Népszabadság, 2001. október (59. évfolyam, 229-254. szám)
2001-10-19 / 245. szám
14 NÉPSZABADSÁG KULTÚRA 2001. OKTÓBER 19., PÉNTEK Csillaghajósok „Egyesek kocsmába mennek és leisszák magukat, mások könyvet írnak, számomra pedig ez a legjobb mód az önkifejezésre” - kommentálta James Walsh (21), a Starsailor énekese-gitárosa. Egyenes beszéd, pont olyan, mint a zenéjük, ami az elmúlt évben komoly izgalmat hozott a brit popzenében. A legjobb fiatal angol csapatnak deklarálta őket több ottani szaklap, fél éven belül másodszor kerültek a világ egyik vezető rockzenei hetilapja, a New Musical Express borítójára, pedig eddig mindössze két slágert jegyeznek (Fever, Good Souls), alig hogy túl vannak első önálló szigetországi turnéjukon, bemutatkozó nagylemezük (Love is Here - EMI) meg csak a napokban került a boltokba. Mégis. A reménytelen és szürke angol iparvidékről, Manchestertől nyugatra, egy Wigan nevű városkából indult kvartett olyan egyszerű vonalvezetésű, tiszta szerkezetű, de érzelemgazdag és megszédítő zenét játszik, amire mostanság a pop műfajában kevés példa akad. Szédítő lehet a sikerük is, nagy nyomás nehezedik minden irányból rájuk, nagy kérdés, ezek az alig felnőtt srácok kellően erősek-e ahhoz, hogy ellenálljanak az esetleges kísértéseknek, megmaradjanak ilyen nyíltnak, természetesnek, maguktól értetődőnek. „Két évvel ezelőtt olvastam egy interjút valamelyik zenekarral, ahol a banda tagjai elmondták, hogy Jeff Buckley mekkora hatással volt rájuk. Elmentem, megvettem a lemezét, és mérföldekkel jobb volt, mint bármi, amit korábban hallottam. Ettől kezdve elkezdtem Jeffet, Tim Buckleyt, Neil Youngot, Van Morrisont hallgatni, és feltárult egy olyan zenei világ, amilyenre mindig is vágytam.” - emlékezett vissza Walsh egy interjúban. A nevüket Tim Buckley egyik lemezének címéből kölcsönző Starsailor tagjai - James Walsh ének/gitár, James Stelfox basszus és Ben Byrne dob - Wiganben, egy zeneiskolában ismerkedtek össze, a billentyűs Barry Westhead pedig tavaly év elején csatlakozott hozzájuk. Első bulijukat 2000 áprilisában játszották a London’s Heavenly Socialban, és ezután üstökösként robbantak be a brit könnyűzenei életbe. Pár hónapra rá már válogathattak a lemezszerződési ajánlatok között, végül az EMI-t választották. Nem akartak valamelyik indie-kiadó akusztikusgitár-zenei palettáján egy újabb szín lenni, magyarázta Walsh, ezért döntöttek egy multi mellett, az EMI kínálatában ráadásul egyetlen hozzájuk hasonló zenekar sincs. Mindig is kívülállók voltak, nem szoktak Londonban lófrálni, más zenekarokkal együtt csavarogni, Wiganben vagy a közeli Warringtonban tökéletesen el vannak zárva mindentől, mutatott rá Walsh. Idén februárban jelent meg az első maxi- CD-jük (Fever), még a nyár elején jött ki a második (Good Souls), néhány hete a harmadik (Alcoholic), közben pedig május-júniusban hat hét alatt rögzítették bemutatkozó nagylemezük anyagát. Mint címe is mutatja (Love is here), központi témája a szerelem. „Felemelő és pozitív, mert körülöttünk ma cinikus felhangja van. Olyan lemezt szerettünk volna készíteni, amely őriz valami régimódi, de nekünk szimpatikus hippis jelleget” - mondta Walsh, és nemcsak mondta, meg is valósították mindezt. Van az egésznek egyfajta trendellenes felhangja, régiómódi szemlélete, a Love is here a már emlegetett melodikus ereje és intenzitása mellett rendkívül közvetlen és őszintének tűnő alkotás. Bár stúdióban készült és hangzásában számos, koncerten nehezen megvalósítható elemet is hordoz, a Love is here nagyon is élő, nagyon is életszerű, érzelmileg erős kisugárzású produkció. J. B. Sz. A legjobb fiatal angol csapat Üdvözöljük Olaszország egyik legszebb tartományában! Ahol Itália — a művészetektől egészen az olasz konyháig — a legtöbbet nyújtja Önnek. Ahol még zavartalanul élvezheti a természet kincseit. Ahol a vendéglátás a környezet védelmét is jelenti. A Dolomitok varázslatos vonulatai közt a világon egyedülálló, hatalmas sí és snowboardpályák, modern sífelvonók és mesés tájakat átszelő síutak várják Önt. De este sem kell unatkoznia: látogasson el egy kellemes étterembe, és élvezze a hagyományos olasz ételek fantasztikus ízeit, majd gyönyörködjön az ezer fényben úszó völgyekben. Üdvözöljük Trentinóban! TRENTÍNO TIMESZETES ENCIKMA OLASZ NIVOSAA TERMÉSZETES FELTÖLTŐDÉS. Szeretnék tájékoztató anyagot kapni Trentino üdülési lehetőségeiről. Vezetéknév________________________________Keresztnév________________________________________ | Születési év_______________________Város __________________Utca, házszám: ____________________, Irányítószám______________Ország___________________ Az utazás tervezett időpontja____________| A tájékoztató anyag magyar nyelven nem áll rendelkezésünkre, de kérésére eljuttatjuk önnek angol □ vagy német nyelven □ ! Vágja ki, ezt a kupont, és küldje el nekünk a következő címre: Azienda per la Ipromozione Turistica del Trentino - Via ! Romagnosi, 1138100 Trento - ITALYTel. 0039.0461.839000 - Fax 0039.0461.260245 - Internet: www.trentino.to - E-mail: info@trentino.to. Az Azienda per la Promozione Turistica del Trentino garantálja az adatok bizalmas kezelését a 675/96. törvénycikk rendelkezése értelmében. INE Bonyolult nemzeti jelleg Rákos Péter magyar-cseh könyvéről Rákos Péter, a prágai Károly Egyetem kassai születésű emeritus professzora két nyelven írt egy fontos könyvet: magyarul (Nemzeti jelleg - a miénk és a másoké) és csehül (Národní povahanase a tech druhych). Hogy az ügy még bonyolultabb legyen: a mű egy szlovákiai soknyelvű kiadónál, a pozsonyi Kalligramnál látott napvilágot. A munka célját világosan jelzi az alcím: Öncsalások és előítéletek mint történelemformáló tényezők. A hetvenhatodik életévét taposó szerzőt csaknem félévszázados munkássága alapján szigorú fegyelmű tudósként, kitűnő műfordítóként ismerhette meg a cseh, a magyar szellemi élet. Egyebek között Lukács György, a Nyugatosok, Németh László gondolatvilágát közvetítette a cseh irodalom közegében, a szakma a humorról szóló fontos elméleti kutatásait is számon tartja, műfordítóként pedig legutóbb fiának, a tragikus sorsú Petr Rákosnak csehül írott regényének magyar szövegével jelentkezett. Amennyire az irodalomban egyáltalán lehet egzakt dolgokról beszélni, Rákos eddig inkább ilyenekkel foglalkozott. Most tudatosan olyan ingoványos terepet választott magának, ahol inkább számítanak az indulatok, az érzelmek, mint a tények, sőt tulajdonképpen tényekről, a nemzeti jelleg tényleges létét vagy mítoszát cáfoló, netán igazoló, tudományosan értékelhető adatok nem is nagyon léteznek, ha egyáltalán fellelhetők ilyenek. Rákos igen meggyőzően és a reá jellemző körültekintéssel mutatja ki, hogy „az etnikai sztereotip olykor megtéveszt részrehajlásával, gyakran megtéveszt tudatlanságával, mindig megtéveszt merevségével, de sohasem a véletlen műve; lehet és érdemes elemezni és indokolni”. Mindezek a tényezők különös erővel hatnak - manapság is roppant intenzíven - Európa középső és keleti tájain. Egyszer G. B. Shaw azt jegyezte fel a nacionalizmusról, hogy „az egészséges nemzet éppoly kevéssé van tudatában nemzet mivoltának, mint az egészséges ember csontjai épségének. De ha egy nemzet nemzet mivoltát megtörik, képtelen lesz másra gondolni, mint hogy helyreállítsa... Nem ülhet nagyobb átok nemzeten, mint a nemzeti mozgalom, amely pusztán egy természetes funkció elfojtásának gyötrelmes tünete.” Shaw nyilván nem a mi tájainkra gondolt, de ránk nézvést is igaz a gondolat. Rákos a magyar, a cseh, a szlovák, a német és részben a lengyel nemzeti jellegről alkotott elképzeléseket, legendákat elemzi. S mivel a nemzeti jelleghez kapcsolódó sztereotípiák a leggyakrabban akként formálódnak, hogy azok, akik ilyesmikkel foglalkoznak, a saját nemzetük tulajdonságait egy másikéhoz hasonlítják - azonnal észlelhetjük, hogy Rákos szellemes és objektivitásra törő könyve ugyancsak aktuális. A szlovák nemzeti jelleg a magyarokra és a csehekre érzékeny, a magyar erősen irodalmi-történeti indíttatású, s alapvetően a magyarság valamiféle „ntnemzet” jellegét hangsúlyozza, a csehekre egyik kiváló publicistájuk, Ferdinand Peroutka szerint az lenne jellemző, hogy „szívesen vinnének véghez nagy dolgokat, de nincsen hozzá merszük”, a németek az alaposságukra hivatkoznak, meg az engedelmeskedés gyakran gyakorolt „erényére”. Mindezek a tulajdonságok jellemzőek is lehetnek más nemzetekre is, szembeállításuk viszont egyértelműen egy történelmi görcs jele. Igen, Shaw-nak igaza van, és ezért is szögezhette le Rákos, hogy „a nemzeti karakterológia a rációnak és az emóciónak térben és időben végtelen csatamezeje..., s az ebből eredő téveszmék reális történelmi hatóerejét nem tanácsos alábecsülni”. Egyébként a bevezetőben már említettem, hogy Rákos két nyelven egy könyvet írt, de azért akadnak a két könyv között jellegzetes eltérések is. Amelyek éppen arra mutatnak, hogy mindannyiunkban (így természetesen Rákosban is) dolgoznak a feltételezett nemzeti jellegek által diktált bizonyos óvatos gesztusok. Könyvének magyar kiadásában (a cseh változatban nemkülönben) szól arról, hogy szlovák szerző a nemzeti vétkek között tartja nyilván, hogy a szükség sokszor lopásra kényszerítette a szlovákokat, mire Rákos mintegy párhuzamként, ezt írja: „megbocsáthatatlan volna, ha a védelmünkre egyébiránt nem szoruló szlovák nemzetről szóló fejezetben nem idéznénk az olvasó emlékezetébe Illyés Gyula Hősökről beszélek című költeményéből a máig is forradalmian érvényes sorokat: Lopjatok!... Ez a hivatkozás a cseh változatból hiányzik. Merthogy a cseheknél nem magyar költővel kellene védeni a szlovákokat?... Az a Stendhalidézet viszont, amely arról szól, hogy a „németek térden állva születtek” a magyar kiadásból hiányzik, hasonlóan ahhoz az anekdotikus esetleíráshoz, amikor Rákos egy tudós kollokviumra emlékezve megjegyzi, hogy a svájci delegátus előadta: „A tudomány, mint ezt mi, svájciak, mindannyian tudjuk, bebizonyította: Tell Vilmos mitológiai figur Az etnikai konfliktusok és félreértések örökkévalók és kiirthatatlanok. Még az egyesült Európa is tehetetlen ezekkel szemben. Ja volt, és sohasem élt. Ugyanakkor mindannyian szilárdan meg vagyunk győződve arról is, hogy Hermann Gessler ölte meg őt.” Mindez a németekkel szembeni előítéletek alaptalanságát igazolja. A csehek számára. A magyarok számára ugyan miért nem? - találgatom. Szórakoztató és hasznos könyv Rákos Péteré. Bizalom a ráció erejében és egyszersmind bizonyítása a ráció gyengeségének. Persze tudható, hogy a politikusok soha vagy legalábbis nagyon ritkán vesznek kézbe olyan könyveket, mint amilyen ez a nemzeti jellegről szóló opus. Noha hasznos lenne számukra, számunkra... Ám abban bizakodnék, hogy Rákos bölcs könyvének sok magyar, szlovák, cseh olvasója akad, s ekként igazságai lassabban ugyan a kívánatosnál, de azért beszivárognak a köztudatba. Ugyanakkor pedig érzem, hogy Rákos Péternek is igaza lehet, aki könyve megjelenése alkalmából elmondta a pozsonyi Kultúrny zivatban: meggyőződése, hogy „az etnikai konfliktusok és félreértések örökkévalók és kiirthatatlanok. Még az egyesült Európa is tehetetlen ezekkel szemben. Minden másság konfliktusokat szül”, ám a nyilatkozat végén mégiscsak a civilizáció, az ész, a felvilágosítás és az iskola erejében bízik. Jó lenne, ha igaza lenne... E. Fehér Pál CUKOR - Művészeti revü a Trafóban A CUKOR következő estje a Trafóban október 19-én este 20 órakor a BARÁTSÁGRÓL szól. Miközben Kistamás László a színpadon indiai lencsét főz a közönségnek, addig Orsós László Jakab Jancsó Miklóssal, Csányi Vilmos etológussal és tinédzserekkel beszélget a barátságról. Lesz képregény Gertrude Stein és Alice B. Toklas legendás kapcsolatáról Kovácsy Tibor tolmácsolásában, lesz jogászok, zenészek és matematikusok által megírt Caspar Dávid Friedrich képelemzés, zene, evés, bor. Egyszóval: barátkozás. Szerkesztő: Orsós László Jakab. Rendező: Novák Eszter.