a tanáraikat is. A Pecho házaspár szerint a vörösmarti magyarok talán legnagyobb fájdalma az, hogy az anyaország szerintük elfeledkezett róluk a megszállás éveiben. - Szinte senki sem jött el hozzánk - mondja Pechő Ferenc. - Pedig lett volna rá mód. A Vajdaságon keresztül be lehetett utazni a Baranyaháromszögbe. Nem ajándékra, segélyre, pénzre vágytunk, hanem néhány megértő szóra. Az , ra, hogy meghallgassa- Újra otthonnak minket. A kapcsolattartás gesztusaira. De nem jöttek a magyarok - a Vajdaságba mentek benzint csempészni. Mindegy, elmúlt, felejtsük el! A Baranya-háromszög magyar lakói azonban egyhamar aligha lesznek képesek a feledésre. A jövőt ugyan reménykedve várják, de csak magukban bíznak. A nemzetközi erőkről rossz a véleményük; úgy vélik, az 1992-ben megjelent UNPROFOR, majd az őket 1996-ban felváltó UNTAES asszisztált a terület kifosztásához. A magyarok óvatosan fogadják a horvát politikusok ígéreteit a Baranyának szánt támogatásokról. Magyarországtól remélnek ugyan segítséget, de attól tartanak, hogy aki majd jön, az nem segíteni akar, hanem szeretne meggazdagodni az újjáépítésen. A szerbekkel szemben gyanakvóvá váltak a magyarok. Nem vitatják, hogy az itt rekedt szerbek félrevezetett és ártatlan vesztesek, ám velük akkor sem kívánnak egy hajóban evezni. - Minden ellentétet félretéve kellene továbblépni - véli Kós András, az UNTAES Pélmonostorra vezényelt, civil ügyekkel foglalkozó munkatársa. - A tizenháromezer Baranya-háromszögbeli magyar fele elmenekült, és közülük eddig alig pár százan tértek vissza. Hogy ez a közösség újra erős legyen, ahhoz megbékélésre van szükség. Még a szerbekkel is. Mert mostantól ugyanaz a Baranyában élő magyarok és szerbek érdeke. Ungár Tamás TEKNŐS MIKLÓS FELVÉTELE HÉTVÉGE NÉPSZABADSÁG 25 Ne törődjön az idővel! z i/iuu zz 2 ^BTiTlirmtfrLTT’DULdi^^ tTi I m g m uWggk m percdíja csak 12 Ft! Felejtse el az óráját és készüljön fel a hétvégi hosszú-hosszú, kötetlen beszélgetésekre! Mert a Pannon GSM előfizetőinek a belföldi beszélgetés percdíja az év végéig minden hétvégén csak 12 forint a szokásos 26 forint helyett. További részletekért hívja nonstop ügyfélszolgálatunkat a 06 464 6020-as, a 06 20 200 200-as vagy mobiltelefonjáról díjtalanul a 030-as telefonszámon! A kedvezmény 1997. december 31-ig minden hétvégén szombat 00.00 órától vasárnap 24.00 óráig érvényes. Az árak ÁFA nélkül értendők! ttött élvonal.