Népszabadság, 2004. október (62. évfolyam, 230-254. szám)

2004-10-18 / 244. szám

VILÁG Anyákba is beleköt a Filozófus Rocco Buttiglione harmadik „erkölcsi elszólását"követte el Pogár Demeter római tudósítónk Az Európai Unió kijelölt igazságügyi biz­tosa ismét vihart kavart. Rocco Buttiglione most az egyedülálló anyák ürügyén „szólta el" magát. A sajtóban neki tulajdo­nított kijelentés szerint „a gyermekek, akiknek nincs apjuk, csak anyjuk, olyan anya gyermekei, aki nem nagyon jó". A hazájában Filozófusként emlegetett kereszténydemokrata politológiaprofes­­­szor ezzel „rátriplázott" az európai parla­menti meghallgatáson hangoztatott tirá­dáira, miszerint a homoszexualitás „bűn", és a család arra való, hogy abban a férfi által oltalmazott nő gyermekeket szüljön. A megnyilatkozásaiban letűnt korok szellemét idéző katolikus politikus Strasbourgban, valamint az európai sajtó jó részében azonnal megkapta a homofób és hímsoviniszta jelzőt, és - az uniós tör­vényhozás történetében először - lesza­vazta a biztosi alkalmasságáról dönteni hivatott szakbizottság. Olaszországban csak 1982 óta ismerik el az egyházival egyenértékűnek a polgá­ri esküvőt, s Európában talán itt a legne­hezebb elválni. A jobboldali többségű parlament nemrégiben törvényt fogadott el arról, hogy megszigorítják a petesejt­­beültetés feltételeit. A saját nemük felé forduló olaszok számát ötmillióra becsü­lik, ám közülük csak mintegy százezren merik nyíltan is vállalni orientáltságukat. Aligha lehet még egy ország Európá­ban, ahol egy hivatalban lévő kabinetmi­niszter országa biztosjelöltjének leszava­zása után olyan kijelentésre ragadtatta volna magát, hogy „szegény Európa: többségben vannak benne a köcsögök!". Ezt Mirko Tremaglia, az idegenbe szakadt taljánok ügyeiért felelős olaszok hajlott korú minisztere engedte meg magának. Maga Silvio Berlusconi kormányfő meg­elégedett annyival, hogy sötétségpárti­nak és fundamentalistának bélyegezte a volt Európa-ügyi miniszterét leszavazó bizottságot. A pápához közel álló Rocco Buttiglione és elvbarátai úgy vélik, hogy a biztosjelölt egy keresztényellenes inkvi­zíció mártírja és egy baloldali­ meleg ösz­­szeesküvés áldozata lett. Távozik római hivatalából Buttiglione Orbán Amerikába tart Utazás hivatalos találkozó nélkül lányát is, akivel New York-i átszállással utaznak Ohióba. A programban nem szerepel washingtoni kitérő. Simonyi András magyar nagykövet üdvözölte, hogy ellenzéki politikusok utaznak az Egyesült Államokba. A nagykövetség felajánlotta segítségét a szervezésben, a volt kormányfő irodája azonban erre nem tartott igényt. A volt miniszterelnök nem kért talál­kozót amerikai politikusokkal vagy más hivatalos személyekkel, és az érdeklő­dés hiánya kölcsönös volt. Volt olyan befolyásos amerikai magyar szervezet, amely kifejezetten ellenezte a mostani látogatást - részint, mert kimaradt an­nak előkészítéséből, másrészt, mert­­ a választási kampánycsúcsban gyakorla­tilag lehetetlen „hivatalos" programot szervezni a vendégnek. A volt minisz­terelnök tiszteletére szombaton foga­dást adnak a clevelandi Magyar Múze­umban. A Szent Imre nevét viselő kato­likus templomban tartandó megemlé­kezésre mintegy háromszáz vendéget várnak. A műsort a helyi cserkészek ad­ják. Több amerikai városból szerveznek autóbuszos utazást. Az eseményről az érdeklődők többek között az „Erzsébet hídi csata" és a Lelkiismeret 88 nevű szervezet kapcsán elhíresült Budaházy György mobiltelefonján kaphatnak felvi­lágosítást. Horváth Gábor washingtoni tudósítónk Nem tölti Magyarországon az október 23-i nemzeti ünnepet Orbán Viktor. A volt miniszterelnök jövő szombaton Cleve­­landbe utazik, ahol amerikai magyarok előtt mond ünnepi beszédet. A meghívó az Egyesült Magyar Egyletek nevű szer­vezet. Orbán Viktor magával viszi egyik A FIDESZNEK LESZ KÖZPONTI ÜN­NEPSÉGE október 23-án, miközben Orbán Viktor Clevelandban emlékezik meg az 1956-os forradalomról. Októ­ber 23-án az Uránia moziban tartanak megemlékezést. Révész Máriusz, a Fi­desz szóvivője Orbán amerikai utazá­sáról lapunknak azt mondta: a volt miniszterelnök most döntött úgy, ele­get tesz a korábbi években kapott meghívásoknak. Arra a kérdésre, hogy Orbán azért utazik-e el, mert nem kí­ván egy október 23-i nagygyűlésen véleményt mondani politikai kérdé­sekről, Gyurcsány Ferenc miniszterel­nökről vagy az MSZP-ről, a szóvivő azt mondta: Orbán Viktor nem „mene­kül" semmi elől, nem fél véleményt mondani. (Cs. I.) Viharos viszonyok A kilencvenes évek elején Orbán Vik­tor szoros kapcsolatban állt a bu­dapesti amerikai követséggel, és te­kintélyes magyar személyiségek ven­dégszeretetét élvezve többször is meg­fordult az Egyesült Államokban. A Fi­desz ekkoriban erősen atlantista elve­ket vallott, és az 1998-as választásokat követően is ennek megfelelő külpoliti­kát folytatott. Az Orbán-kormány utolsó két évében azonban erősen le­hűlt az addig kifogástalan viszony. Ennek fontos oka, hogy az akkori mi­niszterelnök elmulasztott személyesen reagálni a szeptember 11-i terrortáma­dás utáni Csurka-nyilatkozatokra, il­letve nem védte meg az útszéli táma­dásoktól Nancy Goodman Brinker ame­rikai nagykövetet. Az amerikaiak azt is értetlenül fogadták, hogy a magyar kormány nem teljesítette a haderő fej­lesztésére tett ígéreteket, valamint, hogy az F-16-osok helyett a svéd Grippen vadászgépek mellett döntött. 2002 tavaszán a Fehér Ház látványo­san visszautasította Orbán ajánlkozá­­sát egy hivatalos látogatásra. A Fidesz új keletű Amerika-ellenes­­ségének szerepe lehetett abban, hogy Taszáron a Medgyessy-kormány szán­dékai ellenére végül nem sikerült meg­tartani az amerikai támaszpontot. A Pentagon számára fontos volt, hogy a fogadó országok politikai elitje egysé­gesen támogassa a tartós katonai jelen­létet. Amerikai részről továbbra is po­tenciális jövőbeni miniszterelnöknek tartják Orbánt, bár tartanak tőle: hata­lomra jutása ártana Közép-Európa stabilitásának. A Fideszben is vannak olyan hangok, például az erősen at­lanti elkötelezettségű Németh Zsolté, amelyek szerint javítani kellene a vi­szonyon, mert tartósan nem lehet ek­kora „ellenszélben" politizálni, és a Kárpát-medencei magyar célok érde­kében, illetve a NATO-ban és az EU- ban is szükség van amerikai támoga­tásra. Washingtonban Irakban kapcsolat­ban az az elv: „aki nincs velünk, az nincs is". Nagyrészt a magyar szállító­zászlóalj maradásáról vagy távozásá­ról döntő parlamenti vita során elfog­lalandó jobboldali állásponttól függ, visszatérhet-e Orbán az amerikai kül­politika radarképernyőjére. A hírek szerint a jelenlegi amerikai nagykövet, Bush elnök nagybátyja, George Herbert Walker aktívan dolgozik a kapcsolatok javításán. Nincs könnyű dolga, mert a volt kormányfő továbbra sem ismeri fel, hogy annak idején miatta romlott meg a szépen indult viszony. (H. G.) Nem veszélyes a német szélsőjobb Iszlám ország is lehet az Európai Unió tagja akkor, ha az ottani lakosság elfogadja az állam és az egyház szétválasztását, s toleráns lesz más vallásokkal szemben - erről Roland Koch (képünkön), Hessen tartomány kormányfője beszélt lapunknak. A CDU egyik „erős embe­rének" tartott 46 éves Koch Budapesten tár­gyalt Gyurcsány Ferenc miniszterelnökkel, valamint Orbán Viktorral, a Fidesz és Dávid Ibolyával, az MDF elnökével. Részletek a kon­zervatív politikussal folytatott beszélgetésből. TÖRÖKORSZÁG ÉS AZ EU. A CDU/ CSU-nak nem tett jót Ankara EU-tagsága elleni aláírásgyűjtés ötlete, amit időköz­ben leállítottak. A törökökkel folytatandó tárgyalásokon a teljes jogú tagság mellett meg kell őrizni az általunk szorgalmazott privilegizált partnerség lehetőségét is. SZÉLSŐJOBBOLDAL: Németország­ban nincs szélsőjobboldali veszély, a bel­politikai vitát nem szabad „reklámfelü­letként" felkínálni a keleti tartományok­ban jól szereplő szélsőjobboldali pártok­nak. Ezekre azért szavaznak nehéz körül­mények között élő emberek, mert így adnak hangot elégedetlenségüknek. Semmilyen formában sem fogadjuk el partnerként a szélsőséges erőket, ame­lyek egy ciklus után kihullanak a tarto­mányi parlamentekből. REFORMOK. A munkanélküliségi já­radék folyósítási idejének és összegének csökkentése fontos lépés, de ettől még te­remnek új munkahelyek. Németország­ban - ahol naponta átlagosan 1500 állás szűnik meg - változatlanul rugalmatlan a munkajogi szabályozás. A legtöbb német gazdaságelemző jövőre csak 1,5 százalé­kos GDP-növekedést jósol, ami további masszív leépítésekhez fog vezetni. HESSENI BEFEKTETÉSEK. Frankfurt és környéke elsősorban a pénzügyi szol­gáltatások területén kínál lehetőségeket arra, hogy magyar vállalatok bekapcso­lódhassanak az európai gazdasági vérke­ringésbe. Frankfurtban van az Európai Központi Bank, itt működik a világ egyik vezető részvénytőzsdéje. Frankfurt ki­váló közlekedési és kommunikációs cso­mópont, ami sok pénzt ér.Dési András ÁLLÁSPONT 2004. OKTÓBER 18., HÉTFŐ 3 A család demokratizálása Nagy N. PéterA­z MSZP hétvégi kongresszusa, mint a munkaerőpiac, kiiktatta az ötvenes-hatvanas generációt. Ami azonban a munka világában gyakran előítéletesség következménye, e politikai döntéssorozat­ban ítélet volt. Ha nem is minden esetben az elbocsátottakról, de a helyzet­ről. Az MSZP 15. születésnapjára összehívott kongresszus el is búcsúzott e másfél évtizedtől. Eközben Gyurcsány Ferenc miniszterelnök Hiller Ist­vánt úgy jellemezte, mint az MSZP első olyan elnökét, aki 1956 után szü­letett. Nem világos, hogy a születés és a forradalom éve között milyen kor­reláció létesíthető, de az biztos, hogy az évszámoknak jelentőségük van. Hiller - már csak 1964-es születése miatt is - a szocialista párt első olyan vezetője, akinek nem volt említésre méltó szerepe a rendszerváltásban. Ez a tény valóban felvehet szimbolikus jelentést is. Jelezheti, hogy véget ért e párt életében egy szakasz, amit meghatározott az elődpárthoz való belső viszonya, de még inkább az, amit mások gondoltak, mondtak, tettek, ha a múlt eltörléséről, döngölésről vagy épp fordítva, érvényesítéséről volt szó. Ebben a tizenöt évben megalapozta a párt egzisztenciáját, hogy nyugodt és tartósan visszafogó erőnek bizonyult egy olyan közegben, amely straté­giailag szabta volna át az emberek közötti összes lényeges viszonyt. (Vagy meg is tette ezt.) A konok árokrendezés, mint társadalomépítési elv ideje azonban lejárt. Pontosabban: kiderült, nemcsak a fellegvárépítéshez, de az árkok feltölté­séhez is anyagra van szükség, amit adott esetben valahonnan el kell venni. A felismerést nem követte olyan kínos helyzet, mint az MDF-ben. Ott az alapító atyából lassan a­lapító atya lesz, mert már Lezsák Sándor számára is képtelenség, hogy nyíltan vívja utóvédharcait egy elmúlt fórum nevé­ben. De azért az történt a szocialistáknál is, mint ami vele: a rendszervál­tók - s velük egy mentalitás - távoztak. Senki nem maradt a párt vezetésé­ben az 1990-es frakcióból, s az első öt év elnökségeiből is csak Szekeres Im­re. Új emberek jönnek. Az első lépések irányát tekintve látszólag könnyű helyzetben, de azért az sem véletlen, hogy szinte érintetlen terepre kell lépniük. Ám, ha mennek markánsan baloldaliak (értsd szegénypártiak) lenni, talán már nem fogják visszakézből lekommunistázni őket, és lassan van is már miből adni, elvenni. Az MSZP Hiller által írt új programja e te­kintetben csendes, de radikális fordulatot ígért, amikor úgy fogalmazott: el kell érni, hogy a társadalom jobb sorban élő érdekkijárói ne vegyék el azt, ami nem nekik jár. (Ebben a hangnemben szólalt meg miniszterelnök­ként Gyurcsány Ferenc is.) Idáig megvolnánk. A Fidesz által kedvezmé­nyezett csoportoktól vesznek vissza egy olyan időszakban, amikor a Fi­desz éppen balról száll rá a kormányra, nincs tehát jó helyzetben ahhoz, hogy a polgári felsőközéposztályt mentse. A szocialisták utolérhetik ma­gukat. A válságmenedzselő technokrata feladatok után a társadalom bősé­gesen ad még fel klasszikus baloldali leckéket. Kérdés, hogy mennyi idő marad a megoldásra. A nemzetközi szociáldemokrácia már éppen ezt a „betyáros" újraelosztó politizálást váltaná fel konstruktívabb, szelleme­sebb stratégiákkal. És nem azért, mert unják, hanem mert más kérdéseket tesz fel az élet.­ Megint más, hogy a válaszokkal mennyire jutottak. A lon­doni The Times szombati cikkében például úgy élcelődik a baloldal múlt heti magyarországi nagy konferenciájáról, hogy megoldásai megnyugtat­hatják a nemzetközi jobboldalt: balról csupa olyasmi érkezik, ami nekik is jó. Külön megemlítik, hogy a vendéglátó magyar baloldal nagy iramban privatizál, míg a konzervatívok népszavazással állítanák le azt, amit nor­mális esetben ők csinálnának. Az MSZP új vezetőségére áll, amit a The Times is megjegyzett a kor­áramlatról: középkorúak és férfiak. Ez így korrekt manapság - és nemcsak a munkaerőpiacon. Ha azonban nemcsak előznek, de túl is akarnak jutni azon, amiben az elődök is jók voltak, vagyis a jobboldal ellensúlyának sze­repén, akkor ehhez csak az első lépést tették meg. Ami ezután következik, sokkal bonyolultabb annál, mintsem hogy megnyerik-e a következő vá­lasztást, de legalábbis nem veszítik el nagyon. A sorsuk legalább ennyire azon is múlhat, hogy életet adnak-e olyan mondatoknak, mint ami a Hiller által írt programban szerepel: „Az új szociáldemokrácia célja, a család de­mokratizálása." Ez kíváncsivá teheti azt is, aki talán még a kérdésfelvetést sem érti. M­iért Irán az irány? Léderer PálA­z amerikai elnökválasztásokhoz közeledve gyanúsan szaporodnak az egyszólamú elemzések az elnök, George W. Bush által - egyéb­ként nem minden ok nélkül - a latorállamok első sorába ültetett Iránról. A harcias szerzők lényegében megrendelést adnak az elnöknek és neokonjainak egy masszív megelőző katonai csapás tárgyában. Én csak azt nem értem, hogy akkor már miért is nem egy sokkal kézen­fekvőbb célpontot - tudniillik a pakisztáni nukleáris potenciált - nevezik meg, holott az sokszorosan közvetlenebb veszélyforrást jelenthet a szabad világra, a közös értékekre stb. Oszama bin Laden és az al-Kaida agytröszt­je - amerikai hírszerzési források szerint is - csaknem biztosan Pakisztán­ban vagy, ami még rosszabb, Kasmír területén fészkelte be magát. És ellen­tétben Iránnal, Oszamáról nem feltételezni kell, hogy leghőbb vágya: nukle­áris fegyverhez jutni. Ezt ő maga tette közhírré, még mielőtt Washington lényegében felhagyott volna a felkutatásával. Ráadásul Pakisztán most tesztelte saját gyártmányú, nukleáris töltettel is felszerelhető ballisztikus rakétáját. Szóval akkor miért Irán? Irak kapcsán megtanulhattuk, hogy a tényleges veszélyeket illetően lé­nyegében semmi sem igaz, amit az amerikai elnök és környezete hangoz­tat. Ezt dokumentálja az az ezeroldalas jelentés is, amelyet az amerikai központi hírszerzés igazgatójának különtanácsadója készített Irak tömeg­­pusztító fegyvereiről, pontosabban azok nem létezéséről. Charles Duelfer egyetlen egy igazi meglepetéssel szolgált. Azzal, hogy nincs meglepetés, Duelfer jelentése fényében nemcsak a virtigli kardcsörtetők, de még az olyan, mérsékeltként beállított galambpótlékok is elvesztik maradék hite­lüket, mint például Colin Powell. (Mellékesen most már a magyar illetéke­sek is elárulhatnák: miért vették készpénznek Bush és csapata szövegét az Irakból kiinduló és a Pasarétet is direkt fenyegető végveszélyről?) Visszakanyarodva Iránhoz akkor most már próbáljuk megfejteni, miért lett pont most ennyire hangos ez a kórus a nem létező perzsa atomarzenál porrázúzásának sürgető szükségességéről? A válasz pofonegyszerű. Az utóbbi napok amerikai történései - a már említett Duelfer-jelentés, Donald Rumsfeld (időközben tagadott) elszólása arról, hogy régi barátja, Szad­­dám nem állt kapcsolatban az al-Kaidával, továbbá Paul Bremernek, Wa­shington volt bagdadi helytartójának (utóbb szintén „átértelmezett") köz­lése arról, hogy a kormányzat köreiben süket fülekre talált az iraki főváros bevétele utáni könyörgése: küldjenek több katonát - könnyen alááshatják Bush újraválasztásának esélyeit. Hacsak... Hacsak nem tudnak előrukkol­ni valami igazán nagy aduval. Irán amúgy is régóta szálka Washington szemében, ráadásul az a fránya „Vén Európa" plusz Putyin még elhalász­­sza az orrunk elől olajával együtt... Nehogy már megint ENSZ és diplo­mácia és embargófenyegetés legyen! Csapjunk inkább oda! De legalább mutassunk elszántságot és erőt! Kell a voks nagyon.

Next