Népszabadság, 2005. december (63. évfolyam, 281-306. szám)
2005-12-01 / 281. szám
NÉPSZABADSÁG MAGYARORSZÁG - ÁLLÁSPONT 2005. DECEMBER 1., CSÜTÖRTÖK 3 Igéretözön vagy segítség? Nagyobb támogatás a védőnők munkájához Tizenkét-tizenhatezer forinttal többet vihetnek haza a védőnők januártól. A kormány a jövő év elejétől rendezi a védőnőknek járó területi pótlékokat, különböző programok keretében utazási költségtérítést nyújt számukra, valamint térítésmentessé tenné a továbbképzésüket. Ezt Gyurcsány Ferenc kormányfő jelentette be szerdán az Országos Szülésznő-Védőnő Konferencián. Gyurcsány Ferenc emlékeztetett arra, hogy a nyáron a korábbi 186 ezer forintos védőnői munka alapdíja 276 ezer forintra emelkedett. Miután a területi pótlékok kifizetése az önkormányzatokhoz került, a helyhatóságok nem mindegyike tudja előteremteni ezt az összeget. Ezt a helyzetet a kormány jogszabály-módosítással rendezi, így januártól - attól függően, hogy ki és milyen településen dolgozik - 12- 16 ezer 500 forinttal több kerül a védőnők fizetési borítékjába. (Természetesen a több falut, vagy azok környékét is ellátók kapnak nagyobb összeget, míg a városban dolgozók kevesebbet.) Az intézkedésre mintegy 2,9 milliárd forintot költenek. Emellett a kormányzat azt is vizsgálja, milyen formában adhatna nagyobb támogatást a védőnőknek az utazási költségeikhez, és a továbbképzésükhöz. Lapunk úgy tudja: a szaktárca most készülő javaslata ingyenessé tenné a ma még több tízezer forintba kerülő továbbképzéseket a védőnők számára. A Fidesz éles hangú közleményben bírálta a kormányfőt az ígéretötpp miatt. A párt egészségügyi kabinetje szerint a védőnői körzetek összevonása miatt már maga az ellátás is veszélybe került. D. A. N. A kormányfő távozik a védőnői konferenciáról Dick Norris csak előadást tart A Fidesz vendége az amerikai kampányguru Munkatársunktól A hét elején Magyarországra érkezett Dick Morris, ismert amerikai kampánytanácsadó, aki többször is találkozott az Egyesült Államokban Orbán Viktorral - értesült a Népszabadság. Korábban napvilágot láttak olyan elképzelések, hogy a Fidesznek amerikai kampánytanácsadói lesznek. Rogán Antal lapunknak tegnap megerősítette, hogy Dick Morris Budapesten van, azt viszont cáfolta, hogy a Fidesz kampánytanácsadója lenne. A Fidesznek nincs szerződéses külföldi kampánytanácsadója – szögezte le. Arra a felvetésre, hogy akkor miért van itt az amerikai kampányszakember, a kampányigazgató azt mondta: a Fidesz egy alapítvánnyal közösen kétnapos szakmai szimpoziont rendez, s erre a zártkörű tanácskozásra érkezett Dick Morris több más, francia és közép-európai szakemberrel együtt. A Fidesz kampányfőnöke emlékeztetett rá, hogy az Európai Néppárt kampánybizottsága rendszeresen rendez ilyen tanácskozásokat, s onnan az ötlet. Rogán azért annyit „elárult”, hogy a rendezvénynek „köze van a választási kampányhoz”. Emlékezetes, hogy Orbán Viktor módszeresen „válságtanácsadóknak” nevezte azokat az amerikai kampány- és piár-szakembereket, akikről lapunkban megjelent: kampánytanácsadókként segítik a szocialisták választási hadjáratát. Dick Morris HORVÁTH GÁBOR washingtoni tudósítónk A negatív kampány és a jelölt középre pozicionálása mesterének tartják Dick Morns amerikai kampánytanácsadót. Az 57 évét hétfőn betöltött választási szakembert hívei és bírálói egyaránt a szakma egyik legnagyobb egyéniségének tekintik. Kulcsszerepet tulajdonítanak neki abban, hogy Bill Clinton 1996-ban rossz kilátásai ellenére is meg tudta hosszabbítani elnöki mandátumát - viszont nem sokkal a győzelem után végzetesen összeveszett, és a jobboldali média egyik kedvenceként gyakorlatilag háborúban áll a Clintonházaspárral. Az eredendően inkább jobboldali Morris még az 1978-as arkansasi kormányzóválasztási kampány idején került kapcsolatba Clintonnal. Az 1992-es sikeres elnökválasztási csatát azonban nem ő, hanem James Carville és Paul Begala irányította (az ő cégük korábban Medgyessy Péternek adott tanácsokat). 1996-ban a visszahívott Morris találta ki a „háromszögelést”, azaz az elnöknek mindkét párttól való mesterséges eltávolodását, és középre helyezkedését. Bár ezt Clinton hívei közül sokan az eredeti program feladásaként élték meg - de a stratégia bevált. Clintonnal azért romlott meg Morris kapcsolata, mert 1996 augusztusában, a kampány hajrájában kiderült, hogy a tanácsadó egy prostituálttal tart fenn kapcsolatot. A nőnek nemcsak az elnök még el sem hangzott beszédeit mutatta meg, de a Fehér Házzal folytatott telefonbeszélgetéseibe is engedte belehallgatni. Morris azóta nem vállal nyílt szerepet amerikai kampányokban, mert azzal feltehetően ártana a jelölt esélyeinek. Aktívan bekapcsolódott viszont az európai választási hadjáratokba. Dolgozott a brit Függetlenségi Pártnak, amely az Európai Unióból való kiválás programjával 2004-ben 12 helyet szerzett az Európai Parlamentben. Az ukrán választások során feleségével, Eileen McGannel együtt Viktor Juscsenko oldalán tűnt fel, de megfordult Romániában és Moldvában is. „Középre tarts!” Jogsértően altatott számlák Munkatársunktól A magyar állam több polgárának alkotmányos alapjogait megsértette azzal, hogy késlekedik a „svájci alvó számlák” ügyének érdemi rendezésével, különösen a tulajdoni igények elbírálásával - állapította meg nemrégiben lezárult vizsgálatában Takács Albert, az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese. A vizsgálat során feltárt, az alkotmányos jogokkal összefüggő visszásságok a Pénzügyminisztérium és az Igazságügyi Minisztérium érdemi döntésének elmaradása miatt következtek be - hangsúlyozza az ombudsman helyettese. Ezért azt javasolta a miniszterelnöknek, gondoskodjon a szükséges jogszabályok megalkotásáról, valamint hívja fel a pénzügyminisztert és az igazságügy-minisztert, hogy saját hatáskörükben hozzák meg azokat a döntéseket, amelyek érdemben megoldják a problémát. Takács Albert közleménye emlékeztet arra: 1950-ben és 1973-ban vagyonjogi megállapodás keretében - globális kártalanítási értékként - Svájc átadta a magyar államnak a magyar polgárok azon ingóságainak ellenértékét, amelyekre a tulajdonosok vagy leszármazottaik igényt jelentettek be. Ebből adódóan a magyar állam köteles helytállni a II. világháborút megelőzően svájci bankokban elhelyezett betét-, illetve számlatulajdonosokkal szemben. A svájci külügyminisztérium a megállapodást követően, 1997-ben átadta az ügyben érintett, 37 egykori számlatulajdonos nevét tartalmazó listát, ám az igények elbírálására és azok kielégítésére a mai napig sem került sor. Lapunk több alkalommal is foglalkozott a „svájci alvó számlák ügyével”, idén nyáron pedig a Magyar Távirati Iroda hírül adta: egy pécsi egyetemi tanár polgári pert készül indítani a magyar állammal szemben. A neve elhallgatását kérő oktató akkor úgy nyilatkozott, hogy az állam a többszöri jogos követelés ellenére sem fizeti ki a számlatulajdonosoknak, illetve örököseiknek járó pénzt. Annak idején a pécsi tanár néhai nagyapjának testvére nyitott számlát egy svájci bankban. A hagyomány törő szeretet S RÉVÉSZ SÁNDOR teretsz engem? - kérdezi a Hegedűs a háztetőn-ben Teyje, a tejesember Goldétól, a feleségétől, akit a szülei választottak neki, akit az esküvőig nem is látott, akivel huszonöt éve él együtt, s akivel öt gyereket neveltek föl. Golde visszakérdez: „Hogy én, Téged? Már a lányok férjhez mennek, majdnem ránk szakad a ház. S te itt állsz, ilyet mondasz. Mi jött rád? Idegláz? Agyadra ment a sok gond?” A hagyományos családfelfogás szerint a válasz adekvát, a kérdés aberrált. Föl sem tévedne, ha Teyje lányai nem mennének a hagyományokkal szembe a szívük után. A konzervatív, az álkonzervatív és az egyházi propagandával ellentétben, pontosan a hagyományos család az, amelyet az anyagi értékek uralnak, s amelyben a szeretet nem szempont, megléte esetleges. Szabó Zoltán írta hetven évvel ezelőtt rí tarái helyzetben: „A legények egytől-egyig reálisak, ha házasságkötésről beszélnek, munkatársat választanak maguknak, szeretőjük úgyis volt, rendesen több is házasság előtt. Csaknem minden legénynek és lánynak van kedvese és ennek kiválasztásában természetesen semmiféle gazdasági szempont nem fordul elő. De a házasodás komolyodást jelent, az életfenntartás kemény parancsának vállalását... a paraszti értékelés szerint nem annyira az a házasság mértéke, hogy ember és asszony hogyan férnek meg egymással, hanem inkább az, hogy a termelőközösség, mely a házasság által létrejött, hogyan felel meg feladatainak.” És ez a társadalom minden szintjén így volt: „Az alsóbb néposztályok házasságában aligha volt több érzés, mint a felsőbb osztályokéban. Ez azonban egyáltalán nem azt jelenti, hogy a házasságok boldogtalanok lettek volna. Ellenkezőleg, egyáltalán nem vártak tőle semmiféle érzelmi tartalmat... Mit vártak hát az emberek a házasságtól? Leginkább anyagi biztonságot, társadalmi helyzetük megszilárdulását, esetleg társat az életben és a munkában.” (Kaari Utria: Éva lányai - Az európai nő története.). Néprajzi leírásokból tudjuk, hogy a hagyományos népi közösségekben a gyász mértékét is anyagi szempontok határozzák meg. Sokkal nagyobb a gyász, a veszteségérzet, ha munkaképes korban lévő családfő, családanya távozik, vagy pláne ha a már felnevelt, épp „termőre forduló” fiatal, mintha „kiszolgált” öreg száll a sírba. De a legkevésbé a kisgyerekek (szapora) halála rendíti meg a hagyományos népi közösséget, miközben a mi világunkban éppen az ő haláluk a legmegrendítőbb, és éppen azért, mert individualisták vagyunk, mert a fő szempontunk nem az, hogy egy közösség mekkora erőt, befektetést vesztett, hanem az, hogy egy egyénnek mennyi jutott az életből, mennyire mutatkozhatott meg, hogy kicsoda ő. A minap beszámoltunk az olvasónak arról, hogy azokban az országokban, ahol a hagyományos családi munkamegosztás az uralkodó, sokkal kevesebb gyerek születik, mint ott, ahol nem (Hámor Szilvia: Tradicionális családdal a család ellen, november 21.). Hogy miért van ez így, elég egyszerű, amit már nem kötelező, nem létfeltétel „hagyományosan” csinálni, de még nem elfogadott másképp, azt nem fogják csinálni. Legalábbis nem elegen. A hagyományos család akadályává vált annak, aminek évszázadokon át a föltétele volt: hogy a társadalom újratermelje önmagát. Nemcsak arról van szó, hogy sokkal kevesebb nő hajlandó bekötni magát a hagyományos családi munkamegosztás igájába, ha ez nem szoros föltétele megélhetésének és társadalmi elfogadottságának, hanem sokkal többről. A hagyományos család a nem hagyományostól nem azért különbözik, mert más benne a munkamegosztás, hanem azért, mert a munkamegosztás a lényege. És nem a személyhez kötődő vágyak és érzelmek. A hagyományos családban adottak a szerepek, azokba kell beleülő, belefaragható embert találni, s a gyerekeket is azokba kell beleszíjazni. A hagyományos utáni családban adottak az emberek, akik megtalálták egymást, s egymásnak és a család igényeinek megfelelő szerepeket, munkamegosztást kell kialakítaniuk. A hagyományos családmodell helyébe nem másik modell áll, hanem egyedi családi konstrukciók sokasága. Ez súlyos és nehéz gond, de nem az értékvesztés, hanem az értéknyerés gondja. A szabad párválasztás és pályaválasztás, párváltás és pályaváltás adta gond, a szeretetbarát, szerelembarát, boldogságbarát és alkotásbarát szabadság adta gond. Ennek a szabadságának ára van, s ez az ár lassan csökken. Úgy, ahogy szaporodnak az egyedi családformálást segítő eszközök, intézmények és tapasztalatok. A családokat segítő és a gyerekeket szolgáló társadalmi intézmények fejlettségén és érzékenységén túl a szülők felelősségérzetén múlik, hogy a gyerekeik (akik közül sokan sajnos, de szükségképpen nem élnek együtt mindkét vér szerinti szülőjükkel) mennyit fizetnek rá választásaikra. Molekulák HASZÁN ZOLTÁN Kovalens kötés: így jellemezte helyzetét az SZDSZ-esként MSZP-listára kerülő Mécs Imre. A reáltárgyakban jártas fejlesztőmérnök könnyen használja a kémiai szakkifejezéseket, ám azok kedvéért, akik nem figyeltek az órán, a kovalens kötésben két szomszédos atomot közös elektronpár kapcsol össze. Az elektronok megoszlanak az atomok közti erőtérben. Az SZDSZ-atommolekula szerint ennek nincs itt az ideje. Hiszen éppen most szedik fel azt a szőnyeget, ami alá eddig a koalíciós együttműködés érdekében söpörték a problémáikat. A kampány elkezdődött, a költségvetés elfogadása után várhatóan végképp felbomlik a szolidaritás a kormánypártok között. Méccsel nem egy politikust veszítenek a szabad demokraták, hanem egy szimbólumot. Az utolsó ’56-os országgyűlési képviselőt. És ugyanezt nyeri vele az MSZP Mécs az SZDSZ-en belül régóta nem tudott komoly pozíciót szerezni, az országos listáról pedig rendre úgy került a parlamentbe, hogy valaki lemondott a javára, azaz könnyen „lemorzsolódhatott” volna jövőre is. A szabad demokraták közül sokan attól tartanak, hogy viszonyuk a szocialistákkal a Fidesz-MDF kapcsolat felé halad, ám ez addig aligha lehet igaz, ameddig a nagyobbik koalíciós párt cseppnyi reményt érez arra, hogy az SZDSZ saját erőből - 15-16 helyen közös indulóval - esélyes a parlamentbe kerülésre. Baj inkább akkor van, ha kora tavasszal e remény veszik el, mivel akkor a voksvadászat kíméletlen fokozatba kapcsol: a partnert kiüríteni kell, nem pedig felhizlalni. Magyarán a szabad demokraták és az MSZP kapcsolata nem attól függ, hogy a liberálisok mennyire próbálnak szavakban, politizálásban leválni az MSZP-ről, fölmutatva az önálló arculatot. Amíg az ötszázalékos küszöb elérése reális vágy, addig ehhez támogatás dukál, hiszen ez az MSZP számára is a győzelem komolyabb esélyét jelenti. Az SZDSZ pedig jól tudja, hogy nem a mérleg nyelve. Másutt természetes, hogy a liberálisok összeállhatnak a konzervatívokkal, nálunk jelenleg ez - 2006-ban legalábbis - maga a lehetetlenség. Mécs Imre jövőre, 1956 ötvenedik évfordulója alkalmából szocialista képviselőként beszélhet a parlamentben. Az SZDSZ-esek nagyon szeretnék ezt a helyszínen meghallgatni.