Népszabadság, 2005. szeptember (63. évfolyam, 204-229. szám)
2005-09-09 / 211. szám
i 22 2005. SZEPTEMBER 9., PÉNTEK S P (3 Labdarúgás Most megint vége a hamukának. Vagy nevezzük inkább hamunak - kicsinyítés nélkül -, mert óriási porciókban adagolták. Hóágyúkkal fújták a rózsaszín ködöt Lothar Matthäus körül, hogy vele minden megváltozik, sőt már meg is változott... Csak a kiesés tekintetében maradt minden a régiben. A hamis kampányt nem a német edző indította el, már csak azért sem, mert szerződése aláírásakor fogalma sem lehetett róla; azért hozták ide, hogy a nevével takarózzanak. Akik rá szavaztak, úgy gondolkoztak, a világhírével el lehet feledtetni a mind nyomasztóbb bajokat, pláne, ha idehaza sosem látott „píárt” szerveznek a kapitányi kinevezés és munkásság köré. Ám, ahogyan a hazug embert hamarabb utolérik, mint a sánta kutyát, úgy kiderült az, ami már a megállapodás pillanatában biztos volt: ha nem orvosolni, csupán verbális zuhataggal, lampionnal, konfettivel „eltüntetni” akarják a problémákat, az sehova sem vezet. Matthäusszal a válogatott négy meccset nyert a vb-selejtezőkön, oda-vissza legyőzte Máltát és Izlandot. Ebben azért fellelhető valamiféle fejlődés, mert az 1994-es világbajnokság kvalifikációs szakaszában Budapesten és Reykjavíkban is kikapott a csapat az izlandiaktól.Az 1990- es vb selejtezőin a máltaiakkal szemben elért dupla döntetlent nem számítom ide, abban ugyanis meghatározó szerepe . Ötmillió forintos pénzbüntetést szabott ki az FTC- re az MLSZ, és a határozat jogerőre emelkedése után addig von le fordulónként egy pontot a zöld-fehér csapattól, amíg a klub nem tesz eleget a korábbi játékosával, Adem Kapiccsal szembeni fizetési kötelezettségének. volt a bundaügy rapid rendőrségi kezelésének, hiszen La Valletta előtt szó szerint „elvitték” a válogatott játékosok egy részét, egy másik hányadnak pedig bevonták az útlevelét.) Az eredményeket illetően egyéb pozitívum nincs. A további négy, eleve rázósabbnak tetsző mérkőzésen a magyar együttes mindössze egy pontot szerzett és egyetlen gólt ért el, s bár szerdán kétségkívül balszerencsésen kapott ki a csapat, a pech éppen akkora volt, amekkora a mázli a bolgárok ellen, amikor az utolsó pillanatokban szédült be az az egyke egyenlítő gól. Hogy a svédekkel szemben a Puskás Ferenc stadionban jól küzdött a válogatott? Igaz. De egy-egy meccsen bármelyik korábbi szakvezetővel kitett magáért az együttes. Gondoljunk csak az olaszok elleni 2-2-re, a románok vagy a norvégok elleni 1-1-re - ez utóbbi találkozókon a vendégek örülhettek, de nagyon, a döntetlennek -, vagy éppen a svédekkel vívott Eb-selejtezőre, amelyen (Stockholmban!) sokáig győzelmi esélyei is voltak a mérkőzést megint csak 1-1-gyel záró magyar csapatnak. Egy kvalifikációs széria azonban nem kiragadott momentumokról, hanem folyamatos versengésről szól, és semmi más nem érdekes benne, csak a továbbjutás vagy a kiesés. Márpedig Matthäus garnitúrájának egyetlen pillanatig sem volt reális esélye a szüntelenül hangoztatott vb-részvételre, azaz még a bukás mikéntjét sem érdemes taglalni, hiszen az együttes mindjárt az első találkozón, a zágrábi 0-3 alkalmával bebizonyította, milyen távol van Németországtól, melyhez aztán sehogy sem tudott közelebb kerülni. (Jellemző módon a bemutatkozás előtt Pellady „kampányfőnök” azt mondta: 5-0-ra legyőzzük a horvátokat!) Most persze a „rózsaszín párducoknak” vannak elegen nagyon nehéz rávetődniük valami jóra, mert a tabellán olvasható pontszámot, a 13-at nem tudják átjavítani 20-ra vagy 22-re. Ráadásul nemhogy használtak, ellenkezőleg: ártottak Matthäusnak, hiszen a valóság minden mértéket meghaladó átrajzolásával a berkeken belül is magukra haragítottak sok mindenkit. A „púderszolgálatot” részben a kapitánnyal is azonosították, hiszen a kommunikációs álomhálózat Matthäus megérkezésével kezdte meg áldatlan működését, és a szakvezető nem tett ez ellen semmit. Bizonyos fokig érthetően ült fel a hullám hátára, hiszen a német elhivatottságba született bele, és játékos-pályafutását szédítő sikerek kísérték. Ám azt nem akarta felismerni, hogy ez a mentalitás olykor akár komikussá is válhat az általános magyar futballnihilben... A kapitány annyit ért el, mint a korábbi szakvezetők; semmivel sem többet. Nem az ő bűne, mert - noha nyilvánvalóan követett el hibákat, sőt boldog-boldogtalant kipróbált a válogatottban - ezzel a labdarúgással Lippi, Parreira, Luxemburgo együttesen sem tudna mit kezdeni. A jelen viszonyok között kódolva van a bukás. Jelen viszonyok? A legjobb esetben immár huszonnégy év telik el magyar vb-részvétel és minimum harminchat esztendő honfitársaink Eb-szereplése nélkül. A kilátások - amint az kitetszik - Matthäusszal sem jobbak; hogy ki lesz a jövőben a kapitány, ő vagy más, az korántsem meghatározó kérdés. (Habár pénzügyileg nyilván nem mindegy, egyebek közt ezért is szorgalmazzák többen, hogy mielőtt a szakvezető szerződéshosszabbításáról, illetve a váltásról döntenének, hadd lássák, mi van a mostani megállapodásban. Ugyanez vonatkozik a marketingmenedzser kontraktusára is.) A jövő minden tekintetben kétséges, két dologra azért mérget lehet venni. Az egyik: a magyar futballt alapjaiban kellene átrendezni, s mindenekelőtt szándékot kellene mutatni a morális megújulásra. A másik: a vb-t megtartják 2006-ban. Matthäus ott lesz. HEGYI IVÁN Ende Bukfenc ■ „A svédek elleni vereséggel lezárult egy szakasz. Hamarosan leülök Lothar Matthäus szövetségi kapitánnyal, és közösen értékeljük a mögöttünk hagyott időszakot. Ez után a szövetség elnöksége dönt” - mondta Bozóky Imre, az MLSZ elnöke az MTI-nek. Bozóky úgy véli, nincs szükség rendkívüli elnökségi ülés összehívására, a testület a következő tanácskozásán foglalkozik majd a kérdéssel. Lapunk információja szerint az elnök hamarosan a marokkói FIFA-kongresszusra, majd Peruba, az U17-es világbajnokságra utazik, azaz hetekig nem lesz itthon. Az MLSZ-ülést a vb-selejtezők befejezése utánra tervezik, azaz minden bizonnyal Matthäus irányítja a válogatottat a bolgárok és a horvátok elleni találkozón. Amennyiben a politikusok között akad megélhetési, miért ne lehetne a szakkommentátorok között is? Szegény Kovács Kálmán még a bolgárok elleni világbajnoki selejtező előtt azt találta mondani, hogy a magyar válogatott, sajnos, már csak a harmadik helyért küzdhet, a továbbjutási esélyek elszálltak. Ezért a mondatért alighanem verbálisan vasra verték a (futballilag) a kontinens legpozitívabb szemléletű televíziójának vezetői. A baráti beszélgetés eredménnyel járt - néhány szóban valószínűleg felidézték neki Verebes Mágus RTL-es villámkarrierjét, amely egy-két kritikus zágrábi mondat miatt sitty-sutty véget ért, hiszen Kováccsal a nyáron nagyot fordult a világ, immár csak a szépet látja. Ami nem baj, manapság ritka kincs az optimista szemlélet, csak vigyázni kell, nehogy túlpörgesse magát az ember, továbbá óvakodnia kell attól, hogy ingoványos talajra tévedjen. Nem muszáj például leszervezni azt az Ibrahimovicot, akinek apja bosnyák, anyja horvát, és történetesen Malmőben született. Fetrengő bohócnak sem szerencsés senkit nevezni, mert könnyen előfordulhat, hogy az illetőt a szakkommentátor kilencven percen át szapulja, aztán a kilencvenegyedikben akkora gólt lő, hogy a kapusnak tisztelegni sincs ideje. Kovács fénykorában meccsenként négyszer-ötször játszotta el a nagy halált - a szemtanúk még élnek, Kálmán! -, körülbelül annyit csibészkedett a pályán, mint manapság Ibrahimovic. Az Auxerre-ben futballozni - ráadásul kétszer másodiknak lenni a francia góllistán - nem akármilyen teljesítmény, ez a Zlatan nevű azonban a Juventusban kezdőember, a kettő közötti különbség pedig nem csupán kilométerben jelentős. Kovács csak alkalmi haknizó, Szujó pályatárs azonban állítólag profi. Nem szabadna kiszakadnia a hengerek és a köbcentik világából, mert egy öt másodperces bejelentkezésből véletlenül kiderülhet, hogy a futballban picit járatlan, legalábbis ami az engedélyezett cserék számát illeti. Az ilyen villanások figyelmeztetik a kritikusabb szemlélőt, hogy Léderer kollégát fölösleges minden mondatáért szapulni; alighanem az a helyzet, mint Bodnáréi a jobbhátvéd posztján: sok ügyetlen között még ő a legjobb megoldás. Mindazonáltal remélem, hogy az RTL Klub nem engedi el a magyar labdarúgó-válogatott kezét. Igaz, most kicsit csendesebb időszak következik, a csatorna hangjának is tissza kell vennie az izgatott tónusból, nincs miért suttogásból harcra buzdításig hevülni. Ellenben már most jelzem, hogy október 8-án sorsdöntő mérkőzést játszunk a harmadik helyért a bolgárokkal, gondolom, a szófiai összecsapás is képernyőre kerül. Továbbá járna egy bocsánatkérés Kovács Kálmánnak, elvégre mégiscsak neki lett igaza. J. J. Esti mese NÉPSZABADSÁG Észtvesztés két és fél év hosszú idő. És ezt most nem azért írom, mert szeretem a közhelyeket, hanem azért, mert a vasárnaptól keddig tartó, az ellenfeleket illetően a cseheket és az izraelieket felvonultató Eb-pótselejtezőre készülő magyar férfi kosárlabda-válogatott két tagja az utóbbi napokban azt szemléltette: mi minden történhet ekkora időszak alatt. Például - diszkrét leszek - törlődhet a memória. Másként: a visszatekintésnek az a sajátos formája valósulhat meg, amelynek vezérfonala a „rajtunk nem múlt, ellenben ha..., amennyiben..., akkor aztán mi...” tartalmú összegzésféle. A legutóbbi, 2003-ban zárult Eb-kvalifikációs sorozatról van szó. Pontosabban annak a szériának az utolsó fordulójáról, amelyben a magyar együttes maga dönthetett magamaga sorsáról. Vagy mégsem? Mészáros Zalán - egyebek közt - így nyilatkozott a Nemzeti Sportnak: „Őszintén szólva én egy dologtól tartok, nevezetesen, nehogy túlságosan kidomborodjon az izraeliek sportdiplomáciai fölénye. Emlékezhetünk rá, hogy egy korábbi Európa-bajnoki középdöntőben elérték, hogy az utolsó fordulóbeli meccsüket egy nappal utánunk, már az eredményünk ismeretében játsszák, ez azóta is nagyon fáj nekem.” Gulyás Róbert pedig a Népszava „miért az 1999-es Eb-részvétel a mindmáig utolsó legnagyobb válogatott siker?” tartalmú kérdésére reflektált ekként: „Jó kérdés. Sok mindenről beszélhetnék ezzel kapcsolatban, ha a rajtunk kívül álló dolgokkal kezdjük, például az izraeliek húzásáról a legutóbbi sorozatban, amikor az utolsó mécsesüket a mienk után egy nappal játszották, tudva, mi nekik a megfelelő eredmény.” Ami e két gondolatból körülbelül helytálló, az az, hogy Izrael legjobbjai valóban nem szombaton, a Varga Mátyás vezette garnitúra találkozójának napján fogadták Románia csapatát, hanem vasárnap. Viszont: 1. a magyar válogatott a szombati zárókörben 88:75-re kikapott Észtországban, 2. pedig - minden eredménytől függetlenül - egypontos győzelem is elég lett volna az Eb-döntőhöz; 3. az egypontos siker azért sem tetszett elérhetetlennek, mert Dávidék előzőleg idehaza huszonhárom pontos kiütést mértek az észtekre; 4. a tallinni derbi harmadik negyedében a magyarok vezettek is egy ponttal. (A teljesség kedvéért: az izraeliek vasárnap huszonnyolc ponttal verték a románokat, ami abból a szempontból nem megdöbbentő, hogy korábban Romániában tizenhat ponttal nyertek.) Hadd rágjak szájba: elsősorban tehát azon múlott a magyar társulat Eb-szereplése, hogy a minimális feladatot sem tudta megoldani az egyszer már szétzúzott észtek ellen, mi több - lásd az eredményt -, összebukott Tallinnban. Amúgy a magyar válogatott kedden éppen az izraeliekkel vívja utolsó pótselejtezőjét: az a meccs (nincs kizárva, sőt...) sorsdöntő lehet az Európa-bajnoki rajtjogot illetően. S ezúttal talán szimplán győzni kellene. M. A. Tenisz Munkatársunktól Foglalak az Agassit méltató jelzők: szerdai - magyar idő szerint csütörtök hajnali - teljesítményére talán a megingathatatlan lenne a leginkább találó. Történt ugyanis, hogy szinte végig hátrányban játszott a honfitárs James Blake ellenében, mégis győztesen hagyta el az Arthur Ashe stadiont. A szenzációs formában teniszező Blake két 6:3- as játszmával ijesztett rá a harmincöt éves veteránra, aki megrezzent ugyan, de még nem rettent. Olyannyira nem, hogy hasonló arányú két szettel egyenlített, „visszajött”, akárcsak az 1999-es Roland Garros döntőjében Andrej Medvegyev ellenében. A mindent eldöntő ötödik játszmában ismét úgy tetszett, hogy a távoli ködbe vész az elődöntő, hiszen Blake 5:3-ra vezetett. Agassi ellen azonban ez sem megnyugtató előny, a huszadik US Openjén vitézkedő Las Vegas-i kibrusztolta a rövidítést. Abban sem állt jól, Blake 3:0-ra elhúzott, mi több, 6:5-nél mérkőzéslabdája volt. Innen fordított és nyert Agassi. Helyi idő szerint hajnali negyed kettőkor ért véget a csata: húszezer néző tombolt a lelátón. „Ma éjjel a tenisz győzött” - áradozott Agassi, aki esetleges végső győzelme esetén sem lenne a „legékesebb” US Open-bajnok: 1970-es elsősége idején Ken Rosewall fél évvel idősebb volt. Fájdalom, akad „öregebb” elődöntős is: Jimmy Connors harminckilenc évesen volt a négy között, még 1991-ben. Ami a finálét illeti, a szintén amerikai Robby Ginepii aligha hajt fejet tiszteletből. Főleg, hogy életében először - az argentin Coria ötszettes legyőzésével - bejutott egy Grand Slam-verseny elődöntőjébe. Más kérdés, hogy kettejük eddigi három mérkőzését egyaránt Agassi nyerte... A nőknél a tavaly ugyanitt finalista orosz Gyementyeva döntő szett 7:6-ra verte a második helyen kiemelt, világelső Lindsay Davenportot. A másik negyeddöntős mérkőzésen a két francia csatájából Mary Pierce került ki győztesen: egészen könnyedén, 6:4, 6:1-re múlta felül Mauresmót. A másik ágon Sarapova-Clijsters mérkőzést rendeznek a fináléba jutásért. A. A. osztály Vörös T. Károly főszerkesztő ■ Nagy Csaba, Tamás Ervin főszerkesztő-helyettesek ■ Zalai István Hétvége ■ Ferencz Gábor, Friss Róbert, Soós Kálmán lapszerkesztők ■ Nagy N. Péter Magyarország ■ Lovasi Eszter művészeti vezető ■ Fejér Gábor képszerkesztő Rovatvezetők: Budapest: Angyal Gábor ■ Fotó: Rédei Ferenc ■ Fórum; levelezés: Révész Sándor ■ Gazdaság: Tóth Levente ■ Hazai tudósítások: Falus Gábor ■ Hír és információ: Tóth Ákos ■ Kultúra: Varga Lajos Márton mb. ■ Külföld: Seres Attila ■ Prepress: Söptei Zsuzsanna Sport: Jakab József ■ Társadalompolitika: Féderer Ágnes ■ Népszabadság Online (NOL): Léderer Pál felelős szerkesztő ■ Népszabadság Rt.: Lengyel L. László elnök-vezérigazgató, felelős kiadó ■ Lapigazgató: Karcagi László ■ Hirdetési igazgató: Papliczky Pál ■ Kutatási és PR-igazgató: Skriba Judit ■ Értékesítési marketingigazgató: Szabó Gabriella ■ Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest III., Bécsi út 122-124. Telefon: 436-4444. Telefax: 436-4604. Hirdetési ügyekben telefax: 436-4450. Terjesztési ügyekben telefon: 436-4484, telefax: 436-4426 ■ A Népszabadság Rt. levélcíme: 1960 Budapest. Interneteim: www.nepszabadsag.hu ■ Terjeszti a Lapker Rt. Előfizetésben terjeszti a Magyar Posta Rt. Hírlap Üzletága: 1008 Budapest, Orczy tér 1. Előfizethető valamennyi postán, kézbesítőknél, e-mailen: hirlapelofizetes@posta.hu, faxon: 303-3440. További információ: 06 (8Q) 444-444. Előfizetési díj egy hóra 1990, negyedévre 5970, fél évre 11940, egy évre 23 880 Ft ■ Nyomdai előállítás: Szikra Lapnyomda Rt. Felelős vezető: Máthé Sándor vezérigazgató. Interneteim: www.szikralapnyomda.hu, e-mail: info@szikralapnyomda.hu ■ INDEX: 25001 ISSN 01334752 BP. ISSN 0237-3777 VIDÉK ■ A Népszabadság Rt. a Matesz tagja. ■ Minden jog fenntartva! NÉPSZABADSÁG KÖZPONTI TELEFONSZÁM: 436-4444 E-mail: szerk@nepszabadsag.hu Egyszer volt Budán kutyavásár, de ha minden hétvégén szeretne ingyen telefonálni, váltson Favorit Plusz díjcsomagra! A Favorit Plusz díjcsomag számlázása percalapon történik. A kedvezmény a hívások 60. percéig és havi 100 óra erejéig érvényes. A Favorit Plusz díjcsomagnak havidíja is van, a Tele2 Standard ajánlatánál is kötelező alapszolgáltatói havidíjat fizetni, de ezen felül nincs csomag havidíj. További részletek és szerződéses feltételek: 1212. ■T- ■ -Com' ti