Népszabadság, 2004. május (62. évfolyam, 102-125. szám)
2004-05-03 / 102. szám
Kétnapos csatlakozási ünnep Új és régi mondatok esélyről, csodáról, ellenfelekről Magyarország is az Európai Unió tagja lett. Ünnepi pillanatok és hétköznapi feszültségek egyaránt jellemezték a csatlakozási rendezvényeket. Péntek éjfélkor a Hősök terén fölállított Időkerékben peregni kezdett az üveggranulátum, jelezve az idő egy új mérőegységét. Magyarország - Szlovéniával, Szlovákiával, Csehországgal, Lengyelországgal, Litvániával, Lettországgal, Észtországgal, Máltával és Ciprus görögök lakta részével - az Európai Unió tagja lett. Nagyszerű pillanat ez, fölemelő érzés - mondta a magyar és az európai himnusz elhangzása után az Időkerék előtt felállított emelvényre lépő Medgyessy Péter miniszterelnök. - Magyarország visszatért Európához, visszatért azokhoz az értékekhez, amiket ezer éve vall magáénak. Tízmillió magyar ember dolgozott érte - mondta a miniszterelnök, aki szerint csatlakozásunkkal új időszámítás kezdődött. - Ne Európától várjuk a csodát. Ne várjuk Európától a csodát. A csoda bennünk van. Európa nagyszerű esély, nagyszerű lehetőség. Nem több, nem kevesebb. A magyar képességek, a magyar emberek tehetnek ebből az esélyből csodát - mondta ezután Medgyessy, aki így szólt a határon túli magyar közösséghez: - Várunk benneteket, megteszünk minden azért, hogy minél hamarabb köztünk legyetek. - A kompország végképp kiköt a nyugati parton Ady Endrét fölidézve köszöntötte csatlakozásunkat Mádl Ferenc köztársasági elnök szombaton a Sándorpalotában. Hozzátette: Örökségünk nélkül Európa is más, szegényebb volna, hiszen nem üres kézzel megyünk az unióba, sok értéket viszünk magunkkal. - A magyar társadalom nem egyetlen népszavazáson, hanem egész történelmével választotta Európát - jelentette ki az államfő, majd így folytatta: Olyan országban szeretnénk élni, amely a mai, fejlett Európában uralkodó elvek és értékek jegyében működik. Ebben számíthatunk az EU támogatására, az azonban a mi felelősségünk - hangsúlyozta Mádl -, hogy mire jutunk a szegénység, a családok és az aggasztó demográfiai helyzet, az egészségügy, az agrártársadalom, a környezet, az oktatás és a nevelés hosszú távú gondjainak oldásában. Az Időkerék elindulhatott ugyan, de a szombati rendezvények tanúsága szerint a belpolitikai időszámítás korántsem kezdődött újra. Kevés politikus állta meg az ellenfelek bírálata nélkül. A városligeti majálisban fölszólaló szocialista szónokok Kövér László pénteki, Salgótarjánban tartott beszédére reagáltak. A Fidesz országos választmányának elnöke egyebek mellett azt mondta, hogy a csatlakozás lehetőségeit csak akkor tudja kihasználni Magyarország, ha ismét nemzeti kormánya lesz. - Nekünk nem az Európai Unió az ellenségünk, hanem saját kormányunk az ellenségünk - közölte hallgatóságával Kövér. Azzal folytatta, hogy ilyen körülmények között csak azok próbálják nekünk megparancsolni a feltétel nélküli lelkesedést az unió iránt, akik egykor feltétel nélkül lelkesedtek a Szovjetunió iránt is. Csak ezek az emberek képesek arra, hogy megpróbáljanak mindent félresöprő módon olyan ünnepet csinálni, amely után könnyen jöhet a kiábrándulás, a másnaposság, keserű szájíz - mondta Kövér. Erre Kovács László, az MSZP elnöke másnap, a szocialisták városligeti majálisán így felelt: „Akik most fanyalognak, azoknak az egyetlen igazi bajuk az, hogy nem ők írták alá a csatlakozási szerződést." A megosztottság volt a témája annak a beszélgetésnek is, amit a parlamenti pártok elnökei - a Dublinban tartózkodó Orbán Viktor kivételével - folytattak szombaton a Nap-kelte műsorában. Dávid Ibolya (MDF) azt mondta: „A magyar politika a pillanatnyi hasznokra és a következő választás megnyerésére koncentrál, az ország jövőjére sokkal kevésbé." Kuncze Gábor (SZDSZ) is úgy vélte, hogy „az itthoni vitáinktól teljesen függetlenül kellene, hogy legyenek olyan sarokpontok, amelyekben a politika egyetért". Kovács László pedig azt mondta, hogy „vannak olyan közös nemzeti érdekeket érintő kérdések, amelyekben össze kell fogni". Orbán Viktor telefonon nyilatkozott a műsornak, s azt mondta: egyetért a konszenzus fontosságával. ♦ Tóth Ákos Csatlakozó mondatok Demszky Gábor főpolgármester: „Ezer éve vártunk erre." Jürgen Koppen, az EU budapesti nagykövete: „Mi, nyugat-európaiak, ezer évvel ezelőtt (...) rettegtünk a magyaroktól (...) ezer év elmúltával a mai napon már nem félünk önöktől, (...) és sok szeretettel üdvözöljük önöket családunkban." Szili Katalin házelnök: „Meg fogjuk mutatni az aggódó, gyanakvó úgymond régieknek, hogy nem vagyunk kevesebbek náluk, s a mi hozományunk nélkül halványabb, gyengébb szövésű lenne a közös Európa szőttese." Gyurcsány Ferenc sportminiszter: „Nem kufárkodni kell a csatlakozás kapcsán, mert ez nem egyszerűen a lehetséges pénzügyi előnyök reális üzleti számbavétele, hanem arról szól, hogy Magyarországnak nem kell attól félnie, hogy fiai és lányai háborúban fognak elpusztulni." Áder János, a Fidesz frakcióvezetője: „Legyen hát ez a nap a közös remény és a közös ünneplés napja, hiszen mindannyian megdolgoztunk érte." Európába majálisoztunk Recsegve szól Olga Visovec szovjet táncdalénekes hanglemeze. A hangulat andalító, akár egy pionyírtáborban is lehetnénk valahol a napfényes Szocsi tengerpartján. A varázslat gyorsan megtörik, amikor körbehordozzuk tekintetünket a budapesti Erzsébet tér egykori buszvégállomásából átalakított kiállítótermen. EU-lomtalaintás címmel gyűjtötték itt össze a fővárosiaktól kapott tárgyakat. Mit nem akarnak magukkal vinni a pestiek? Például Molotov-koktélt és kannás bort, tudatmódosító cukorkát és a hálapénzt, Sztálin elvtárs és Rákosi pajtás bronzba öntött emlékét, valamint a gumibotot. De nem lesz már szükségük soha határsorompóra, valutalapra és a szamizdat újságokat sokszorosító nyomdagépekre sem. Mindezeken túl szívesen megszabadulnának a tehenet soha nem látott zacskós tejtől, a zsíros kenyértől és a parlagfűtől is - amire már kevesebb a reményük. Sorakoznak a látogatók, akár a Menetkiállításon. Építész barátom sajnálkozva panaszolja Schiffer Pálnak, hogy nem hozhatta el a lomok közé a Moszkva teret. Nem a nevével, hanem az állapotával elégedetlen. A főpolgármester-helyettes egyetértően bólogat. A közeli gödörben koncertre készülődnek. A kalákás Gryllus Dánielnek az a gondja, hogy egy régóta megválaszolatlan kérdést kell magával vinnie Európába: „Hogyan lehet egyszerre tisztességesen és jól élni?". A koncert után sodródunk a tömeggel végig az Andrássy úton, a Hősök tere felé. Az Oktogonnál két fiú táncol. Kezükben zászló. Az egyik cseh, a másik szlovák lobogó. Vége a válásnak, új házassághoz érkeztek. A tömeg közé hajt egy gépkocsi. Ablakán fekete zászlót dugtak le. Pfuj! - fütyülnek többen. A színpadról ír zene hallatszik. Pörögnek a lábak, repülnek a szoknyák. Mind nehezebb utat vágni az Időkerék felé. Percenként szólal meg a gong. Képviselők, miniszterek, nagykövetek ütik el az éjfél előtti perceket. Az éjféli gong a miniszterelnöké. Valaki hiányolja mellettem, hogy miért nincsenek itt a rendszerváltás utáni kormányfők. Felbukkan Kiss Zoltán környezetvédelmi államtitkár. Mutatja az útlevelét. Alig egy órája szállt le a berlini gépről. Kérte a határőröket, hogy ne mulasszák el a pecsétet, hiszen soha többé nem kap már ilyet, amit persze egyáltalán nem bán. Büszke a történelmi stemplire. Hajnalig szól a zene, és reggel úgy folytatódik minden, mintha nem is pihentünk volna. Járjuk a hidakat. Kölyökreggeli a Lánchídon a május elsején született gyerekeknek, vízesés az Erzsébet hídon és fűre lépni szabad a Szabadság hídon. Korzózunk a rakparton. A nemzetek sátrainál kissé csalódunk, mivel gasztronómiai utazást ígértek. A francia hagymaleves, a görög gyros, az olasz pizza, a német csülök helyett mindenhol zsíros debrecenit és locsogós pörköltet kínálnak. „Európai árakkal" tarolnak az alkalmi büfések. Kivétel a lettek sátra, ahol kaphatunk hideg céklalevest. És jönnek az ámulat percei. A légi bemutató szenzációjaként Veres Zoltán műrepülő Európa-bajnok kilencszer húz át a Lánchíd alatt. Még szerencse, hogy csak egy bő félóra múlva érkezik meg a zápor. Az eső elől egy sörsátorban összeverődött, politizáló társaságba csöppenünk. Bizakodások és tamáskodások csapnak össze. Egyvalamiben viszont szót értenek: végre egy ünnep, amit nem szabdaltak szét a város különböző pontjain egymás ellen szónokló pártok. Közeledik a majális vége. Az Andrássy úton fáradt vándorok zuhannak az európai nemzetek lobogóinak színeivel ékesített padokra, miközben az úttest közepén a poznani Teatr Bluro Podrózy színjátékát élvezik. Az előadás végén az együttes vezetője, Pavel Skotak elmondja, hogy náluk sem kevés az euroszkeptikus ember, de bízik benne, hogy néhány év múlva ők is megérzik: nem csupán az államok, hanem a kultúrák határai is ledőltek. Éjfélkor dübörög a megadizsi az Alagút előtt. Az egyik közeli ház falán egy friss, a történelv tudat rétegeit kissé egybemosó graffitit olvashatok: „Távirat Marxnak! Európa polgárai egyesültek! Éljen május elseje!"Szendrei Lőrinc A befüvesített Szabadság híd Ünnep a Hősök terén HIRDETÉS