Népszabadság, 1999. szeptember (57. évfolyam, 203-228. szám)
1999-09-17 / 217. szám
« Mint ahogy a gyermek játszik Bírta Gábor a kreatív jelmezkészítésről Nincs cégtábla a bejárat felett, amely egy alagsori helyiségbe vezet. Aki idejön, kivétel nélkül tudja, hol keresse a jelmezkészítő műhelyt. Híre van ugyanis annak a vállalkozásnak, amelyet hat esztendeje alapított Bírta Gábor. A harmincas éveiben járó fiatalembernek idestova két évtizedes múltja van a szakmában. Még 1980-ban varrodai szabóként kezdte a Nemzeti Színházban, ahol kisvártatva jelmeztárvezető lett. Majd egy évet töltött főszabászként a Magyar Televízióban, mielőtt a Jelmez Rt.-t létrehozta. - A cég megalapítása a tőkén, nem az infrastruktúra létrehozásán múlott - mondta nem volt akkora beruházás. A helyiséget kértem, a gépekhez viszonylag olcsón hozzá lehetett jutni. Az sem okozott gondot, hogyan lehet egy műhelyt kialakítani, működtetni, hiszen ez a Nemzeti Színházban is feladatom volt. S ez mindössze négyszemélyes műhely. Magam vagyok a szabász, a tulajdonostársammal, Újvári Katalinnal csupán két varrónőt alkalmazunk. Itt a tudás a döntő, arra lehetett céget alapítani. S amíg mások tönkremennek, mi válogathatunk a megbízások közül. Nem kell sorban állnunk a munkáért. Olcsón csodát - Mi ösztönözte arra, hogy önálló legyen? - Talán nyugdíjaskoromig a Nemzeti Színházban maradtam volna, de hirtelen megváltoztak a körülmények, mint ahogy később a televízióban is. S ekkoriban már szakmailag ott tartottam, hogy nem ruhákat készítettem, hanem jelmezt. Nem elégedtem meg azzal, hogy előállítom a kért öltözetet, hanem a készülő előadás dramaturgiájának is meg akartam, meg tudtam felelni. Még 1985- ben történt, hogy a Cinecittába hívtak dolgozni. Vámos László figyelmeztetett: gondolkozz el, mire hívnak valójában! Magam is éreztem, itt szeretném inkább a szakmát művelni. Magyarországon, ahol kényszerűségből meg kellett tanulnom mindent, olcsó anyagokból csodákat létrehozni. A római filmvárosban alighanem ömlesztett feladatokat kaptam volna. Vagyis nem bántam meg a döntésem, bár anyagilag biztosan előbbre tartanék. Mert itt egzisztenciálisan katasztrofális, lényegében nem számíthatok haszonra, inkább a munkaszeretet sarkall, az alkotás lehetősége. - Az nyilván a jelmeztervezőkön is múlik, mennyi lehetőségük adódik valóban az alkotásra. - Kétségkívül lényeges, milyen kvalitású művész a tervező. Vannak az igazi profik, mint Schaffer Judit, Vágó Nelly, Jánoskuti Márta és mások. De mi tagadás, vannak a pályán dilettánsok is. Valaki hoz például egy fantasztikus divatlapot: ilyent szeretnék! Csak éppen a színház anyagi lehetőségeivel nem számol, illetve nem tudja megítélni, hogy az az egyetlen modell százezrekbe, sőt milliókba kerül. Vagy nem tudja, mi festhető és mi nem. A nejlonok, a műszálas anyagok alig. S jellemzők az anyagtévesztések. Például nadrágot rendelnek olyan merev anyagból, amelyről tudható, hogy a mozgástól szétreped. Természetesen nem arra utalok, amikor a színház keresi a szokatlan, akár fényes, fémes felületű matériákat. Ezzel nincs gond, kísérletezni kell. A kreativitás és dilettantizmus között óriási a különbség. Koponya a páncélban - A színházban sok minden nem az, aminek látszik. S ez nyilván az anyag kezelésén múlik. Milyen fortélyokkal éri el, hogy például fémnek látsszék a textil, vagy kopottnak a vadonatúj holmi? - Ezek szigorúan őrzött szakmai titkok. Vannak persze közkeletű technikák, például az anyagot hogyan lehet mechanikusan koptatni, vegyszerekkel „öregíteni”, a leghatásosabban a pamutbársonyokat. De ami igazán érdekes, abba azért sem tudom beavatni, mert sok rögtönzéssel, kísérletezéssel jön létre. Valahogy úgy csinálom, mint ahogyan a tízéves gyermekem játszik. Minden anyaghoz másképpen nyúlok, ehhez fantázia kell. - S ahogy látom, kiegészítő kellékekként sem csak gombokat, csatokat, szögeket alkalmaz. - Szedtem én már szét napszemüveget, kilincset, s azoknak a részeit használtam fel. De vegyük az operaházi Awalkür példáját, amelyhez tizenhat rend páncélt és pajzsokat készítettünk, nem fémből természetesen, hanem textilből és habszivacsból, hogy könnyű és rugalmas legyen. Ami pedig a díszítésüket, a rusztikus felület domborításait illeti? Januári bemutató volt, szilveszter előtt mentünk a henteshez, aki kérdezte, mit szeretnénk sütni-főzni. Mi viszont csak malacfejeket, malaccsontokat akartunk, amelyekről lefőztük a maradék húst. De a fölöttünk lakó fogorvoshoz is elmentünk, aki a fogsorainkról vett gipszlenyomatot. Mert fogakra és csontokra volt szükségünk, hiszen a tervező Vágó Nellyvel egyetértésben a kosztümökkel halálhangulatot akartunk sugallni. Különben egy operánál nem kevés pénzt költünk arra, hogy beszerezzük más előadások videó- és CD-felvételeit. Amint a prózánál is mindannyian, a varrónőket beleértve, elolvassuk a szövegkönyvet. S olyan nincs, hogy ne legyek jelen a próbákon is. Vagyis szánunk időt és energiát a felkészülésre, amely gyakran hosszabb, mint a jelmezek előállítása. Divat az operában - Öröme telik abban is, ha nem történelmi öltözeteket, hanem mai divatú jelmezeket készít? - Egy hétköznapi ruha, egyszerű zakó elkészítéséhez is ugyanolyan tudás kell, mint a történelmi öltözékekhez. Az utcai holmikhoz egy-két szabásvonalat használnak, s úgy képzelik, akkor lesz elegáns, ha valami csicsát raknak rá. Ami ízlésficam. Valójában a jelenkori divat is megannyi lehetőséget nyújt. Mi több: ha történelmi kosztümökről van szó, akkor is meg kell jelennie a friss ízlésnek, s a nagy mogulok terveiben mindig benne is van egyes mozzanatokban. Nézze például az októberre készülő Rigoletto egyik redingotját, amelyet szintén Vágó Nelly tervezett. A legújabb olasz vezetésű, hosszított, karcsúsított szabásvonal rejlik benne. Még az ujja is úgy gyúródik, ahogy napjainkban szokás feltűnni. - Ha a jövendőbe néz, mit szeretne még elérni? - Nem akarok önhittnek látszani - mondta végül Bírta Gábor -, de amit szakmailag tudni lehet, azt már tudom. Ha Magyarországra látogat egy-egy nagyágyú, az hozzánk fordul. Rendszeresen felkérnek az itt forgatott külföldi filmekhez. A notre-dame-i toronyőrtől Az operaház fantomján keresztül a mostanában készült Jézus-filmig. S minél nagyobb emberekről van szó, mint amilyen a színészek közül Derek Jacobi, Michael Gambon vagy Julian Sands, annál hálásabban köszönik meg a munkánkat. Hiszen ugyanolyan minőséget kapnak, mint az Oscar-díjas mozik jelmezkészítőitől. Csak az a különbség, hogy az, aki A szerelmes Shakespeare-ben dolgozott, ugyanolyan munkáért akkora összeget kapott, amelyből sarokházat vett. Majd ha megvalósul a közös Európa, helyére kerül a munkadíj is. Akkor tízes szorzóval lesznek érvényesek a mai áraink. Aminek nem csupán egzisztenciális szemszögből örülnék. Helyére kerülne e szakma, végre lenne méltó presztízse. Bogácsi Erzsébet Ehhez fantázia kell SZABÓ BERNADETT FELVÉTELE NÉPSZABADSÁG KULTÚRA 1999. SZEPTEMBER 17., PÉNTEK 11 ________Könyv_________ Milyen volt a magyar történelem? Romsics Ignác: Magyarország története a XX. században Miért ír a történész szintézist? Miért vállalkozik arra, hogy kilépjen az egyre erőteljesebben specializálódó tudományosságban egyre szűkebbre határolódó szakterületéről, és az egészről - jelen esetben Magyarország XX. századi történetéről - készítsen összegzést? Vállalkozását a szerző sem tartja magától értetődőnek. „Magamtól sohasem vágtam volna bele, noha a XX. századi magyar történelmet egyetemi előadások és szemináriumok formájában Budapesten és külföldön az elmúlt években... többször körbejártam” - írja az Előszóban, a kezdeményezés ódiumát mintegy áttolva Gyurgyák Jánosra, az Osiris Kiadó főszerkesztőjére. A rábeszélés és a témában való jártasság azonban — véljük - nem lett volna elégséges a könyv megírásához. Erős belső késztetések nélkül aligha vállalkozott volna ezen összegzés elkészítésére. A kezünkben lévő vaskos kötet árulkodó. A jól szerkesztett, hangvételében, stílusában, fogalomhasználatában, szemléletében egységes munka bizonysága szerint Romsics Ignácnak határozott, kiforrott véleménye volt már az első sorok leírása előtt mind az egy-egy kor történéseit megismerni és megérteni képes történetírás tárgyáról - a történelemről -, mind Magyarország utóbbi száz évének történelméről. Az ilyen típusú tudásnak viszont a korokat és diszciplínákat átívelő, az „egész”, a „lényeg” megragadására törekvő szintézis a megfelelő műfaja. Feltételezzük tehát, a kiadó nyitott kapukon döngetett. A felkéréskor a mű megszületésre várt. Mi tehát a történetírás tárgya, milyen volt a modern kori magyar történelem? - tehetjük fel a kérdést e könyv alapján. A „mi” kérdésre a fejezetek belső tagoltsága adja meg a választ. A főbb, rendszeresen visszatérő témák: állam és politika, gazdaság, oktatás, társadalom, kultúra és művelődés, külpolitika, s persze a nemzetközi háttér. Romsics szemlélete tehát nem politika, még csak nem is gazdaságcentrikus; figyelme kiterjed olyan „apróságokra” is, mint a kulturális élet, az oktatás fejlődése, demográfiai és társadalomegészségügyi folyamatok, a sport, szórakozás stb. S nem mellékesen. Ha az egyes főbb témákra szánt terjedelmet vesszük figyelembe, a szerző a politikával, a gazdasággal legalább azonos fontosságúnak tartja az oktatási rendszerben, a kultúrában és művelődésben, a társadalomban zajló változásokat. Úgy véli ugyanis, hogy „...egy kor gyakran sokkal jobban megérthető és megismerhető az oktatási rendszerén és tankönyvein vagy az emberek mindennapi életének különböző dimenzióin - például szórakozási szokásaikon - keresztül, mint a magas politika döntéseinek időrendbe szedett minuciózus prezentálásával”. Magyarország története tehát Romsics szerint a magyar társadalom története, beleértve természetesen a különféle politikai intézményeket és aktusokat, de olyan nehezebben megragadható, leírható, ám a kor embereinek cselekedeteit jelentős mértékben meghatározó tényeket is, mint például a mindennapokat átható erkölcsi normák és szokások, a szubkultúrák kialakulását elősegítő mentális beállítódások, az ízlésváltozatok és -változások stb., amelyek rendszerint kívül maradnak a történeti vizsgálódások körén. Maga írja: „Kérdéseink, amelyeket írás közben feltettünk és megválaszolni próbáltunk, hagyományos értelemben... csak részben történetiek. Részben irodalmi, művelődésszociológiai vagy politológiai jellegűek, illetve olykor interdiszciplinárisak.” A szerzőt jellemző „többdimenziós” látásmód véleményünk szerint gyümölcsöző. Magyarországnak a könyvben ábrázolt történelme nem csupán a részek halmaza, hanem egységes egész, amelyben a részek összefüggnek, egymásból következnek, egymást magyarázzák. Az eredmény pedig: mind a rész, mind az egész érthetőbbé válik. A történész persze adatok alapján dolgozik. A társadalom egyes jelenségeivel foglalkozó tudományok - például a szociológia, a politológia - viszonylag késői tematikai és módszertani önállósodása következtében a későbbi korokra vonatkozóan gazdagabb anyag állt rendelkezésére. Ebből is következett, hogy az egyes nagy egységek feldolgozása némileg különbözik; míg az utóbbi korszakok — különösen az úgynevezett Kádár-korszak — egyes folyamatainak bemutatására részletező, számos szemléltető anyaggal - táblázatok, grafikonok stb. - dúsított, a korábbi időszakokra ez kevésbé jellemző. A recenzensnek azonban ekkor sem volt hiányérzete. A polifon szemlélet a világlátásban és nem az adagok halmozásában jelenik meg. A „többdimenziós” látásmód nemcsak módszertani elv Romsicsnál, hanem értékelési szempontként is meghatározó. Nem hanyatlás- és nem üdvtörténetet írt; a Magyarország XX. századi történetének megírására késztető szándék történészi és nem ideológusi szerepvállalásból fakad. A milyen volt a magyar történelem kérdését nem tévesztette össze a milyennek kellett volna lennie kérdéssel. Minősítő megállapítások persze szép számmal akadnak a műben, ám értékelései nem egy elképzelt - a „helyes”, a „jó” — történelem mércéjén alapulnak, éppen ezért - mint oly sokszor szokásos - nem az „útvesztés” pillanatát, nem a „bűnösöket” keresi, bélyegzi meg. „Értelme” - azaz értelmezési kerete - persze a Romsics által megírt magyar történelemnek is van. „Ítéletei” egyfelől az egységes - egységesülő - világ koncepcióján, másfelől egy demokratikus és humánus értékrenden nyugszanak, ám egy pillanatra sem felejti el, hogy a történelmet - mint mindenütt a világon, Magyarországon is - a hús-vér, értékek és érdekek által motivált emberek csinálták, nem választott, hanem a készen kapott körülmények között. Milyen hát Romsics ábrázolásában a magyar történelem? „Normális” - amennyiben a normalitást az európai típusú történelmi fejlődéssel azonosítjuk, és sajátos - amenynyiben eltérő tulajdonságokat is felmutat. „Európai” ez a történelem, mivel az utóbbi száz év történéseinek zöme - a gyakori fordulatok ellenére - értelmezhető az európai történelmi fejlődés keretein belül. Romsics nem követ el erőszakot a tényeken, amikor Magyarország történetét Európa történetén belül, azzal összefüggésben tárgyalja még azokban a korszakokban is, amikor a nyugati határon „vasfüggönyt” bocsátottak le. A könyv meggyőzően mutatja be, hogy „felzárkózni” sok mindenhez kell ugyan, de a történelem alapvető folyamatainak radikális fordulatára nincs szükség ahhoz, hogy Magyarország Európa része legyen. A politikai változások egy pillanatra sem szakítottak ki az európai típusú civilizáció köréből. Persze, sajátos is ez a történelem. Többek között például - az úgynevezett „köztes” Európára jellemző módon - igen változatos. Az egy évszázadot átfogó könyv szerkezetét négy „korszak” és négy „átmenet” határozza meg. A dualizmus korszakát, „A boldog békeidőket” (I. fejezet) a Háború, a forradalmak, az ellenforradalom és Trianon (II. fejezet), a Horthy-korszakot (III. fejezet) Magyarország szovjetizálása (IV. fejezet), A Rákosi-diktatúrát (V. fejezet) Az 1956-os forradalom és szabadságharc (VI. fejezet), a Kádár-korszakot (VII. fejezet) pedig A rendszerváltozás (VIII. fejezet) követi. A nyolc fejezet érzékletesen mutatja be, hogy a magyar társadalom minden utat kipróbált, amelyet az utóbbi évszázad európai története produkált. Romsics természetesen magyarázatot keres e „sajátosságra” is. Válasza most is árnyalt és összetett. Egyfelől olyan volt a magyar történelem, amilyen lehetett. E „Komp-ország” nem saját akaratából ingázott a szembenálló partok között. A lengésirányt alapvetően az erőtér változásai döntötték el. Egy-egy meghatározóvá erősödött „vonzás” kevésbé eufemisztikusan: a valamilyen okból egyoldalúvá váló nagyhatalmi befolyás következtében az ország a mozgásszabadságot alaposan korlátozó kényszerpályára került. Másrészt olyan, amilyenné a magyar történelem szereplői - az elitek és a közemberek - tették. Hol azzal, hogy a téves számítás alapján, vagy éppen emberi gyengeségből hozott döntéseikkel az ország helyzetét súlyosbították, hol pedig azzal, hogy - olykor heroikus erőfeszítéssel, olykor kompromisszumok árán — a mozgásteret kiterjesztették a lehetőségek határáig. Ilyen lecsupaszított formában persze a milyen volt a magyar történelem kérdésére adott válasz már-már trivialitás. Ám Romsicsnak sikerült összefüggéseiben bemutatni, értelmezni és megérteni a történelmet alkotó folyamatokat. A könyvben szinte egyetlen olyan adat sincs, amelyet máshonnan nem ismerhetnénk, elolvasván azonban az „egészről” mégis többet, „igazabbat” tudhatunk. Az eredmény igazolja az erőfeszítéseket — valóban szintézis született. Schlett István A szerző a politikával, a gazdasággal legalább azonos fontosságúnak tartja az oktatási rendszerben, a kultúrában és művelődésben, a társadalomban zajló változásokat. • LADA LADA 2110 • HungaroLADA KÖZPONT 1087 Bp., Könyves K.krt. 76. Tel.: 3039047 • HungaroLADA GUBACSI AUTÓSZERVIZE 1210 Bp. Védgát u. 5-7. Tel.: 2778332 • LADA ZUGLÓ 1144 Bp., Fogarasi u. 195-197. Tel.: 3838131 • HEFTER KFT. 1191 Bp., Attila u. 35. Tel.: 357-1406/22 • GAZIMPEX KFT. 2040 Budaörs, Spodt u. 6. Tel.: 23417-777 • MURÁNYI AUTÓKERESKEDÉS 241 Csongrád, Zrínyi u. 19 Tel.: 637482-555 • VAGÉP RT. 4401 Nyíregyháza, Lujza u. 1. Tel.: 427460000 • PARK AUTÓKER ÉS JAV. RT. 7400 Kaposvár, Szent Imre u. 14. Tel.: 827312-419 • INTOR KFT. 3527 Miskolc, Sajó u. 5. Tel.: 46/343-045 • SÍPOS GYÖRGY AUTÓSZERVIZ 9*10 Hatvan, Bercsényi u. 76. Tel.: 37/341-044 • MISCHL AUTÓHÁZ KFT. 7628 Pál, Komlói u. 125. Tel : 727240657 • M1 AUTÓJAVÍTÓ ÉS KER. KFT. 2801 Tatabánya, Felsőgallai u. 40. Tel.: 34/310-351 • POSTAAUTÓ SOPRON KFT. 8203 Veszprém, Házgyári u. 4. Tel: 88 328-106 • VOLKER AUTÓHÁZ KFT. 9700 Szombathely, Körmendi u 92. Tel: 06-94/330-805 HungaroLADA .