Népszabadság, 2000. augusztus (58. évfolyam, 178-204. szám)
2000-08-19 / 194. szám
NÉPSZABADSÁG KÜLPOLITIKA ÁLLÁSPONT 2000. AUGUSZTUS 19., SZOMBAT 3 Magyar főkonzulátus Kassán A megnyitón részt vett Orbán Viktor és Mikulás Dzurinda Orbán Viktor magyar és Mikulás Dzurinda szlovák kormányfő tegnap megnyitotta Kassán a magyar főkonzulátust. Orbán felkereste a kassai otthonában lábadozó Rudolf Schuster szlovák államfőt is. KIKÜLDÖTT TUDÓSÍTÓNKTÓL Kassa belvárosában pénteken Orbán Viktor magyar és Mikulás Dzurinda szlovák kormányfő jelenlétében ünnepélyesen megnyitották a Magyar Köztársaság főkonzulátusát. Ebben a patinás épületben szerkesztették a XVIII. század második felében első irodalmi lapunkat, a Magyar Museumot. Orbán Viktor köszöntőjét azzal kezdte, hogy kissé elfogódottan áll most itt, s nemcsak a magyar millenniumi ünnepségek miatt, hanem azért, mert életében először jár Kassán. A város szülöttjét, Márai Sándort idézte, aki egyik írásában kifejtette: olyan korban is élt itt, amikor az értelem diadalmaskodott az ösztönök felett. A kormányfő kifejezte azt a reményét, hogy most végérvényesen ilyenkor köszönt ránk Kelet-Közép-Európában. Hangsúlyozta: személy szerint a kis lépések híve, ha azok előrevisznek. Ilyen előrelépésnek nevezte a kassai magyar főkonzulátus megnyitását, a várhatóan ősszel, Békéscsabán megnyíló szlovák főkonzulátust, valamint az újjáépülő Mária Valéria hidat, amely Esztergomot köti majd újra össze a szlovákiai Párkánnyal. Mikulás Dzurinda a szlovák-magyar kapcsolatok jelentős állomásának nevezte az avatás napját, s rámutatott, hogy a szlovákokat és a magyarokat, a két országot nemcsak a közös múlt, hanem a közös európai jövő is összeköti. Külön köszönetet mondott Orbán Viktornak és a magyar kormánynak azért, mert hathatós segítséget nyújt Szlovákia európai integrálódásához. Kifejezte örömét, hogy októberben ellátogathat Békéscsabára, ahol a diplomáciai feladatokon kívül együtt tölthetik majd a kolbászt az ottani fesztiválon. Orbán Viktor a kora esti órákban felkereste a csermelyvölgyi családi házában lábadozó Rudolf Schustert, és csaknem félórás kötetlen beszélgetést folytatott vele, melynek végén mielőbbi teljes gyógyulást kívánt a szlovák államfőnek. Varga György főkonzul lapunknak elmondta: a kilencvenes évek elején Magyarország utolsó csehszlovákiai nagyköveteként búcsúzott az akkori keleti országrésztől, ahova most hazánk első főkonzuljaként tér vissza. A nagypolitikából a hétköznapok tennivalóihoz közelebb kerülve szeretne hozzájárulni elsősorban a kelet-magyarországi és a szomszédos szlovákiai régió emberi, gazdasági és kulturális kapcsolatainak további gyarapodásához. Ebben a folyamatban meghatározó szerepe lesz a szlovákiai magyar nemzeti közösségnek. Kassa, 2000. augusztus 18. Szilvássy József Orbán és Dzurinda bizakodó fotó: mti - Illyés tibor Bánk Attila az USA-ban MUNKATÁRSUNKTÓL Bánk Attila, az FKGP parlamenti frakcióvezetője két hetet töltött az Egyesült Államokban az amerikai külügyminisztérium meghívására, s részt vett a republikánus párt philadelphiai konvencióján is. A kisgazda politikus, miután hazaérkezett, lapunknak elmondta: amerikai útja során többek között megbeszélést folytatott Joyce B. Rubenssel, a külügyminisztérium Északkelet-Európával foglalkozó igazgatójával, Joseph G. Garrett brigádtábornokkal, a NATO európai igazgatójával, Henry Kissinger egykori külügyminiszterrel, valamint Cameron Munterrel, a Fehér Ház nemzetbiztonsági bizottságának Európáért felelős igazgatójával. Távirati Stílusban LEGMELEGEBB JÓKÍVÁNSÁGAIT fejezte ki a magyar államalapítás évfordulója kapcsán Bill Clinton amerikai elnök Mádl Ferenc köztársasági elnöknek. Levelében - amelyet a magyar elnöki hivatal bocsátott lapunk rendelkezésére - többek közt az áll: Magyarország a sikeres demokratikus átalakulás és a piacgazdaságba való átmenet vezető példája, s Közép-Európa biztonságának és gazdasági stabilitásának forrása. (Munkatársunktól) TILTAKOZOTT a Simon Wiesenthal Központ amiatt, hogy Auschwitzban - az egykori náci haláltábor közelében - egy helyi vállalkozó diszkót akar nyitni, s ehhez a lengyel hatóságok hozzájárultak. A Los Angeles-i székhelyű zsidó emberi jogi szervezet szerint a diszkót nem lenne szabad megnyitni, mert annak épületében tárolták egykor az Auschwitzba hurcolt szerencsétlenek holmijait. (MTI) LEGALÁBB 38-AN MEGHALTAK Irak északi, kurdok lakta vidékén az iraki légtérbe behatoló török harci repülőgépek támadása következtében - adta hírül a Kurdisztáni Demokratikus Párt (PDK) Kairóba eljuttatott közleménye. Ankarai katonai források cáfolták a vádat, azt hangoztatva, hogy soha nem támadnak polgári célpontokat. (MTI) Pokolgép pusztított Pristinában Nagy erejű robbanás rázta meg a koszovói főváros, Pristina központját. A tegnapi pokolgépes merényletben egy nő megsebesült, a detonáció közelében található épületek megrongálódtak. A jugoszláv hatóságok közben szerb területen rövid időre őrizetbe vették, majd elengedték a Koszovóban állomásozó nemzetközi békeerők (KFOR) egyik rendőrét és helybeli tolmácsát. HÍRÖSSZEFOGLALÓNK Egy nőt megsebesített és komoly anyagi kárt okozott a Pristina központjában történt tegnapi robbanás, amelynek okai egyelőre ismeretlenek. A pokolgépes merényletet ismeretlen személyek a koszovói pártok hivatali helyiségeinek otthont adó épület közelében hajtották végre, a város főutcáján. A Beta hírügynökség szerint az épületben található a jugoszláv hatóságokhoz közel álló központ a Békéért és Toleranciáért szervezet székhelye is. Az objektum mintegy száz méterre van az ENSZ polgári missziójának székházától - írja az MTI. A KFOR szerint a detonáció súlyosan megrongálta a pártok székházát, a légnyomás következtében betörtek a környező házak ablaküvegei is. A békefenntartók lezárták a robbantás környékét, a bombaszakértők pedig megkezdték az épület átvizsgálását. A helyszínre látogató Bernard Kouchner ENSZ-különmegbízott kijelentette: a pokolgépet a demokrácia és „a választások ellenzői” helyezték el. Koszovóban a tervek szerint október 28- án helyhatósági választásokat tartanak. A KFOR tegnap közölte, hogy a jugoszláv hatóságok szerb területen letartóztatták egyik rendőrét és az őt tolmácsként kísérő koszovói polgári személyt. A Fidzsi-szigetekről származó rendőrt és kísérőjét még csütörtökön fogták el a koszovói-szerb közigazgatási határnál, mert állítólag illegálisan léptek szerb területre. Rövid tárgyalás után a jugoszláv hatóságok tegnap szabadon bocsátották az ENSZ-rendőrt és tolmácsát. Jugoszlávia egyelőre nem hajlandó sem vád alá helyezni, sem elengedni azt a két brit rendőrt, akiket terrorakciók előkészítésének gyanújával vettek őrizetbe a hónap elején Montenegróban. A foglyokat tegnap felkereste egy brit diplomata, aki később elmondta: fogva tartóik jól bánnak velük. Megismételte ugyanakkor, hogy mind a négy személy ártatlan. Norvégia, ha kell, kényszerrel telepíti haza a koszovói albánokat, akik a NATO tavalyi jugoszláviai hadjárata idején menekültek a skandináv országba. 65 ezer emberről van szó, akik közül sokan letelepedési kérelmet is beadtak, de hiába. Azok a menekültek, akik önként hajlandóak hazatérni, kétezer amerikai dollár „segélyben” részesülnek, de eddig csak ezerhétszázan éltek ezzel a lehetőséggel. MSF: Koszovóban nincs biztonság Az Orvosok Határok Nélkül (MSF) belga orvosai azért hagyták abba tíz napja - főleg pszichiátriai utókezelő - tevékenységüket Koszovó három kisebbségi enklávéjában, mert sokkot és szorongást képtelenség kezelni olyan környezetben, ahol az emberek folyamatosan sokknak és szorongásnak vannak kitéve. Márpedig az átmeneti ENSZ-közigazgatás ezt a helyzetet képtelen felszámolni - mondta lapunknak adott telefoninterjújában Cyrus Pacque, a tavaly Nobel-békedíjat kapott nemzetközi humanitárius szervezet belga munkacsoportjának illetékese. (Mivel a tegnapi pristinai robbantással kapcsolatban nem állt rendelkezésükre elég információ, a belga szóvivő annak megítélésére nem vállalkozott, hogy ez a fejlemény igazolja-e döntésük helyességét.) - Az emberek „legjobb gyógyszere” a biztonság lenne, márpedig ezt nem kapják meg - jelentette ki Pacque, hozzátéve: nem kívántak azzal asszisztálni a jelenlegi körülményekhez, hogy magukat nem zavartatva dolgoznak tovább. Elmondta: az észak-koszovói kisebbségek között családlátogató rehabilitációs programban dolgozó belga orvosok Mitrovica város északi részén az albánok, Skenderaj és Vushtrri helységekben pedig a szerb kisebbség folyamatos megfélemlítését látva függesztették fel a munkát. A továbbiakról még nem döntöttek. Más nemzetiségű (francia, spanyol) orvosok tovább dolgoznak Koszovó egyéb részein, ők viszont nem kisebbségi programban vesznek részt, s így az ő helyzetük eltérő - közölte lapunkkal a belga orvosok szóvivője. Sz. L. L. Ezer év előtt Szerencsés nemzedék a miénk, amiként Szent Istváné is az volt, így tartja a mai miniszterelnök. Ami az előző millennium idején élt magyarokat, vagy amint kevéssel később Riccardus fráter nevezte őket, a pogány előmagyarokat illeti, aligha gondolták magukat a sors kegyeltjeinek, amikor elszenvedték azt, amit ma Szent István művének mondunk. Vannak becslések, melyek szerint az átalakulás áldozatainak száma megközelítette az akkori hatszázezresre tett népesség negyedét. A többiek jelentős része a lelkét, addigi hitét, szokásait adta a változásért. Az ünnepekre azt kívánnám magunknak, legyen több személyes szerencsénk, mint nekik volt. Legalább annyi, amennyi nekem adatott, hiszen ezerévenként születhet egy ilyen cikk, mint amit most írhatok. Ez most a biztos, és a dátum. Minden mást kötelesség szerint keresni kell. Azt is, hogy mit ünneplünk az államalapítás ezredik évfordulóján. Rendezett sorokban, vármegyei bandériumok zászlai alatt vonulhat fel a válasz: megmaradásunkat. Azt, amit Ferenc József császár és király az 1896-os millenniumi ünnepségeken így írt le: „A magyar nemzet lángoló haza- és szabadságszeretete, harci vitézsége s balsorsban tanúsított szívós kitartása az isteni gondviselés segélyével mindig leküzdötte a veszélyeket, fényes tanúságát adva ekképpen életerejének, államfenntartó képességének.” Ha valaki, ő ismerhette ezt a szabadságszeretetet, harci vitézséget. Mégsem lehet az ezekből is táplálkozó államfenntartó képesség az ünnep egyedüli értelme. Hiszen jószerével minden nép, nemzet megmaradt, amely annak idején tisztelgett István koronázásának. A megmaradás nagy tett tehát, de nem egyedül való. A lengyelekkel álltunk sorba a pápai koronáért (ma sem tudja senki, hogyan előztük meg őket az utolsó pillanatban), a cseh Adalbert volt az egyik legnagyobb becsben tartott magyarországi hitterjesztő, az osztrák őrgrófság tőlünk nyugatra, a horvátok délre már ugyanolyan szépen megtalálták mai helyüket, mint mi, akik a legkésőbb, valószínűleg az utolsó pillanatban érkeztünk, hogy megtelepedjünk a volt Római Birodalom határán, sőt egy kicsit azon is túl. A nyugati kereszténységtől akkor vonakodó finnek, skandinávok, baltiak, többé-kevésbé viharos történelem után, szintén itt vannak Európában. Nem a megmaradásban találhatjuk tehát meg az ünnep egyetlen kitüntetett pontját. Időközben sokszor elveszített, majd visszanyert szuverenitásunk tisztelete is az ünnep fókuszában lehet. Ezt alapozta meg a szertartás, amely a római pápától kapott koronával befogadta fejedelmünket a nyugati világ királyai közé. Ám a korona elfogadásának mozdulatával az újdonsült magyar király le is mondott szuverenitásának egy nagy szeletéről. (Szinte didaktikusan sugallatos a képlet.) Az általa nagy energiával szervezett, komoly szellemi, hatalmi centrumokká tett egyházszervezet püspökeit, papjait nem ő nevezte ki. Lovagjai, fegyveresei nagy részét német fejedelmektől kapta. Nagyon könnyű a szuverenitás viszonylagosságát úgy is értelmezni, hogy a Géza halála után rátámadó Koppány vezér és más lázadó magyarok ellenében István nyugati segítséggel a saját országát hódította meg: a földek kétharmadát maga vette birtokba, hogy híveinek, illetve külföldi segítőinek adja. Kitöltheti-e tehát ez a viszonylagos szuverenitás az ünnep teljességét? Lennie kell másnak is. Orbán Viktor miniszterelnöktől kapjuk a következő gondolatot: „Az ezeréves magyar állam büszkén tekint vissza a múltra, de kérdőn néz a jövőbe, kérdése, hogy lesz-e még egy ezeréves születésnap, magyar lesz-e akkor a szó, amely a múltat idézi?” A múlt szerint azonban nem minden a szó magyarsága. István fiának, Imre hercegnek latinul írta intelmeit. Hogyan másként írta volna? Azóta sem született sok szebb magyar tartalmú szöveg ennél. Az ezer évvel ezelőtti államalapítás nyelve sem a magyar volt. A hagyomány, a nemes tradíció összetartó erejének napja lenne ez? Így igaz, az is. És a tradíciók folyamatosságán nem változtat az sem, hogy a koronázásnak nem ülhetjük most az évfordulóját, hiszen a szertartást minden bizonnyal 1001. január elsején, és mint köztudott, nem ezzel a koronával celebrálták. Ám az eleve bizonytalan ünnepi tradíciók mai erejét gyengíti, hogy a mostani államünnep legtöbb elemében azt sugallja: legalább annyira kezdene egy hagyományt a kormányzat, mint folytatna. Annál is inkább, mivel magát többé-kevésbé államalapítónak tekinti. (Erre abból is következtetni lehet, hogy Orbán Viktor nemrég új államalapítónak nevezte Antall Józsefet.) Miközben a hivatalos augusztus 20. a külsőségekben archaizál, a szervezők a hagyomány ünnepén sorra eltérnek a szokásoktól. A Szent Jobb körmenete korábban nem kanyarodott a Parlamenthez, most majd ezt teszi. A tűzijáték az Istvánnal együtt szentté avatott Gellért püspökről elnevezett hegyről most először leszáll a Dunára, a légi parádé is máshol lesz, mint korábban, sok jel utal tehát arra, hogy itt és most a hagyományt legalább annyira teremtenék, mint ápolnák. Érzelmileg telített lesz a pillanat, melyben a Szent Korona, a Szent Jobb és első királyunk ideiglenesen átengedett csontereklyéi találkoznak, de félő, hogy egy nem is oly távoli múltból visszatekintve oly benyomást kelthet, mint azok a jelenetek, amelyeket az 1896-os millenniumi ünnepségekről szóló beszámolók írnak le: „Sokan aczélinget viseltek, mások farkas, medve, párduczkacagányt, — ebben a rengeteg forróságban. Nagyszerű a rendezkedés: a sok kócsag, sastoll, kelecsény-szárny, fölötte temérdek régi, harczban megtépett rongyos lobogó, menték röpködése, paripák nyerítése - csoda az!” Tartalmilag is változékony ez az archaikusnak tűnő, de valójában viszonylag új jeles napunk. Csak a XIX. század elején jelenik meg a korona ünnepe, inkább a francia forradalom hatásainak megfékezésére, azért, hogy a nemzeti ünnep, ha már lennie kell, dinasztikus legyen, és ne demokratikus. A Szent Korona sokáig inkább a Habsburg-ház, a Szent Jobb viszont a magyar nemesség ereklyéje. Horthy Miklós kormányzósága idején a Szent Korona a Trianon előtti ország szimbólumává lett, ünneplése ennek jegyében zajlott, amiként nem nélkülözte a szimbolikus jegyeket az sem, amikor az ötvenes évektől e napon pártitkárok megtörték az új kenyeret. Akármilyen régmúlt eseményekre emlékezünk tehát ezen a napon, az ünnep tradíciói viszonylag változékonyak. Ez módot ad arra is, hogy további tartalmakat vegyen fel. A Szent Korona-tan szerint a nemzet e szimbólumban megjelenő testének nem részese a parasztság, a polgárság, és tudjuk, hogy az ereklyéket például Luther és Kálvin is elvetette. Folytatható azoknak a sora, akik nem érezhetik magukat egészen az ünnep szívében, de már az eddigiek is elégséges impulzust adnak ahhoz, hogy a tradíció lehetséges tágítását is felvessük. Mégpedig azért, hogy több szó eshessék azokról is, akik az ezer évvel ezelőtti nagy átalakulást is elszenvedték: a közrendű magyarokról. Nem tettek mást, mint azóta oly sokszor. Hagyományaikhoz, addigi kultúrájukhoz, vezetőikhez próbáltak hűek maradni. Sok jó szót nem kaptak akkor sem, mire - rengeteg áldozat árán - képesek voltak váltani. A nép kicsit mindig így jár, hitének elhagyására kényszerülve, utólag pogánynak bélyegezve, eltűri történelmét. Persze hogy pogány volt tatárnak, töröknek, idegennek, de az volt Werbőczynek vagy jószerével az egész XX. századnak is. Istvánt akkori magyarként valószínűleg sokan nem szerettük volna. Nemrégiben viszont az évezred emberének választottuk. Remélhetőleg nem vonható le ebből újabb ezer évre a tanulság, hogy csak azt teszi naggyá a történelem, aki megtöri népét. Amikor az első ezer év bevégeztén államunkat ünnepelhetjük, bízzunk benne, hogy a következő ezer esztendőben e tisztességből még több jut mindenkori megkeresztelt, örök élő magyar pogányainknak, nemzetnek, országnak is. Nagy N. Péter