Népszabadság, 2006. április (64. évfolyam, 77-100. szám)

2006-04-01 / 77. szám

4 2006. ÁPRILIS 1„ SZOMBAT HÉTVÉGÉ NÉPSZABADSÁG RÉVÉSZ SÁNDOR Megjött a Mikulás, a kormány Mikulá­sa, aki annál több pénzt hajít be a pol­gár ablakán, minél nagyobb az ablaka. A mindenkiéből. Bevezették az új la­kástámogatási rendszert. Ennek az a lényege, hogy minél többet tud valaki lakóingatlanra költeni, annál többet ad hozzá az állam. Aki semmit, annak semmit. Aki valamennyit, annak vala­mennyit. Aki bármennyit, az akár 30 millió forintos hitelt is fölvehet tízszá­zalékos állami kamattámogatással, vagyis kaphat az államtól havi nettó kétszázötvenezer forintos fizetést ju­talmul, amiért anélkül is sok pénze van neki. Meg még az adójából is leírhatja a befizetett részletek egy részét. Nem számít, hány gyereket nevel, hány laká­sa van már, mekkora a jövedelme, gya­­rapítja-e a lakásállományt vagy hasz­nált lakást vesz - akár családtagok is megvehetik egymás házát. Semmi sem számít, fő, hogy ne legyél rászoruló, mert akkor csak a bérlakásprogramban bízhatsz, arra viszont nemigen jut. A bérlakásprogramra másfél év alatt 35 milliárdot költöttek. A támogatott la­káshitel évi terhei az új ciklusban bele­nőttek a százmilliárdos nagyságrend­be, és még több száz milliárdig nőttek volna, ha nem mérsékelte volna a nagypolgárok ingyenélési lehetőségeit az új kormány (miután egynémely tag­jai már éltek vele). Érdem itt, teher ott. Közvetlenül a választások előtt majdnem teljesen, aztán utána, az Or­­bán-kormány utolsó intézkedésével teljesen föltöltötték az újonnan fölállí­tott főtisztviselői kart. A 300 fős elit­gárda tagjait öt éven át nem lehet (egyetértésük nélkül) elbocsátani. Köztük van az Orbán-kormány köz­­igazgatási államtitkárainak túlnyomó része és a helyettes államtitkárok többsége. A miniszterelnök személyes döntésével lényegében bárkit kinevez­het főtisztviselőnek, akár pályakezdő­ket is, ha van egyetemi diplomájuk és egy középfokú nyelvvizsgájuk. „Így állt elő mára az a helyzet, hogy miköz­ben a kiválasztottak közé jelentős számban pályájuk kezdetén álló hu­szonéves fiatalok is bejutottak, a hie­rarchiában négy-öt lépcsővel feljebb elhelyezkedő apparátusvezetők pályá­zatát minden indoklás nélkül elutasí­totta a kormányfő.” (Babuss Endre: Ki­rályi út, HVG, 2002. március 29.) Az idézett cikk szerint „a kormányzat elit­gárdájában 20 százalékra becsülhető a pártpolitikai értelemben egyértelműen elkötelezett »friss erők« aránya.” A fő­tisztviselőknek szolgálati idejüktől és beosztásuktól függetlenül minimálisan a köztisztviselői alapilletmény tizen­háromszorosa jár. Ez 2002-ben 429 ezer forint volt. A következő kormány­nak tehát, ha nem változtat a jogsza­bályokon, akkor is nagyon jól meg kell fizetnie a bukott kormányfő el-, de leg­alábbis lekötelezett híveit, ha nem kí­vánja igénybe venni a szolgálataikat. Március 15-én a Szikora János ren­dezte Tragédiával felavatták a Nemze­ti Színházat. Az Erzsébet térre terve­zett épület utolsó hivatalos költségve­tése 15,2 milliárd forint volt áfával. Az új Nemzeti Színház költségvetése a fe­rencvárosi lapályon az utolsó nyilvá­nosságra hozott adatok szerint 15,4 milliárd forint volt áfa nélkül. Az Er­zsébet téren maradt gödör helyreállí­tása 2,5 milliárd forintba került. Az épí­tészszakma szinte osztatlan elismeré­sét kiérdemlő Erzsébet téri épület megvalósításáról a kormány anyagi okokra hivatkozva mondott le. Az új Nemzeti Színházat a szakma szinte egységesen elutasította. (L. Magyar Narancs, 2002. március 14.) Frits Bolkestein, az Európai Bizott­ság illetékes biztosa kijelentette, hogy nem kerülhet be Magyarország az EU- ba, ha nem teszi átláthatóvá az autópá­lya-építésekkel kapcsolatos közbe­szerzéseket, s ha versenysemlegessé­get sértő politikát folytat. László Csaba árnyék-külügyminiszter a Figyelőben fogadkozott, hogy velük aztán nem lesz ilyen gond, és gyorsan áttérnek majd a költségvetési hiány tökéletesen EU-kompatibilis számítására is. (Eörsi János: Az adókönnyítés ígérete - inter­jú László Csabával, Figyelő, 2002. feb­ruár 14.) Az EU szerint mért államház­tartási hiány ugyanis 2001-ben is jó har­madával nagyobb volt, mint amennyit a magyar rendszer szerint közöltek. (Igaz, még úgy sem volt sokkal több 4 százaléknál. L. Várkonyi Iván: Na­gyobb az EU szerinti hiány. Népsza­badság, 2002. április 27.) Kövér László egy agárdi politikai fórumon megragadta a magyar ellen­zék különösségét: „Nincs még egy or­szág a világon..., ahol az ellenzék a kül­földdel értene egyet, ha az a kormányt kritizálja. Milyen emberek ezek? - Komcsik - kiáltja a kórus. - Úgy van - bólint rá.” (Sztankay Ádám: Foggal és körömmel. 168 Óra, 2002. március 14.) A gáz árát mindenki emelni akarta, mert mindenki tudta, hogy muszáj, de mindenki félt attól, hogy a szemére ve­tik, ezért inkább a másik szemére vetet­ték. A baj azzal kezdődött, hogy Horn Gyula egy pillanatra megfeledkezett magáról és igazat mondott: bárki kerül­jön is hatalomra, a következő kormány­nak mindenképpen emelnie kell a gáz­árakat. Pokorni Zoltán erre azonnal le­csapott, a szocik meg vissza: egy né­hány héttel korábban, tárcaközi egyez­tetésen született bizalmas tervezetet lobogtattak, miszerint 12,8 százalékos gázáremelés lenne indokolt, vagy úgy, hogy mindenkinek ennyivel emelnek, vagy úgy, hogy a lakossági árakat 22 százalékkal emelik, miközben a nagy­­fogyasztókét 9 százalékkal csökkentik. Az országimázs formálására, állami ünnepségek lebonyolítására, millen­niumra, kormányzati kommunikáció­ra, propagandára 1999 óta elköltött több mint tízmilliárd forint útja a ho­mályba veszett. Az ilyesmikre szánt pénz túlnyomó részét, 2000-ben pél­dául 93,6 százalékát a Fidesz kampány­cégeinek, a Happy Endnek és az Ezüst­hajónak fizették ki. A MeH ellenőrzési főosztálya és az ÁSZ megállapította, hogy a két cég teljességgel indokolat­lanul - hiszen folyamatosan és bősége­sen ellátták őket megrendelésekkel - havonta 3 millió, illetve 1,3 millió forint készenléti díjat kapott, amiért persze még nem csináltak semmit. Amikor csináltak, akkor pedig nem kellett ne­kik elszámolni, csak felszámolni. Fel­adataik teljesítését az Országimázs Központ munkatársai konkrét számvi­teli elszámolás, tehát a felszámolt költ­ségek ellenőrzése nélkül igazolták. A Happy End 20 százalékos vállalkozói jutalékkal dolgozott. Ezért sokszor nem kellett mást tennie, mint tovább­adni a feladatot a - saját érdekköréhez tartozó - alvállalkozónak. Az Ezüsthajó 1999-ben a legdrá­gább ajánlattal nyerte el a megbízást a kormánytagok programjairól, utazása­iról készített filmek elkészítésére. Az­­ 578 millió forintért elkészített 312 film­re három év alatt 62 érdeklődő jutott. Az állami pénzek a két kiemelt kampánycégen keresztül baráti és ro­koni cégek bonyolult hálózatában foly­tak szét, váltak láthatatlanná. Az állami ellenőrök nem követhették nyomon a pénz útját, mert a magáncégek által kötött alvállalkozói szerződéseket védte az üzleti titok. A Happy End árbevétele 2000-ben az előző évi hétszeresére duzzadt, de hiába vette be azt a sok pénzt a fent említett kedvező feltételek mellett, mégis minimális nyereséget mutatott ki. Az Ezüsthajóval ugyanez volt a helyzet, azzal különbséggel, hogy az ő árbevétele csak négy és félszeresére nőtt 1999 és 2000 között. A Happy End például alapítója­­ Orbán Viktor kommunikációs főta­nácsadója­­, Wermer András család­jának birtokában lévő volt orosz lak­tanya területén bérelt ingatlant Csév­­haraszt és Inárcs között havonta négy és fél millió forintért! A láthatóan hi­ányzó nyereség láthatatlanul szokott hasznosulni. (A készleteket 1. Haszán Zoltán-Kéri J. Tibor cikkeiben: Ország­imázs - családi haszon, Népszabadság 2002. március 18. és Luxusutak az Ezüsthajóval, március 19.) Megszületett a második elsőfokú ítélet a Tocsik-perben, mely az első el­sőfokú ellentéte volt. Azon alapult, hogy Tocsik megbízásának nem volt más értelmes célja, mint hogy pénzt szedjenek ki az állam zsebéből. Szépen el is meszelték az ügyvédnő mellett azokat is, akik az ÁPV Rt.-ben a szála­kat mozgatták. Szokai Imre elnök is ka­pott négy évet. Csak azok (Boldvai László és Budai György) maradtak el­­meszeletlenül, akik a pénzt átsegítet­ték (volna) az MSZP és az SZDSZ kasszájába. Ők azért úszták meg, mert az ügyész nem hallgatott a bíróra, ki­tartott a zsarolás vádja mellett (amit Tocsik vallomása híján nem lehetett bizonyítani), s nem módosította azt befolyással való üzérkedésre. Az elme­­szeletlenek pártjai azonnal jelezték, hogy az ítélet az ő érintetlenségüket bizonyítja, de a Népszabadság publi­cistája igyekezett lebeszélni az olvasót arról, hogy higgyen nekik: „A jóhisze­műség a bíróságra, s nem az állampol­gárra nézve kötelező. Az állampolgár nyugodtan lehet rosszhiszemű, ha nem kap és nem tud tisztességes magyará­zatot arra, hogy miért adnak el fiktív vevőknek tetemes közterhekkel és adósságokkal elborított pártközeli cé­geket; vagy arra, hogy miért utalják át a közpénzekből fizetett sikerdíj egy ré­szét úgyszintén pártközeli cégeknek, amelyek ezért semmilyen ellenszolgál­tatást nem végeztek.” (Révész Sándor: Mi a különbség? Népszabadság, 2002. március 20.) A közvélemény-kutató intézetek egy része a Fidesz-MDF közös lista előnyét jelezte, más része az MSZP-ét. Az egyetlen komoly cég, mely fél éve kizárólag a kormánypártok előnyét re­gisztrálta, a Magyar Gallup Intézet volt. A Gallup a választások előtt egy hónappal 164,6 millió forintot nyert a MeH pályázatán. Ez majdnem annyi, mint a Medián éves költségvetése. Hogy vagyunk? - ezzel címmel je­lent meg az Országimázs Központ hir­detése, mely a Gallup Intézet fölméré­sére alapult. A fölmérés szerint a több­ség úgy gondolja, hogy Magyarország derűs, rendes, tiszta, gyorsan fejlődő, sikeres és nagy jövő előtt álló ország. Nem csoda, hogy rohamosan csökken a rossz közérzetű és nem kevésbé ro­hamosan nő a jó közérzetű emberek aránya. A Gallup szerint tíz ember kö­zül négynek már jó a közérzete, és már kettőnek sem rossz. (Magyar Nemzet, március 20.). Orbán Viktor biztosan a négy között volt: „Úgy vélte, hogy nem szabad támadni az ország sikereit és értékeit, még a hatalomba való vissza­kapaszkodás reményében sem; a sike­reink ugyanis közösek.” A rendszer­­váltás pedig akkor fejeződik be, „ha egy választáson végre az ország polgá­rai nem valami ellen, hanem valami mellett fognak szavazni”. (Orbán: Elő­re kell állítani az órát..Magyar Nemzet, 2002. március 27.) Kövér Lászlónak voltak elképzelé­sei arra nézve, hogyan lehetne tovább csökkenteni a rossz közérzetű embe­rek arányát: „Szóval egy pillanatra fo­gadjuk el azt, hogy csak ennyire va­gyunk képesek. Hogy egy képesség nélküli, alkalmatlan, tehetségtelen néppé lettünk az elmúlt néhány évti­zedben. Csak én erre azt mondom, hölgyeim és uraim, hogy így viszont nem érdemes élni. Tehát hogyha így gondoljuk, akkor menjünk le a pincé­be, keressünk egy jó erős kötelet meg egy viszonylag erős gerendát és szö­get, és kössük fel magunkat. Csak én azt szeretném kérni azoktól, akik ezt próbálják önökkel elhitetni, évek óta próbálják ezt sulykolni az önök fejébe, hogy legalább járjanak elöl jó példával. És ha ők már mind végeztek, akkor mi mégiscsak gondolkodjunk el azon, hát­ha nélkülük többre mennénk.” (Hang­­felvétel Kövér beszédéről. Népszabad­ság, 2002. március 30.) A Fidesz fő plakátján egy kirobba­­nóan boldog kisfiú hirdette a magyar nép optimizmusát és életerejét. A kis­fiú francia volt, a kép Amerikában ké­szült, korábban egy spanyol telefonos cég hirdette magát vele, „A jövő elkez­dődött!” jelszóval pedig a Black and Decker reklámozta a csiszológépeit. Az ünnep elmúlt, a kokárda nem múlt. Február 28-án a kormányfő évér­tékelő beszédeit szervező Magyar Pol­gári Együttműködés Egyesület kiadta a Nemzetiszalag Mozgalom megalakulá­sáról szóló felhívást, melyhez a Fi­­desz-MDF pártszövetség képviselője­löltjei gyakorlatilag egységesen csatla­koztak. A felhívás szerint „a XXI. szá­zad első választása meghatározza Ma­gyarország, fiatal polgári demokrá­ciánk jövőjét. Ezért a Magyar Polgári Együttműködés Egyesület azzal fordul hazánk polgáraihoz és közösségeihez, hogy az új évezred küszöbén most is a jövő mellett döntsenek. Fejezzük ki ez­­­­zel is összetartozásunkat! Hirdesse minden kis nemzeti szalag és kokárda, hogy a nemzeti összefogás programja ma is a polgárosodás programja!” A felhívást az MTV kedvezményes tari­fájú közérdekű közleményként adta le. A közérdekű közlemény a médiatör­vény szerint nem lehet „politikai cél előmozdítására közzétett” közlemény. A szervező egyesület elnöke szerint politikai célról szó sincs, „a hirdetés a nemzeti érzelmű választók összetartá­sára szólít fel”. (Népszabadság, 2002. március 20.) A nemzeti érzelmű választók már a kampány kezdete óta lelkes felhívások tömegével tartották össze egymást. A kokárdaviselés eszméje sem a Magyar Polgári Együttműködés Egyesületében született. A Magyar Narancs Szüret ro­vata már a Nemzetiszalag Mozgalom felhívásának kiadása előtt két héttel az országos derű fényébe emelte a Szege­di Élet című lap homályából az Egyete­mi tanárok, Civil Ifjúsági Szervezetek és Lelkészek Országos Baráti Körének „Vidám felhívását az egész Magyar Nemzethez”: „Mostantól kezdve - al­kalmas időben - önkéntes kulturális rendezvényekkel, utcai énekléssel, gi­tárokkal és tánccal árasszuk el váro­saink, falvaink utcáit, tereit, szociális intézményeit, nyugdíjasotthonait! Ül­tessünk virágokat és fákat kertjeinkbe! Készítsünk és hordjunk kokárdát, le­gyen kilobogózva minden ablak! Ta­lálkozásokkor, levélben, SMS-ben és e-mailben így köszönjünk egymásnak: »Éljen a jövő!« Minden ünnepség után énekeljük el a nemzeti himnuszunkat! Kicsi gyermekeinknek és unokáinknak meséljük el a kismalac és a farkas, s a Jancsi és Juliska derűs, bölcs magyar meséit, hogy ők is megérthessék, mi zajlik ma az országban.” (Magyar Na­rancs, 2002. február 14.) A Fidesz vezetői februárban az el­lenzéki furkósbotkampány elemeként értékelték azt a tényt, hogy egy Hust­ler nevű erotikus magazin erotikus képek környezetében közölt Orbán Viktorról amúgy tartalmilag nem ki­fogásolható cikket decens fotókkal. Márciuban a Színes Mai Lap követ­kezett. A lap főszerkesztője egy bul­várügyi tanácskozáson úgy nyilatko­zott, hogy „első helyen nála a sztárok, ezen belül is a hazai sztárok szerepel­nek, akiket az erotika és az oknyomozó bűnügyi anyagok követnek”. (Hetek, 2002. január 4.) Orbán Viktor mint hazai sztár maga mögé utasította az erotikát. Egymást követő két napon, két-két oldalt kapott Britney Spears, Claudia Schiffer, a Tit­kos a buli és az Ének a vizeletben című szösszenetek túloldalán. Először a Voetbal International cí­mű holland lap terjedelmes cikkét vet­ték át a különleges figyelemmel és sze­retettel övezett labdarúgóról, aki mel­lesleg „1998 óta Magyarország minisz­terelnöke, amikor jobbközép pártja, a Fidesz abszolút (sic!!) többséget szer­zett a választásokon”, s aki „független megfigyelők szerint ügyesen kormá­nyozza országát ebben az új átmeneti időszakban”. „Szeretném az edzői dip­lomát megszerezni, és juniorokkal fog­lalkozni” - avatta be jövőbeli terveibe a miniszterelnök a holland lapot. (He­tente háromszor edz Orbán Viktor, aki nem szereti, ha kivételeznek vele. Szí­nes Mai Lap, 2002. március 8.) Másnap jött a nagy exkluzív interjú (Riskó Gé­za: Mire hív a harangszó? - interjú Or­bán Viktor miniszterelnökkel. Színes Mai Lap, 2002. március 9.). Az interjú mellett pedig a levezető szöveg: „Or­bán Viktor miniszterelnök a Parla­mentben szeretettel fogadta a Színes Mai Lapot. Percek alatt szóba került ha­za, ország, nemzet, család, polgár, NATO, közös Európa, terrorellenes küzdelem, békés világ. Felelősségteljes szavak, eligazodást segítő, irányt muta­tó mondatok az ország első emberétől.” A Színes Mai Lap helyét azóta a Blikk vette át. Mostanában az kap exkluzív lehetőségeket Orbán családjának és otthonának bemutatására. Bayer Zsolt - Kósa Lajos megrágalmazása kapcsán­­ leszögezte, hogy a Blikk „kívül esik a civilizáción”. (Az ellenzék a gengszte­rizmus útjára lépett. Magyar Nemzet, 2002. március 11.). Azóta beleesett. 2002. MÁRCIUS A múlt köde Amerikai kép, spanyol reklám, francia kisfiú Fotók: Teknős Miklós Tocsik-per - Jogerőtlen ítélet Nemzeti színjáték Fotó: Szabó Barnabás Megy a jobb... Fotó: Domaniczky Tivadar A Népszabadság Zrt. kiadásában könyv alakban is kapható a cikksoro­zat szerkesztett és bővített kiadása, mely a még meg nem jelent részeket is tartalmazza az Orbán-kormány utolsó hónapjáig. A múlt köde 1998-2002 megrendelhető: (06-1) 436-4364.

Next