Népszabadság, 2003. szeptember (61. évfolyam, 203-228. szám)

2003-09-18 / 218. szám

12 2003. SZEPTEMBER 18., CSÜTÖRTÖK A­z időjárás nem csupán nálunk volt számtalan panasz - és sok tragédia - forrása, hanem a Föld északi felének több mint harminc országában. A múlt évi, sokmilliárdos kárt okozó áradások után az idén a tartós hőhullám szedte ál­dozatait, emberemlékezet óta nem ta­pasztalt aszályokkal és soha nem látott erdőtüzekkel párosulva. Az időjárás volt a téma Bánó András Sorskérdések című műsorában. Ponto­sabban: az általános melegedés, illetve a róla folyó vita. Mi, magyarok élen járunk ennek az (ál)vitának a gerjesztésében. Abban, ahogy a „hivatal" és néhány sztármeteorológusunk minden lehetsé­ges alkalommal igyekszik a közvéle­ményt „megnyugtatni": legfeljebb klí­maingadozásról lehet szó, semmint klí­maváltozásról. Az erre használt típus­szöveg: nem bizonyítható, hogy a szélső­séges időjárási események az alig félfo­kos melegedés következményei. És az sem, hogy ezt a melegedést az emberi légszennyezés okozza. Ez a típusszöveg visszaélés a bizonyí­tás matematikai értelmezésével, amelyet a klimatológia módszeréből következően nem elégíthet ki. A klimatológia statiszti­kai adatsorokkal dolgozik, és ezekből va­lószínűségi előrejelzéseket készít. Példá­ul megadja, hogy egy százéves adatsor alapján az aszály valószínűsége az adott körzetben, mondjuk, 25 százalék. Ebben a statisztikai értelemben a fenti típusszöveg első állítása egyszerűen nem igaz. Nem mondhatjuk ugyan, hogy a globális felmelegedés az oka az augusz­tusi hőhullámoknak Európában, de mondhatjuk, hogy a hőhullámok egybe­esnek a klímamodellek alapján készített előrejelzésekkel. Az angol meteorológiai szolgálat például múlt decemberben je­lezte, hogy az idei év lehet a legmelegebb a feljegyzések kezdete óta. A modellek a különböző időjárási szélsőségek gyakoriságának várható nö­vekedésére is felhívják a figyelmet. Ugyanerre figyelmeztetett már többször is a Meteorológiai Világszervezet, leg­utóbb idén júliusban. Az elmúlt negyed­században, és még inkább az utolsó évti­zedben, a világ meg is tapasztalta e szél­sőségeket. Néhány példa: német klima­­tológusok kimutatták, hogy az írásos fel­jegyzések kezdete óta nem volt ilyen hosszú száraz időszak Európában. Az olaszok szerint a mediterrán régió ezen a nyáron 2-3 fokkal volt melegebb az átla­gosnál - és ez még el is maradt az Euró­pára jellemző értékektől. Indiában a tar­tósan 45-49 fokos hőmérséklet 1500 is­mert halálesettel járt. Hasonló szélsősé­gek jellemezték az amerikai kontinenst is­­ és a sor folytatható. Számtalan fizikai-meteorológiai vizs­gálat igazolja azt is, hogy a XX. századi melegedést az ipari forradalom óta az ember által a légkörbe bocsátott szeny­­nyeződés, elsősorban az üvegházhatást előidéző gázok okozták. E vizsgálatok közül csak egyet említek. A sarkvidéki fúrásokból származó jégminták alapján kimutatták, hogy az utolsó 400 ezer év­ben a légkör szén-dioxid-tartalmának növekedését mindig követte a hőmér­séklet emelkedése. Az utolsó 150 évben azonban a szén-dioxid 30 százalékkal, 10-100-szor gyorsabban növekedett, mint azelőtt, és ennek megfelelő volt a hőmérséklet ugyancsak soha nem ta­pasztalt ütemű emelkedése. Ez (is) látvá­nyosan bizonyítja az emberi beavatkozás hatását. Mindezekről szakértőink Bánó And­rás műsorában (is) mélyen hallgattak, miként arról is, hogy a modell-előrejelzé­­sek egyik legmegbízhatóbb eleme az a hatás, amit a felgyorsuló melegedés a maximum-hőmérsékletekre gyakorol, melyek éppen most dőltek meg egy sor országban. A májusban mért globális hő­mérséklet a rendszeres időjárási feljegy­zések óta a legmagasabb volt a világon (és mellékesen rekordszámú, 562 torná­dót produkált az USA-ban). A múlt évez­red utolsó évtizede volt a legmelegebb az utolsó 1000 évben. Az eddigi három leg­melegebb év sorrendben 1998, 2002 és 2001 volt. A beszélgetésre jobban felkészült ri­porter és egyes nézők „keresztkérdései" meglehetősen összezavarták tekintélyes kollégáinkat. A bevágott SMS-ek között olyasfélék is előfordultak, hogy „hagyják abba, összevissza beszélnek". A melege­dés hazai következményeire vonatkozó­an például semmiféle érdemi válaszuk nem volt. Természetesen nem esett szó a mele­gedésnek a szaksajtóban szinte hetente megjelenő újabb és újabb bizonyítékairól sem. Éppen ez lehet az oka, hogy nálunk még mindig vitatéma az, amit az Euró­pai Unióban nemcsak a közvélemény, hanem a kormányok is tényként kezel­nek, és a kivédésére nem csupán terveket dolgoznak ki, de már a tervek megvaló­sításába is belekezdtek. Angliában például a kormány elfo­gadta az „Energia Fehér Könyv"-et, ami (a Kiotóban elfogadott 5 százalékos emissziókorlátozás hatástalanságát felis­merve) 60 százalékos (!) csökkentést ter­vez 2050-ig (sokan ezt is keveslik); a leg­nagyobb (hagyományos) villamosener­­gia-szolgáltató pedig a szélenergia ki­használására 500 millió fontot (200 milli­árd forintot) irányoz elő. A klímaváltozást klímaingadozásnak feltüntető érvekkel szembeni bizonyíté­kok eddigi legjelentősebb összefoglalása a Kormányközi Klímaváltozási Bizottság (IPCC) két évvel ezelőtt kiadott jelentése. A mérések alapján készített modellek se­gítségével 2000 (!) szakértő több forgató­­könyvet dolgozott ki a jövőről. A legfon­tosabb következtetés, hogy az átlagos hőmérséklet 1,4-5,8 fokkal emelkedhet a század végéig. Ez is fenyegető, de egy újabb felfede­zés szerint kilátásaink még rosszabbak. A Nobel-díjas P. Cruetzennek és B. Bolinnak, az IPCC korábbi elnökének részvételével tartott májusi berlini szak­mai értekezleten egyhangúlag megálla­pították, hogy a légköri szennyeződés egyik komponensének, a koromnak a hűtőhatását a korábbi modellek jelentő­sen alábecsülték. Ez azt jelenti, hogy a 2100-ra prognosztizálható hőmérséklet­emelkedés elérheti a 7-10 Celsius-fokot is. Várható ugyanis, hogy e besugárzást elnyelő („mellékesen" az egészségre rendkívül káros) részecskék légköri kon­centrációja, így hűtőhatása is csökkenni fog a környezetvédelmi intézkedések miatt, míg a „melegítő" szén-dioxid-tar­­talom tovább növekszik. Ilyen mértékű melegedés következ­ményeit nem láthatjuk előre. Egyes prog­nózisok az élőlények 95 százalékának ki­pusztulásával számolnak! Az ellenkező esetről (a lehűlésről) többet tudunk - pél­dául azt, hogy a 14 ezer évvel ezelőtti el­jegesedés idején a mainál csak 5 fokkal volt alacsonyabb az átlagos hőmérséklet! A helyzet tehát kissé súlyosabb, mint amit a nálunk szokásos „ismeretterjesz­tő" műsorok kedélyes beszélgetései su­gallnak. A szakmai publikációk igyekez­nek feltárni a melegedésnek az egész emberiségre kiható következményeit, és a nyugati sajtó napi gyakorisággal is­merteti a tudomány legújabb eredmé­nyeit. Ezért van az, hogy ott a környe­zettudatos gondolkodás már a minden­napok része. Felismerték, hogy a társa­dalom aktív részvétele nélkül a politiká­nak sincs ereje a szükséges változtatások végrehajtására. Nem véletlen, hogy a világ egyik leg­tekintélyesebb meteorológusa, Sir J. Houghton (az angol meteorológiai szol­gálat volt vezetője, az IPCC-jelentést összeállító munkabizottság társelnöke) a nagyközönség számára is érthető sza­vakkal lép a nyilvánosság elé a Fehér Könyvbe is bekerült Megegyezés és összetartás című globális terv megvaló­sítása érdekében. Ez a terv négy alapel­vet rögzít: az elővigyázatosság, a fenn­tartható fejlődés, a „szennyező fizet" és a méltányosság elvét. Minden ország ve­zetőinek fel kell ismerniük, hogy valódi sorskérdések bonyolult ügyeiben kell megegyezniük. A részvevők érdekei el­térhetnek az egész közösség - az emberi­ség - alapvető érdekeitől, de a megegye­zés kötelező. Az ENSZ vezető klimatológusai hatá­rozottan visszautasították Bush érvelé­sét, miszerint a tudósok véleménye „megoszlik" arról, valóság-e a globális felmelegedés. Azon tudósok száma pe­dig, akik kétlik, hogy a klímaváltozás oka az emberi tevékenység, elenyésző. J. Houghton szerint 0,3 százalék. Mintha Magyarország és az USA (!) nem ugyanazon a bolygón létezne, mint a Föld többi országa... DR. WIRTH ENDRE meteorológus Sorskérdések - Ungarische Pusta! Wunderbar! A '90-es évek elején meglehetősen ke­mény polémiát folytattam a hadkö­telezettséget ellenző szervezetek veze­tőivel, akik a hadkötelezettség azonnali eltörlését forszírozták, a következmé­nyekkel nem törődve, a feltételekkel nem foglalkozva. Én a hadkötelezettség lassabb, ütemezett, a gazdasági-pénz­ügyi lehetőségeket szem előtt tartó meg­szüntetését támogattam. Azt állítottam, hogy­­ számolni kell a hadkötelezettség hosszabb távú fennmaradásával;­­ az önkéntes, hivatásos hadsereg fel­állítására a következő évtizedben sem a pénzügyi, sem a logisztikai-szervezési, sem a személyi feltételek nem adnak le­hetőséget. Szóról szóra igazam lett, az követke­zett be, amit 1992-1993-as cikkeimben írtam. Ma, 2003-ban sincs hivatásos, ön­kéntes hadserege az országnak, és a je­lenlegi tervek szerint is csak 2012-re lesz. Valaki elterjesztette azt, hogy „kicsi, finanszírozható, de ütőképes" hivatásos hadseregre van szükségünk. Ebből 14 év alatt csak egy dolog valósult meg: a ma­gyar hadsereg kicsi lett. Se nem modern, se nem ütőképes, se nem hivatásos. Az 1989-es 150 ezerről 1995-ig 81 000- re, 2003-ig 45 000-re csökkentették a lét­számot. A csökkentés döntően a sorállo­mányt érintette, a tisztikar és a közpon­tok létszáma alig változtak, Európában egyedülállóan főtisztek és tábornokok hadseregével büszkélkedhetünk. Egymást követték a népszerűség-haj­­hászó intézkedések, így lett a katonaidő a rendszerváltás előtti 24 hónap helyett először 18, aztán 12,9, végül 6 hónap. A katonákon kívül szinte senkit nem érdekelt, hogy egy katonát mennyi idő alatt lehet betanítani és begyakoroltatni. Minden kormány létszámot és katona­időt csökkentett, de egyik sem nyerte meg a soron következő választásokat... Az annalesekből nem derül ki, hogy ki állapította meg a 2003-ra is érvényes 45 000 fős létszámot. Azt se, hogy minek alapján. A Haszán Zoltán által közölt táblázat (Most jó lenni katonának?, július 19.) a környező országok haderőlétszá­máról, védelmi költségvetéséről és a költségvetés GDP-hez viszonyított ará­nyáról semmi esetre sem támasztja alá ezt a döntést. A 20-25 ezres magyarországi hadse­reg gyenge fikció. Svájc ugyan 22 ezres haderőt tart a laktanyákban, de több mint 600 ezer embernél van a lakásán a teljes menetfelszerelés, így órák alatt 600-700 ezer embert tud mozgósítani a nálunk jóval kisebb területű, alacso­nyabb lélekszámú alpesi ország. Fél évtized múlva 14 darab SAAB JAS Grippen géppel rendelkezünk majd, melyeket adaptálni kell még a NATO- előírásokhoz, és teljes telepítési költsé­gük 180-200 milliárd forintra becsülhető. A szintén tízmilliós, de fele akkora Hol­landia 108 korszerű gépet tart hadrend­ben. Ott nem merült fel az a gondolat, hogy miután úgyis barátok vesznek kö­rül bennünket, elég lesz, mondjuk, 6 gé­pet üzemeltetni? A betegesen alacsony létszámra redu­kált és a tervek szerint tovább csökken­tendő haderőbe (szándékosan nem használom a hadsereg szót) a lényege­sen megemelt fizetések ellenére sem özönlenek az emberek. Tíz évvel ezelőtt ezt is megmondtam, hogy így lesz. A hivatásosok azért menekülnek, mert az egyik legbiztosabb munkahely - a hadsereg - a legbizonytalanabbá vált. A haderőreform atyjai 5-8 éves szer­ződéses időszakokban gondolkodnak. Bizonyára nem egyetemi tanárok és bankigazgatók fognak szerződéses kato­nának jelentkezni, hanem döntően álta­lános iskolát végzett, képzetlen munka­­nélküliek, hajléktalanok. Mégpedig dön­tően 18-30 évesek. Hogy ezek a fiatal­emberek 25-35 éves korukban a hadse­regtől elbocsátva mit kezdenek majd magukkal a munkanélküliekkel teli munkaerőpiacon, az a jövő rejtélye. Megint jósolok valamit, ami szintén be fog következni 10-12 év múlva: a lesze­relő szerződéses katonák többsége a munkanélküliek seregét fogja szaporíta­ni. Nem vállalok nagy kockázatot. A hadsereg új feladatai, reformjának főbb pontjai, a hivatásos hadsereg felál­lításának kritériumai és költségei ma sem teljesen tisztázottak. Eddig mind­össze annyit mondtak, hogy az önkéntes hadseregre való áttérés költségeiből 55- 73 milliárd forintnak a fedezete hiány­zik. Nem tudni, honnan vették ezt a szá­mot, ha nekem adnák, amennyivel több hiányzik... Százmilliárdokról van szó! Kiemelték, hogy a hazai területvéde­lem helyett az expedíciós jellegű felada­tokra kell súlyt helyezni. Szenes Zoltán vezérkari főnökkel kimondatták, hogy „...egy ilyen kis ország nem tarthat fenn teljes képességű komplett haderőt. Ehe­lyett meghatározott területekre kell kon­centrálni." „A honvédség nem lesz »hightech« hadsereg, de jó hadsereg lesz, amelynek egyes részei európai színvonalúak lesznek." (Szenes Zoltán: A jövő hadereje, augusztus 5.). Szenes Zoltán öt mondatban foglalta össze a haderőreformnak nevezett kény­szerintézkedés-sorozatot. Nézzük sorban: a) Hazánknak már évek óta nincs hadserege, csak fegyveres erői vannak. A fegyveres erőket adott létszám alatt nem lehet hadseregnek nevezni. A had­sereg hierarchikus felépítésű szervezet a rajtól a zászlóaljakon át a 11-15 ezer fős hadosztályokig. Egy hadsereg kettő vagy több hadtestből tevődik össze, amelyek egyenként 2-3 hadosztályból állnak. El lehet dönteni, hogy ennek alapján van-e nekünk hadseregünk. b) Magyarországé lesz a világ moder­nebb felének egyetlen „speciális" hadse­rege. Ez magyarról magyarra lefordítva annyit jelent, hogy a fegyvernemek egy része hiányozni fog a repertoárból. Fél­oldalas hadsereg azonban nincs, csak hadsereg, nincs speciális, csak összfegy­­vernemi hadsereg, az viszont minden európai országban. Még a nálunk kiseb­bekben is. c) Szenes Zoltán vezérkari főnök célul tűzte ki, hogy „...2010-re a magyar had­seregnek el kell érnie egy átlagos NATO- tagország haderejének szintjét, képes­nek kell lennie a szövetséggel való haté­kony együttműködésre." Nos, nagyobb szabású akciók esetén csonka haderővel nem tud együttműködni a szövetség. Az sokáig nem fog működni, hogy mindent más országok oldjanak meg helyettünk. d) A magyar hadsereg a NATO része, és annak haderejébe csak komplett és nem speciális hadseregek nyerhetnek felvételt. Az 1999-es híres NATO-csúcs, amely elfogadta az új stratégiai koncep­ciót és a védelmi képességek kezdemé­nyezését, semmiféle országok közötti munkamegosztásról nem szól! Senki nem hozott ezekben olyasféle döntéseket, hogy mondjuk, Németor­szág kizárólagos feladata a páncélos hadosztályok felállítása, Franciaországé az európai légierő megalakítása, és Ang­lia kizárólagos joga az európai haditen­gerészet felállítása és finanszírozása. Magyarországnak is minden fegyver­nemben világszínvonalú egységet kell felállítania. Lehet, hogy a jelenleg meglévő 806 harckocsi helyett például elég lesz 300, de az M1 Abrams, Leopard III vagy Merkava kell legyen, mert ennél gyen­gébbet nem fogadnak be. (Egyetlen Abrams harckocsi ára 1 020 000 dollár, azaz 235 millió Ft.) Sokáig nem tartható az a gyakorlat, hogy a NATO-nak mindig csak egész­ségügyi századot vagy utászzászlóaljat ajánlunk fel. Egyetlen NATO-tagállam sem fog helyettünk fegyverkezni, de harcolni sem. Helyettünk senki nem fog bevásárol­ni. e) A nyugat-európai országokban nincs „jó" hadsereg, csak „hightech" hadsereg, amelynek minden eleme, fegyverneme magától értetődően high­tech. A mai magyar hadsereg persze et­től fényévnyi távolságban van. Egy amerikai tengerészgyalogos teljes me­netfelszerelésének a bekerülési költsége 47 423 dollár, azaz közel 11 millió Ft. A magyar katonát sem fogjuk tudni fel­szerelni 2012-ben néhány tízezer forint­ból. Profi hadsereget csak profi felsze­reléssel és profi eszközökkel lehet ellát­ni. Hiába írtam meg már 1993-ban, hogy először számolni kell, és utána dönteni. Természetesen ez is fordítva van ná­lunk. Először úgy döntünk (döntöttek mások), hogy sorozott helyett hivatásos hadsereget kell szervezni, utána pedig vakarózunk, hogy honnan teremtsük elő az ehhez szükséges pénzt. Rengeteg cikket írtak arról, hogy a sorozásos haderő mindenre alkalmat­lan. Érdekes, hogy Olaszországtól Gö­rögországig jó néhány NATO-hadse­­regben mégis mind a mai napig vannak sorozott katonák, és csak a jövőre vo­natkozóan tervezik az önkéntes had­erőre történő átállást. A legkeményebb hadsereget fenntar­tó Németországban nem is tervezik a sorkatonai szolgálat megszüntetését, a NATO-n kívüli, de Európa egyik legna­gyobb hadseregét fenntartó Ukrajná­ban szintén nem. Vajon a németek ho­gyan tudják teljesíteni a NATO-felada­­tokat azzal a haszontalan, semmire nem jó sorozott hadseregükkel? A profi had­seregnek csak a bértöbblete és járulék­többlete meghaladja a 60 milliárd forin­tot. És akkor még nem beszéltünk a lak­tanyák felújításáról, a nőtlenszállók ki­alakításáról, a katonalakások építésé­ről, amelyek 2012-ig újabb 150-180 mil­liárd forintot emésztenek fel (és akkor még mindig nem vettünk egyetlen új amerikai gépkarabélyt sem). Teljesen mindegy, hogy sorozott vagy önkéntes hadseregben gondolko­dik egy ország, mindkettőt lehet haté­konyan működtetni, de mindkét eset­ben vita nélkül vállalni kell a döntés kö­vetkezményeit. ILLYEVÖLGYI PÉTER közgazdász Reform - vagy mi ? Ország Haderő létszáma Védelmi költségvetés (millió USD) Százalékos arány a GDP-hez viszonyítva Ausztria 57 000 1497 0,8 Csehország 53 100 1­190 2,2 Horvátország 55 000 520 2,4 Lengyelország 178 000 3500 2,0 MAGYARORSZÁG 45 000 1080 1,7 Románia 140 000 985 2,0 Szerbia és Montenegró 62 400 654 7,0 Szlovákia 34 000 406 1,9 Szlovénia 14 500 370 1,3 Ukrajna 310 000 500 0,7 __________FÓRUM_________ NÉPSZABADSÁG

Next