Népszabadság, 1997. november (55. évfolyam, 255-279. szám)
1997-11-01 / 255. szám
2 NÉPSZABADSÁG Letette az esküt a lengyel kormány Negyven nappal a lengyel választások után tegnap hivatalosan is felesküdött a győztes Szolidaritás Választási Akciója (AWS) és a konzervatív liberális Szabadság Unió (UW) alkotta kormány. • VARSÓI TUDÓSÍTÓNKTÓL Aleksander Kwasniewski lengyel államfő az ünnepélyes ceremónián úgy fogalmazott, hogy az új kormány legfontosabb feladata a gazdasági és társadalmi reformok befejezése, valamint az euroatlanti integráció továbbvitele lesz. Jerzy Buzek miniszterelnök válaszában megismételte, hogy kabinetje teljesíti választási ígéreteit, az állam decentralizálását, a nyugati integráció megvalósítását. Buzek az eskütétel előtt átnyújtotta az államfőnek a kormány tagjainak nyilatkozatát, amelyben kinyilvánítják, hogy nem működtek együtt a kommunista állambiztonsági szervekkel. Az alkotmány szerint Jerzy Buzeknek két hét áll a rendelkezésére ahhoz, hogy elmondja parlamenti expozéját. Az előzetes információk szerint erre már a jövő pénteken sor kerül és ekkor szavaz bizalmat a szejm az új kormánynak. A szavazás minden bizonnyal csak formalitás lesz, hiszen az AWS-UW koalíció kényelmes, 30 fős többséggel rendelkezik a szejmben. Kérdéses ugyanakkor, miként szavaznak a Szolidaritás Választási Akciójában jelentős szerepet játszó Centrum Megegyezés képviselői. A legnagyobb ellenzéki erő, a Baloldali Demokratikus Szövetség frakcióvezetője Jerzy Miller közölte, hogy frakciójuk csak a miniszterelnöki programbeszéd elhangzása után dönt arról, hogy bizalmat szavaz-e vagy sem a kormánynak. Kwasniewski államfő és az új kabinet REUTERS-FOTÓ ■portré Szaddám Huszein, a „nagy túlélő” Mi vezette Szaddám Huszeint, hogy - dacolva Washingtonnal, s az esetleges újabb szankciófenyegetésekkel - ismét kész ujjat húzni az Egyesült Államokkal? - találgatják megfigyelők. Bármi legyen is a mögöttes indíték, a bagdadi vezető teljesen biztosnak érzi pozícióját, nem tart semmilyen belső mozgalomtól, amely - a külső nyomást kihasználva - ellene fordulna. Hazájában már jó ideje egyeduralkodó, potenciális ellenfeleivel már régen leszámolt. A 60 éves politikus fokozatosan emelkedett a hatalom grádicsain, ügyesen kihasználva családi kapcsolatait is. Kilencgyerekes parasztcsaládban született, fiatalon bekapcsolódott a Baath Párt földalatti tevékenységébe. Kairóban hallgat jogot, de valódi tehetsége a hatalom megszerzésének és megtartásának művészetében teljesedett ki. Igazi túlélő: sem az Irán elleni, nyolcéves háború, sem a Kuvait elleni katonai kaland nem vetett véget karrierjének. Kézben tart mindent és mindenkit a bagdadi apparátusban, ő a hadsereg főparancsnoka, a párt főtitkára, kisebbik fia irányítja belső testőrségét. Kérlelhetetlenségéről és külföldre menekített vagyonának nagyságáról - legendák keringenek. Amikor vejei két éve családostól Jordániába menekültek, hazajövetelük esetén büntetlenséget ígért a „megtért bűnösöknek” . Ám visszatérésük után kivégeztette az „árulókat”. Rengeteg híresztelés kering nagyobbik fia, Udaj kegyetlenségéről is, s kevesen csodálják, hogy a Szaddám fiú ellen tavaly decemberben merényletet követtek el. Udaj túlélte, de rokkant maradt, így sok megfigyelő most a fiatalabb fiú, Kuszaj utódlási esélyeinek növekedését jósolja. Sz. G. Szaddám géppisztolyt tölt REUTERS-FOTÓ ■ távirati stílusban CSIANG CO-MIN kínai kommunista pártfőtitkár nyitotta meg pénteken a New York-i értéktőzsde (NYSE) munkanapját. A 2800 tagú „parkett” brókerei vastapssal fogadták a jelzőcsengőt, amely után a kínai és más ázsiai papírok árfolyama rögtön emelkedni kezdett. (Washingtoni tudósítónktól) IZRAELI-PALESZTIN találkozóra kerül sor hétfőn Washingtonban. Az amerikai kormány reméli, hogy a két küldöttségnek végre sikerül megállapodnia az izraeli csapatok kivonásának menetéről. (Tel-avivi tudósítónktól) A FRANCIA KORMÁNYFŐ olyan NATO-bővítés híve, amely nem kelt nyugtalanságot Oroszországban. A Moszkvában tárgyaló Lionel Jospin úgy vélekedett, hogy meg kell változtatni Moszkva és az észak-atlanti szövetség tagjai közötti viszony jellegét is. (MTI) BELGRÁDBAN KUDARCBA fulladtak Vesna Pesics asszony arra irányuló erőfeszítései, hogy a szerb ellenzék közös jelöltet állítson a november 7-re kiírt elnökválasztáson. Eddig három jelölt, Milan Milutinovics külügyminiszter, Vojislav Seselj és Vuk Draskovics indulása tűnik biztosnak. (MTI) KÜLPOLITIKA 1997. november 1., szombat Vaculík nem írna új kétezer szót Ludvík Vaculík hetvenkét esztendős cseh írót a magyar olvasó Szekerce című, 1968-ban Bábi Tibor fordításában kiadott regénye után ismerheti. A regényt azonban megelőzte az író közéleti szerepvállalásának híre. Vaculík 1967 júniusában, a csehszlovák írószövetség emlékezetes közgyűlésén nagy vihart kiváltott felszólalásában azt mondta: „van egy álmom arról a kormányról, amely azonosulni tud az állampolgárral és arról az állampolgárral, aki azt érzi, hogy ő maga a kormány...” Vaculíkot akkor kizárták a kommunista pártból. Egy esztendővel később ő volt a szerzője a nevezetes Kétezer szó című felhívásnak, amely Brezsnyevék számára a közvetlen ürügyet szolgáltatta a katonai beavatkozáshoz. Vaculík 1968-tól a rendszerváltásig belső emigrációban élt és az egyik legnagyobb cseh szamizdat, a Petsice irányítója volt. Jelenleg ismét aktív publicista. A Právo című baloldali cseh napilap pénteken közölte nyilatkozatát, melyben elmondta: a „Kétezer szó” a mai helyzetre már nem alkalmazható. Manapság minden embernek a maga kétezer szavát kellene megfogalmaznia... (Az 1968-as nyilatkozat az egyén szabadságjogait és a nemzeti függetlenséget követelte.) Arra a kérdésre, hogy mint volt kommunista „mit gondol a szocialista eszményekről, utópia volt csupán, vagy némelyikük megvalósítására jelenleg is szükség lenne?” Vaculík ezt válaszolta: „Az, hogy szocializmus lett nálunk, az előző rendszer hiányosságaiból következett. Ez a rendszer nem tudta hitelesíteni magát, így aztán a szocializmus nálunk megbukott, de a kapitalizmus közben nem lett jobb... Viszont azok az okok, amelyek miatt annak idején a szocializmus nálunk győzött, állandóan újratermelődnek... Mindaz, amiért régen az emberek a szocializmusra szavaztak, ma is létező baj. A leginkább zavar engem, hogy vannak, akik azt képzelik: mechanikusan visszatérhetünk egy liberális demokráciához, anélkül, hogy okultunk volna abból a kapitalizmusból és abból a szocializmusból. Egyetlen új gondolatunk sincsen.” Vaculíkról tudnia kell, hogy olyan könyveivel, mint a Cseh álmoskönyv, vagy a Hogyan csinálják a gyereket? a disszidens lét részletes krónikáját adta. Jelenleg pedig a Klaus-kormányt támogató tekintélyes prágai lap, a Lidové noviny vezető publicistája. Tehát semmiképpen nem vádolható, hogy akár baloldali lenne, akár Klaus kormánya ellen lázadna, hiszen ezt a kabinetet többször biztosította támogatásáról. Jelenlegi álláspontja annál figyelemre méltóbb... Pozsony, 1997. október Kilenc évet kapott a Moszkvának kémkedő francia magfizikus Kilencévi börtönbüntetésre ítélte a párizsi különleges esküdtszék Francis Temperville-t, aki 1989-1990 között titkos dokumentumokat adott el a KGB- nek, majd annak utódszervezetének. A francia magfizikus nem politikai meggyőződésből, hanem pusztán anyagi okokból szolgáltatott ki atomkutatási adatokat a párizsi szovjet nagykövetségnek. MUNKATÁRSAINKTÓL Francis Temperville az Atomenergetikai Főbiztosság munkatársaként két év alatt mintegy száz iratot adott át egy KGB-ügynöknek. A 40 éves agglegény állítólag csak 160 ezer frankot keresett az atomkutatási dokumentumokkal, ráadásul állította: nem volt tudatában annak, hogy a volt Szovjetuniónak dolgozik. A fáma szerint Temperville kezdetben magfizika-különórákat adott, és diákjai között volt a szovjet nagykövetség egyik munkatársa is. Temperville fejét „tálcán kapta” a párizsi kormány, amikor az orosz hírszerzés egyik ezredese 1992- ben Londonba menekült, és a menedékjogért kiszolgáltatta az ügynökök teljes listáját. A sors iróniája, hogy Temperville ekkor már nem is dolgozott az oroszoknak. A nyolcvanas-kilencvenes évek fordulóján hasonló sors várt több, még a hidegháborús korszakban tevékenykedő ügynökre. Az évszázad egyik legjelentősebb hírszerzési ügyének főszereplőjét, az amerikai Clyde Lee Conradot 1990-ben ítélték életfogytiglani szabadságvesztésre. Conrad 1978 és 1985 között, anyagi ellenszolgáltatásért fontos NATO-titkokat adott el a magyar katonai hírszerzésnek: a NATO kiképzési tervei, a Nyugat-Európa védelmét szolgáló előírások és a Varsói Szerződés esetleges offenzívája idején életbe lépő forgatókönyvek mind Conrad közvetítésével jutottak Budapest és Moszkva tudomására. Az ügy pikantériája, hogy az amerikai altisztet az 1956-ban Amerikába áttelepült Szabó Zoltán szervezte be, aki végül még börtönbe sem került. Klasszikus kémhistória kavarta fel a román belpolitikai életet még évekkel a hidegháború vége után is: 1995-ben egy újságírónőnek álcázott, 22 éves román titkos ügynök „érdeme” volt, hogy hazarendelték Svájc bukaresti nagykövetét. A román Mata Hari elcsavarta az 56 éves diplomata fejét, majd titkos információit továbbadta megbízóinak. Az újságírónő állítólag a svájci száműzetésben élő I. Mihály király, valamint Ceausescu titkos svájci számlái iránt érdeklődött. Ipari hírszerzésre állnak át a szolgálatok A szakértők egyetértenek, hogy a politikai kémkedést ma már háttérbe szorítja a gazdasági jellegű hírszerzés. A nemzeti titkosszolgálatok 1990 után feladatul kapták, hogy minden eszközzel támogassák a hazai vállalatokat a külföldi piacokon. A „védett vállalatok” közé sorolják az informatika, az autó- és repülőgépgyártás, az űrkutatás, a gyógyszeripar és a közlekedés néhány ágazatát is. A francia titkosszolgálat (DGSE) köztudottan évek óta „kémleli” a francia vállalatok nemzetközi riválisainak titkos üzleti ajánlatait, hogy így előnyösebb helyzetbe hozza a hazai cégeket. Az amerikai CIA (amelyet 1994-ben Clinton elnök hivatalosan is felruházott az ipari kémkedés feladatkörével) az izraeli titkosszolgálat mellett éppen a franciát jelölte meg, mint az amerikai cégek ellen legtöbb aknamunkát kifejtő szervezeteket. A DGSE nem kíméli az Európai Unión belüli riválisait sem: 1993-ban például éppen a német Siemens orra elől halászta el a dél-koreai gyorsvasúthálózat kiépítésére szóló szerződést. A DGSE állítólag elcsípte a németek faxon küldött üzleti ajánlatát, s így a rivális franciabrit GEC-Alsthom konzorcium könnyedén alá tudott ígérni. Az amerikai Boeing viszont éppen a CIA segítségével tudta elütni a franciákat egy hatmilliárd dolláros szaúdi repülőgép-megrendeléstől. I. E.V. Sz McAleese vezet Írországban Mary McAleese belfasti jogászprofesszor győzelmét ígérik az írországi elnökválasztás első, nem hivatalos eredményei. A voksolás nagy esélyesének tartott McAleese-nek négy, politikailag meglehetősen súlytalan vetélytárssal kellett megküzdenie a teljesen ceremoniális, a világ legkevesebb jogkörével járó ír elnöki tisztségért - jelentette Az Irish Times első exit polljai szerint McAleese 32 százalékos támogatottságra számíthat, 9 százalékkal többre mint a várható második helyezett Mary Banotti; a többiek nem szereztek említésre méltó arányú voksot. A rossz idő miatt a részvétel valószínűleg elmaradt az ír elnökválasztások 62 százalékos eddigi átlagától. A választások végeredménye ma várható. Godesbergi álom -évi 610 márka A vágott szemű asszonyka fürge ujjai alatt pattognak a kasszagép billentyűi. Bal kezével rakosgatja a pénztárpulton tornyosuló árukat, a másikkal, rá sem nézve a billentyűkre, szélsebesen üti be a számokat. Gépiesen hadarja el a végösszeget, s halk köszönömmel veszi el a pénzt. Naponta négy órán át megy ez a rutin, hetente négy alkalommal. Havi 610 márka érte a fizetség, de a borítékba már csak egy százassal kevesebb kerül: a cég - kis trükköt alkalmazva - törvényt szegve a dolgozóra terheli az ez esetben alkalmazandó 20 százalékos átalány jövedelemadót. - Van úgy, hogy éjszaka felriadok, mert azt álmodom, hogy valami lefogja a kezeimet és nem tudom elvégezni a munkát - meséli a péztáros. Mindjárt delet harangoznak, s ilyenkor szerencsére alábbhagy a forgalom a godesbergi szupermarketben. A törékeny teremtés hajlandó néhány szót váltani az ismerős vevővel. Arra lennék kíváncsi, mit szól a hetek óta dúló parlamenti vitához, amely az ő megélhetését is érintő úgynevezett 610 márkás, járulékmentes munkalehetőségek korlátozásáról folyik. Kicsi vagyok én ahhoz, hogy ebbe beleszóljak, mondja, majd rövid hallgatás után még megtoldja azzal, hogy a munkaadók azért talán elég erősek ahhoz, hogy megakadályozzák. Mármint a modern napszám felszámolását. Németországban - a munkanélküliség meredek emelkedése közepette - 1992-1997 között több mint 26 százalékkal 5,6 millióra emelkedett az úgynevezett csekély foglalkoztatottak száma. Azok tartoznak e körbe, akik hetente legfeljebb 15 órát dolgoznak, s ezért most a nyugati tartományokban havi 610, a volt NDK területén 520 márkát kaphatnak. A munkavállalónak e jövedelme után nem kel társadalombiztosítási járulékot fizetnie, munkaadója viszont - elvben - 20 százalékos átalányadót utal át minden így foglalkoztatott után a fiskusnak. Azért csak elvben, mert az adóhivatalok becslései szerint a vállalkozók 40 százaléka ezt is alkalmazottaival fizetteti meg. A vita akkor lángolt fel újra, amikor a minap kereszténydemokrata vezetők, élükön Schäuble frakcióvezetővel és Kohl kancellárral az olcsó munkaalkalmak számának korlátozását hirdették meg, mert igazságtalannak tartják, hogy a munkaadók - visszaélve a lehetőséggel - szinte sportot űznek a társadalombiztosítás megkerüléséből. A keresztény pártok keze mindazonáltal meg van kötve, mert bár e kérdésben az ellenzék támogatását is élvezik, a liberális koalíciós partner hallani sem akar semmiféle korlátozásról, sőt, ha tehetné, tovább szélesítené az olcsó munkalehetőségek körét. Mindenféle korlátozás - érvelnek - a feketemunka irányába terelné az embereket, s tovább növelné a hivatalos munkanélküliséget. Egyelőre nincs kompromisszum a láthatáron, de valószínű, hogy végül is a kisebbik rossz, a 610 márkás állások számának a jelenlegi szinten történő befagyasztása és a mai gyakorlat szigorúbb ellenőrzése mellett döntenek. Vannak tevékenységek - például az újságkihordás, bizonyos kiskereskedelmi rutinmunkák, a gyümölcsszüret -, amelyek egyszerűen ellehetetlenülnének a „610 márkások” nélkül. Az biztos, hogy az FDP nem megy bele abba, hogy az ilyen munkaviszonyra is kiterjesszék a teljes társadalombiztosítási kötelezettséget. Akkor ugyanis a borítékokba már csak 483 márka kerülne, a munkaadóknál pedig foglalkoztatottként mintegy 200 márka többletkiadás jelentkezne. Gyors megoldás nem várható, s ez a godesbergi pénztárgép előtt görnyedő ázsiai asszonykát is némi bizalommal tölti el. - Nekem minden munkával töltött nap ajándék, mondja, s pergeti tovább fürge ujjacskáit a billentyűzeten. Bonn, 1997. október Léderer Pál