Népszabadság, 2005. május (63. évfolyam, 101-125. szám)
2005-05-09 / 107. szám
NÉPSZABADSÁG MAGYARORSZÁG - ÁLLÁSPONT 2005. MÁJUS 9., HÉTFŐ 3 Dupla kordonos drogtüntetés Munkatársunktól Több százan vettek részt tegnap délután a Kendermag Egyesület drogdemonstrációján a Margit-szigeti nagyréten. Az esemény dupla kordonos rendőrségi biztosítással, békésen zajlott le. (A Lelkiismeret 88 csoport az utolsó pillanatban visszavonta a tervezett ellendemonstrációját, valószínűleg nem függetlenül attól, hogy a BRFK csütörtökön közleményben tudatta: három évig terjedő szabadságvesztéssel büntethető, aki egy bejelentett demonstrációt erőszakkal megzavar.) Csupán tucatnyi szkinhed hangoskodott a tüntetésen, de a szervezők kérésére távoztak a helyszínről. Kendernapot - csatlakozva a marihuána legális fogyasztásáért immár négy évtizede zajló Million Marijuana March mozgalomhoz - immár harmadik alkalommal rendeznek Magyarországon. Felső László, a Kendermag Egyesület elnöke felszólalásában úgy fogalmazott: továbbra is azért küzdenek, hogy őszintén élhessünk egy olyan országban, ahol a törvények jók és betarthatók. A drogfogyasztás végre nem tabutéma Magyarországon, már csak azt kellene elérni, hogy semmilyen szer használóját ne tekintsük bűnözőnek. Dénes Balázs, a Társaság a Szabadságjogokért szervezet elnöke beszámolt arról, hogy az egy hónappal ezelőtt indított polgári engedelmességi mozgalom több önfeljelentőjét arról értesítette az elmúlt héten a rendőrség, hogy a feljelentés és a vizeletminta nem elég a bűncselekmény alapos gyanújához, ezért nem indítanak ellenük eljárást. - Ez azt jelenti - mondta Dénes Balázs -, hogy a diszkódrograzziák jogszerűsége is megkérdőjelezhető, a polgári engedelmességi mozgalom elérte tehát a célját. A demonstráció előtt Pettkó András országgyűlési képviselő (MDF) eperfagylaltot osztott a Margit-szigeti sétányon, „ezt egyétek a drog helyett” felszólítással. Táblákkal felszerelkezve rövid időre megjelentek az ifjú kereszténydemokraták is,honnan a pénz, honnan a jog, honnan a drog”, illetve „marihuána , mozielőzetes” volt olvasható a felirataikon. Az SZDSZ aktivistái az öt szabad demokrata képviselő által jegyzett és a parlamentnek benyújtott új törvénymódosító javaslat szövegét osztogatták, amely azt tűzte célul, hogy dekriminalizálja a csekély mennyiségű kábítószerek fogyasztását. Több százan a Margit-szigeten Mulató és múzeum a pincékben Akár egy föld alatti várost is kialakíthatnának Pécsett A pécsi belváros alatti pincerendszer egy része még mindig feltárásra vár - mondta Halász Miklós, a baranyai megyeszékhely polgármesteri hivatalának vezető főtanácsosa, aki évtizedek óta foglalkozik a pincék megmentésével. A főtanácsos szerint Pécs alatt akár egy föld alatti várost is kialakíthatnának. A pécsi anekdota szerint harminc évvel ezelőtt egy beomló pince „tönkretett” egy házasságot. Az történt ugyanis, hogy egy férfi autóval meglátogatta a barátnőjét, s amíg bent zajlott a randevú, odakint a férfi kocsija alatt beszakadt az út - a jármű belezuhant egy ötméteres lyukba. Utóbb a férfi felesége, értesülve a balesetről, kutakodni kezdett, hogy a család járműve mit keresett épp annál a háznál. Nyomozását siker kísérte, amikor az asszony rájött az igazságra, beadta a válópert. Hogy a sztori legenda, vagy valóság, nem tudni. Az viszont tény, hogy a középkori pincék a hetvenes évektől sok meglepetést okoztak a baranyai megyeszékhely lakóinak. Akkortól ugyanis sűrűn beomlott a város valamelyik pontján az aszfalt, s a néha többméteres mélyedések autókat „nyeltek el”. A városban azóta 1300 pincét tömedékeltek fel. Több kilométernyi föld alatti vájatot azonban megerősítettek, s azokba közművezetékeket fektettek. Tucatnyi pécsi pincében hangulatos kocsmát és éttermet alakítottak ki. Az is előfordult, hogy a megerősített pincéket vállalkozók bérbe vették, és ott gombát termeltek. Pécs belvárosában a legkiterjedtebb pincerendszert a négytornyú bazilika és a vele szomszédos püspökvár környékén, a Szent István tér alatt rejti a föld. A püspökség tulajdonában lévő pincék hossza 500 méter, alapterületük háromezer négyzetméter. Ezekben a pincékben őrzik a püspökség nívós borait, s a szépen kifalazott vájatokban több közösségi termet is kialakítottak. A kirándulócsoportok által is gyakran látogatott püspöki pincék több mint fele még kihasználatlan, hogy ezek a járatok kapnak-e új célt, az ma még bizonytalan. Ami biztos, szórakozóhelyet nem alakíttanak ki a püspökség pincéiben, mert az ütközne a hely szellemével. A püspökség pincerendszere alá és fölé benyúlik, azzal sok helyütt csaknem érintkezik az a labirintus, aminek a borpezsgőgyártással foglalkozó Cézár Winery Kft. a gazdája. A svéd tulajdonban lévő kft. a vele hasonló profilú Pannonvin Rt.-től vásárolta meg a részvénytársaság Szent István téren álló feldolgozóüzemét és a hozzá tartozó pincéket. Az ötemeletes járatrendszer hossza két kilométer, alapterülete 4400 négyzetméter. A 70 hektárnyi szőlővel rendelkező kft. a pincét a saját bora érlelésére és raktározására használja, a föld alatti folyosók azonban nyitva állnak a kirándulócsoportok előtt. Ugyancsak a Szent István tér és környéke rejti a negyedik században épített ókeresztény sírkamrák együttesét. Eddig húsznál több ilyen kamrát tártak fel a régészek, s ezek közül öt immár attraktív múzeum. Ismert, hogy a kamrákat 2000-ben a világörökség részévé nyilvánították. A sírkápolnák újjáépítését a Kossuth- és Ybl-díjas Bachman Zoltán irányítja. Bachman tervei alapján a következő három évben újjáépül további négy sírkamra, az Európai Unió másfél milliárd forintos támogatásának köszönhetően. Az utóbbi sírkamrák egyikébe a bazilika előtti tér járószintjéről is lesz módunk belátni, mivel a tér kamra feletti részét nem terméskővel, hanem üveggel borítják majd, amire autóval is bátran ráhajthatunk. A már rekonstruált kamrákat, valamint a most felújítás alatt álló négy kamrát mintegy száz méter hosszú föld alatti járat köti majd össze - tudtuk meg. A Pécs belvárosát átszelő Rákóczi útról nyílik az a pincerendszer, amelynek újjáépítésével immár harminc éve bajmolódik egy ugyancsak Kossuth- és Ybl-díjas építész, Dévényi Sándor. Ennek az ezer négyzetméteres pincének a gazdája többször változott, s sokáig a pécsi egyetem akarta benne kialakítani a klubját, ám az átépítés százmilliós költségei meghaladták az intézmény anyagi lehetőségeit. Most egy helyi kft. a tulajdonosa a pincének, s a cég azt ígéri, hogy ősszel már itt működik Pécs egyik legnépszerűbb, rockos rétegigényt is kielégítő mulatója. A látványosan kifalazott, zegzugos vájatokban kiállító- és rendezvénytermek is lesznek majd. A pécsi belváros alatti pincék egy része még mindig feltárásra vár - állítja Halász Miklós, a megyeszékhely polgármesteri hivatalának vezető főtanácsosa. Halász - aki évtizedek óta foglalkozik a pécsi pincék megmentésével - azt mondja: a belváros föld alatti járatai közül a legmasszívabbak légópincének lettek nyilvánítva az ötvenes-hatvanas években. Korábban e pincéket átjárók kötötték össze, ám a Rákosi-rendszerben az összekötő folyosókat eltömték és befalazták, tartva attól, hogy a vájatokban ellenőrizhetetlenné válik a helybéliek mozgása. A főtanácsos szerint Pécs alatt akár egy föld alatti várost lehetne kialakítani, ha ezeket az átjárókat újra megnyitnánk. Igaz, ehhez előbb a levéltárban fel kellene kutatni a régi pincék alaprajzát, s tisztázni a tulajdonjogokat. UNGÁR TAMÁS Kápolna a pincerendszerben Fair play NAGY N. PÉTER Lassan idézheti Gyurcsány Ferenc is az orbáni „ami történt, több mint kormányváltás” tételt. Nyilván nem teszi, hiszen a Fidesz elnöke egy szociálliberális koalíció ciklusától határolta el magát a fordulattal, de érdemben nem jár messze ettől. Szombaton már súrolta, kijelentve, hogy nyolc éven át semmittevő kormányaink voltak. Vagyis nemcsak a Horn-kormány utolsó évéről, a teljes Orbán-éráról, hanem Medgyessy kabinetjének ténykedéséről is ez a véleménye Gyurcsány Ferencnek, aki viszont állítja, hogy ezzel tetteket állít szembe. A „több mint kormányváltás” érzetét erősíti a száz lépés gyurcsányi programjának tartalma is. Az ugyanis az eddigiekkel ellentétes irányban indult. A Fidesz óriási kedvezményeket adott elsősorban a vállalkozó középosztálynak, a Medgyessy-kormány ezt kiegészítette az alkalmazotti középnek adott fizetésemeléssel és a rászorultak segítésével. Az előző két kormány nem célzott meg ellenfélként társadalmi csoportokat, jelenségeket. Vagy ha igen, se vallotta be. A Gyurcsány-féle száz lépés viszont - nyilván nem függetlenül a költségvetés keserveitől, de talán nem csak azért pátosszal él, és így támad is. Nem tolerálná tovább, hogy százezrek dolgoznak és vesznek igénybe társadalombiztosítási szolgáltatásokat úgy, hogy nem fizetnek adót, tb-t. Hárommilliónyi a nyugdíjas és éppen ennyien fizetik az egészségügyi hozzájárulásokat. Beteges arány. A pincérek gyorsan elutált kötelező borravalója is azt szolgálná, hogy ha már ugyanahhoz az orvoshoz járnak, mint más, fizessenek is ugyanannyi tb-t, mint a többiek. Ahogyan az orvosok hálapénzéből is az ő intézményeik eltartását szolgáltató tb-járulék mozzanata marad ki. Mintegy másfél milliónyian vannak minimálbér környéki összegekre bejelentve. Utánuk alig-alig érkezik pénz a közösbe. De adott esetben tartásdíjat is a minimálbér után fizet a csak papíron szegény ember sokszor valóban nélkülöző volt házastársának. Nem csak a költségvetés szenved tehát. Saját politikai mondandóját tekintve is következetes a kormányfő. A kettős állampolgársággal kapcsolatos népszavazás idején azzal érvelt: összeomlás lesz a vége, ha minden határon túli magyar alanyi jogon igénybe veheti a társadalombiztosítási szolgáltatásokat. Ezzel elismerte, hogy a rendszer képtelen megkülönböztetni a fizető állampolgárt és az oldalvízen utazót. Ez e kérdéskörön túl is vízválasztó egy ésszerűen szervezett, igazságos társadalom és egy így-úgy ellötyögtetett belvilág között. Gyurcsány tehát azt a mondatot folytatja, amit a népszavazás idején abbahagyott. Megeshet azonban, hogy a kormányfőnek ugyanazzal a megbántottsággal is kell majd számolnia határokon belül, mint amely máig érezhető a kinti magyarok között. Ő most, mint a mindenre felkészülő halak ikrázáskor, százezerszámra szórja szét a javaslatait, hátha túléli néhány a viharokat, ragadozókat. Természetes törvénykiválasztódás is következhetne, de megeshet, más erők lépnek közbe. Ami most történik, annyira szokatlan - Gyurcsány maga határolta el lépéseit az előző nyolc évtől, hogy ilyesmire akár egy pártot is lehet szervezni. Ez nehéz évek, csúnya csaták után hosszú távon becsületesebb és könnyebben élhető országot ígérne. A kormányfő viszont a jóléti rendszerváltás ígéretével, az európai szárnyalás reményével választott párt mezében a ciklus utolsó évében vág neki az emelkedőnek. Aki 2006-ban nyer, biztosan hálás lesz neki. Szokatlan ugyanis, amibe belekezdett. A Fidesz például úgy futott neki saját ciklusa hajrájának, hogy költött, a számlát pedig a következő kormányra íratta, s az sem hagyott alább a lendületből. (Például lakáshitel-támogatás.) Most ez a kormány harcba bocsátkozik, s ha sikeres lesz, évek múltán adóbevétel is lehet a díj. De hogy kié? Az biztos, a vesztesek örök vigaszára, fair play díjra számíthat. Békaügetés TAMÁS ERVIN Emelkedni fognak a lakásárak, mert a kormány szigorúbban bünteti majd a feketemunkát, hangzik az ellenérv, amelynek logikája mentén akár azt is kifejthetné valaki, hogy a bíróságok bánjanak csínján a börtönbüntetéssel, hiszen a bűnözők őrzése a becsületes adófizetők zsebéből veszi ki a pénzt. Sopánkodás tárgyává vált az is, hogy az adóhivatal ellenőrei rászállnak majd a vendéglátósokra, mivel ha számlázni kezdik a borravalót, a reális forgalom kimutathatóbb lesz, ergo az étteremben is többet fogunk fizetni. Ezek szerint az írott szabályok következetesebb megtartatására irányuló szándék nemcsak fölösleges, hanem tisztességtelen is, hiszen mindez az egyszerű emberek kárára történik, a kormány lépései nagyobb munkanélküliséget, magasabb inflációt generálnak. Érdekes megközelítés. Persze sok mindent el lehet mondani az eddig ismertetett elképzelésekről, például azt, hogy egyik-másik nem elég végiggondolt, vagy éppen bevezetése illuzórikus. Ha a lépéseket kritikusai tyúklépéseknek vagy békaügetésként aposztrofálják, ők sem járnak messze az igazságtól - sokkal komolyabb, mélyebb, ha úgy tetszik, fájóbb reformokra lesz itt szükség a felzárkózáshoz. Lehet beszélni arról is, hogy Gyurcsány Ferenc sokáig habozott, talán azt gondolta, hogy el lehet húzni a választásokig tartó időszakot egy médiamegjelenésre összpontosító kibekkeléssel, s körülbelül januárban döbbent rá, hogy ez nem fog menni. Ugyanakkor azt látnia kellett, hogy nagyobb ívű átalakítást sem a politikai, sem a költségvetési helyzet, sem az idő nem enged számára az egyszerűsítés, az ésszerűsítés és a leginkább zárva-nyitva hagyott kiskapuk behajtása az, ami nagyobb kiadás, komolyabb társadalmi megrázkódtatás, háromnegyedes törvények módosítása nélkül végigvihető. Igen, nagyobb gondok, ellentmondások, bajok és egyenlőtlenségek vannak ma Magyarországon annál, mint hogy a bébiszitter fizet-e tb-járulékot, vagy sem. Tény, hogy miközben állandó politikai szlogen az olcsó állam ideája, politikusaink úgy vannak vele, mint a kisebb létszámú parlamenttel vagy a pártfinanszírozással - zászlójukon a felirat, szívükben az elszánás, agyukban pedig a felismerés: csinálja más. Kérdés az is, hogy egy ország - egy kormány - hol és hogyan kezdjen hozzá a trükkök felszámolásához. Számolni kell azzal is, hogy szőkébb pátriánkban a trükkök mennyisége már rég minőséggé vált, ráadásul reflexszerű, s mint ilyen, nem kezdi ki őket a közmorál sem. Természetesen mindez nem véletlenül alakult így, rengeteg oka van annak, hogy élelmes szavunk mi mindent ölel fel abból, amit egyébként a törvény büntet, másutt pedig nem így nevezik. Közülük csak egy a mostanában sokat emlegetett túlzott adóteher. Biztos vagyok abban, hogy sok hulladék, iszap kerül még elő az intézkedésfolyam hordalékaként. Rájuk lehet majd világítani, sorolni egyiket a másik után. Abban pedig kételkedem, hogy az emberek többsége megérti, mi több, átérzi, hogy mit akar a kormány, és miről beszél Gyurcsány és gazdasági minisztere, akik mintha kissé türelmetlenül akarnák áttuszkolni az országot egy más mentalitást hordozó világba. Az a mentalitás rácsodálkozna például arra, hogy az állam által finanszírozott kórház egyágyas szobáját és a drága műszerrel való soron kívüli vizsgálatot valaki a főorvos úrnak fizeti ki. Nem értené az istennek se. Azt meg végkép nem, hogy ha valaki ezen változtatni akarna, azzal támadnák, hogy nem szabad, mert akkor többet fizet majd a beteg. Minek ehhez száz lépés? - kérdezné. Mondom, nem értené.