Népszabadság, 1997. szeptember (55. évfolyam, 203-228. szám)
1997-09-27 / 226. szám
1997. szeptember 27., szombat MAGYAR TÜKÖR Csillebúcsúztató az uránbányában Tizennyolcmilliárdba kerül a környezeti károk elhárítása „Élt 42 évet” - ez a mondat állt annak az érccel telerakott csillének az oldalán, amely pénteken utoljára emelkedett felszínre a pécsi uránbánya 4-es üzemében. Amikor a csille délután fél kettőkor kigördült az üzem udvarára, az Ércbányász Fúvószenekar eljátszotta a Himnuszt. A körben álló bányászok közül többeknek bepárásodott a szemük. Horváth István sem szégyellte a könnyeit. A 4-es üzem 55 esztendős portása korábban negyedszázadon át a föld alatt dolgozott. Az uránhoz 1962-ben szegődtem el - mondja az erős felépítésű, kék szemű férfi, akit társai csak Pedál becenéven emlegetnek. - A Tolna megyei Fürgédről jöttem, és úgy gondoltam, hogy két-három év alatt megszedem magam, aztán továbbállok. De aztán nem tudtam elmenni innen. Ragyogó kollektíva volt itt, remek emberek, élveztem a munkát. Később leszázalékoltak, azóta portásként dolgoztam. Most végig kell néznem, hogy bezárják a bányát. Borzalmas érzés. Szerintem igazságtalan is. Amikor megjegyzem, hogy szakemberek számításai szerint a bánya drágán termel, és a pécsi uránérc önköltsége két-háromszorosa a világpiaci árnak, akkor azért nem tiltakozik. - Az első brigádom tizenhat tagjából talán ha ketten élnek még - mondja csendesen Horváth István. - Kiszívta ez a munka az emberek erejét. Az üzembezárás keserű pillanataiban néhányan felelevenítették, hogyan kezdődött a pécsi ércbányászat. A város nyugati határában 1955-ben - szovjet szakemberek irányításával - megkezdett uránbányászatot az első pillanattól nagy titkolódzás és jó néhány találgatás övezte. A legtöbb hír az uránbánya veszélyességéről terjedt el, ennek ellenére az ország minden részéről özönlöttek ide a jelentkezők. A hetvenes években nyolcezer alkalmazottja volt az uránbányának. A várvégen az akkori hazai átlagfizetés többszörösét is meg lehetett keresni. Ennek azonban ára volt, hiszen a szilikózis, valamint a vibráció és a sugárzás okozta ártalmak néhány év után már egészségromlást okoztak. Ráadásul a bányászok gyakorta versenyszerűen túlhajtották magukat a munkában és a „férfias örömökben”, ami csökkentette ellenálló képességüket. Ha fellapozunk egy korabeli urános brigádnaplót, akkor kiderül: a föld alatt egy évtizedet leszolgáló uránbányászok 10- 15 évvel hamarabb búcsúznak el az élettől, mint kortársaik. Mégis, amikor 1989-ben a Németh-kormány ipari minisztere, Horváth Ferenc azt nyilatkozta, hogy a pécsi ércbánya vesztesége nem finanszírozható tovább, akkor a bányászok tüntetést szerveztek, és hatezer tiltakozó füttye akadályozta meg a minisztert abban, hogy elmondja érveit. A vállalatnál 1990-ben óriási leépítés, majd átalakulás kezdődött, és ezzel a bánya tulajdonképpen kapott egy lehetőséget a túlélésre. Ám a megszabott feltételeket a cég nem tudta teljesíteni, mivel az itteni érc geológiai adottsága - ezáltal kitermelhetősége - kedvezőtlen, és a kőben alacsony az urán koncentrációja. Ezért 1994-ben úgy döntött a kormány, hogy a mecseki uránbányászkodás nem folytatható, és - a feltárt készleteket leművelve - a bányát 1997-ben be kell zárni. Tegnap eljött a záróra pillanata. Az évet még ezerszázötven dolgozóval kezdő a Mecsekurán Kft. létszámát decemberig fokozatosan leépítik. A kft.-t végelszámolással megszüntetik. A bányászkodás okozta környezeti károk elhárítása öt-hat évig eltart még. Betömedékelik az ezer méter mély bányaaknákat, megtisztítják a több mint száz kilométer hosszú vágatokat, sugármentesítik és lebontják az ércdúsítót. A legnagyobb feladatot a zagytározók jelentik, mert az ezeken átszivárgó vizek kémiai és radioaktív szennyeződéseket juttathatnak a pécsi vízbázisba. A környezetvédelmi beruházások költségeit három éve még öt-hatmilliárd forintra taksálták. Legutóbb Benkovics István, a Mecseki Ércbányászati Vállalat vezérigazgatója már 18 milliárdra becsülte a várható kiadásokat. Nagy kérdés, hogy lesz-e elég pénz a bányakárok rendezésére. A tegnapi búcsúztatón az ÁPV Rt. képviseletében megszólaló Kocsis István azt mondta: a pénz maradéktalanul rendelkezésre áll. Ez mindenesetre megnyugtató lehet az itt élőknek. De akárhogy is van, 1997. szeptember 26-a akkor is drámai napja a pécsi bányászatnak. Hiszen tegnaptól nemcsak a hazai uránkitermelés szűnt meg, hanem - mivela pécsi mélyművelésű szénbányák már korábban bezártak - megszűnt a klasszikus értelemben vett bányászkodás Baranya székhelyén. A Mecsekurán Kft. még megmaradt, száznyolcvan bányászának több évre munkát ad a rekultiváció. Ungár Tamás I HÓCIPŐSAROK Elismerem, kicsit bántó a cím a hágai ítélettel kapcsolatban, de a fene érti, hogy Pozsonyban győzelemről, Pesten meg döntetlenről beszélnek, ugyanígy vitatkoztunk egyébként Kispesten is a szerdai eredményekről, ahol Varga partjelző lengetésére Molnár nem adott meg egy szabályosnak tűnő Nicsenkofejest. Ráadásul a Népszabi a kormánybiztos szerint még ordas módon ki is szivárogtatta a Bős-Nagymaros rangadó végeredményét. Mintegy tízmillió honfitársammal nem sokat értek a fenékküszöbhöz, viszont tudok sakkozni, ott létezik a felülről remi kifejezés, amikor a jobban álló még órákig szórakozhat, a másik meg órákig szenvedhet, de végül a hosszas masszírozás ellenére is a parti döntetlenül fog végződni. E reményre persze még hat hónapig kell várni, bár a miniszterelnök úr - hála hajnali kocogásainak - az utóbbi időben igencsak felgyorsult, péntekre máris hétpárti találkozót hívott össze, hiába tiltakozott a Fidesz, hogy ennyi idő alatt el sem tudja olvasni a több mint kétszáz oldalas angol szöveget. A kisgazdák persze állnak elébe, azaz vagy jobban tudnak angolul, mint a fiatal szabadelvűek, vagy e szempontból nekik teljesen mindegy a találkozó időpontja. Horn amúgy is nagyon beindult a héten, a Sportcsarnokba terelt nyugdíjasoknak váratlanul megígérte, hogy 65 éven felül hamarosan ingyen használhatják a villamosokat, a buszokat és a miniszteri autókat, s bizonyságképpen a Médiahajóra is beszállt, sajnos nem hallottam, mert nekem klausztrofóbiám van a jelenlététől, bár biztos megígérte, hogy a 65 éven felüli újságírók is ingyen átmehetnek gyalog a túloldalra, persze nem politikai értelemben. A média teljesen érintetlen a politikától, hiszen - mint a reggeli lapok írták - azt is mondta a tévécsatornákról, hogy a döntés előtti napokban nagy nyomás nehezedett rá, rengeteg levelet kapott, de az ezekre adott válaszokban csak azt írhatta: a kormánynak nincs beleszólása a döntésbe. Azért a Hócipő örömmel venne Nesze semmi egy fotót is az aktusról, igazi szenzáció lenne, amint a kormányfő éppen rengeteg levelet körmölve bizonygatja, hogy mibe nincs beleszólása. Egy finom distinkcióra is felfigyeltem, kizárólag a döntés előtti napokról beszélt, azt nem mondta, hogy azért nem tudott beleszólni, mert már nem volt mibe. Olyan ez, mint Bodnár úr cáfolata a Robinsonban, miszerint nem igaz, hogy egy okirathamisításra szakosodott banda vezetője volt, a tagságra már nem tért ki. A Nemzeti Sport szerint egyébként friss iratok érkeztek Amerikából, miszerint cége a magyar szerződéskötések időpontjában fel volt függesztve, lassan az MLSZ-nek is ki kell dugnia a fejét a homokból, mert Homoki úr a kisgazdák részéről lassan kiássa a dolgot, és még felsérti az ásó őket, hogy egy rossz szóviccel éljek. Azért láttam a miniszterelnök urat, éppen szirénázva távozott a hajóról, akkor értem kocsimmal a visegrádi kapu elé, épp zárták a rendőrök, mondván, ezer kiszálló újságíró épségére kell vigyázniok. Én voltam a sorban a harmadik, a negyvenedik percre már úgy százan lettünk, papok, turisták, kőművesek, ennyien átkozták a magyar sajtót, beleértve azokat a kocsikat, akik a sort előzve próbáltak bejutni. Több államtitkárt is felismertem az izgága sofőrök mellett, akik buzgón magyarázták az őrmestereknek, hogy nekik sürgősen le kell jattolniuk a vezető hírlapírókkal, amióta Sólyom alkotmánybíró is kért villogót a belügytől, hátha egy sürgős alkotmánysértésre kell kiszállnia, már semmin sem csodálkozom. Egy hófehér Merci is leelőzött minket, pontosabban nem is fehér, mert rá volt kasírozva a Magyar Hírlap néhány vezércikke, állítólag kapták, azt nem tudom, hogy cikkekért vagy másért. Amúgy érdekes volt a Médiahajó, a legelismertebb tévé a szavazatok alapján a TV 1 lett a TV 2 előtt, de Peták úr, bár a helyszínen volt, nem vette , át a díjat, pedig biztos nagyon megtapsolták volna. Ahol a főszerkesztők kedves barátomat, Betlen Jánost választják a tévések közül a sajtópáholyba - pár hónapra rá, hogy Bánó nyomába lépve kritizálta és gúnyolta a Merlinben megszűnése órájában az Objektívet -, ott minden megeshet. Ahogy azt se igen értettem, hogy a másnapi lapok miért Hornnal és a pártok másodembereinek kinyilatkoztatásaival voltak tele, hát e hajó nem arra való, hogy ők hallgassanak legalább egy évben egyszer az újságírókra? Vagy mondjuk amazok tárgyalják ki egymás között azokat a tisztes dolgozatokat, amiket a hajó utasainak írtak társaik a rendezők felkérésére, például hogy szellemirtás folyik a Magyar Televízióban? Tudom, naivitás a részemről, az okosabbakat már mind megvették kilóra, akik rég rájöttek, hogy a rendszerváltás órái, no meg a ’94 eleji csetepaték egy pillanatra elhitették egy pár bolonddal, hogy számít, amit írnak, vagy az, ha nem írhatnak, de ma már a dolgok visszatértek a természetesen medrükbe - kivéve a Dunát -, és okos ember kiszáll a buliból. Ki úgy, mint Gádor Iván barátunk, neki már nem kell az ingyen villamos, ki milliomos tévészerződésbe, píárba, miegymásba. Persze visszafelé sem szálltam be a hajóra, meg voltam fázva, mielőbb ágyba akartam kerülni. Ráadásul aznap este még egyszer ráfáztam a rendőrökre, ugyanis Kispesten is lezárták a kapukat, hogy előbb elvonulhasson a túloldali vendégszektor. Azzal már nem törődtek, hogy az innenső részen vegyesen ültünk - dobálta is egymást a két tábor a Varga lengetése után -, vagyis jó harminc percre összezárták a maradék franzstadtiakat a Kispest kemény magjával. Tán Hágából kapták az utasítást, próbaképpen, hisz az ottani bíróság is összezárt minket hat hónapra a szlovákokkal. NÉPSZABADSÁG 7 A világ közelebb van mint gondolná... A távoli kontinens olyan varázslatos, olyan megfoghatatlan. Mi közelebb hozzuk Önhöz. Repüljön a British Airways járatain az Egyesült Államokba vagy Kanadába november 1-től március 31-ig kedvezményes áron, és fedezze fel az új világ rejtelmeit. További információért kérjük hívja a 266-6699-es telefonszámot vagy érdeklődjön az utazási irodáknál. A fenti ajánlatok a december 11-től december 24-ig terjedő időszakra nem érvényesek. BRITISH AIRWAYS : A világ kedvenc légitársasága New York 70 000 Ft Washington 75 000 Ft Chicago 79 000 Ft Miami 80 000 Ft Atlanta 80 000 Ft Toronto 80 000 Ft Ha bármelyik kurzusunk felkeltette érdeklődését, Hívja 250-1680/438 vagy a 188-8359-es számot, és munkatársaink részletes információkkal állnak rendelkezésére 1034 Budapest, Bécsi út 122-124 Telefon: 250-1680/437, 438 Fax: 188-8359 Levélcím: 1960 Budapest e-mail: oktatas@nepszabadsag.hu SZEPTEMBERBEN INDULNAK ÁLLAMILAG ELISMERT SZAKKÉPESÍTÉST NYÚJTÓ VALAMINT TOVÁBBKÉPZŐ TANFOLYAMAINK Felsőfokú újságíró (Diplomások számára, egy éves, 60 000 Ft/félév) Középfokú újságíró (Érettségizettek számára, egy éves, 65 000 Ft/félév) Felsőfokú televízió, rádióriporter, műsorszerkesztő (Diplomások számára, másfél éves, 80 000 Ft/félév) Fotóriporter (Alapfokú fényképészeti ismeretekkel rendelkező érettségizettek számára, egy éves, 75 000 ft/félév) Korrektor (Érettségizettek számára, egy éves, 45 000 Ft/félév) Felsőfokú sajtószóvivő (Diplomások számára, egy éves, 70 000 Ft/félév) Laptördelő és képszerkesztő (Érettségizettek számára, egy éves, 65 000 Ft/félév) Középfokú sajtóreklám- és hirdetésszervező (Érettségizettek számára, egy éves 50 000 Ft/félév) Videoműsor készítő (Érettségizettek számára, egy éves, 75 000 ft/félév) Sajtófőnök (4 hónap, 70 000 Ft) Marketing-üzleti kommunikáció (8 hét, 40 000 Ft) Médiatréning (2 nap, 50 000 Ft) Kiadványszerkesztés (45 óra, 45 000 Ft) Alapfokú számítógépkezelő (20 óra, 20 000 Ft) Tanáraink: a Népszabadság szerkesztőségének tagjai,többek között Antal Anikó, Daniss Győző, Falus Gábor, Féner Tamás, Friss Róbert, Hovanyecz László, Lengyel László, Ránki Péter, Rédei Ferenc, Sereg András, Dr. Skriba Judit, Szigethy András, Tamás Ervin, Tripolszky László, Vörös T. Károly, valamint Bánó András, Bíró Péter, Gombár Csaba, Görög Ibolya, Halmai Gábor, Horváth Ádám, Keszthelyi András, Papp István, Strasser Tibor, Szántó Péter, Vitray Tamás és mások. OKTATÁSI KÖZPON NÉPSZABADSÁG