Népszabadság, 1999. október (57. évfolyam, 229-253. szám)

1999-10-01 / 229. szám

NÉPSZABADSÁG KÜLPOLITIKA ÁLLÁSPONT 1999. OKTÓBER 1., PÉNTEK 3 Slota: egy hét, két bukás Megkezdte munkáját lapunk új pozsonyi tu­dósítója, Szilvássy József. Alábbiakban közöl­jük első tudósítását. Leváltották a titkosszolgálatokat fel­ügyelő parlamenti bizottság elnöki tiszt­ségéből Ján Slotát, és megfosztották bi­zottsági tagságától is. A Szlovák Nemze­ti Párt elmúlt héten levál­tott elnökének visszahívá­sáról a szlovák parlament tegnapi ülésén, a négypár­ti kormánykoalíció közös javaslata alapján titkos szavazással döntöttek. Az ülésen részt vevő 86 kor­mánypárti képviselő közül kettő szavazott a leváltás ellen, egy honatya pedig tartózkodott. Az ellenzék, a Vladimír Meciar vezette ESZDS, valamint a Szlovák Nem­zeti Párt képviselői nem vették át a szavazócédulá­kat. A javaslatot beterjesztő Peter Zajac rámutatott, hogy Slota tisztségéhez mél­tatlanul viselkedik, s eddigi magatartása alapján fennáll a veszélye annak, hogy államtitkokat és más fontos információ­kat fecseg ki. A Magyar Koalíció Pártja nevében felszólaló Mészáros Lajos hangsúlyozta: ilyen fontos funkciót nem tölthet be olyan személy, aki beszédeiben nemze­tiségi és faji gyűlöletet szít. Bárdos Gyu­la, az MKP frakcióvezetője a Népsza­badságnak elégedetten nyilatkozott arról, hogy ezúttal a kormánykoalíció döntő többsége úgy sza­vazott, ahogy a Koalíciós Tanácsban megegyeztek. Nem szegték meg az egyezséget úgy, mint egy hete, amikor szlovák part­nereik többsége nem tá­mogatta azt, hogy Ján Slotát fosszák meg men­telmi jogától, s állítsák bí­róság elé hírhedt gyaláz­kodó kijelentései miatt. Slota egyébként nem vett részt a tanácskozá­son, csupán levelet küldött, amelyben gunyorosan szuperdemokratikusnak, il­letve nemzetellenes árulók ténykedésé­nek minősítette a döntést. Ján Slota Unió helyett közös titkárság Konzervatív együttműködés Közép-Európában Közép-európai Jobboldali Unió lét­rehozása helyett mindössze egy közös titkárság felállításáról döntöttek a régió konzervatív pártjainak szep­tember végi gdanski találkozójukon. A varsói székhelyű titkárság elsősor­ban a hatékonyabb együttműködést szolgálja majd, míg a tervezett „nemzetközi bíróság” erkölcsi igaz­ságot kíván szolgáltatni. A gdanski találkozón, mint ismere­tes, Fidesz-pártelnöki minőségében részt vett Orbán Viktor magyar kor­mányfő is. A delegáltak impozáns név­sorából azonban hiányzott Václav Klaus cseh exminiszterelnök. A cseh politikust állítólag „ambíciói” tartották otthon, mivel úgy érezte, hogy a formá­lódó regionális jobboldali együttműkö­dés vezetése a lengyel Szolidaritás el­nökének, Marian Krzaklewskinek, illet­ve Orbán Viktornak a kezébe kerül. A konzervatív erők elvetették a Kö­zép-európai Jobboldali Unió gondolatát, mivel úgy találták, nem érdemes egy olyan kezdeményezést létrehozni, ame­lyet a Nyugaton már működő nemzetkö­zi együttműködések konkurenciájaként lehetne felfogni. A résztvevők inkább egy közép-európai lobbi kialakításának ötletét pártolták, és ennek jegyében egy varsói székhelyű közös titkárságot állíta­nak fel. A titkárság feladata lesz a közös álláspontok megfogalmazása is, amely dokumentumokat a térségbeli pártok im­már évente megrendezendő kongresszu­sa fogad majd el. A legközelebbi ilyen találkozót Budapesten rendezik majd. A közös titkárság költségeit részben a pártok, részben pedig a Nemzetközi Republikánus Intézet elnevezésű ame­rikai alapítvány fedezi majd. Az ameri­kaiakkal történő együttműködés lehető­séget ad arra is, hogy a közép-európai jobboldali erők némileg függetlenítsék magukat nyugat-európai testvérpárt­jaiktól, amelyek - a résztvevők megfo­galmazása szerint - még mindig sze­gény rokonként tekintenek rájuk. Gdanskban döntés született egy nem­zetközi bíróság felállításának kezdemé­nyezéséről is, amelynek feladata „a kommunizmus bűneinek erkölcsi elíté­lése” lenne. Az elméleti műhelyként is felfogható „bíróság” egyébként a múlt rendszer kutatásával, a történelmi fél­múltról szóló ismeretek gyarapításával is foglalkozna. Az ötletgazda Krzak­­lewski javasolta, hogy az intézmény vezetésébe hívják meg Lech Walesa volt lengyel államfőt is. Sz. Z. Jerzy Buzek jobboldali lengyel mi­niszterelnök minden eddiginél ala­csonyabb társadalmi támogatottsá­got élvez - derül ki a CBOS közvé­lemény-kutató intézet legutóbbi felméréséből. Az MTI jelentése szerint a megkérdezettek több mint fele (55 százalék) elégedetlen a kormányfővel, és csupán 28 száza­lékuk véli úgy, hogy jól látja el fel­adatát. Az elmúlt tíz évben ezzel a jobboldali Szolidaritás Választási Szövetsége (AWS) által delegált Buzek negatív rekordot állított fel. Új elnöke lesz a Vöröskeresztnek A svájci Jakob Kellenberger szemé­lyében új elnöke lesz jövő év január el­sejétől a Vöröskereszt Nemzetközi Bi­zottságának (ICRC) - közölte lapunk­kal Urs Boegl­, a genfi székhelyű szer­vezet szóvivője. A volt külügyi állam­titkár a tizenkét éve hivatalban levő Cornelio Sommarugát váltja fel az el­nöki székben. Ahhoz, hogy valaki a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottságának elnöke lehes­sen, két formai feltételnek kell megfelel­nie. Először is svájci állampolgárnak kell lennie. Ezt, a szervezet múlt századi meg­alakulása óta a semlegesség jelképének tekintik, ami háborús konfliktusok esetén biztosítja a szemben álló feleket a huma­nitárius szolgálatot végző vöröskereszte­sek pártatlanságáról. Az ICRC mintájára alakuló sok nemzeti Vöröskereszt szerve­zettel ellentétben ezért a genfi anyaszer­vezet - a háborúk mellett - olyan, orszá­gok fölött álló területeken tevékenykedik még, mint a humanitárius jog terjesztése. A második feltétel, hogy az elnöki poszt várományosa tagja legyen az ICRC 20-25 fős legfelsőbb irányító testületé­nek. Ez a testület együttes döntéssel, a sa­ját tagjai közül választja meg az elnököt. Jakob Kellenberger a tagsági feltételnek éppen a mai nappal tett eleget. És amint azt Urs Boegl­ szóvivő a Népszabadság­nak elmondta: készen áll arra, hogy a tes­tület felkérését elfogadva január elsejétől átvegye az elnöki teendőket. BEVÉTELI FORRÁSOK A mandátum négy évre szól, s kétszer nyílik mód az újrajelölésre. A leköszönő Cornelio Sommaruga 1987 májusában lett a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottsá­gának elnöke, s mind a tizenkét évet ki­töltve, decemberben távozik a szervezet éléről. Legutóbb, az Európa Tanács plé­numa előtt elmondott beszédében arra mutatott rá, hogy a genfi egyezmény öt­venedik évfordulóján is olyan kihívások­kal kell a Vöröskeresztnek szembenéznie, mint Koszovó, vagy Kelet-Timor. És ahhoz, hogy az ICRC mindent meg tudjon tenni a háborús konfliktusokkal járó humanitárius katasztrófák megaka­dályozására, további anyagi források szükségeltetnek. Máté József Nemzetközi Nemzeti Közösségi szervezetek szervezetek fonások Az 1997-es teljes költségvetés: 698,1 millió svájci frank Forrás: Nemzetközi Vöröskereszt NÉpszABADSÁG-grafika Berlinben is vesztésre áll az SPD Újabb súlyos vereség vár Gerhard Schröder szociáldemokratáira a hét végi berlini szenátus tagjainak megválasztá­sakor - jelzi a legújabb közvélemény­kutatás. A kancellár ennek dacára kitart kemény takarékossági programja mel­lett és a nagykoalíciós kombinációkat hangoztató pártbarátait is fegyelemre sarkallja. Gerhard Schröder pártja, amely ép­pen egy évvel ezelőtt vetett véget Hel­mut Kohl keresztény-liberális koalíció­ja tizenhat éves országlásának, nem jut időhöz, hogy kiheverje sorozatos vá­lasztási kudarcait. Ezek következtében a zöldekkel alakított koalíciója máris el­veszítette korábbi kényelmes többségét a törvényhozás „felsőházában”, a Bun­­desratban. Emiatt egyre több elemző beszél máris a piros-zöld kormányzás lehetséges végéről, illetve arról, hogy a Bundesratban vélhetően létrejövő vir­tuális nagykoalíciót előbb-utóbb a való­ságban is SPD/CDU-kormány teszi tel­jessé. Egy ilyen hatalmi konstellációban könnyen keresztül lehetne vinni a tör­vényhozáson a népszerűtlen takarékos­­sági intézkedéseket, Schröder azonban egyelőre kitart mind ziláltabb és nép­szerűtlenebb zöld partnerei mellett. A szerdai koalíciós egyeztetőn határozot­tan leintette nagykoalíciót álmodó párt­­barátait. A kancellár-pártelnök ugyan­akkor védelmébe vette a takarékossági programot, annak ellenére, hogy elem­zők szerint egyértelműen annak számlá­jára írhatók az SPD utóbbi hetekben el­szenvedett sorozatos tartományi válasz­tási vereségei. Ezek következménye volt az is, hogy Brandenburgban a korábban egyedül kormányzó SPD most koalícióra kény­szerült a CDU-val. Márpedig ha Schröder nem tágít a nadrágszíj-megszorító intézkedések ter­vétől, nincs erő, amely megállíthatja pártja száguldását a lejtőn. A következő „sárga lapot” már vasárnap megkaphatja Berlinben, ahol a Forsa közvélemény­kutató intézet tegnapi jelentése szerint az SPD történetének leggyengébb ered­ményét éri el a szenátusi választáson: mindössze 20 százalékot kap. A CDU (és a PDS) tovább erősödik, de talán nem annyira, hogy felmondhassa a koa­líciót az SPD-vel. Léderer Pál TARTOMÁNYI KORMÁNYOK NÉPSZABADSÁG-grafika Forrás: Corriere della Sera (^3) Bréma (ír Baden-Württemberg CDU/FPD (2) Bajorország CSU (3) Alsó-Szászország SPD (A) Észak-Rajna-Vesztásia SPD/B90/zöldek (15) Hessen CDU/FPD (6) Rajna-Pfalz SPD/PDF (?) Schleswig-Holstein SPD/B90/zöldek 8) Brandenburg SPD/CDU (Á) Szászország 10) Szász-Anhalt SPD (11) Berlin CDU/SPD (12) Türingia CDU SPD/CDU (6) Hamburg SPD/Gai (H.-i zöldek) (15) Saar-vidék (16) Mecklenburg-Előpom. SPD/PDS A titkok titka Az ismétléses humor iránti feltétlen elkötelezettség úgy tűnik kormányo­kon, nézetrendszereken átívelő, konstans tényező a magyar belpolitiká­ban. Amikor Chaplin először kerül a rendőr mögé, és először rúgja fenék­be teljes erőből, az vicces. Amikor másodszorra, az már nagyon vicces. Amikor pedig harmadszorra, az már frenetikus poén. Amikor először játssza el a hatalom, hogy beeteti a közvéleményt valami méretesnek vélt botránnyal, majd egyre furcsább vizsgálati eredmények után, mielőtt a közvélemény bármit megtudhatna, laza mozdulattal titkosítja az iratokat - az megmosolyogtató, arroganciával elegy dilettantizmus. Amikor másod­szorra játssza el ugyanezt, az már nevetséges, de amikor harmadszorra, negyedszerre meg ötödszörre, az már maga a közröhej. A Környezetvédelmi Minisztérium helyettes államtitkára egy fáradt őszi estén csöndesen közli, hogy a hetek óta zajló Aradi-ügy - amelyben a minisztérium látványosan vesztésre áll - aktái nem nyilvánosak, mivel - muszáj idézni - „az 1992. évi, a személyes adatok védelméről és a köz­érdekű adatok nyilvánosságáról szóló törvény szerint a döntés­előkészítéssel összefüggő adatok a keltezésüket követő 30 éven belül nem nyilvánosak.” (Hogy mi lehet ennyire top secret mindenféle haszonbérle­ti szerződésekben!?) Külön figyelmet érdemel a felkészült minisztériumi szakemberek kifi­nomult kommunikációs technikája, amelynek lényege, hogy lehetőleg másfél óránként cáfolják saját magukat, és azt a látszatot keltsék, hogy tu­lajdonképpen ők sem hiszik el, amit mondanak. Ez jótékonyan befolyá­solhatja a közvéleményben a megszólaló köztisztviselőkről kialakuló ké­pet, hiszen még mindig jobb, ha csúsztatgató, sumákoló alakoknak tartják őket, mintha olyan pártzombiknak látszanának, akik hisznek mindabban a zavaros marhaságban, amit beszélni szoktak. Esetünkben az volt az első hír, hogy a minisztérium titkosította a dokumentumokat, aztán sietett helyreigazítani az apparátus, hogy nem titkosított senki semmit, csak ép­pen az iratok nem hozzáférhetőek harminc évig. Kvázi maguktól titko­­sodtak, a minisztériumi irodisták észbe sem kaptak, huss, már be is repült az a huncut akta a páncélszekrénybe. Az Aradi-ügy újabb mélypont a magyar közhivatali búvárbéka pályá­ján. Egyelőre nem látszik a vizsgálatnak egyetlen olyan szakasza sem, amelyben az eljáró, azaz a minisztérium ne sértette volna durván a Ma­gyar Köztársaság törvényeit. Legelőször ott a Hortobágyi Nemzeti Park igazgatósága ellen intézett roham, amelyet a minisztérium épületének őr­zésére felfogadott privát pribékek bonyolítottak, így sikerült eltávolítani helyéről Aradi Csabát, a világ legveszedelmesebb természetvédőjét, még mielőtt harci kócsagjaival, idomított esetjeivel, elvadult cankóival és sár­mányaival ellenállást fejthetett volna ki. Az eltávolított vezetővel először elfelejtették közölni, mivel vádolják, majd azt, hogy milyen eljárás folyik ellene, ügyvédje zárt hivatali ajtók előtt tartott rögtönzött sajtótájékoztatókat. Aztán szép csöndben visszahe­lyezték állásába, mondván, hogy a nemrég még veszedelmes bűnözőnek bemutatott igazgató „ügyében zajló fegyelmi vizsgálat helyszíni szakasza lezárult, így munkavégzés alóli felfüggesztésének indoka is megszűnt”. Végül pedig itt ez a titkosítás, ami nem is titkosítás igazából, de hogy az ismétléses humor gyönyörű példájával állunk szemben, az biztos. Titkosításügyben lassan már poénunk sem marad, annyi a röhejes, szá­nalmas és gyanús esetek száma. Lett már titkosítva sajtcédula, téliszalámi, negyedkilós teavaj, a Kövér László arcképe körül ólálkodó gyanús le­gyek, minden ami kézre esett, és figyeljük meg azt is, ahogy a hatalmi hie­rarchiában egyre alacsonyabb pozíciót elfoglaló illetékesek jelentik be a titkosítások tényét, előbb miniszter, aztán államtitkár, most helyettes ál­lamtitkár, a jövő héten már osztályvezetői hatáskör lesz, nyilván, aztán jön a karbantartó és a portás, végül a takarítószemélyzet is titkosíthat pi­cit, ha végzett a pókhálózással. A büdös ügyek körül keringő rengeteg kérdés közül kiragadnánk ket­tőt: 1. kedves vezetőink vajon miért gondolják úgy, hogy ha beégnek va­lamivel, mellényúlnak, kicsúszik az irányítás a kezük közül, számukra kedvezőtlen végeredmény körvonalazódik a homályban, akkor egy jól irányzott titkosítással kimászhatnak a ganéból? 2. miért gondolja lassan szinte valamennyi, tetszőleges pártállású, életkorú és habitusú ember, hogy ha megfelelően magasra jutott a hatalmi létrán, bársonyszéket toltak az ülepe alá. Audit vagy konferenciabuszt szerzett magának, akkor tehet az ország törvényeire, alkotmányára, minden olyan elvre, amely az úgy­nevezett demokratikus országokban a hatalom működésének és kontroll­jának alapja, sőt tehet az országra is, ha arra van gusztusa. Hogy tehet a nyilvánosságra, meggymagossal, két méterről? Uj Péter Nagyfröccs Évtizedekkel ezelőtt sok kocsma falára kifüggesztették a figyelmeztetést, hogy „Köpködni tilos!”. Ma már ezt elhagyják. Jeléül annak, hogy civili­­zálódunk. Némely politikai kocsma azonban nem nélkülözhetné a régi táblát. Csurka István törzsvendég például gyakran ad undok munkát a közegészségügyi minimumért felelős személyzetnek. Benn megint emel­kedik a hangulat. Dokumentumot lobogtatnak, nyomtatnak, amely szerint Demszky Gábor besúgó volt 1976-ban. Az vádolja ezzel Demszky Gá­bort, aki néhány éve épp a Magyar Fórumban volt kénytelen elismerni, hogy beszervezték. Azok. Aláírt nekik, de nem tett semmi mást. Azóta szava nincs erről senkinek. Elfogadták a magyarázatát. Ezért hát épp Csurkától volna elvárható, hogy felismerje, bizonyítékai, ha tételezzük fel, valódiak is, legfeljebb azt a helyzetet írják le, amelyben ő volt. De még azt se. Demszky, a Csurkához juttatott archív titkosszolgálati jelentés szerint érzékelve, hogy a szolgálat mindenhová utánanyúl, bement, és in­formációkat ajánlott arról a Pór Györgyről, aki akkor már Párizsba emig­rált. Ám amikor kiderült, hogy Pór csoportjának itthon maradt tagjairól is beszélni kellene, a kapcsolat megszakadt. A következmény: Demszky to­vábbra sem dolgozhatott. Ennek a történetnek nem létezhet olyan elvadult olvasata, amelyben Demszky rosszabb színben tűnhetne fel rágalmazójá­nál. Csurkánál létezik ez az olvasat, ő mindebben bizonyítékot talál arra, hogy Demszky talán ma is ügynöke valakinek. Tábla! Tudom, semmit sem jelent, de ott voltam, amikor Demszky Gábor a Magyar Népköztársaság bírósága előtt állt, amiért a vád szerint bántal­mazta a Trabantjában szamizdat irodalom után kutató rendőröket. Csurka István nem volt ott. Igaz, a hetvenes évek sikersorozata után ekkor már érett a szilenciuma. Most, ha besúgásról kerül szó, önmagát illene szilen­­ciummal jutalmaznia. Csurka István szerint tolvaj a nyugati tőke, rabló a keleti világ, hazaáru­lók az itthoni tőle eltérően, gondolkodók. Jut mindenkinek a nedvekből. Az is a kocsmai etikett szerint való, hogy széket vágna Jean-Yves Camus­­hoz, aki az Európa Tanácsnak készített jelentésében szélsőségesnek minő­sítette pártját, tehát őt. Pedig ez az ítélete nem tér el Wim van Welzen és a Kereszténydemokraták Európai Szövetségének minősítésétől. Nemrég a MIÉP felé tartó KDNP-vezetőt, Giczy Györgyöt kérték meg az európai kereszténydemokraták, döntse el, Le Pent vagy Kohlt választja. Mert, ha Csurka partnerét, Le Pent, nincs helye az európai konzervatív és keresz­tény pártok között. Camus sem mond most többet. Az megy túl minden Európa Tanács elé terjeszthető minősítésen, ahogy erre a magyar parla­menti párt vezetője reagált: tudja ő, hogy honnan súgtak, és ki fizette meg a jelentéstevőt. Ismerős érv. Onnan ismerős, ahonnan Camus úrnak is rémlik. A párizsi politológus talán mégis tévedett. Abban, hogy ez szélső­ség. Mert ez most nem a szélen van, hanem lent, a padlón. Nagy N. Péter

Next