Népszabadság, 2005. május (63. évfolyam, 101-125. szám)

2005-05-09 / 107. szám

NÉPSZABADSÁG MAGYARORSZÁG - ÁLLÁSPONT 2005. MÁJUS 9., HÉTFŐ 3 Dupla kordonos drogtüntetés Munkatársunktól Több százan vettek részt tegnap dél­után a Kendermag Egyesület drogde­monstrációján a Margit-szigeti nagy­réten. Az esemény dupla kordonos rendőrségi biztosítással, békésen zaj­lott le. (A Lelkiismeret 88 csoport az utolsó pillanatban visszavonta a terve­zett ellendemonstrációját, valószínű­leg nem függetlenül attól, hogy a BRFK csütörtökön közleményben tu­datta: három évig terjedő szabadság­­vesztéssel büntethető, aki egy bejelen­tett demonstrációt erőszakkal megza­var.) Csupán tucatnyi szkinhed han­goskodott a tüntetésen, de a szervezők kérésére távoztak a helyszínről. Kendernapot - csatlakozva a mari­huána legális fogyasztásáért immár négy évtizede zajló Million Marijuana March mozgalomhoz - immár harma­dik alkalommal rendeznek Magyaror­szágon. Felső László, a Kendermag Egyesület elnöke felszólalásában úgy fogalmazott: továbbra is azért küzde­nek, hogy őszintén élhessünk egy olyan országban, ahol a törvények jók és betarthatók. A drogfogyasztás végre nem tabutéma Magyarországon, már csak azt kellene elérni, hogy semmi­lyen szer használóját ne tekintsük bű­nözőnek. Dénes Balázs, a Társaság a Szabad­ságjogokért szervezet elnöke beszámolt arról, hogy az egy hónappal ezelőtt indí­tott polgári engedelmességi mozgalom több önfeljelentőjét arról értesítette az elmúlt héten a rendőrség, hogy a felje­lentés és a vizeletminta nem elég a bűn­­cselekmény alapos gyanújához, ezért nem indítanak ellenük eljárást. - Ez azt jelenti - mondta Dénes Balázs -, hogy a diszkódrograzziák jogszerűsége is megkérdőjelezhető, a polgári engedelmességi mozgalom el­érte tehát a célját. A demonstráció előtt Pettkó András országgyűlési képviselő (MDF) eper­­fagylaltot osztott a Margit-szigeti sétá­nyon, „ezt egyétek a drog helyett” fel­szólítással. Táblákkal felszerelkezve rö­vid időre megjelentek az ifjú keresz­ténydemokraták is,­­honnan a pénz, honnan a jog, honnan a drog”, illetve „marihuána , mozielőzetes” volt olvas­ható a felirataikon. Az SZDSZ aktivis­tái az öt szabad demokrata képviselő által jegyzett és a parlamentnek be­nyújtott új törvénymódosító javaslat szövegét osztogatták, amely azt tűzte célul, hogy dekriminalizálja a csekély mennyiségű kábítószerek fogyasztását. Több százan a Margit-szigeten Mulató és múzeum a pincékben Akár egy föld alatti várost is kialakíthatnának Pécsett A pécsi belváros alatti pincerendszer egy része még mindig feltá­rásra vár - mondta Halász Miklós, a baranyai megyeszékhely pol­gármesteri hivatalának vezető főtanácsosa, aki évtizedek óta fog­lalkozik a pincék megmentésével. A főtanácsos szerint Pécs alatt akár egy föld alatti várost is kialakíthatnának. A pécsi anekdota szerint harminc évvel ezelőtt egy beomló pince „tönkretett” egy házasságot. Az történt ugyanis, hogy egy férfi autóval meglátogatta a barátnőjét, s amíg bent zajlott a rande­vú, odakint a férfi kocsija alatt besza­kadt az út - a jármű belezuhant egy öt­méteres lyukba. Utóbb a férfi felesége, értesülve a balesetről, kutakodni kez­dett, hogy a család járműve mit keresett épp annál a háznál. Nyomozását siker kísérte, amikor az asszony rájött az igazságra, beadta a válópert. Hogy a sztori legenda, vagy valóság, nem tudni. Az viszont tény, hogy a kö­zépkori pincék a hetvenes évektől sok meglepetést okoztak a baranyai megye­­székhely lakóinak. Akkortól ugyanis sű­rűn beomlott a város valamelyik pont­ján az aszfalt, s a néha többméteres mé­lyedések autókat „nyeltek el”. A város­ban azóta 1300 pincét tömedékeltek fel. Több kilométernyi föld alatti vájatot azonban megerősítettek, s azokba köz­művezetékeket fektettek. Tucatnyi pécsi pincében hangulatos kocsmát és étter­met alakítottak ki. Az is előfordult, hogy a megerősített pincéket vállalkozók bér­be vették, és ott gombát termeltek. Pécs belvárosában a legkiterjedtebb pincerendszert a négytornyú bazilika és a vele szomszédos püspökvár környé­kén, a Szent István tér alatt rejti a föld. A püspökség tulajdonában lévő pincék hossza 500 méter, alapterületük há­romezer négyzetméter. Ezekben a pin­cékben őrzik a püspökség nívós borait, s a szépen kifalazott vájatokban több kö­zösségi termet is kialakítottak. A kirán­dulócsoportok által is gyakran látoga­tott püspöki pincék több mint fele még kihasználatlan, hogy ezek a járatok kap­nak-e új célt, az ma még bizonytalan. Ami biztos, szórakozóhelyet nem alakít­tanak ki a püspökség pincéiben, mert az ütközne a hely szellemével. A püspökség pincerendszere alá és fölé benyúlik, azzal sok helyütt csaknem érintkezik az a labirintus, aminek a bor­pezsgőgyártással foglalkozó Cézár Winery Kft. a gazdája. A svéd tulajdon­ban lévő kft. a vele hasonló profilú Pannonvin Rt.-től vásárolta meg a rész­vénytársaság Szent István téren álló fel­dolgozóüzemét és a hozzá tartozó pin­céket. Az ötemeletes járatrendszer hossza két kilométer, alapterülete 4400 négyzetméter. A 70 hektárnyi szőlővel rendelkező kft. a pincét a saját bora ér­lelésére és raktározására használja, a föld alatti folyosók azonban nyitva áll­nak a kirándulócsoportok előtt. Ugyancsak a Szent István tér és kör­nyéke rejti a negyedik században épített ókeresztény sírkamrák együttesét. Ed­dig húsznál több ilyen kamrát tártak fel a régészek, s ezek közül öt immár att­raktív múzeum. Ismert, hogy a kamrá­kat 2000-ben a világörökség részévé nyilvánították. A sírkápolnák újjáépíté­sét a Kossuth- és Ybl-díjas Bachman Zoltán irányítja. Bachman tervei alap­ján a következő három évben újjáépül további négy sírkamra, az Európai Unió másfél milliárd forintos támogatásának köszönhetően. Az utóbbi sírkamrák egyikébe a bazilika előtti tér járószintjé­ről is lesz módunk belátni, mivel a tér kamra feletti részét nem terméskővel, hanem üveggel borítják majd, amire autóval is bátran ráhajthatunk. A már rekonstruált kamrákat, valamint a most felújítás alatt álló négy kamrát mintegy száz méter hosszú föld alatti járat köti majd össze - tudtuk meg. A Pécs belvárosát átszelő Rákóczi út­ról nyílik az a pincerendszer, amelynek újjáépítésével immár harminc éve baj­­molódik egy ugyancsak Kossuth- és Ybl-díjas építész, Dévényi Sándor. En­nek az ezer négyzetméteres pincének a gazdája többször változott, s sokáig a pécsi egyetem akarta benne kialakítani a klubját, ám az átépítés százmilliós költségei meghaladták az intézmény anyagi lehetőségeit. Most egy helyi kft. a tulajdonosa a pincének, s a cég azt ígé­ri, hogy ősszel már itt működik Pécs egyik legnépszerűbb, rockos rétegigényt is kielégítő mulatója. A látványosan ki­falazott, zegzugos vájatokban kiállító- és rendezvénytermek is lesznek majd. A pécsi belváros alatti pincék egy ré­sze még mindig feltárásra vár - állítja Halász Miklós, a megyeszékhely pol­gármesteri hivatalának vezető főtaná­csosa. Halász - aki évtizedek óta foglal­kozik a pécsi pincék megmentésével - azt mondja: a belváros föld alatti járatai közül a legmasszívabbak légópincének lettek nyilvánítva az ötvenes-hatvanas években. Korábban e pincéket átjárók kötötték össze, ám a Rákosi-rendszer­­ben az összekötő folyosókat eltömték és befalazták, tartva attól, hogy a vájatok­ban ellenőrizhetetlenné válik a helybé­liek mozgása. A főtanácsos szerint Pécs alatt akár egy föld alatti várost lehetne kialakítani, ha ezeket az átjárókat újra megnyitnánk. Igaz, ehhez előbb a levél­tárban fel kellene kutatni a régi pincék alaprajzát, s tisztázni a tulajdonjogokat. UNGÁR TAMÁS Kápolna a pincerendszerben Fair play NAGY N. PÉTER L­assan idézheti Gyurcsány Ferenc is az orbáni „ami történt, több mint kormányváltás” tételt. Nyilván nem teszi, hiszen a Fidesz elnöke egy szo­­ciálliberális koalíció ciklusától határolta el magát a fordulattal, de érdemben nem jár messze ettől. Szombaton már súrolta, kijelentve, hogy nyolc éven át semmittevő kormányaink voltak. Vagyis nemcsak a Horn-kormány utolsó évéről, a teljes Orbán-éráról, hanem Medgyessy kabinetjének ténykedéséről is ez a véleménye Gyurcsány Ferencnek, aki viszont állítja, hogy ezzel tetteket állít szembe. A „több mint kormányváltás” érzetét erősíti a száz lépés gyurcsányi prog­ramjának tartalma is. Az ugyanis az eddigiekkel ellentétes irányban indult. A Fidesz óriási kedvezményeket adott elsősorban a vállalkozó középosztálynak, a Medgyessy-kormány ezt kiegészítette az alkalmazotti középnek adott fize­tésemeléssel és a rászorultak segítésével. Az előző két kormány nem célzott meg ellenfélként társadalmi csoportokat, jelenségeket. Vagy ha igen, se val­lotta be. A Gyurcsány-féle száz lépés viszont - nyilván nem függetlenül a költségve­tés keserveitől, de talán nem csak azért­­ pátosszal él, és így támad is. Nem tolerálná tovább, hogy százezrek dolgoznak és vesznek igénybe társadalom­­biztosítási szolgáltatásokat úgy, hogy nem fizetnek adót, tb-t. Hárommillió­nyi a nyugdíjas és éppen ennyien fizetik az egészségügyi hozzájárulásokat. Beteges arány. A pincérek gyorsan elutált kötelező borravalója is azt szolgál­ná, hogy ha már ugyanahhoz az orvoshoz járnak, mint más, fizessenek is ugyanannyi tb-t, mint a többiek. Ahogyan az orvosok hálapénzéből is az ő in­tézményeik eltartását szolgáltató tb-járulék mozzanata marad ki. Mintegy másfél milliónyian vannak minimálbér környéki összegekre bejelentve. Utá­nuk alig-alig érkezik pénz a közösbe. De adott esetben tartásdíjat is a mini­málbér után fizet a csak papíron szegény ember sokszor valóban nélkülöző volt házastársának. Nem csak a költségvetés szenved tehát. Saját politikai mondandóját tekintve is következetes a kormányfő. A ket­tős állampolgársággal kapcsolatos népszavazás idején azzal érvelt: összeom­lás lesz a vége, ha minden határon túli magyar alanyi jogon igénybe veheti a társadalombiztosítási szolgáltatásokat. Ezzel elismerte, hogy a rendszer kép­telen megkülönböztetni a fizető állampolgárt és az oldalvízen utazót. Ez e kérdéskörön túl is vízválasztó egy ésszerűen szervezett, igazságos társadalom és egy így-úgy ellötyögtetett belvilág között. Gyurcsány tehát azt a mondatot folytatja, amit a népszavazás idején abbahagyott. Megeshet azonban, hogy a kormányfőnek ugyanazzal a megbántottsággal is kell majd számolnia határokon belül, mint amely máig érezhető a kinti magyarok között. Ő most, mint a mindenre felkészülő halak ikrázáskor, száz­ezerszámra szórja szét a javaslatait, hátha túléli néhány a viharokat, ragado­zókat. Természetes törvénykiválasztódás is következhetne, de megeshet, más erők lépnek közbe. Ami most történik, annyira szokatlan - Gyurcsány maga határolta el lépé­seit az előző nyolc évtől­­, hogy ilyesmire akár egy pártot is lehet szervezni. Ez nehéz évek, csúnya csaták után hosszú távon becsületesebb és könnyebben élhető országot ígérne. A kormányfő viszont a jóléti rendszerváltás ígéretével, az európai szárnyalás reményével választott párt mezében a ciklus utolsó évé­ben vág neki az emelkedőnek. Aki 2006-ban nyer, biztosan hálás lesz neki. Szokatlan ugyanis, amibe belekezdett. A Fidesz például úgy futott neki saját ciklusa hajrájának, hogy költött, a számlát pedig a következő kormányra írat­ta, s az sem hagyott alább a lendületből. (Például lakáshitel-támogatás.) Most ez a kormány harcba bocsátkozik, s ha sikeres lesz, évek múltán adóbevétel is lehet a díj. De hogy kié? Az biztos, a vesztesek örök vigaszára, fair play díjra számíthat. Békaügetés TAMÁS ERVIN E­melkedni fognak a lakásárak, mert a kormány szigorúbban bünteti majd a feketemunkát, hangzik az ellenérv, amelynek logikája mentén akár azt is kifejthetné valaki, hogy a bíróságok bánjanak csínján a börtönbüntetéssel, hiszen a bűnözők őrzése a becsületes adófizetők zsebéből veszi ki a pénzt. So­­pánkodás tárgyává vált az is, hogy az adóhivatal ellenőrei rászállnak majd a vendéglátósokra, mivel ha számlázni kezdik a borravalót, a reális forgalom kimutathatóbb lesz, ergo az étteremben is többet fogunk fizetni. Ezek szerint az írott szabályok következetesebb megtartatására irányuló szándék nemcsak fölösleges, hanem tisztességtelen is, hiszen mindez az egy­szerű emberek kárára történik, a kormány lépései nagyobb munkanélkülisé­get, magasabb inflációt generálnak. Érdekes megközelítés. Persze sok mindent el lehet mondani az eddig ismertetett elképzelésekről, például azt, hogy egyik-másik nem elég végiggondolt, vagy éppen bevezetése illuzórikus. Ha a lépéseket kritikusai tyúklépéseknek vagy békaügetésként aposztrofálják, ők sem járnak messze az igazságtól - sokkal komolyabb, mé­lyebb, ha úgy tetszik, fájóbb reformokra lesz itt szükség a felzárkózáshoz. Le­het beszélni arról is, hogy Gyurcsány Ferenc sokáig habozott, talán azt gon­dolta, hogy el lehet húzni a választásokig tartó időszakot egy médiamegjele­nésre összpontosító kibekkeléssel, s körülbelül januárban döbbent rá, hogy ez nem fog menni. Ugyanakkor azt látnia kellett, hogy nagyobb ívű átalakí­tást sem a politikai, sem a költségvetési helyzet, sem az idő nem enged szá­mára­­ az egyszerűsítés, az ésszerűsítés és a leginkább zárva-nyitva hagyott kiskapuk behajtása az, ami nagyobb kiadás, komolyabb társadalmi megráz­kódtatás, háromnegyedes törvények módosítása nélkül végigvihető. Igen, nagyobb gondok, ellentmondások, bajok és egyenlőtlenségek van­nak ma Magyarországon annál, mint hogy a bébiszitter fizet-e tb-járulékot, vagy sem. Tény, hogy miközben állandó politikai szlogen az olcsó állam ideá­ja, politikusaink úgy vannak vele, mint a kisebb létszámú parlamenttel vagy a pártfinanszírozással - zászlójukon a felirat, szívükben az elszánás, agyuk­ban pedig a felismerés: csinálja más. Kérdés az is, hogy egy ország - egy kor­mány - hol és hogyan kezdjen hozzá a trükkök felszámolásához. Számolni kell azzal is, hogy szőkébb pátriánkban a trükkök mennyisége már rég minő­séggé vált, ráadásul reflexszerű, s mint ilyen, nem kezdi ki őket a közmorál sem. Természetesen mindez nem véletlenül alakult így, rengeteg oka van an­nak, hogy élelmes szavunk mi mindent ölel fel abból, amit egyébként a tör­vény büntet, másutt pedig nem így nevezik. Közülük csak egy a mostanában sokat emlegetett túlzott adóteher. Biztos vagyok abban, hogy sok hulladék, iszap kerül még elő az intézke­désfolyam hordalékaként. Rájuk lehet majd világítani, sorolni egyiket a má­sik után. Abban pedig kételkedem, hogy az emberek többsége megérti, mi több, átérzi, hogy mit akar a kormány, és miről beszél Gyurcsány és gazdasá­gi minisztere, akik mintha kissé türelmetlenül akarnák áttuszkolni az orszá­got egy más mentalitást hordozó világba. Az a mentalitás rácsodálkozna például arra, hogy az állam által finanszíro­zott kórház egyágyas szobáját és a drága műszerrel való soron kívüli vizsgála­tot valaki a főorvos úrnak fizeti ki. Nem értené az istennek se. Azt meg vég­kép nem, hogy ha valaki ezen változtatni akarna, azzal támadnák, hogy nem szabad, mert akkor többet fizet majd a beteg. Minek ehhez száz lépés? - kérdezné. Mondom, nem értené.

Next