Népszabadság, 2005. október (63. évfolyam, 230-255. szám)
2005-10-01 / 230. szám
NÉPSZABADSÁG MAGYARORSZÁG - ÁLLÁSPONT 2005. OKTÓBER 1., SZOMBAT 3 Gyurcsány kérésére ülést tartott a nemzetbiztonsági kabinet A „kémügy” kiszivárogtatóját keresik Munkatársunktól Titkos rendkívüli ülést tartott tegnap a kormány nemzetbiztonsági kabinetje. A szűk körű tanácskozást Gyurcsány Ferenc hívta össze. Erre miniszterelnöki kinevezése óta nem volt példa. Batiz András kormányszóvivő kérdésre annyit árult el, hogy „egy fontos nemzetbiztonsági kérdésről volt szó”. Értesülésünk szerint a téma az a jelentés volt, amelyet Tóth András nemzetbiztonságért felelős államtitkár készített a kormányfőnek az úgynevezett „kémügyben”. A sajtóban korábban megjelentek szerint a nemzetbiztonsági szolgálat felderítette, hogy a román titkosszolgálatnak dolgozott egy Magyarországra áttelepült romániai magyar házaspár. Nyilvánosságra került egy lehallgatási jegyzőkönyv Magyar Bálint oktatási miniszter és a Lórin fedőnevű, a tárcánál és a Határon Túli Magyarok Hivatalánál is dolgozó Szatmári Ildikó beszélgetéséről. A férj, Szatmári Tibor az RMDSZ budapesti irodavezetője volt, kiterjedt politikai kapcsolatokkal. A házaspár tagadta hírszerzői mivoltát. A kormány hivatalosan eddig nem foglalkozott az üggyel, a jelentés elkészítésére vonatkozó megrendelés a kormányfő részéről rutinutasításnak tűnt. Úgy tudjuk, hogy a jelentés főként azzal foglalkozik, hogyan szivároghattak ki külföldi és hazai lapokba magyar államtitkok, a nemzetbiztonsági szolgálatok titkos iratai. Juhász Ferenc honvédelmi miniszter, a nemzetbiztonsági kabinet vezetője tegnap annyit közölt: haladéktalanul tájékoztatnia kell az Országgyűlés nemzetbiztonsági bizottságát. A testület elnöke, Kövér László a Magyar Rádiónak azt nyilatkozta, hogy Juhász Ferenctől egy írásos tájékoztatást kapott, amely szerint át kell tekinteni, miként szivároghatott ki a „kémtörténet” a Nemzetbiztonsági Hivataltól. „Ismervén a kormány eddigi politikáját, attól tartok, nem az ügy érdeméről akarnak velünk beszélni, hanem valamiféle kommunikációs elterelő hadművelet részeként lett ilyen sürgős a kormány számára az ülés” - közölte a bizottság elnöke, aki szerint azzal is foglalkozni kellene, hogy valójában mi történt. Az idén májusban, a nemzetbiztonsági bizottságban, a titkosszolgálatok főigazgatóinak meghallgatásán egyes ellenzéki képviselők olyan kérdéseket tettek fel, amelyek alapján feltételezhető, hogy ismerték az államtitoknak minősülő történetet. Juhász Ferenc és Tóth András: „Fontos nemzetbiztonsági” kérdésekről tárgyaltak 2006: közös Fidesz-KDNP-lista A választások után külön frakciót alakítanak Hivatalos döntés még nincs, de a Fidesz és a KDNP minden bizonnyal közös listán indul a 2006-os választásokon. Rogán Antal, a Fidesz kampányfőnöke lapunknak úgy nyilatkozott: jó esély van a közös listára, a Fidesz már a 2002-es választásokon is gondolt erre, de akkor „a kereszténydemokraták viszonyai jogilag nem voltak rendezettek”. Információink szerint a Fidesz politikusai természetesnek találják, hogy a Kereszténydemokrata Néppárttal helyettesítsék a demokrata fórumot a jövő tavaszi választásokon, különösen azok után, hogy visszafordíthatatlanul megromlott a kapcsolat Orbán Viktor és Dávid Ibolya között. Az is nyílt titok, hogy kereszténydemokrata politikusok informálisan már tárgyaltak a közös listáról Orbán Viktorral. Semjén Zsolt ennek kapcsán munkatársunknak azt mondta: „az újjászervezett KDNP-nek mindig is deklarált célja volt közösen indulni a Fidesszel. Ezt is tartalmazza a két párt megállapodása, amelyen az utolsó simításokat végzik. Nagy Andor és Firtl Mátyás már Fidesz- KDNP-jelöltként szerzett parlamenti mandátumot Szécsényben, illetve Sopronban az időközi választásokon”. A Fidesz és a KDNP egyébként hosszú távú együttműködésre készül, egy CDU-CSU típusú szövetségre, ahol a Fidesz a gyűjtőpárt, a kereszténydemokraták pedig az ideológiát „hozzák”. Elképzelések szerint a választások után külön KDNP-frakció alakulhat így a parlamenti bizottságokba, és a médiatestületekbe a Fidesz és a kereszténydemokraták is delegálhatnak tagokat, a felszólalásoknál pedig „duplán” szerepelhetnek. Másrészt sok kisgazda, volt MDF-es, a MIÉP-től eltávolodott szavazó számára vonzóbb lehet a KDNP, mint a Fidesz. A Fidesz december végén-január elején kezdi meg a listaállítást. A szövetség országos listáján az ismert kereszténydemokraták (Semjén Zsolt, Harrach Péter MKDSZ-elnök), de kisgazdák, és valószínűleg ex-MDF- esek is előkelő helyet kaphatnak. Az egyéni képviselőjelölt-állítás viszont hivatalosan is elkezdődik a közeli jövőben, a Fidesz helyi jelöltjei nagyrészt az Orbán Viktor által kinevezett választókerületi elnökök lesznek. „Azért nem olyan egyszerű a 176 jelölt kiválasztása, mert a Fidesz elnöke olyan személyeket szeretne helyben indítani, akik több cikluson át a képviselőségre tesznek fel mindent, és a T. Házból akarnak nyugdíjba menni” - mondták lapunknak. CSUHAJ ILDIKÓ Semjén Zsolt és Orbán Viktor 2004-ben együttműködési megállapodást írtak alá A kizárt Debreczeni válaszlevele A Magyar Polgári Együttműködés Egyesület Kecskeméti Konzervatív Kör jelentette be, hogy kizárja tagjai közül Debreczeni József tanárt, közírót, mert az elmúlt években olyan tartalmú publicisztikákat, olyan értelmű nyilatkozatokat tett közzé, amelyek a szervezet társadalmi, politikai közéletben képviselt értékrendjével ellentétesek. Alább Debreczeni Józsefnek a kör elnökéhez, Mészáros Lászlóhoz írt válaszát közöljük: „Kedves Laci! Leveled s a csatolt végzést megkaptam. Érzéseiteket megértem és tiszteletben tartom, bár az egészet, mi tagadás, kissé viccesnek találom a következők miatt: 1. Az elmúlt években semmiféle kapcsolatom nem volt a Kecskeméti Konzervatív Körrel, de facto nyilvánvalóvá vált, hogy már régóta nem tekintem magam tagnak. A formális kilépést azonban fölöslegesnek tartottam, már csak azért is, mert évek óta nem találkoztam semmiféle megnyilvánulásotokkal, azt sem tudtam, léteztek-e még egyáltalán, tehát nem is lett volna mitől elhatárolnom magam. A Ti végzésetek ellenben jelzi, hogy Nektek viszont volt mitől, illetve kitől, én tehát alighanem létezem. Descartes után szabadon kizártatok, tehát vagyok - s ennek örülök. 2. Egyetlen írásomban vagy nyilatkozatomban sem utaltam, még csak véletlenül sem arra, hogy a Kecskeméti Konzervatív Kör tagja, netán képviselője volnék, s ilyesmire egész biztosan a jövőben sem került volna sor. 3. Végül pedig - nagyon komolyra fordítva a szót - szeretném leszögezni, hogy sem önmagammal, sem korábbi értékrendemmel nem fordultam szembe. Még csak nem is változtam: ugyanaz a konzervatív liberális vagyok, aki voltam. Ellenben ismerek politikusokat, akik csakugyan rengeteget változtak, és valóban szembefordultak egykori önmagukkal. De erről, azt hiszem, értelmetlen volna itt és most vitát nyitni... Az egykor bennünket összekötő politikai és emberi szálakat nem megtagadva, jóhiszeműségeteket kétségbe nem vonva üdvözöllek Benneteket, és kívánok Nektek minden jót. Kecskemét, 2005. szeptember 26. DEBRECZENI JÓZSEF A Képmutatók TANÁCS ISTVÁN régi képmutatást népszerűség-hajhászati okokból újabb képmutatásokkal tetézik a politikusok az ilyen-olyan hozzájárulásnak álcázott felsőoktatási tandíjak ügyében. A legrégebbi képmutatás az, hogy az állami finanszírozásból teljesíthetők az előírt képesítési követelmények. Van, ahol teljesíthetők, van, ahol nem. Úgy általában ott teljesíthetők, ahol nem kell drága gyakorlati képzés, hanem elég, ha egy jó nagy teremben egy tanár egy szál krétával odaáll a tábla elé, és másfél órát beszél szakadatlan. Ahol azonban már kísérletezni kellene, drága berendezéseket használni, anyagot „pazarolni” arra, hogy eközben a tanulók a gyakorlatban felhasználható tudást szerezzenek, ott többnyire nem elég az állami normatíva. Bokros Lajos tiszta helyzetet akart teremteni, amikor javaslatára a Horn-kormány bevezette a tandíjat. Brutális dolog volt, de legalább nem képmutató. Vagy van elég állami pénz az oktatás finanszírozására, vagy kérni kell a hallgatóktól. A tandíj ügye azonban belesüllyedt a ’98-as választás politikai kampányába, majd az Orbán-kormány eltörölte. A régi képmutatás fennmaradt, de kiegészült egy újjal. Tandíjat nem szednek, csak valami ahhoz hasonlót, nevezzék bár leckekönyv- és kulcspótlási díjnak, laboramortizációra, technikai fejlesztésre fizetett hozzájárulásnak. Még Magyar Bálint engedélyezte 1997-ben, hogy a képesítési alapkövetelményekhez nem tartozó szolgáltatásokért lehet külön díjat szedni, és ezt a gyakorlatot Pokorni Zoltán, Pálinkás József, majd újra Magyar Bálint nyolc évig hagyta érintetlenül burjánozni. Hiába hint most hamut a fejére Pokorni, hogy ő is hibás, nehéz elképzelni, hogy ne tudta volna, valójában mi zajlik az egyetemeken. Ameddig botrány nem lett a dologból, minden szakminiszternek így volt kényelmes: az állam nem tud eleget adni, szerezzenek az egyetemek úgy, ahogy tudnak. Mellesleg erre a legtöbb helyen a hallgatói önkormányzatok is áldásukat adták. Most majd vizsgálódnak hetekig, hogy mi tartozik a képzési alapszolgáltatáshoz, mi nem - csak hogy ez ingoványos talaj, mert a legtöbb helyen nincs egyértelműen meghatározva az alapszolgáltatás tartalma. Például a médiaszakon az az alapszolgáltatás, hogy ismert riporterek fölülnek az asztalra, és a lábukat lógatva anekdotákat mesélnek, vagy az, ha valakit megtanítanak mondjuk riportfilmet készíteni? Az eddigi képmutatásukat a politikusok azzal tetézik, hogy - bár még fogalmuk sincs, mit hoz a vizsgálat - látatlanban azt mondja Magyar is, Pokorni is, hogy a pénz visszajár a hallgatóknak. A régieknek is, az újaknak is. Fizessenek az egyetemek! - amelyektől a korábbi évek szigorításaival, a mostani zárolásokkal amúgy is milliárdokat vontak el vagy tartanak vissza. Úgy tűnik, fölszakad a zsilip, mindenki elkezdi keresni, hogy mit követelhetne vissza. A lányom például visszakövetelhetné a kötelező terepgyakorlat - ez földrajz szakokon bizonyítottan a képzési alapszolgáltatáshoz tartozik - ideje alatt saját zsebből kifizetett szállásdíjat, amit az egyetemnek kellett volna fedeznie - csak már évek óta nincs miből. A következő évfolyamoknak pedig már nem lesz terepgyakorlat, csak elmeséli valaki, milyen dolog műszerrel mérni. Az egész magyar képzési rendszer rákfenéje, hogy senki sem akarja kifizetni a korszerű gyakorlati képzés költségeit. Sem a magángazdaság, sem az állam. Az oktatóhelyek és az oktatottak kényszerkompromisszumait pedig elsodorják a politikai kampányok. A piaci szféra ma még válogathat: megteheti, hogy elhajtsa a pályakezdőket. Akár akarja, akár nem, az állam lesz a hunyó: amit megtakarít az oktatásügy finanszírozásán, azt utóbb Start-kártya és egyéb kiadások formájában kénytelen lesz odaadni a pályakezdők munkába állásának támogatására. A MOBili BRUCKNER GÁBOR ár tavaly augusztusban sem volt kérdés a jobb érzésű (továbbá kevéssé naiv) szurkolók, sportolók, sportvezetők és riporterek számára, hogy az öt vérlázító athéni doppingügy után az egyetlen elfogadható lépés a lelépés. Mármint a színről azok esetében, akik a Magyar Olimpiai Bizottság akkori vezérkarát alkották. Ehhez képest a grémium tovább regnáló tagjai (lényegében mindenki, aki számít) tegnap délután a hajdan közmegbecsülésnek örvendő szervezet megalakulásának 110. évfordulója alkalmából rendezett ünnepélyes csapatgyűlésen mosolyogtak Jacques Rogge NOB-elnök oldalán. Mintha mi sem történt volna. Pedig, ha az elmúlt bő, mismásolással töltött évben nem is, hát most történt valami, az érintettek pechjére éppen a belga sportdiplomata érkezésének napján. Az Athén óta kissé zsizsikes súlyemelők biliborítása kapcsán dúló belháború különleges harctéri jelenettel gazdagodott: a Magyar Nemzet részleteket közölt egy, az internetre felkerült hangfelvételből, melyen az új, azóta már leköszönt sportági elnök és a megbukottak egyikének edzője arra próbálja rávenni a slamasztikában lévő tanítványt, hogy az olimpián történtekről - saját doppingolásának beismerése helyett - az általuk kreált verzióval álljon elő bizonyos „idegen vizelet” leadásáról. Elhangzik az is, hogy az akciót egyeztették Aján Tamás MOB- főtitkárral, a Nemzetközi Súlyemelő Szövetség elnökével; hogy a hazugság igazságként hirdetésével még megmenthető a sportág; hogy az egykoron még az első magyar doppingügy esetére lemondását kilátásba helyező Schmitt Pál MOB-elnök és Aján köztudomásúan terhelt viszonya áll a háttérben, s ez „már kőkemény politika”... Meglepődni nincs ok a fejleményen, a konspirátorokat előbbutóbb eléri a sorsuk. Talán az sem véletlen, hogy éppen mikor. A kép viszont lassan összeáll. Aki eddig nem akarta hinni, ma már az is kénytelen: „odafönn” alighanem akadtak, akik az elejétől fogva pontosan tudtak mindent, így feltehetően már Athénban sem a valós helyzet felderítésének szándéka, hanem a magyar sporttörténet legszégyenteljesebb ügyeinek mindenáron való elsimítása vezette őket, azaz energiájukat a látszat formálására, a személyüket illető morális sérthetetlenség képzetének megőrzésére, a botránysorozatban körön kívüliségük sulykolására fordították. Az atléták egyelőre nem álltak elő semmiféle kazettával, de jó eséllyel prognosztizálható: a hajó első billenését tapasztalva közöttük is lesznek, akik a biztos süllyedés helyett megpróbálnak kiúszni a partra. És majd jönnek, jönnek a többiek is, a hirtelen megvilágosulók. A játszma véget ért, szép lassan minden kitisztul. Már csak Jacques Rogge nem érti, vajon miért az az érzése, hogy nem őszinte a magyar kollégák mosolya?