Népszabadság, 2004. november (62. évfolyam, 255-279. szám)
2004-11-06 / 259. szám
NÉPSZABADSÁG MAGYARORSZÁG 2004. NOVEMBER 6., SZOMBAT Munkatársunktól Tegnap a budapesti Uránia Filmszínházban ünnepelte huszadik születésnapját a Soros Alapítvány, amely Magyarországon eddig 150 millió dollárral támogatott programokat. Az évforduló alkalmából a demokratikus átmenetet segítő tevékenysége elismeréseként a Magyar Köztársasági Érdemrend nagykeresztje (polgári tagozata) kitüntetést adományozta Soros Györgynek Mádl Ferenc köztársasági elnök. Magyarországon az elmúlt két évtizedben több mint kilencvenezer pályázatot nyújtottak be a Soros Alapítványhoz, amelyek közül negyvenezret támogattak százötvenmillió dollár értékben. Az oktatási-egészségügyi-szociális támogatások mellett a kultúra egyes területeit is segítették. Hangsúlyosan támogatták a romák helyzetének javítását célzó kezdeményezéseket, programot hirdettek a szélsőségek előretörésének megakadályozására. Kezdetben a mostaninál jóval több alapítványi pénz érkezett hazánkba: a kilencvenes évek elején évente húszmillió dollárt osztottak szét. Tavaly Kelet-Közép-Európára már „csak", 25 millió dollár jutott. Soros úgy látta, az EU-csatlakozással az új tagországok bizonyították, hogy felzárkóztak. Az alapítványt egyes országokba be sem engedték, vagy egyszerűen kitiltották (Burma, Észak-Korea, Belorusszia, Ukrajna). Soros legutóbb azért „küzdött", hogy megbuktassa George W. Busht, ezért több mint tizenötmillió dollárt adott a demokratákhoz közel álló szervezeteknek - de ez már nem közép-európai történet. Soros huszadik éve SOROS GYÖRGY 1930-ban született Budapesten, majd a negyvenes években Angliába, majd 1956-ban az USA-ba költözött. Több milliárd dolláros vagyont gyűjtött, s 1984- ben létrehozta a Soros Alapítványt azért, hogy segítse a kommunista országok demokratizálódását. 1992- ben Budapesten megalapította a Közép-európai Egyetemet, majd 1993- ban a New York-i és budapesti központú Nyílt Társadalom Alapítványt. A több mint negyven országban működő hálózat évente ötszázmillió dollárral támogatja a nyílt társadalmak céljainak megvalósítását. Mádl Ferenc kitüntetést adott át Soros Györgynek Megszűnt a Magyar Hírlap A főszerkesztő keddre új címmel, új lapot ígér A kiadó és a szerkesztőség közötti megromlott viszony miatt a búcsúszám megjelentetésére sem volt módja a Magyar Hírlapnak. A Ringier a veszteségekkel, a sajtópiac ítéletével indokolja az újság megszüntetését, a lap részéről hazugsággal vádolják immár csak volt kiadójukat. A Ringier kiadó döntése értelmében már ma sem jelent meg a Magyar Hírlap. Az újság bezárását a kiadó múlt pénteken jelentette be, ugyanakkor vállalta azt is, hogy november 6-ig tovább működteti a lapot. Egyrészt azért, hogy utolsó lehetőséget adjon egy befektető jelentkezésére, másrészt hogy a munkatársak méltó módon búcsúzhassanak el az olvasótól. Ez utóbbi a szerkesztőség és a kiadó között elmérgesedett helyzet miatt nem történhetett meg. A Magyar Hírlapot üzleti okok miatt megszüntető Ringier tegnap délután négy óráig várta, hogy kötelező érvényű írásos ajánlat érkezzen az újság megvételére. A határidő lejárta előtt több olyan hír is napvilágot látott, hogy lesz új tulajdonos. Az érdeklődők között volt például a Vegyépszer is, amelynek vezetője megerősítette vételi szándékát, hozzátéve, hogy rövid az idő a konkrét ajánlat megtételére. A munkatársakat szerdán még Papp Béla, a Ringier ügyvezető igazgatója is biztatta egy belső levélben, mondván, hogy a megszüntetés múlt heti bejelentése után korábbi és új befektetők is jelentkeztek. Az igazgató két komoly érdeklődőről is hírt adott. A sorsdöntő értekezletre érkező munkatársak többsége visszafogott optimizmussal várta a bejelentést. Ám még annak megtörténte előtt a lap egyik legrégebbi munkatársa, Habik Csaba odalépett a három biztonsági őr által védett épület előtt várakozó újságírókhoz és közölte, hogy vége: megszűnt a Magyar Hírlap. Az elcsukló hangon tett bejelentés után pár perccel érkezett meg Papp Béla ügyvezető igazgató, aki a ház előtti lépcsőn olvasta föl a Ringier kiadó sajtónyilatkozatát. E szerint a kiadó az elmúlt időszakban igen jelentős erőforrásokat áldozott arra, hogy a Magyar Hírlap megfelelő, új gazdára leljen, de a sajtópiac ezeket az erőfeszítéseket nem fogadta kedvezően. Miután nem sikerült pénzügyileg kellően megalapozott felelős és professzionális kiadó kezébe adni a lapot, a kiadó arra kényszerült, hogy tudomásul vegye az olvasók döntését, amellyel hosszú évek óta megvonták támogatásukat a laptól. Papp Béla ekkor rátért arra, hogy a kiadó és a szerkesztőség napok óta szinte háborúban állt. A szerkesztőség az év végéig kért haladékot új befektető keresésére, addig a munkatársak ingyen dolgoztak volna. A kiadónak a megjelenés költségeit kellett volna átvállalnia. A lapban megjelent, erről szóló írásokat azonban Papp Béla úgy ítélte meg, hogy sértették a Ringier jó hírnevét, és nemcsak veszélyeztették, hanem kifejezetten hátráltatták az utolsó pillanatig reménnyel kecsegtető értékesítési folyamatokat. Az igazgató szerint a főszerkesztő megakadályozta, hogy a kiadó is közzétehesse véleményét a lapban. Ezért - mint fogalmazott - a felelősöknek mind a sajtószakma, mind a törvény előtt felelniük kell. Az ügyvezető igazgató mindehhez hozzátette, hogy a lap bezárását követően sem adja fel a Magyar Hírlap kiadási jogainak értékesítését, ám az általuk bírált írások megjelenése miatt a mára tervezett utolsó lapszámot már nem jelentetheti meg a Magyar Hírlap. Ezt követően Szombatin Pál főszerkesztő invitálta volna be a sajtót az épületbe, hogy ott adjon tájékoztatást a kialakult helyzetről. Csakhogy a biztonsági emberek a lap munkatársainak és a sajtó tudósítani kívánó képviselőinek útját állták. Rövid vita után végül mégis a házban tarthatta meg Szombathy Pál a búcsúzó tájékoztatót. Mint mondta, a kiadónál folyamatosan azzal hitegették a lap munkatársait, hogy jól állnak a tárgyalások, de mint kiderült, hazudtak és eladás helyett csak a piacot akarták megtisztítani a részben szintén általuk tulajdonolt Népszabadság számára. A munkatársaknak negyed ötkor jelentették be, hogy hat óráig el kell hagyniuk az épületet. Mindent csak szigorú ellenőrzés után vihettek ki. Az újságírók kezdték kiüríteni fiókjaikat, és megpróbálták számítógépes lemezre kimenteni írásaikat is. Ám erre már nem volt módjuk, mert a központi szervert az értekezlet után lekapcsolták. A többség úgy döntött, hogy nem törődik az ultimátummal és marad. Néhányan a Népszava, illetve a Magyar Nemzet szerkesztőségébe mentek át, a két lap ugyanis vállalta, hogy helyet biztosít a hírlaposoknak az olvasóiktól való búcsúzásra. Sokan attól féltek, hogy erővel kirakják őket hat óra után, ám abban is bíztak, hogy a jelenlévő forgatócsoportok és újságírók miatt ezt mégsem teszik meg. Végül is a félelem alaptalannak bizonyult. Hat óra után néhány perccel pedig a főszerkesztő bejelentette, hogy talált nyomdát és helyet is a szerkesztőségnek, így hétfőtől változatlan csapat folytatja az újságkészítést, s az új lap már kedden megjelenik. De azt már nem úgy hívják, hogy Magyar Hírlap. Haszán Zoltán A munkatársak negyed ötkor tudták meg, hogy hatig el kell hagyniuk az épületet, és a csomagokat a biztonságiak ellenőrizték A történet Magyar Hírlap címmel először 1849-52 között a Bach-kormányzat félhivatalos lapjaként jelent meg újság. 1877-79- ben kormánypárti politikai néplap, később, 1891-1926- ban liberális politikai napilap volt. A mostani, a negyedik Magyar Hírlapot 1968-ban, az új gazdasági mechanizmus első évében politikai napilapként alapították. Alapító főszerkesztője Darvasi István volt. A lap szlogenje: „Magyar Hírlap mind a hét nap", azaz az akkor napilap nélküli hétfőkön is megjelent, a más napokon megszokottnál könnyedebb, színesebb stílusban. Fejlécén sokáig annyi állt: politikai napilap, de sokan csak a kormány félhivatalos lapjaként emlegették, míg 1987 telétől hivatalosan is a Minisztertanács lapjaként jelent meg. 1989 novemberétől a kormánytól független napilapként, a legutóbbi időszakban pedig közéleti napilapként adták ki. 1990 februárjában a brit Robert Maxwell tulajdonában lévő Mirror Holding 40 százalékos részvételével megalapították a Magyar Hírlap Kiadói Rt.-t. A befektetés lehetővé tette, hogy a Magyar Hírlap korszerű technikával, új szerkesztőségi épületben, új nyomdában készüljön. A brit sajtómágnás halála után a csőddel fenyegetett Maxwellmagánvállalatok felszámoló adminisztrátorává a londoni Arthur Andersen könyvvizsgáló céget nevezték ki, amely 1992 áprilisában eladta a Magyar Hírlap többségi tulajdonát Jürg Marquard svájci médiavállalkozónak. 2000 decemberében jelentették be, hogy az év október 1-jétől a svájci Ringier Verlag tulajdonába került a Magyar Hírlap (és a Mai Nap című lap is). FŐSZERKESZTŐK VOLTAK: Darvasi István (1968-1984), Bajnok Zsolt (1984-1990), Németh Péter (1990-1994), Vince Mátyás (1994-1996), Dazsó L Ferenc (1996-1998), Kocsi Ilona (1998-2003), Szombathy Pál (2003-2004). Forrás: MTI-Sajtóadatbank Az utolsó bekezdés nyian búcsúztatták a múlt heti döntés bejelentése után a Magyar Hírlapot, hogy sok írnivaló nem maradt - legfeljebb csak azt szögezhetjük le: fáj. Fájlaljuk, hogy megszűnik a magyar sajtótörténet egyik fontos, értelemmel teleírt lapja. Fáj az értékteremtő és befogadó újság elvesztése. Fájlaljuk a betű, a kíváncsiság a tisztesség egyik fórumának eltűnését olyankor, amikor mindezekre tán nagyobb szükség van, mint valaha. Fájlaljuk, hogy annyi, de annyi fogadkozás és nekibuzdulás után sem akadt befektető, aki áldozott volna egy minden bizonnyal - nemzeti intézmény megmentésére. Fáj, hogy kollégáink, akik közül sokan a szakma legfigyelemreméltóbb személyiségei közé tartoznak, létbizonytalanságba kerültek. Biztos, hogy nem rajtuk múlott. Fájlaljuk azt is, hogy némelyikük elkeseredett megnyilatkozásai - jelesül, hogy a Népszabadságra tekintettel szűnik meg a Magyar Hírlap - búcsúnk hitelességét megkérdőjelezheti. Fáj, hogy ebben a hangulatban el búcsúznunk. És mélyen fájlaljuk, hogy kollégáink nem kapták meg a lehetőséget, hogy méltón búcsúzzanak el olvasóiktól. Találkozzunk még egymással is! Mert ők találkozni fognak új olvasókkal, ami nem változtat azon, hogy életük és a magyar sajtótörténet kiemelkedő fejezetét kellett tegnap - utolsó bekezdés nélkül - befejezniük. N. N. P. Sutka-levél: vádemelés Szándékos államtitoksértés gyanúja miatt vádat emelt a Fővárosi Főügyészség a Sutka-levélről megjelent Népszavacikk szerzője ellen. Értesülésünket az ügyészség szóvivője megerősítette. A Népszava májusban közölt egy - mint utóbb kiderült - államtitoknak minősülő levelet, amely megjelenése után a szerzőt, Csík Rita újságírót és Horváth István felelős szerkesztőt rabosították (ujjlenyomatot és DNS-mintát vettek tőlük). A levelet állítólag Sutka Sándor Hajdú- Bihar megyei rendőrfőkapitány írta a megyei főügyészhelyettesnek, és arról szól, hogy a Debreceni Vagyonkezelő Rt.-ben döntési joggal rendelkező személyek részben egymás tevékenységéről tudva, azt segítve, közösen több alkalommal valósítottak meg különböző gazdasági bűntetteket. Az ügyben folyó rendőrségi nyomozásban elkerülhetetlen Kósa Lajos debreceni polgármester, fideszes parlamenti képviselő „eljárás alá vonása" - olvasható a laptársunk által közölt átiratban. Dobos Gabriella ügyészségi szóvivő kérdésünkre közölte: az ügyészség kiemelt ügyek osztályának vádirata szerint - amelyet a Fővárosi Bíróságra küldtek át - K. Margit (alias Csík Rita - a szerk.) a Népszava szerkesztőségébe eljuttatott és a lap felelős szerkesztője részére átadott irat alapján cikksorozatot jelentetett meg, „tudva, hogy a levél államtitoknak minősülő adatot tartalmaz". Ezzel, Dobos Gabriella tájékoztatása szerint, a szerző államtitkot illetéktelenek számára hozzáférhetővé tett. Ugyanakkor a Népszava felelős szerkesztőjével, H. Istvánnal (Horváth István - a szerk.) szemben bizonyítottság hiányában megszüntették az eljárást. A Népszabadság úgy tudja, hogy a fénymásolaton, amelyet laptársunkhoz eljuttattak, nem szerepeltek azok az azonosítók (iktatószám, pecsét stb.), amelyek a dokumentum titkosságát jelzik. Nagy Kálmán megyei főügyész éppen arra hivatkozva nevezte hamisítványnak a levelet, hogy „ha eredeti lenne, akkor különféle formai kellékeket kellene tartalmaznia, legfőképpen is jól láthatóan az államtitkok minőségére való világos utalást". Péterfalvi Attila adatvédelmi ombudsman kifogásolta az államtitokká minősítés jogszerűségét, míg Kósa Lajos és Sutka Sándor a levél puszta létezését is tagadta. Ezek után az ORFK, a belügyminiszter, továbbá a Fővárosi Bíróság is megerősítette a levél létezését (a bíróság az ügyben indult helyreigazítási per miatt került a képbe). Ráadásul az országos rendőrfőkapitány feloldotta a titkosságát, bár az átirat a folyamatban lévő büntetőeljárások miatt továbbra sem nyilvános. Nyusztay Máté