Népszabadság, 1999. október (57. évfolyam, 229-253. szám)
1999-10-01 / 229. szám
NÉPSZABADSÁG KÜLPOLITIKA ÁLLÁSPONT 1999. OKTÓBER 1., PÉNTEK 3 Slota: egy hét, két bukás Megkezdte munkáját lapunk új pozsonyi tudósítója, Szilvássy József. Alábbiakban közöljük első tudósítását. Leváltották a titkosszolgálatokat felügyelő parlamenti bizottság elnöki tisztségéből Ján Slotát, és megfosztották bizottsági tagságától is. A Szlovák Nemzeti Párt elmúlt héten leváltott elnökének visszahívásáról a szlovák parlament tegnapi ülésén, a négypárti kormánykoalíció közös javaslata alapján titkos szavazással döntöttek. Az ülésen részt vevő 86 kormánypárti képviselő közül kettő szavazott a leváltás ellen, egy honatya pedig tartózkodott. Az ellenzék, a Vladimír Meciar vezette ESZDS, valamint a Szlovák Nemzeti Párt képviselői nem vették át a szavazócédulákat. A javaslatot beterjesztő Peter Zajac rámutatott, hogy Slota tisztségéhez méltatlanul viselkedik, s eddigi magatartása alapján fennáll a veszélye annak, hogy államtitkokat és más fontos információkat fecseg ki. A Magyar Koalíció Pártja nevében felszólaló Mészáros Lajos hangsúlyozta: ilyen fontos funkciót nem tölthet be olyan személy, aki beszédeiben nemzetiségi és faji gyűlöletet szít. Bárdos Gyula, az MKP frakcióvezetője a Népszabadságnak elégedetten nyilatkozott arról, hogy ezúttal a kormánykoalíció döntő többsége úgy szavazott, ahogy a Koalíciós Tanácsban megegyeztek. Nem szegték meg az egyezséget úgy, mint egy hete, amikor szlovák partnereik többsége nem támogatta azt, hogy Ján Slotát fosszák meg mentelmi jogától, s állítsák bíróság elé hírhedt gyalázkodó kijelentései miatt. Slota egyébként nem vett részt a tanácskozáson, csupán levelet küldött, amelyben gunyorosan szuperdemokratikusnak, illetve nemzetellenes árulók ténykedésének minősítette a döntést. Ján Slota Unió helyett közös titkárság Konzervatív együttműködés Közép-Európában Közép-európai Jobboldali Unió létrehozása helyett mindössze egy közös titkárság felállításáról döntöttek a régió konzervatív pártjainak szeptember végi gdanski találkozójukon. A varsói székhelyű titkárság elsősorban a hatékonyabb együttműködést szolgálja majd, míg a tervezett „nemzetközi bíróság” erkölcsi igazságot kíván szolgáltatni. A gdanski találkozón, mint ismeretes, Fidesz-pártelnöki minőségében részt vett Orbán Viktor magyar kormányfő is. A delegáltak impozáns névsorából azonban hiányzott Václav Klaus cseh exminiszterelnök. A cseh politikust állítólag „ambíciói” tartották otthon, mivel úgy érezte, hogy a formálódó regionális jobboldali együttműködés vezetése a lengyel Szolidaritás elnökének, Marian Krzaklewskinek, illetve Orbán Viktornak a kezébe kerül. A konzervatív erők elvetették a Közép-európai Jobboldali Unió gondolatát, mivel úgy találták, nem érdemes egy olyan kezdeményezést létrehozni, amelyet a Nyugaton már működő nemzetközi együttműködések konkurenciájaként lehetne felfogni. A résztvevők inkább egy közép-európai lobbi kialakításának ötletét pártolták, és ennek jegyében egy varsói székhelyű közös titkárságot állítanak fel. A titkárság feladata lesz a közös álláspontok megfogalmazása is, amely dokumentumokat a térségbeli pártok immár évente megrendezendő kongresszusa fogad majd el. A legközelebbi ilyen találkozót Budapesten rendezik majd. A közös titkárság költségeit részben a pártok, részben pedig a Nemzetközi Republikánus Intézet elnevezésű amerikai alapítvány fedezi majd. Az amerikaiakkal történő együttműködés lehetőséget ad arra is, hogy a közép-európai jobboldali erők némileg függetlenítsék magukat nyugat-európai testvérpártjaiktól, amelyek - a résztvevők megfogalmazása szerint - még mindig szegény rokonként tekintenek rájuk. Gdanskban döntés született egy nemzetközi bíróság felállításának kezdeményezéséről is, amelynek feladata „a kommunizmus bűneinek erkölcsi elítélése” lenne. Az elméleti műhelyként is felfogható „bíróság” egyébként a múlt rendszer kutatásával, a történelmi félmúltról szóló ismeretek gyarapításával is foglalkozna. Az ötletgazda Krzaklewski javasolta, hogy az intézmény vezetésébe hívják meg Lech Walesa volt lengyel államfőt is. Sz. Z. Jerzy Buzek jobboldali lengyel miniszterelnök minden eddiginél alacsonyabb társadalmi támogatottságot élvez - derül ki a CBOS közvélemény-kutató intézet legutóbbi felméréséből. Az MTI jelentése szerint a megkérdezettek több mint fele (55 százalék) elégedetlen a kormányfővel, és csupán 28 százalékuk véli úgy, hogy jól látja el feladatát. Az elmúlt tíz évben ezzel a jobboldali Szolidaritás Választási Szövetsége (AWS) által delegált Buzek negatív rekordot állított fel. Új elnöke lesz a Vöröskeresztnek A svájci Jakob Kellenberger személyében új elnöke lesz jövő év január elsejétől a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottságának (ICRC) - közölte lapunkkal Urs Boegl, a genfi székhelyű szervezet szóvivője. A volt külügyi államtitkár a tizenkét éve hivatalban levő Cornelio Sommarugát váltja fel az elnöki székben. Ahhoz, hogy valaki a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottságának elnöke lehessen, két formai feltételnek kell megfelelnie. Először is svájci állampolgárnak kell lennie. Ezt, a szervezet múlt századi megalakulása óta a semlegesség jelképének tekintik, ami háborús konfliktusok esetén biztosítja a szemben álló feleket a humanitárius szolgálatot végző vöröskeresztesek pártatlanságáról. Az ICRC mintájára alakuló sok nemzeti Vöröskereszt szervezettel ellentétben ezért a genfi anyaszervezet - a háborúk mellett - olyan, országok fölött álló területeken tevékenykedik még, mint a humanitárius jog terjesztése. A második feltétel, hogy az elnöki poszt várományosa tagja legyen az ICRC 20-25 fős legfelsőbb irányító testületének. Ez a testület együttes döntéssel, a saját tagjai közül választja meg az elnököt. Jakob Kellenberger a tagsági feltételnek éppen a mai nappal tett eleget. És amint azt Urs Boegl szóvivő a Népszabadságnak elmondta: készen áll arra, hogy a testület felkérését elfogadva január elsejétől átvegye az elnöki teendőket. BEVÉTELI FORRÁSOK A mandátum négy évre szól, s kétszer nyílik mód az újrajelölésre. A leköszönő Cornelio Sommaruga 1987 májusában lett a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottságának elnöke, s mind a tizenkét évet kitöltve, decemberben távozik a szervezet éléről. Legutóbb, az Európa Tanács plénuma előtt elmondott beszédében arra mutatott rá, hogy a genfi egyezmény ötvenedik évfordulóján is olyan kihívásokkal kell a Vöröskeresztnek szembenéznie, mint Koszovó, vagy Kelet-Timor. És ahhoz, hogy az ICRC mindent meg tudjon tenni a háborús konfliktusokkal járó humanitárius katasztrófák megakadályozására, további anyagi források szükségeltetnek. Máté József Nemzetközi Nemzeti Közösségi szervezetek szervezetek fonások Az 1997-es teljes költségvetés: 698,1 millió svájci frank Forrás: Nemzetközi Vöröskereszt NÉpszABADSÁG-grafika Berlinben is vesztésre áll az SPD Újabb súlyos vereség vár Gerhard Schröder szociáldemokratáira a hét végi berlini szenátus tagjainak megválasztásakor - jelzi a legújabb közvéleménykutatás. A kancellár ennek dacára kitart kemény takarékossági programja mellett és a nagykoalíciós kombinációkat hangoztató pártbarátait is fegyelemre sarkallja. Gerhard Schröder pártja, amely éppen egy évvel ezelőtt vetett véget Helmut Kohl keresztény-liberális koalíciója tizenhat éves országlásának, nem jut időhöz, hogy kiheverje sorozatos választási kudarcait. Ezek következtében a zöldekkel alakított koalíciója máris elveszítette korábbi kényelmes többségét a törvényhozás „felsőházában”, a Bundesratban. Emiatt egyre több elemző beszél máris a piros-zöld kormányzás lehetséges végéről, illetve arról, hogy a Bundesratban vélhetően létrejövő virtuális nagykoalíciót előbb-utóbb a valóságban is SPD/CDU-kormány teszi teljessé. Egy ilyen hatalmi konstellációban könnyen keresztül lehetne vinni a törvényhozáson a népszerűtlen takarékossági intézkedéseket, Schröder azonban egyelőre kitart mind ziláltabb és népszerűtlenebb zöld partnerei mellett. A szerdai koalíciós egyeztetőn határozottan leintette nagykoalíciót álmodó pártbarátait. A kancellár-pártelnök ugyanakkor védelmébe vette a takarékossági programot, annak ellenére, hogy elemzők szerint egyértelműen annak számlájára írhatók az SPD utóbbi hetekben elszenvedett sorozatos tartományi választási vereségei. Ezek következménye volt az is, hogy Brandenburgban a korábban egyedül kormányzó SPD most koalícióra kényszerült a CDU-val. Márpedig ha Schröder nem tágít a nadrágszíj-megszorító intézkedések tervétől, nincs erő, amely megállíthatja pártja száguldását a lejtőn. A következő „sárga lapot” már vasárnap megkaphatja Berlinben, ahol a Forsa közvéleménykutató intézet tegnapi jelentése szerint az SPD történetének leggyengébb eredményét éri el a szenátusi választáson: mindössze 20 százalékot kap. A CDU (és a PDS) tovább erősödik, de talán nem annyira, hogy felmondhassa a koalíciót az SPD-vel. Léderer Pál TARTOMÁNYI KORMÁNYOK NÉPSZABADSÁG-grafika Forrás: Corriere della Sera (^3) Bréma (ír Baden-Württemberg CDU/FPD (2) Bajorország CSU (3) Alsó-Szászország SPD (A) Észak-Rajna-Vesztásia SPD/B90/zöldek (15) Hessen CDU/FPD (6) Rajna-Pfalz SPD/PDF (?) Schleswig-Holstein SPD/B90/zöldek 8) Brandenburg SPD/CDU (Á) Szászország 10) Szász-Anhalt SPD (11) Berlin CDU/SPD (12) Türingia CDU SPD/CDU (6) Hamburg SPD/Gai (H.-i zöldek) (15) Saar-vidék (16) Mecklenburg-Előpom. SPD/PDS A titkok titka Az ismétléses humor iránti feltétlen elkötelezettség úgy tűnik kormányokon, nézetrendszereken átívelő, konstans tényező a magyar belpolitikában. Amikor Chaplin először kerül a rendőr mögé, és először rúgja fenékbe teljes erőből, az vicces. Amikor másodszorra, az már nagyon vicces. Amikor pedig harmadszorra, az már frenetikus poén. Amikor először játssza el a hatalom, hogy beeteti a közvéleményt valami méretesnek vélt botránnyal, majd egyre furcsább vizsgálati eredmények után, mielőtt a közvélemény bármit megtudhatna, laza mozdulattal titkosítja az iratokat - az megmosolyogtató, arroganciával elegy dilettantizmus. Amikor másodszorra játssza el ugyanezt, az már nevetséges, de amikor harmadszorra, negyedszerre meg ötödszörre, az már maga a közröhej. A Környezetvédelmi Minisztérium helyettes államtitkára egy fáradt őszi estén csöndesen közli, hogy a hetek óta zajló Aradi-ügy - amelyben a minisztérium látványosan vesztésre áll - aktái nem nyilvánosak, mivel - muszáj idézni - „az 1992. évi, a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló törvény szerint a döntéselőkészítéssel összefüggő adatok a keltezésüket követő 30 éven belül nem nyilvánosak.” (Hogy mi lehet ennyire top secret mindenféle haszonbérleti szerződésekben!?) Külön figyelmet érdemel a felkészült minisztériumi szakemberek kifinomult kommunikációs technikája, amelynek lényege, hogy lehetőleg másfél óránként cáfolják saját magukat, és azt a látszatot keltsék, hogy tulajdonképpen ők sem hiszik el, amit mondanak. Ez jótékonyan befolyásolhatja a közvéleményben a megszólaló köztisztviselőkről kialakuló képet, hiszen még mindig jobb, ha csúsztatgató, sumákoló alakoknak tartják őket, mintha olyan pártzombiknak látszanának, akik hisznek mindabban a zavaros marhaságban, amit beszélni szoktak. Esetünkben az volt az első hír, hogy a minisztérium titkosította a dokumentumokat, aztán sietett helyreigazítani az apparátus, hogy nem titkosított senki semmit, csak éppen az iratok nem hozzáférhetőek harminc évig. Kvázi maguktól titkosodtak, a minisztériumi irodisták észbe sem kaptak, huss, már be is repült az a huncut akta a páncélszekrénybe. Az Aradi-ügy újabb mélypont a magyar közhivatali búvárbéka pályáján. Egyelőre nem látszik a vizsgálatnak egyetlen olyan szakasza sem, amelyben az eljáró, azaz a minisztérium ne sértette volna durván a Magyar Köztársaság törvényeit. Legelőször ott a Hortobágyi Nemzeti Park igazgatósága ellen intézett roham, amelyet a minisztérium épületének őrzésére felfogadott privát pribékek bonyolítottak, így sikerült eltávolítani helyéről Aradi Csabát, a világ legveszedelmesebb természetvédőjét, még mielőtt harci kócsagjaival, idomított esetjeivel, elvadult cankóival és sármányaival ellenállást fejthetett volna ki. Az eltávolított vezetővel először elfelejtették közölni, mivel vádolják, majd azt, hogy milyen eljárás folyik ellene, ügyvédje zárt hivatali ajtók előtt tartott rögtönzött sajtótájékoztatókat. Aztán szép csöndben visszahelyezték állásába, mondván, hogy a nemrég még veszedelmes bűnözőnek bemutatott igazgató „ügyében zajló fegyelmi vizsgálat helyszíni szakasza lezárult, így munkavégzés alóli felfüggesztésének indoka is megszűnt”. Végül pedig itt ez a titkosítás, ami nem is titkosítás igazából, de hogy az ismétléses humor gyönyörű példájával állunk szemben, az biztos. Titkosításügyben lassan már poénunk sem marad, annyi a röhejes, szánalmas és gyanús esetek száma. Lett már titkosítva sajtcédula, téliszalámi, negyedkilós teavaj, a Kövér László arcképe körül ólálkodó gyanús legyek, minden ami kézre esett, és figyeljük meg azt is, ahogy a hatalmi hierarchiában egyre alacsonyabb pozíciót elfoglaló illetékesek jelentik be a titkosítások tényét, előbb miniszter, aztán államtitkár, most helyettes államtitkár, a jövő héten már osztályvezetői hatáskör lesz, nyilván, aztán jön a karbantartó és a portás, végül a takarítószemélyzet is titkosíthat picit, ha végzett a pókhálózással. A büdös ügyek körül keringő rengeteg kérdés közül kiragadnánk kettőt: 1. kedves vezetőink vajon miért gondolják úgy, hogy ha beégnek valamivel, mellényúlnak, kicsúszik az irányítás a kezük közül, számukra kedvezőtlen végeredmény körvonalazódik a homályban, akkor egy jól irányzott titkosítással kimászhatnak a ganéból? 2. miért gondolja lassan szinte valamennyi, tetszőleges pártállású, életkorú és habitusú ember, hogy ha megfelelően magasra jutott a hatalmi létrán, bársonyszéket toltak az ülepe alá. Audit vagy konferenciabuszt szerzett magának, akkor tehet az ország törvényeire, alkotmányára, minden olyan elvre, amely az úgynevezett demokratikus országokban a hatalom működésének és kontrolljának alapja, sőt tehet az országra is, ha arra van gusztusa. Hogy tehet a nyilvánosságra, meggymagossal, két méterről? Uj Péter Nagyfröccs Évtizedekkel ezelőtt sok kocsma falára kifüggesztették a figyelmeztetést, hogy „Köpködni tilos!”. Ma már ezt elhagyják. Jeléül annak, hogy civilizálódunk. Némely politikai kocsma azonban nem nélkülözhetné a régi táblát. Csurka István törzsvendég például gyakran ad undok munkát a közegészségügyi minimumért felelős személyzetnek. Benn megint emelkedik a hangulat. Dokumentumot lobogtatnak, nyomtatnak, amely szerint Demszky Gábor besúgó volt 1976-ban. Az vádolja ezzel Demszky Gábort, aki néhány éve épp a Magyar Fórumban volt kénytelen elismerni, hogy beszervezték. Azok. Aláírt nekik, de nem tett semmi mást. Azóta szava nincs erről senkinek. Elfogadták a magyarázatát. Ezért hát épp Csurkától volna elvárható, hogy felismerje, bizonyítékai, ha tételezzük fel, valódiak is, legfeljebb azt a helyzetet írják le, amelyben ő volt. De még azt se. Demszky, a Csurkához juttatott archív titkosszolgálati jelentés szerint érzékelve, hogy a szolgálat mindenhová utánanyúl, bement, és információkat ajánlott arról a Pór Györgyről, aki akkor már Párizsba emigrált. Ám amikor kiderült, hogy Pór csoportjának itthon maradt tagjairól is beszélni kellene, a kapcsolat megszakadt. A következmény: Demszky továbbra sem dolgozhatott. Ennek a történetnek nem létezhet olyan elvadult olvasata, amelyben Demszky rosszabb színben tűnhetne fel rágalmazójánál. Csurkánál létezik ez az olvasat, ő mindebben bizonyítékot talál arra, hogy Demszky talán ma is ügynöke valakinek. Tábla! Tudom, semmit sem jelent, de ott voltam, amikor Demszky Gábor a Magyar Népköztársaság bírósága előtt állt, amiért a vád szerint bántalmazta a Trabantjában szamizdat irodalom után kutató rendőröket. Csurka István nem volt ott. Igaz, a hetvenes évek sikersorozata után ekkor már érett a szilenciuma. Most, ha besúgásról kerül szó, önmagát illene szilenciummal jutalmaznia. Csurka István szerint tolvaj a nyugati tőke, rabló a keleti világ, hazaárulók az itthoni tőle eltérően, gondolkodók. Jut mindenkinek a nedvekből. Az is a kocsmai etikett szerint való, hogy széket vágna Jean-Yves Camushoz, aki az Európa Tanácsnak készített jelentésében szélsőségesnek minősítette pártját, tehát őt. Pedig ez az ítélete nem tér el Wim van Welzen és a Kereszténydemokraták Európai Szövetségének minősítésétől. Nemrég a MIÉP felé tartó KDNP-vezetőt, Giczy Györgyöt kérték meg az európai kereszténydemokraták, döntse el, Le Pent vagy Kohlt választja. Mert, ha Csurka partnerét, Le Pent, nincs helye az európai konzervatív és keresztény pártok között. Camus sem mond most többet. Az megy túl minden Európa Tanács elé terjeszthető minősítésen, ahogy erre a magyar parlamenti párt vezetője reagált: tudja ő, hogy honnan súgtak, és ki fizette meg a jelentéstevőt. Ismerős érv. Onnan ismerős, ahonnan Camus úrnak is rémlik. A párizsi politológus talán mégis tévedett. Abban, hogy ez szélsőség. Mert ez most nem a szélen van, hanem lent, a padlón. Nagy N. Péter