Népszabadság, 2000. május (58. évfolyam, 101-126. szám)

2000-05-26 / 122. szám

8 NÉPSZABADSÁG MAGYAR TÜKÖR 2000. MÁJUS 26., PÉNTEK A szegény hamarabb segít A bankok kimaradtak az árvízi adakozásból Csaknem egymilliárd forint azoknak az ado­mányoknak az összértékük, amelyek a Ma­gyar Vöröskereszt 1998 őszén indított árvízi segélyprogramjának köszönhetően máig összegyűltek. Megmozdultak a multinacio­nális vállalkozások is, az idén tavasszal het­vennél több olyan nagy adományozót lajst­romoztak, amelyik egymillió forintot meg­haladó összeggel támogatta az árvízkáro­sultakat. Dr. Morzsányi Éva, a Magyar Vöröske­reszt főtitkára úgy tapasztalta, hogy az árví­zi katasztrófa megindítja az embereket. Az adományok összetétele változatos: a ruhától a pénzen és a fertőtlenítőszeren át a búvár­­szivattyúig terjed a skála. Az 1998 novem­berében indított árvízi segélyprogram keretében eddig egymillárd forint összértékű pénz- és természetbeni adomány érkezett a szervezethez. A főtitkár elmond­ta, hogy vannak olyan adakozók is, akik a nemes gesztust összekötik a lomtalanítással, ez pedig nem szerencsés. Magyarországon még nincs hagyománya annak, hogy a ruha­adományt gondosan kitisztítva, kivasalva és összehajtogatva vigyük a vöröskeresztbe. Olyan is előfordult, hogy egy ember betele­fonált: van egy kidobott kredenc az udva­rán, jöjjön érte a vöröskereszt, és szállítsa el az árvízkárosultaknak... Arra, hogy vajon a hazai adakozó rétege­k­nek van-e valamilyen közös vonása, nem­igen lehet pontos választ adni. A hárommil­lió kisnyugdíjas, az ötszázezer nagycsalá­dos és a félmillió munkanélküli országában jószerével minden második polgár rászorul­na valamilyen adománnyal való támogatás­ra. Mégis, az idei árvíz idején is bebizonyo­sodott az, hogy a szegények hamarabb segí­tenek. - Az eredetitőke-felhalmozás idején - mondta Morzsányi Éva - nem várható el, hogy az újgazdagok a thaiföldi luxusutazás mellett az adakozásra is gondoljanak. De e téren is nagy a változás, mert a külföldi érde­keltségű vállalkozások megmozdultak. Létre A Magyar Vöröskereszt, mint kiemelten közhasznú szervezet az idén 470 millió forintos állami támogatásban részesül. Tavaly hárommilliárd forintos „bevé­telt” produkált. Az állami támogatást minden évben kipótolja a büdzsé 200- 300 millió forinttal, amellyel a hajlékta­lan-programokat és a szociális akciókat finanszírozzák. 1999-ben az állampol­gárok az egyszázalékos adófelajánlások révén 31 millió forintot juttattak a vö­röskeresztnek. A szervezetnek 350 ezer tagja van, a tagok 50-100 forintot fizet­nek évente. is hoztunk egy olyan munkacsoportot, amelynek feladata a nagy adományozókkal való kapcsolattartás. Egyetlen problémánk, hogy a bankokat ez idáig nem sikerült meg­szólítanunk - az egyetlen kivétel tavasszal a Magyar Nemzeti Bank volt. Mi a garancia arra, tettem föl a kérdést, hogy az adományok el is jutnak a rászorul­takhoz. Az adakozásnak a bizalom az alapja, felelte a főtitkár, a hazai vöröskereszt háló­zatának 170 területi szervezetében több tíz­ezer önkéntes tevékenykedik. Minden egyes területi csoport mellett ellenőrző csoport működik, igen szigorú az adományok keze­lésének rendje. Az aktivisták egyébként ön­ként vállalják a feladatokat, és munkájukat ingyen végzik. A főtitkár említést tett arról is, hogy a Nemzetközi Vöröskereszt Stratégia 2010 el­nevezésű új programjának középpontjában a katasztrófahelyzetre való felkészülés áll. Mindez azt jelenti, hogy nemcsak Magyaror­szágon probléma a katasztrófákat megelőző készenléti helyzet. A nemzetközi szervezet egyébként évekkel ezelőtt Budapesten alakí­totta ki regionális központját, e központ hasznos eszközöket - köztük szivattyúkat - vásárolt az árvízi településeknek. A központ amerikai vezetője sok segítséget nyújtott a magyaroknak — elsősorban a multik meg­nyerésében. R. L. L. s­zemmel p­énzügyeit! Kapott már üzenetet a bankkártyájától? Ha igényli OTP Mobil TeleBANK szolgáltatásunkat, kívánságára SMS üzenetben értesítést kaphat a mobiltelefonjára arról, hogy a számlájához tartozó OTP bankkártyával hol és milyen összegben történt vásárlás vagy készpénzfelvétel. Ha kívánja, elküldjük Önnek aktuális egyenlegét, vagy éppen a részvény- és devizaárfolyamokat. VISA 2000.05.02 Kártyás vásárlás­ 18.524 Ft ,PLflSfl Opciók A biztonságos bankkártyahasználatot elősegítő új szolgáltatásunkat az OTP TeleBANK Center ügyfelei vehetik igénybe. OTP TeleBANK Center szerződést a (06 1) 3 666 666-os vagy a (06 40) 366 666-os tele­fonszámon, a 4-es menüpont választásával igényelhet, hamarosan pedig már az OTP Bank fiókjaiban is kérheti az ügyintézőktől. Kérje minél előbb, hiszen az OTP Mobil TeleBANK előnyei szemmel láthatóak... www.otpbank.hu/kartyakontroll OTP Mobil TeleBANK BANK A tábornok önpörgése könyvet írt a légierő volt vezérkari főnöke Pilóta nélkül az égbolt csak leve­gő - tartja a repülősmondás. Már­pedig Magyarország felett egyre kevesebb a vadászpilóta. A légi­erő tavaly óta nyugdíjas vezérka­ri főnöke, Kositzky Attila tábor­nok is már csak álmában repül nagy sebességű gépeken. Önma­ga és társai életútját, a vadászpi­lóta-sorsot Önpörgés címmel a napokban megjelent önéletrajzi regényében írja le. A könyvről, a légierőről és a most már általa is „csak” szemmagasságból látott hétköznapi valóságról beszélget­tem vele.­­ Tábornok úr, hol hasznosítja ismereteit, nyolc hónappal azután, hogy nyugdíjazását kérte. Mégpe­dig fél évvel korábban, mint ahogy a törvény előírja, s azzal az indok­kal, hogy a NATO-csatlakozás mi­att angolul jól beszélő vezérkari főnökre van szükség. - Egy cégnél dolgozom kötet­len munkaidőben. Alapvetően a szentkirály­szabadjai reptér kettős hasznosításának a lehetőségével foglalkozom. Amikor a pénztár­cám megengedi, akkor motoros géppel repülök is.­­ Magyarul: az előbb felsorolt készségeket és ismereteket nem tudja kamatoztatni a köz javára. Nem tartja ezt szellemi pocséko­lásnak? - Az biztos, hogy NATO-or­­szágokban hasonló beosztások­ból távozó emberek nyugdíjas életútja teljesen másképp alakul, mint az enyém. A haderőnemük­nek megfelelő civil beosztásokat ajánlanak fel nekik. Például ter­veznek, szerveznek, egy-egy konkrét programot dolgoznak ki. Az Egyesült Államokban pedig lobbizásra kérik fel őket. - Ilyen fölkéréseket nem ka­pott? - Nem. Valószínűleg mi ma­gyarok később jövünk rá arra, hogy kár elpazarolni a már meg­lévő tudást és tapasztalatot. -A jelenlegi vadászgépvezetők egy része a haderőreform követ­keztében valószínűleg elveszti az állását. - A könyvemben is leírom, hogy­­az országok többségében ismerik és kellően értékelik a lé­gierő hasznosságát, a benne rejlő óriási lehetőségeket, minket pe­dig tizenöt éve folyamatosan sor­vasztanak. - Magyarországon a NATO- csatlakozás után milyen szerepe lehet a légierőnek? - Én abból indulok ki, hogy Portugália hasonló nagyságren­dű, mint Magyarország, geopoli­tikai, geostratégiai helyzete per­sze különbözik a miénktől. Portu­gália légiereje a NATO ajánlásai értelmében jóval nagyobb, mint amekkorát most Magyarország fenntart, illetve folyamatosan csökkent. A NATO-ajánlások alapján is azt gondolom, előbb­­utóbb eljön az az idő, amikor cél­szerűen fejleszteni kezdik Ma­gyarországon a légierőt. Akad persze majd szakértő, aki azt mondja: inkább a rakétatechnikát helyezzük előtérbe, mert az ol­csóbb megoldás. Ám én emlékez­tetni szeretnék arra: a Szovjet­unió a hatvanas évek legelején belement ebbe a zsákutcába. Amikor aztán megszűnt a két vi­lágrendszer szembenállása és he­lyi konfliktusokat kellett volna megoldaniuk, nem sok hasznát vették a rakétatechnikának. - Úgy érzékelem a szavaiból: ha vezérkari főnökként önre há­rult volna a feladat, hogy a légi­erőt zuhanórepülésbe vezesse, nem szívesen asszisztált volna eh­hez a gondolathoz. - Hát nem. A kollégáim is nem 1943-ban született Kazincbarci­kán. 1962-1965 vadászpilóta-kikép­zést kapott a Szovjetunióban. 1997-től a légierő vezérkari fő­nöke. 1999-ben nyugállományba vo­nult, heten élik meg a történteket. Nem könnyű azzal a gondolattal felké­szülni egy repülési feladatra, hogy pár hónap múlva már nem lesz ránk szükség. Márpedig a látszat­felkészülés és az érdektelenség a repülés során halálos lehet. - Korábban nagy terheléseket élt át. Jelképesen és konkrétan is kérdezem: nem hiányzik? - Tudatosan készültem ezekre az évekre, s a nyugdíjas lét nem is okoz lelki konfliktusokat. Maga a repülés persze hiányzik. Sokat ál­modom a nagy sebességű repü­lésről. Kollégák hibáit álmodom vissza, és olyan szituációkat, amelyek soha nem történtek meg. Szidom az illetőt, hogy fékernyőt enged a levegőbe, pedig nem is láttam hasonló hibát. - Most, amikor önnek már nem „térkép e táj”, milyennek látja szemmagasságból a földi vilá­got? - Az utóbbi időben sokat utaz­tam busszal. Ott magasabban ül az ember, mint a személyautó­ban. Ebből a perspektívából sok mindent azonosítani tudok, amit korábban a levegőből láttam. Ér­dekes, hogy személyautóból eze­ket soha nem vettem észre. - Tábornok úr, beszéljünk a könyvéről. Ebben a kötetben ön nem politizál, ám leírja a pilóta­ként megélt történelmi eseménye­ket, köztük az 1968-as csehszlo­vákiai bevonulást, pontosabban berepülést is. Mit mondtak erről magánbeszélgetésben a pilóták? - Nem akartunk foglalkozni ezzel a gondolattal. -A politikai szituációt érzékel­ték valamennyire? - Tudtuk, hogy ha Csehszlová­kia légterében valami baj történik a géppel és katapultálni kell, a földön meglincselnek bennünket. - Könyvében leírja, hogy egy magyar pilóta a nyolcvanas évek végén eltévedt, s Csehszlovákiá­ban landolt egy zöld mezőn. Ez a történet más miatt jellemző és ér­dekes. Kérem, idézze fel!­­ Az egyik kolléga kényszerle­szállást hajtott végre Csehszlová­kiában. A szabályzat szerint ilyen esetben meg kellett semmisíteni a gépen található kódberendezést. A pilóta ezt nem tette meg. Kér­dezték tőle már itthon, a kivizsgá­lás során, hogy miért nem rob­bantotta fel előírás szerint a kó­dot. Ő azt válaszolta, felesleges lett volna, hiszen földet érés után azonnal látta, hogy szocialista or­szág területén van. Miből látta? - hangzott a keresztkérdés. A gép­hez sereglő rongyos gyerekek lát­ványa kizárt minden más változa­tot - felelte ártatlanul a pilóta. - Egyes szám harmadik sze­mélyben írta a vállaltan önélet­rajzi regényt. A könyv végén a fő­szereplő — vagyis ön — kritikus helyzetbe, úgynevezett önpörgés­be kerül, lezuhan és szörnyethal. Miért így fejezte be a regényt? - A könyvnek ez az önpörgé­­ses jelenet ad keretet. Ez a nyitó­kép, s a halálos veszedelembe ke­rült pilóta előtt lepereg az élete. A végén meghal, de ez semmikép­pen sem az én sorsom, életutam megtagadása vagy temetése. Hajba Ferenc KOSITZKY ATTILA nyugdíjas altábornagy

Next