Népszabadság, 2005. november (63. évfolyam, 256-280. szám)
2005-11-16 / 268. szám
NÉPSZABADSÁG MAGYARORSZÁG - ÁLLÁSPONT Vita helyett elutasítás Csak a liberálisok módosítanák a vatikáni megállapodást Az SZDSZ egyelőre egyedül van azzal a véleményével, hogy felül kell vizsgálni a vatikáni megállapodást. A katolikus egyház mellett a Hit Gyülekezete is tiltakozott, a miniszterelnök pedig közölte: a kormány nem kíván változtatni a szerződésen. Gusztos Péter SZDSZ-es képviselő bejelentette, hogy pártja felül kívánja vizsgálni a vatikáni szerződést, meg akarja szüntetni az egyházaknak járó „feudális jellegű kiváltságokat”. Az SZDSZ 2 százalékra emelné az egyházaknak adható adófelajánlás mértékét, és külön alap létrehozásával a nyugdíjasoknak is lehetővé tenné, hogy támogathassák a nekik tetsző vallási közösségeket. Más formában viszont a párt szerint nem kell finanszírozni a hitéleti tevékenységet - az egyházakat tartsák el a hívek. A liberálisok bevallott célja az volt, hogy vitát kezdeményezzenek az egyházak támogatásáról. Az eredmény kissé felemás: sikerült - a politológusok kedvenc szófordulatával élve - a közbeszéd tárgyává tenni a témát, ám az eddig tapasztalható merev elutasítást aligha lehet vitának nevezni. A katolikus püspöki kar titkára keményen válaszolt. Veres András kérdésünkre valótlanságokat tartalmazó populizmusnak, egyházellenes provokációnak nevezte az elképzeléseket, amelyek szerinte csak szavazatszerzésre és hangulatkeltésre alkalmasak. Veres püspök úgy vélte, a liberális párt maga sem gondolhatja komolyan, amit állít. Egyebek mellett az sem igaz - mondta -, hogy az egyházi oktatási és szociális intézmények másfélszer annyi támogatást kapnak, mint az önkormányzatiak. Az SZDSZ - folytatta a püspök - bizonyos kedvezményeket olyan színben igyekszik feltüntetni, mintha azokban csak az egyházak részesülnének. Pedig helyi adómentességet például nem csupán egyházak élveznek, hanem más közhasznú szervezetek, sőt a pártok is. Azzal kapcsolatban, hogy az egyházakat a híveknek kell eltartaniuk, Veres András megjegyezte: ugyanilyen alapon az egyházak is követelhetnék, hogy a pártokat tartsák el a párttagok. Tiltakozott a Hit Gyülekezete is, bizonyítva, hogy már távolról sem kötődik olyan szorosan az SZDSZ-hez, mint a kilencvenes években. A gyülekezet szerint a „súlyos tárgyi tévedéseken alapuló javaslatokkal a liberális párt szőnyegbombázást intéz a vallásszabadság alapjai ellen”. A Hit Gyülekezetében, meglepő módon, a vatikáni megállapodás felülvizsgálatának terve sem váltott ki lelkesedést. „Nem értünk egyet azzal, hogy a szerződést kampánycéloknak alárendelve módosítsák” - írták. Gyurcsány Ferenc miniszterelnök a közszolgálati rádióban sugárzott keddi interjújában vetette el az SZDSZ indítványait. A kormányprogramban az áll, hogy fenntartjuk a vatikáni megállapodást - mondta, hangsúlyozva: nem kívánnak változtatni a szerződésen. A vatikáni megállapodás módosítása nem először kerül szóba. Ezt a lehetőséget nem csupán az utóbb visszakozó Göncz Kinga esélyegyenlőségi miniszter vetette fel, hanem korábban már az SZDSZ is: a szabad demokraták ez év elején írásban is kidolgozták azt a koncepciót, amit most Gusztos újra bedobott a köztudatba. Nyakó István, a szocialista párt szóvivője akkor nem talált kivetnivalót abban, hogy a liberálisok a vatikáni megállapodás felülvizsgálatát sürgetik, az MSZP vallásos tagozata viszont kinyilvánította, hogy az SZDSZ elképzelései csak a „realitások tartományán kívül” értelmezhetők. CZENE GÁBOR II. János Pál pápa és Horn Gyula a Vatikánban 1997-ben a szerődés aláírása után. Az egyház finanszírozásáról szóló megállapodás azóta is vita tárgya Az SZDSZ bízik a konfliktusokban Koalíciós ütközések - nemcsak a kampány kedvéért „Valamelyik párt valamelyik politikusa” szabad véleménynyilvánításának nevezte Gyurcsány Ferenc, hogy az SZDSZ-es Gusztos Péter a vatikáni szerződés felülvizsgálatát javasolta. Több más jel is utal arra, hogy a kampányban a koalíciós pártok szolidaritása gyengül. Igaz, úgy fest, mértékkel. Nem válaszolt Gyurcsány Ferenc a Magyar Rádiónak adott tegnapi interjúban arra a kérdésre, hogy kíván-e változtatni a kormány a vatikáni szerződésen. A kormányfő jelezte, hogy nem ismer e tárgykörben olyan kezdeményezést, amely mögött a Szabad Demokraták Szövetsége pártként ott állna. Ezzel reagált Gusztos Péter vasárnapi sajtótájékoztatójára, ahol a szabad demokrata ügyvivő közölte: az SZDSZ szerint meg kell szüntetni az egyházaknak nyújtott feudális privilégiumokat, és ennek érdekében felül kell vizsgálni a vatikáni szerződést. Gusztos lapunk megkeresésére elmondta: a tájékoztató hivatalos SZDSZ-es rendezvény volt, ahol ismertette a liberálisok álláspontját az egyház finanszírozásának ügyében. „Semmi olyat sem mondtam, amiről az SZDSZ különböző testületei ne tárgyaltak volna korábban” - tette hozzá. A sajtótájékoztató része volt annak a sorozatnak, amelyben az SZDSZ bemutatja választási programját. Ezúttal is a liberális tábort szólította meg, eleve kalkulálva az egyházak tiltakozásával, így a konzervatívoktól és a szocialistáktól is jól megkülönböztette magát az SZDSZ. Ez utóbbi azonban okoz még vitákat a szabad demokratáknál. Nem az ütközés a szocialistákkal, arra van hajlandóság mindkét részről. Az SZDSZ-ben abban van véleménykülönbség, hogy mikor kell nyilvánosan is konfrontálniuk a kormányfővel. Erről már tanácskozott a liberálisok parlamenti frakciója és értesülésünk szerint tegnap este az ügyvivők testülete is. Mindezt több ügy vetette fel: a kormányfő bizonytalansága az euró bevezetésének időpontja körül, a költségvetés tervezete, amelyet az SZDSZ-ben óvatosan bíráltak a nagy átalakítások elmaradása miatt. Majd jött Gyurcsánynak a választójogi törvény módosítására tett javaslata, amely szerint frakciót alakíthatnának azok a pártok is, amelyek az 5 százalékos határt ugyan nem érik el, de három egyéni mandátumot szereznek. A bejelentés előtt Gyurcsány telefonon tájékoztatta Kuncze Gábort, aki a kormányfő szerint elfogadta a javaslatot, ám „nem tudta megszerezni hozzá a párt támogatását”. Kuncze viszont úgy emlékezik: „Én azt mondtam, hogy ennek nem sok esélye van, majd a négypárti tárgyalásokon megbeszéljük. Ebben maradtunk.” Azt Kuncze elismeri, hogy alábecsülte a párton belüli felháborodást. A kormányfő gesztusának ugyanis volt olyan olvasata, hogy az SZDSZ mentőövre szorul. Különösen azért volt érzékeny a kérdés, mert a Tárki októberi felmérése szerint a Fideszhez felzárkózó szocialisták az SZDSZ rovására erősödtek. A szabad demokraták ennek nem sok hitelt adnak. A saját havi felmérésük szerint sincs ok a pánikra. Ráadásul Gyurcsány Ferenc a kampányban elindul balra, teret hagyva így középen az SZDSZ-nek. Ez számukra jobb helyzet a háromnegyed évvel ezelőttinél, amikor még az okozott feszültséget köztük, hogy Gyurcsány lenyúlja a témáikat. Ekkor látogatott a kormányfő például a Vatikánba, ahol kemény hangot ütött meg, továbbá kiállt a teljes feltárás mellett az ügynökügyben. „Most pedig Gyurcsány védi a vatikáni szerződést, az MSZP pedig elutasítja az SZDSZ újabb ügynöktörvény-javaslatát” - mondta egy liberális politikus. Még egy optimista megjegyzés: általában jól hajrázunk. És egy realista: az MSZP- nek nem érdeke az SZDSZ bedarálása, mert egyedül nem képes kormányra kerülni. Mindenesetre most az SZDSZ igyekszik összezárni, nincs lebeszélés, szünetel a Szabad Tanácskozás, ahol a belső ellenzék üzent alkalmanként a pártvezetésnek és a szocialistáknak. A koalíciós partner bírálata ezzel nem szűnt meg. Ez kitűnt a párt hétfői megszólalásaiból is. A Fidesz garanciatörvényét igyekeztek nevetségessé tenni, de nem volt jó szavuk az MSZP nemzeti minimum aláírásgyűjtéséről sem. Kuncze Gábor politikai giccsnek minősítette mindkét akciót. HASZÁN ZOLTÁN 2005. NOVEMBER 16., SZERDA 3 L Teszt TANÁCS ISTVÁN ázár János, Hódmezővásárhely fideszes polgármestere egyértelműen úgy véli: ő a tényleges célpontja a napokban kirobbant közvélemény-kutatási botránynak. Ő maga és városa egyfajta kísérlet helyszíne: már egy éve folyik ellene a személyét lejárató suttogó propaganda, amely a magánéletét sem kíméli. Az, hogy most a korábban alattomban terjesztett állítások jelennek meg egy szinte tudományos pontosságú közvélemény-kutatás kérdéssorában, szerinte azt jelenti: valakik megbízhatóan mérni kívánják az eredményt, tesztelni a módszert. Ha ez így van, akkor átlépnek egy határt, amelyet a rendszerváltozás kezdete óta hallgatólagosan tiszteletben tartottak a politikai erők. Akik bármely oldalon közéleti szerepet vállaltak, eddig annak tudatában tették, hogy a közszereplőnek ugyan többet kell eltűrnie, mint a magánembernek, de a családtagok és a családi élet belerángatása a politikai küzdelembe túlmegy ezen a határon. Lázár arra alapozza feltevéseit, hogy a felmérést végző Medián üzleti titoknak tekinti, és nem hajlandó nyilvánosságra hozni a kutatás megrendelőjének személyét. A polgármester szerint etikátlan a kérdésfeltevés is: a személyét érintő valótlan állítások sohasem hangzottak el nyilvánosan, így azokról az embereknek csak a szóbeszédből lehetett tudomásuk. A suttogó propaganda csupán őellene irányult, Bacsa Pál MSZP-s képviselőjelölt ellen nem, így irreleváns, hogy az ő neve is szerepelt a kutatásban. Lázár gondolatmenete bár nem bizonyítható, de logikus. Mindenesetre riasztó lenne, ha feltevései igazolódnának. Hódmezővásárhelyen a rendszerváltás óta még sohasem győzött a baloldal jelöltje sem parlamenti képviselőválasztáson, sem polgármesterjelöltként. A város fejlődött, de nem többet, mint a bukdácsoló dél-alföldi régió más települései. A korábbi választásokat mindazonáltal nem a teljesítmény, hanem érzelmi motívumok döntötték el. Úgy tetszhetett, a hagyományos kampánymódszerek belátható időn belül nem hoznak változást. A polgármester ugyanakkor nemcsak baloldali politikai ellenfeleivel viaskodik, hanem amikor megpróbált leszámolni Rapcsák András örökségével, elmozdította tisztéből az elődje által kinevezett kórházigazgatót, engesztelhetetlen gyűlöletet keltett maga iránt elődje egykori baráti körében. Lázár elvette a megbízást a városi uszoda tervezésére az Orbán Viktorhoz közel álló Makovecz Imrétől, akit emiatt jelentős anyagi veszteség ért. Összevitatkozott a város környezetében több jobboldali polgármesterrel. A volt kórházigazgató a mostani vitában úgy foglalt állást: aki a kérdezés szabadságát akarja korlátozni, az a válaszadás szabadságát is korlátozná. A hely és a személy szinte kihívta hát maga ellen, ami történik - ám a feleségverős közvélemény-kutatás híre joggal borzasztja el a vásárhelyi polgármester politikai ellenfeleit is. Nem olyan ártatlan játékok ezek. Amíg még innen vagyunk a határon, lehet mondani, hogy szabad, felnőtt ember meg tudja ítélni, mi az igazság. De ha átlépjük, attól kezdve minden igaz lehet, és mindennek az ellenkezője is. Ma neked, holnap talán nekem - mondta a tegnapi vitában Lázár János korábbi szocialista riválisa. Remélhetőleg mindenki komolyan gondolta. A régi nóta N. KÓSA JUDIT Jótékonysági koncertet szerveztek a hétvégén a törökbálinti zeneiskola javára. Meg is telt a sportcsarnok, ünneplőbe öltözött emberek ültek a bordás falak között felállított széksorokban. Érezhető izgalommal várták, hogy fellépjen többek között Kocsis Zoltán, Gulyás Dénes, meg az Országgyűlés tagjaiból és munkatársaikból alakult Szenátorok énekkar. A jótékonysági eseményt Szőnyi Erzsébet, a Zeneakadémia tanára, a zeneiskola mentora nyitotta meg: ünnepi beszédében kemény szavakkal ostorozta a kormányt, amiért csökkentené a művészeti oktatás költségvetési támogatását, és dörgő hangon jósolta, hogy hamarosan a Kodály-módszert is külföldről hozzuk majd be, mert mint más kincseinkre, erre sem tudunk eléggé vigyázni. Kampányidőben persze megszokott az ilyesmi, nincs olyan helyzet, amely ne volna át- (meg-, sőt le-) politizálható. Ilyenkor szinte közömbös, hogy Magyar Bálint épp az előző nap jelentette be, a megszorító javaslatot már visszavonták, a zeneoktatás állami támogatása jövőre épp annyi lesz, mint amennyi az idén volt. Az viszont fölöttébb tanulságos, hogy miközben tizenöt éve meglehetősen széles nyilvánosság előtt folyik a vita a közoktatás megújításának szükségességéről, a zeneoktatás szinte változatlanul élte át a rendszerváltást. Bár számtalanszor összecsaptak már a fontolva haladást szorgalmazó, a magyar iskolarendszer hagyományos értékeit hangsúlyozó konzervatív erők a rossz eredmények miatt mielőbbi változást sürgető liberálisokkal, a programokban olyannyira fontosnak minősített művészeti nevelés valós reformjáról szó sem esik. Kodály országában egyszerűen nem comme il faut feltenni a kérdést, hogy a bő fél évszázada hivatalossá lett módszer kőbe vésett metódus-e. Nem fordulhat-e elő, hogy miként a gyerekek gondolkodása és a magukkal hozott ismeretek halmaza is változik, úgy a zenére nevelésük érdekében is új utakat kellene találni? Ugyanígy nem képezi nyilvános vita tárgyát a zeneoktatás óhatatlan elitizmusa. Tudjuk, hogy a zenei tagozatok - akárcsak a többi speciális osztály - elsősorban azokat juttatják pluszismeretekhez, akik eleve több hozott előnnyel rendelkeznek, és a legingyenesebb hangszeres képzés is főleg azok előtt van nyitva, akik a járulékos költségeket állni képesek. Arról viszont már nem beszélünk, hogy a zene nevelő hatására alighanem azoknak lenne a legnagyobb szükségük, akik most nem kapnak többet az általános tananyagban szereplő régi és új stílusú népdaloknál. Ha követték a lapunkban pár hónapja lezajlott pengeváltást arról, kizárólag klasszikusokat vagy netán könnyűzenét is lehet-e tanítani az iskolásoknak, érzékelhették: talán sehol nem választja el olyan sűrű szögesdrót a való világot az oktatás világától, mint a zenei képzés területén. A hadállásaikat védők büszke konzervativizmusa nem engedi, hogy átkukucskáljanak a kerítésen. Vitát sem lehet kezdeni arról, mi a fontosabb: a zene megszerettetése, a zene művelése iránti igény fölkeltése, vagy a kodályi jó zene tananyagszerű elsajátíttatása. Ki látott valaha örömzenét énekórán, vagy iskolai kórust kitörni a Bárdos-Farkas- Kodály szentháromságból? Szemérmesen - hiszen ez mégiscsak Kodály országa - meg sem említjük: a hagyományos oktatás funkcionális zenei analfabéták tömegeit bocsátja útjukra, hiszen a magyar lakosság nagy része épp úgy nem tud kottát olvasni, mint ahogy sosem tanult meg oroszul. Ezen alapkérdések tisztázása helyett a politika hosszú ideje egy dolgot tesz. Némi huzakodás után végül mindig biztosítja a szégyenletesnél valamivel több pénzt a művészeti képzésnek. Amely aztán újabb és újabb generációkat nevel föl. Olyannak például, mint a koncerten mellettem ülő törökbálinti jótékony, aki történetesen így indokolta részvételét: „Kocsis Zoltánt, ugye, látni kell...”