Népszabadság, 2003. szeptember (61. évfolyam, 203-228. szám)
2003-09-18 / 218. szám
12 2003. SZEPTEMBER 18., CSÜTÖRTÖK Az időjárás nem csupán nálunk volt számtalan panasz - és sok tragédia - forrása, hanem a Föld északi felének több mint harminc országában. A múlt évi, sokmilliárdos kárt okozó áradások után az idén a tartós hőhullám szedte áldozatait, emberemlékezet óta nem tapasztalt aszályokkal és soha nem látott erdőtüzekkel párosulva. Az időjárás volt a téma Bánó András Sorskérdések című műsorában. Pontosabban: az általános melegedés, illetve a róla folyó vita. Mi, magyarok élen járunk ennek az (ál)vitának a gerjesztésében. Abban, ahogy a „hivatal" és néhány sztármeteorológusunk minden lehetséges alkalommal igyekszik a közvéleményt „megnyugtatni": legfeljebb klímaingadozásról lehet szó, semmint klímaváltozásról. Az erre használt típusszöveg: nem bizonyítható, hogy a szélsőséges időjárási események az alig félfokos melegedés következményei. És az sem, hogy ezt a melegedést az emberi légszennyezés okozza. Ez a típusszöveg visszaélés a bizonyítás matematikai értelmezésével, amelyet a klimatológia módszeréből következően nem elégíthet ki. A klimatológia statisztikai adatsorokkal dolgozik, és ezekből valószínűségi előrejelzéseket készít. Például megadja, hogy egy százéves adatsor alapján az aszály valószínűsége az adott körzetben, mondjuk, 25 százalék. Ebben a statisztikai értelemben a fenti típusszöveg első állítása egyszerűen nem igaz. Nem mondhatjuk ugyan, hogy a globális felmelegedés az oka az augusztusi hőhullámoknak Európában, de mondhatjuk, hogy a hőhullámok egybeesnek a klímamodellek alapján készített előrejelzésekkel. Az angol meteorológiai szolgálat például múlt decemberben jelezte, hogy az idei év lehet a legmelegebb a feljegyzések kezdete óta. A modellek a különböző időjárási szélsőségek gyakoriságának várható növekedésére is felhívják a figyelmet. Ugyanerre figyelmeztetett már többször is a Meteorológiai Világszervezet, legutóbb idén júliusban. Az elmúlt negyedszázadban, és még inkább az utolsó évtizedben, a világ meg is tapasztalta e szélsőségeket. Néhány példa: német klimatológusok kimutatták, hogy az írásos feljegyzések kezdete óta nem volt ilyen hosszú száraz időszak Európában. Az olaszok szerint a mediterrán régió ezen a nyáron 2-3 fokkal volt melegebb az átlagosnál - és ez még el is maradt az Európára jellemző értékektől. Indiában a tartósan 45-49 fokos hőmérséklet 1500 ismert halálesettel járt. Hasonló szélsőségek jellemezték az amerikai kontinenst is és a sor folytatható. Számtalan fizikai-meteorológiai vizsgálat igazolja azt is, hogy a XX. századi melegedést az ipari forradalom óta az ember által a légkörbe bocsátott szenynyeződés, elsősorban az üvegházhatást előidéző gázok okozták. E vizsgálatok közül csak egyet említek. A sarkvidéki fúrásokból származó jégminták alapján kimutatták, hogy az utolsó 400 ezer évben a légkör szén-dioxid-tartalmának növekedését mindig követte a hőmérséklet emelkedése. Az utolsó 150 évben azonban a szén-dioxid 30 százalékkal, 10-100-szor gyorsabban növekedett, mint azelőtt, és ennek megfelelő volt a hőmérséklet ugyancsak soha nem tapasztalt ütemű emelkedése. Ez (is) látványosan bizonyítja az emberi beavatkozás hatását. Mindezekről szakértőink Bánó András műsorában (is) mélyen hallgattak, miként arról is, hogy a modell-előrejelzések egyik legmegbízhatóbb eleme az a hatás, amit a felgyorsuló melegedés a maximum-hőmérsékletekre gyakorol, melyek éppen most dőltek meg egy sor országban. A májusban mért globális hőmérséklet a rendszeres időjárási feljegyzések óta a legmagasabb volt a világon (és mellékesen rekordszámú, 562 tornádót produkált az USA-ban). A múlt évezred utolsó évtizede volt a legmelegebb az utolsó 1000 évben. Az eddigi három legmelegebb év sorrendben 1998, 2002 és 2001 volt. A beszélgetésre jobban felkészült riporter és egyes nézők „keresztkérdései" meglehetősen összezavarták tekintélyes kollégáinkat. A bevágott SMS-ek között olyasfélék is előfordultak, hogy „hagyják abba, összevissza beszélnek". A melegedés hazai következményeire vonatkozóan például semmiféle érdemi válaszuk nem volt. Természetesen nem esett szó a melegedésnek a szaksajtóban szinte hetente megjelenő újabb és újabb bizonyítékairól sem. Éppen ez lehet az oka, hogy nálunk még mindig vitatéma az, amit az Európai Unióban nemcsak a közvélemény, hanem a kormányok is tényként kezelnek, és a kivédésére nem csupán terveket dolgoznak ki, de már a tervek megvalósításába is belekezdtek. Angliában például a kormány elfogadta az „Energia Fehér Könyv"-et, ami (a Kiotóban elfogadott 5 százalékos emissziókorlátozás hatástalanságát felismerve) 60 százalékos (!) csökkentést tervez 2050-ig (sokan ezt is keveslik); a legnagyobb (hagyományos) villamosenergia-szolgáltató pedig a szélenergia kihasználására 500 millió fontot (200 milliárd forintot) irányoz elő. A klímaváltozást klímaingadozásnak feltüntető érvekkel szembeni bizonyítékok eddigi legjelentősebb összefoglalása a Kormányközi Klímaváltozási Bizottság (IPCC) két évvel ezelőtt kiadott jelentése. A mérések alapján készített modellek segítségével 2000 (!) szakértő több forgatókönyvet dolgozott ki a jövőről. A legfontosabb következtetés, hogy az átlagos hőmérséklet 1,4-5,8 fokkal emelkedhet a század végéig. Ez is fenyegető, de egy újabb felfedezés szerint kilátásaink még rosszabbak. A Nobel-díjas P. Cruetzennek és B. Bolinnak, az IPCC korábbi elnökének részvételével tartott májusi berlini szakmai értekezleten egyhangúlag megállapították, hogy a légköri szennyeződés egyik komponensének, a koromnak a hűtőhatását a korábbi modellek jelentősen alábecsülték. Ez azt jelenti, hogy a 2100-ra prognosztizálható hőmérsékletemelkedés elérheti a 7-10 Celsius-fokot is. Várható ugyanis, hogy e besugárzást elnyelő („mellékesen" az egészségre rendkívül káros) részecskék légköri koncentrációja, így hűtőhatása is csökkenni fog a környezetvédelmi intézkedések miatt, míg a „melegítő" szén-dioxid-tartalom tovább növekszik. Ilyen mértékű melegedés következményeit nem láthatjuk előre. Egyes prognózisok az élőlények 95 százalékának kipusztulásával számolnak! Az ellenkező esetről (a lehűlésről) többet tudunk - például azt, hogy a 14 ezer évvel ezelőtti eljegesedés idején a mainál csak 5 fokkal volt alacsonyabb az átlagos hőmérséklet! A helyzet tehát kissé súlyosabb, mint amit a nálunk szokásos „ismeretterjesztő" műsorok kedélyes beszélgetései sugallnak. A szakmai publikációk igyekeznek feltárni a melegedésnek az egész emberiségre kiható következményeit, és a nyugati sajtó napi gyakorisággal ismerteti a tudomány legújabb eredményeit. Ezért van az, hogy ott a környezettudatos gondolkodás már a mindennapok része. Felismerték, hogy a társadalom aktív részvétele nélkül a politikának sincs ereje a szükséges változtatások végrehajtására. Nem véletlen, hogy a világ egyik legtekintélyesebb meteorológusa, Sir J. Houghton (az angol meteorológiai szolgálat volt vezetője, az IPCC-jelentést összeállító munkabizottság társelnöke) a nagyközönség számára is érthető szavakkal lép a nyilvánosság elé a Fehér Könyvbe is bekerült Megegyezés és összetartás című globális terv megvalósítása érdekében. Ez a terv négy alapelvet rögzít: az elővigyázatosság, a fenntartható fejlődés, a „szennyező fizet" és a méltányosság elvét. Minden ország vezetőinek fel kell ismerniük, hogy valódi sorskérdések bonyolult ügyeiben kell megegyezniük. A részvevők érdekei eltérhetnek az egész közösség - az emberiség - alapvető érdekeitől, de a megegyezés kötelező. Az ENSZ vezető klimatológusai határozottan visszautasították Bush érvelését, miszerint a tudósok véleménye „megoszlik" arról, valóság-e a globális felmelegedés. Azon tudósok száma pedig, akik kétlik, hogy a klímaváltozás oka az emberi tevékenység, elenyésző. J. Houghton szerint 0,3 százalék. Mintha Magyarország és az USA (!) nem ugyanazon a bolygón létezne, mint a Föld többi országa... DR. WIRTH ENDRE meteorológus Sorskérdések - Ungarische Pusta! Wunderbar! A '90-es évek elején meglehetősen kemény polémiát folytattam a hadkötelezettséget ellenző szervezetek vezetőivel, akik a hadkötelezettség azonnali eltörlését forszírozták, a következményekkel nem törődve, a feltételekkel nem foglalkozva. Én a hadkötelezettség lassabb, ütemezett, a gazdasági-pénzügyi lehetőségeket szem előtt tartó megszüntetését támogattam. Azt állítottam, hogy számolni kell a hadkötelezettség hosszabb távú fennmaradásával; az önkéntes, hivatásos hadsereg felállítására a következő évtizedben sem a pénzügyi, sem a logisztikai-szervezési, sem a személyi feltételek nem adnak lehetőséget. Szóról szóra igazam lett, az következett be, amit 1992-1993-as cikkeimben írtam. Ma, 2003-ban sincs hivatásos, önkéntes hadserege az országnak, és a jelenlegi tervek szerint is csak 2012-re lesz. Valaki elterjesztette azt, hogy „kicsi, finanszírozható, de ütőképes" hivatásos hadseregre van szükségünk. Ebből 14 év alatt csak egy dolog valósult meg: a magyar hadsereg kicsi lett. Se nem modern, se nem ütőképes, se nem hivatásos. Az 1989-es 150 ezerről 1995-ig 81 000- re, 2003-ig 45 000-re csökkentették a létszámot. A csökkentés döntően a sorállományt érintette, a tisztikar és a központok létszáma alig változtak, Európában egyedülállóan főtisztek és tábornokok hadseregével büszkélkedhetünk. Egymást követték a népszerűség-hajhászó intézkedések, így lett a katonaidő a rendszerváltás előtti 24 hónap helyett először 18, aztán 12,9, végül 6 hónap. A katonákon kívül szinte senkit nem érdekelt, hogy egy katonát mennyi idő alatt lehet betanítani és begyakoroltatni. Minden kormány létszámot és katonaidőt csökkentett, de egyik sem nyerte meg a soron következő választásokat... Az annalesekből nem derül ki, hogy ki állapította meg a 2003-ra is érvényes 45 000 fős létszámot. Azt se, hogy minek alapján. A Haszán Zoltán által közölt táblázat (Most jó lenni katonának?, július 19.) a környező országok haderőlétszámáról, védelmi költségvetéséről és a költségvetés GDP-hez viszonyított arányáról semmi esetre sem támasztja alá ezt a döntést. A 20-25 ezres magyarországi hadsereg gyenge fikció. Svájc ugyan 22 ezres haderőt tart a laktanyákban, de több mint 600 ezer embernél van a lakásán a teljes menetfelszerelés, így órák alatt 600-700 ezer embert tud mozgósítani a nálunk jóval kisebb területű, alacsonyabb lélekszámú alpesi ország. Fél évtized múlva 14 darab SAAB JAS Grippen géppel rendelkezünk majd, melyeket adaptálni kell még a NATO- előírásokhoz, és teljes telepítési költségük 180-200 milliárd forintra becsülhető. A szintén tízmilliós, de fele akkora Hollandia 108 korszerű gépet tart hadrendben. Ott nem merült fel az a gondolat, hogy miután úgyis barátok vesznek körül bennünket, elég lesz, mondjuk, 6 gépet üzemeltetni? A betegesen alacsony létszámra redukált és a tervek szerint tovább csökkentendő haderőbe (szándékosan nem használom a hadsereg szót) a lényegesen megemelt fizetések ellenére sem özönlenek az emberek. Tíz évvel ezelőtt ezt is megmondtam, hogy így lesz. A hivatásosok azért menekülnek, mert az egyik legbiztosabb munkahely - a hadsereg - a legbizonytalanabbá vált. A haderőreform atyjai 5-8 éves szerződéses időszakokban gondolkodnak. Bizonyára nem egyetemi tanárok és bankigazgatók fognak szerződéses katonának jelentkezni, hanem döntően általános iskolát végzett, képzetlen munkanélküliek, hajléktalanok. Mégpedig döntően 18-30 évesek. Hogy ezek a fiatalemberek 25-35 éves korukban a hadseregtől elbocsátva mit kezdenek majd magukkal a munkanélküliekkel teli munkaerőpiacon, az a jövő rejtélye. Megint jósolok valamit, ami szintén be fog következni 10-12 év múlva: a leszerelő szerződéses katonák többsége a munkanélküliek seregét fogja szaporítani. Nem vállalok nagy kockázatot. A hadsereg új feladatai, reformjának főbb pontjai, a hivatásos hadsereg felállításának kritériumai és költségei ma sem teljesen tisztázottak. Eddig mindössze annyit mondtak, hogy az önkéntes hadseregre való áttérés költségeiből 55- 73 milliárd forintnak a fedezete hiányzik. Nem tudni, honnan vették ezt a számot, ha nekem adnák, amennyivel több hiányzik... Százmilliárdokról van szó! Kiemelték, hogy a hazai területvédelem helyett az expedíciós jellegű feladatokra kell súlyt helyezni. Szenes Zoltán vezérkari főnökkel kimondatták, hogy „...egy ilyen kis ország nem tarthat fenn teljes képességű komplett haderőt. Ehelyett meghatározott területekre kell koncentrálni." „A honvédség nem lesz »hightech« hadsereg, de jó hadsereg lesz, amelynek egyes részei európai színvonalúak lesznek." (Szenes Zoltán: A jövő hadereje, augusztus 5.). Szenes Zoltán öt mondatban foglalta össze a haderőreformnak nevezett kényszerintézkedés-sorozatot. Nézzük sorban: a) Hazánknak már évek óta nincs hadserege, csak fegyveres erői vannak. A fegyveres erőket adott létszám alatt nem lehet hadseregnek nevezni. A hadsereg hierarchikus felépítésű szervezet a rajtól a zászlóaljakon át a 11-15 ezer fős hadosztályokig. Egy hadsereg kettő vagy több hadtestből tevődik össze, amelyek egyenként 2-3 hadosztályból állnak. El lehet dönteni, hogy ennek alapján van-e nekünk hadseregünk. b) Magyarországé lesz a világ modernebb felének egyetlen „speciális" hadserege. Ez magyarról magyarra lefordítva annyit jelent, hogy a fegyvernemek egy része hiányozni fog a repertoárból. Féloldalas hadsereg azonban nincs, csak hadsereg, nincs speciális, csak összfegyvernemi hadsereg, az viszont minden európai országban. Még a nálunk kisebbekben is. c) Szenes Zoltán vezérkari főnök célul tűzte ki, hogy „...2010-re a magyar hadseregnek el kell érnie egy átlagos NATO- tagország haderejének szintjét, képesnek kell lennie a szövetséggel való hatékony együttműködésre." Nos, nagyobb szabású akciók esetén csonka haderővel nem tud együttműködni a szövetség. Az sokáig nem fog működni, hogy mindent más országok oldjanak meg helyettünk. d) A magyar hadsereg a NATO része, és annak haderejébe csak komplett és nem speciális hadseregek nyerhetnek felvételt. Az 1999-es híres NATO-csúcs, amely elfogadta az új stratégiai koncepciót és a védelmi képességek kezdeményezését, semmiféle országok közötti munkamegosztásról nem szól! Senki nem hozott ezekben olyasféle döntéseket, hogy mondjuk, Németország kizárólagos feladata a páncélos hadosztályok felállítása, Franciaországé az európai légierő megalakítása, és Anglia kizárólagos joga az európai haditengerészet felállítása és finanszírozása. Magyarországnak is minden fegyvernemben világszínvonalú egységet kell felállítania. Lehet, hogy a jelenleg meglévő 806 harckocsi helyett például elég lesz 300, de az M1 Abrams, Leopard III vagy Merkava kell legyen, mert ennél gyengébbet nem fogadnak be. (Egyetlen Abrams harckocsi ára 1 020 000 dollár, azaz 235 millió Ft.) Sokáig nem tartható az a gyakorlat, hogy a NATO-nak mindig csak egészségügyi századot vagy utászzászlóaljat ajánlunk fel. Egyetlen NATO-tagállam sem fog helyettünk fegyverkezni, de harcolni sem. Helyettünk senki nem fog bevásárolni. e) A nyugat-európai országokban nincs „jó" hadsereg, csak „hightech" hadsereg, amelynek minden eleme, fegyverneme magától értetődően hightech. A mai magyar hadsereg persze ettől fényévnyi távolságban van. Egy amerikai tengerészgyalogos teljes menetfelszerelésének a bekerülési költsége 47 423 dollár, azaz közel 11 millió Ft. A magyar katonát sem fogjuk tudni felszerelni 2012-ben néhány tízezer forintból. Profi hadsereget csak profi felszereléssel és profi eszközökkel lehet ellátni. Hiába írtam meg már 1993-ban, hogy először számolni kell, és utána dönteni. Természetesen ez is fordítva van nálunk. Először úgy döntünk (döntöttek mások), hogy sorozott helyett hivatásos hadsereget kell szervezni, utána pedig vakarózunk, hogy honnan teremtsük elő az ehhez szükséges pénzt. Rengeteg cikket írtak arról, hogy a sorozásos haderő mindenre alkalmatlan. Érdekes, hogy Olaszországtól Görögországig jó néhány NATO-hadseregben mégis mind a mai napig vannak sorozott katonák, és csak a jövőre vonatkozóan tervezik az önkéntes haderőre történő átállást. A legkeményebb hadsereget fenntartó Németországban nem is tervezik a sorkatonai szolgálat megszüntetését, a NATO-n kívüli, de Európa egyik legnagyobb hadseregét fenntartó Ukrajnában szintén nem. Vajon a németek hogyan tudják teljesíteni a NATO-feladatokat azzal a haszontalan, semmire nem jó sorozott hadseregükkel? A profi hadseregnek csak a bértöbblete és járuléktöbblete meghaladja a 60 milliárd forintot. És akkor még nem beszéltünk a laktanyák felújításáról, a nőtlenszállók kialakításáról, a katonalakások építéséről, amelyek 2012-ig újabb 150-180 milliárd forintot emésztenek fel (és akkor még mindig nem vettünk egyetlen új amerikai gépkarabélyt sem). Teljesen mindegy, hogy sorozott vagy önkéntes hadseregben gondolkodik egy ország, mindkettőt lehet hatékonyan működtetni, de mindkét esetben vita nélkül vállalni kell a döntés következményeit. ILLYEVÖLGYI PÉTER közgazdász Reform - vagy mi ? Ország Haderő létszáma Védelmi költségvetés (millió USD) Százalékos arány a GDP-hez viszonyítva Ausztria 57 000 1497 0,8 Csehország 53 100 1190 2,2 Horvátország 55 000 520 2,4 Lengyelország 178 000 3500 2,0 MAGYARORSZÁG 45 000 1080 1,7 Románia 140 000 985 2,0 Szerbia és Montenegró 62 400 654 7,0 Szlovákia 34 000 406 1,9 Szlovénia 14 500 370 1,3 Ukrajna 310 000 500 0,7 __________FÓRUM_________ NÉPSZABADSÁG