Népszabadság, 2005. április (63. évfolyam, 75-100. szám)
2005-04-22 / 93. szám
NÉPSZABADSÁG A felsőfokú nyelvoktatás vége? Az új felsőoktatási törvény nem szól arról, hogy a felsőoktatás feladata volna az idegen nyelvek oktatása. A nyelvtanárok attól tartanak, hogy az egyetemek emiatt fölszámolják a nyelvoktatást. A Magyar Alkalmazott Nyelvészek és Nyelvtanárok Egyesülete (MANYE) azt szeretné, ha bekerülne az új felsőoktatási törvény céljai közé az idegen nyelvi - benne a szaknyelvi - ismeretek fejlesztése. Erről fogadott el a szervezet memorandumot legutóbbi, miskolci kongresszusán. A parlament előtt lévő tervezetben ugyanis egyáltalán nem szerepel, hogy az egyetemek vagy a főiskolák feladata volna a hallgatók idegen nyelvi képzése. Ez pedig Szépe György, a MANYE elnöke szerint szimbolikus üzenet a nehéz anyagi helyzetben lévő felsőoktatási intézményeknek, amelyek így várhatóan fölszámolják a rendkívül költséges idegennyelv-oktatásukat. Az Oktatási Minisztérium koncepciója szerint a közoktatás feladata a nyelvoktatás - mutatott rá a profeszszor. A cél az, hogy a középiskolából kikerülő tanulók mindegyikének legalább egy nyelvvizsgája legyen. A Világnyelv Program keretében szeptemberben 407 középiskola indított csaknem 12 ezer diák részvételével nyelvi előkészítő osztályokat. Csakhogy ezek a diákok leghamarabb a 2010-2011-es tanévben kerülhetnek be az egyetemekre, illetve a főiskolákra - mondja Szépe György. Egyelőre azonban a frissen fölvett hallgatók több mint felének nincs semmilyen nyelvvizsgája. Addig tehát, amíg a közoktatásból nem kerül ki az a nemzedék, amelyik valóban megfelelő szinten beszéli az idegen nyelveket, a felsőoktatásnak továbbra is oktatnia kell az idegen nyelveket - hangsúlyozta Szépe György. Hozzátette: hosszabb távon a felsőoktatásban nem az általános nyelvi képzés lenne a cél, hanem a szaknyelvi oktatás - ezt egyébként egy, az oktatási tárca honlapján olvasható dokumentum is megfogalmazza. A felsőoktatási törvény azonban a szaknyelvi oktatásról sem tesz említést, így félő, hogy a felsőoktatási intézmények a kényszerű létszámleépítések alkalmával elsősorban a költséges nyelvoktatástól igyekeznek majd megszabadulni. Ha az egyetemek falai közül kitessékelik a nyelvoktatást, az csökkenti annak lehetőségét, hogy a hallgatók szakmai és idegen nyelvi képzése összekapcsolódjék. Lehet, hogy megszerzik a nyelvvizsgát, de nyelvi tudásuk egyre távolabb kerül majd a diplomájuk mögött álló műveltségüktől - fogalmazott a professzor. A hallgatók nehéz helyzetbe kerülnek, hiszen a diplomájuk feltétele a nyelvvizsga. Ha viszont az egyetemeken nem oktatnak idegen nyelveket, akkor csak pénzért tudják majd megszerezni a megkövetelt nyelvtudást. Ez pedig „anyagi” kontraszelekciót indít be. Az ELTE Természettudományi Karán a múlt héten, májusi hatállyal megszüntették az idegen nyelvi lektorátust - a kar ugyanis több mint 700 millió forintos hiányt halmozott föl. Bakonyi László, a tanulmányi főosztály vezetője elmondta: a lektorátus feladatait a januárban az egyetemhez integrált Idegennyelvi Továbbképző Központ (közismertebb nevén: Rigó utca) veszi át. Azt nem tudta megmondani, milyen formában - pénzért vagy ingyen - tanulhatják majd itt a hallgatók a nyelveket. Mint mondta: ez nagyban függ attól, mit tartalmaz majd az új felsőoktatási törvény végső változata. Magyar Bálint oktatási miniszter szerint nem attól függ, hogy tanulhatnak-e az egyetemeken idegen nyelveket a hallgatók, hogy mi van a törvényben, hanem attól, mi a követelmény. Megjegyezte: a hallgatók egyharmad arányban képviseltetik majd magukat a szenátusban - így pedig jelezhetik, ha nem tartják megfelelőnek az egyetem által kínált nyelvoktatást. A kormány egyébként éppen a napokban döntött arról, hogy a felsőoktatási törvényhez beérkezett több mint ötszáz módosító indítványból 94- et támogat. Balogh József MSZP-s képviselőnek a MANYE memorandumával megegyező tartalmú módosító indítványa nem szerepelt ezek között. VARGA DÓRA Nyelvvizsgalabor - angol és német nyelvből tették le a legtöbben a vizsgát Idegennyelv-oktatás a felsőoktatási intézményekben (nappali tagozat, ezer fő) Angol, eszperantó, lovári Tavaly 82 466-an tettek sikeres nyelvvizsgát angolból és 43 843-an németből - tudtuk meg Fazekas Mártától, a Nyelvvizsgáztatási Akkreditációs Központ igazgatójától. A harmadik legnépszerűbb idegen nyelv az eszperantó volt, ebből 2405-en vizsgáztak. Fazekas Márta megjegyezte: erre a vizsgára két-három hónap alatt föl lehet készülni, a felsőoktatási intézmények pedig ezt a vizsgapapírt is elfogadják. A vizsgázók mintegy 80 százalékának egyébként a diplomája miatt volt szüksége erre a bizonyítványra, hiszen az oklevél kiadásának feltétele a nyelvvizsga. A lovári nyelvet szintén egyszerű megtanulni: csekély a szókincse, és a nyelvtan sem túl bonyolult. Lovári nyelvből tavaly 808-an szereztek nyelvvizsga-bizonyítványt, többségük a diploma érdekében tett vizsgát. A legtöbb felsőoktatási intézmény ugyanis ezt a nyelvvizsgát is elfogadja. MAGYARORSZÁG - ÁLLÁSPONT 2005. ÁPRILIS 22., PÉNTEK 3 Értelmezést kérnek a szülők az érettségihez Adjon ki állásfoglalást, irányelvet az érettségiről és a felvételiről szóló kormányrendelet egységes értelmezéséhez az oktatási miniszter - ezt kéri Magyar Bálinttól levelében a Városmajori Gimnázium szülői munkaközössége. A szülők szerint ugyanis a jogszabályok nem tartalmaznak olyan egyértelmű rendelkezést, amely szerint a korábban érettségizett diákoknak, ha a két többletpont érdekében az idén emelt szintű vizsgát tesznek, akkor ne az ehhez tartozó eredményt, hanem a korábbi években szerzett jobb osztályzataikat számítsák be a felvételin. A gimnázium szülői munkaközössége pár hete aláírás-gyűjtési akcióba kezdett, mert igazságtalannak tartja az érettségi-felvételi pontszámítását. Egy jogalkotási hibából fakadóan ugyanis a korábban érettségizetteknek lehetőségük van a régi vagy az új matúrájuk pontjai közül a szerint választani, hogy melyik számukra a kedvezőbb. Az egyik rendelet szerint a régebben érettségizettek választhatnak: a régi matúrájuk vagy az újra megírt vizsgájuk eredményét számíttatják-e be. A másik jogszabály úgy szól: aki emelt szintű érettségit tesz, és legalább 33 százalékot ér el, hét többletpontot kap. E kettőt összeolvasva így az a régebben ötösre érettségizett fiatal, aki most legalább 33 százalékos emelt szintű érettségit tesz, megkapja a hét pluszpontot is, de nem a 33 százalékért járó 18, hanem a régi ötöséért járó 30 pontot kapja. A Városmajori Gimnáziumba járó diákok szülei szerint ez téves jogértelmezés. Levelükben azt írják: biztosak benne, hogy „a jogalkotónak nem az esélyegyenlőtlenség, illetve a magyarázatokkal kialakult téves jogszabály-értelmezéssel, a joggal való visszaélés megvalósítása volt a célja”. Sipos János közoktatási helyettes államtitkár kérdésünkre azt mondta: az AB egy 1992-es határozata szerint alkotmányellenes, ha a miniszterek állásfoglalást adnak ki, és azzal irányítanak, így Magyar Bálintnak nincs lehetősége irányelv kiadására. A kormány nemrégiben módosította a felvételiről szóló kormányrendeletet: az eltérő pontszámításból fakadó esélyegyenlőtlenséget a miniszter a felvételi keretszámok átcsoportosításával ellensúlyozhatja. V. A. D. Előnevelő TAMÁS GÁBOR Mifelénk palántázásra készül a fél falu. Persze, hiszen április második felében járunk, a fólia alá ilyenkor már illik kitenni a nevelőből a négy-öt leveles növényeket, hiszen alig másfél hónap, és nyakunkon a primőrszezon - aki pedig sokat késik, az futhat majd a pénze után. De netán az is, aki egyébként mindent időben elvégzett. Merthogy új helyzet van. A magyar kertészek valószínűleg az utóbbi évtizedek legnehezebb szezonja előtt szurkálják a palántázótüskét a fóliákban. Nem szélvihar, szárazság vagy jégverés nehezíti az életüket, hanem az elemi csapásoknál sokkal kegyetlenebb piaci törvények azok, amelyek miatt úgy négy-öt hónap múlva újra ezreknek kell másként gondolniuk saját munkájukra és egész életükre, mint eddig. Akad olyan termék (például a paradicsom), aminek importja tavaly május elseje óta megtöbbszöröződött, és ez a többlet is simán elkel a hazai pultokról. Nincs mese, az országban itt az akadály nélkül beáramló konkurens áru - a standokon olyan vetélytársakkal kell megküzdeniük a mi kertészeinknek, akik saját terméküket becsomagolva, utaztatva, kereskedőnek átadva is olcsóbban adják, mint a hazai termelők. Akadnak persze, akik szívják a fogukat és szidják az egész uniós „vircsaftot”. (Meg persze a szigorított értékesítési szabályokat: akinek nincs bizonylata arról, hogy hol és hogyan termel, az nagykereskedelmi cég közelébe sem mehet.) Védelmet, például a szezonban mesterséges higiéniai és növényvédelmi zárlatot követelnek a magyar hatóságoktól, ami elvleg lehetséges, a gyakorlatban azonban szinte kivihetetlen, azonnali válaszlépések követnék azt határainkon túl is. Akkor pedig végképp megállna az élet. Alighanem senki nem meri állítani, hogy a magyar agrárágazat uniós csatlakozása sikertörténet lenne. Ezt szűk egy éve sem tételezhettük fel - sőt, a magyar élelmiszer-termelés a belépés egyik leginkább bajos területének látszott már akkor is. A sejtésből valóság lett. Az unióba lépett magyar mezőgazdaság az elmúlt egy évben nem állított ki magáról túlságosan jó bizonyítványt. Kiderült, hogy hivatal és gazda egyaránt készületlen a támogatásokhoz szükséges adminisztráció akkurátus átvételére, és azt a puszta tényt sem ismerte fel termelőink többsége, hogy tavaly május elseje után valóban más világ jön. Hogy például, bár másfél euró/óra díjért árulhatom a paprikámat a bécsi kispiac standján, de akkor jöhet ám a spanyol áru is ide - nincs szabály, ami tiltja A mi gazdáink nagyobbik része ma is abban az álomvilágban él, hogy terménye, csak azért, mert az egykor virágzó és szomszédaink többségében irigyelt hazai mezőgazdaság talaján termett, a piacon is többet ér, mint a lelegyintett „idegeneké”. Hát nem. Üzlet van, kemény konkurenciaharc, a támogatásokban pedig részletes elszámolás. A maszatolás ideje lejárt. Az uniós csatlakozás világosan megmutatta a versenyszerű magyar élelmiszer-termelés gyenge pontjait. Például, hogy nem vagyunk eléggé hatékonyak. Az örökösen hangoztatott éghajlati meg talaj adottságaink semmit sem érnek, ha azt a piac nem fizeti meg. A nagyfelvásárlók az atomjaira hullott ágazattal ma úgy játszanak, mint macska az egérrel, ráadásul az „egerek” hajlamosak egymással is kibabrálni: a beszállítók mindenféle gátlás nélkül ígérnek a hazai konkurencia árai alá - amin a multi üzletkötője jót mosolyog, és elszámolja „ajándék jutalékát”. Ebben a helyzetben volna igazán szükség erős és egységes érdekképviseletre, de azt most hiába keresnénk. Ilyesféle szerveződés van vagy ötven, ezek önmagukban is megosztottak, ami pedig az ágazat egészét illeti... Inkább ne is beszéljünk róla. A falunkban az idén is kiteszik a palántákat a melegágyból, és a gazdák közül valószínűleg kevésnek jut az eszébe, hogy még ő maga is előnevelőben van, az igazi fagy meg a szélvihar később jön. De jön. Föl kéne készülni rá. Közjószág TANÁCS ISTVÁN Azt ígérte a miniszterelnök, hogy a kormány törvényt kezdeményez a veszteséges cégek fantomizálása ellen, hogy ne ismétlődhessen meg a Kaya Ibrahim-jelenség. Talán még emlékeznek rá, voltak egyszer valaha bizonyos Fidesz-közelinek mondott cégek, amelyek eladósodtak, és valamiképpen külföldiek tulajdonába kerültek. Ezek közül volt, aki talán tudott róla, más csak az útlevelét veszítette el, de új cégtulajdonosként az elmaradt adót egyik sem szándékozott kifizetni. A magyar államnak a fantommá lett cégekben veszett némi pénze. Több is veszett más cégekben, de ezekbe a Fidesz-közelinek mondottakba is beszorult annyi közpénz, amiből lehetett volna egyet-mást tenni a közjó érdekében. Sokat írtunk erről akkoriban, Kaya Ibrahim nevét többen ismerték, mint az Alkotmánybíróság elnökéét. Tudjuk, hogy a Fidesz-közelinek mondottakkal nem lett semmi, de én nem is vártam mást. Később azonban írtam riportot egy cégvezetőről, aki erősen siratta a pénzét, mert az adósa eladta a kft.-jét egy külföldinek, s azóta bottal ütheti a kinnlevősége nyomát. Nekem ebből derült ki, hogy nemcsak politikaközelinek mondott cégeket szokás fantomizálni, sőt. Gazdasági lapokban azóta látom is a sok drága hirdetést, hogy aki szabadulni akar megunt, eladósodott cégétől, annak ki segít eltüntetni a hitelezők elől. Egészen a miniszterelnök mostani bejelentéséig úgy gondoltam azonban, hogy az üzlet és a politika világa éppen annyira átlátható, amennyire az üzleti és politikai elit a saját erkölcsei alapján szeretné. Ezért mindeddig úgy gondoltam, cégeket fantomizálni valójában a szabad piacgazdaság része - ha nem így volna, akkor Kaya Ibrahimtól függetlenül is eszébe jutott volna valakinek törvényt hozni ellene. No, de ha ezentúl nem úgy lesz, mint eddig volt, hanem az idén tavasszal valóban termett politikai akarat megakadályozni, hogy a közjószágokból erkölcstelen és törvénytelen módon magánelőnyök származzanak, akkor már nem kellene megállni a cégek fantomizálása ügyénél. Ha az olyan egyszerű, hogy csak az üzleti és a politikai erkölcsön múlik, akkor én törvényt kezdeményeznék például az ellen, hogy a nagy közösségi beruházásokat négy-öt lépcsős vállalkozási struktúrában építsék. Kollégám írta ezeken a hasábokon, hogy a különböző szállítási munkákat a negyedikötödik alvállalkozó végzi el ténylegesen. A legnagyobb vállalkozó megnyeri a tendert, aztán adja tovább lefelé, mindenki felszámolja a maga százalékát. Amelyik vállalkozó cége a sor végén elfuvarozza az anyagot, a kilométerenkénti 150 forint helyett csak 110-et kap. A sofőr pedig, akit alkalmaz, már szinte nyomorog, mert az ő bérén spórolják meg, amit a céglánc zsebre tesz. A sofőr úgy segít magán, hogy ellopja az aszfaltot, a gázolajat, a sódert - mindent, amit el bír lopni. A közösségi beruházáson ugyan versenytárgyalás van, de a közjószág mégis ebek harmincadjára kerül: egyrészt már eleve többet fizetnek érte, mint amennyibe kerülnie kellene, különben nem maradna a három-négyszeres árrésze, másrészt rossz minőségű lesz, mert szétlopják belőle az anyagot. Akármihez nyúl az ember, ugyanezt látja: legyen az kórházfelújítás, csatornaépítés, mindenütt drágán fizet az állam, az önkormányzat, és silány minőségben teljesít a magánszféra - pontosabban az a vállalkozás, amelyik a lépcső alján már kénytelen árkot ásni, aszfaltot fuvarozni. Nem tudom persze, hogyan lehetne a közjószág fosztogatása ellen törvényeket hozni, még kevésbé azt, miként lehetne őket megtartatni. Attól tartok, a valóságban nem lesz itt hamar ilyen világ. De azért jólesett hallani, hogy más is akarna ilyet. Ha csak ennyi volt a cél, az máris el van érve.