Népszabadság, 2006. május (64. évfolyam, 101-126. szám)
2006-05-13 / 111. szám
16 • 2006. MÁJUS 13., SZOMBAT • NÉPSZABADSÁG Extra/Mé RÖVIDEN Visszaállíttatná az MTV a készülékhasználati díjat A 2002-ben nulla forintra leszállított készülékhasználati díj visszaállítását javasolja az Országgyűlésnek a Magyar Televízió. Ezzel átmeneti megoldásként megoldanák a köztévé forrásigényét. Ráadásul ezzel enyhülne az intézmény politikai függősége. Az MTV gazdálkodásáról ugyanakkor kissé ellentmondásosak az információk. A héten kiadott MTV-s közleményben az áll, hogy a köztévé pozitív egyenleggel zárta a tavalyi évet, „a ténylegesen befolyt bevételekhez igazított költséghatékony gazdálkodás az üzleti eredmény csúcsteljesítményét hozta”. Ugyanakkor szintén a héten jelent meg az a pályázat, amelyet négymilliárd forintos sürgős hitelfelvételre írt ki a televízió. (Munkatársunktól) Nyereség a helyi tévék összefogásánál Ismét szerény nyereséggel zárta az elmúlt gazdasági évét a Hálózat TV-t működtető részvénytársaság. A hálózatos program lényege, hogy a helyi televíziók közös, részben kiegészítő, de önmagában is teljes műsort kínálnak a nézőknek. (Munkatársunktól) Szemünk fénye és sötétje Itthon is megjelentek és gyorsan népszerűvé váltak azok a médiaszemélyiségek, akik semmi másból nem élnek, mint abból, hogy különféle médiumokban kínosabbnál kínosabb helyzetbe hozzák magukat. A megaláztatásokkal járó dicsőséget hajszoló magyar celebritykről is ír a Médiamix májusi száma. (Munkatársunktól) Rádió? Igen A budapesti dugókból biztosan profitálnak a rádiók, mert az autókban ülve többen kapcsolják be a készüléküket. Ez is érvként hangzott el azon a prezentáción, amely azt volt hivatott bizonyítani, hogy igenis fontos reklámeszköz a rádió. A legnagyobb adók összefogásával indult, Rádió? Igen elnevezésű elemzés azért ennél komolyabb érvekkel is szolgált a hirdetőknek: a rádiós reklámok például kevésbé zavarják a hallgatókat, mint a tévések, a készüléket kevésbé kapcsolgatják, és a kép hiánya ellenére is nagyrészt vissza tudják idézni az üzenetet. A reklámtortából a tévék jóval nagyobb százalékot hasítanak ki, mint a rádiók (ötször vastagabb az a tortaszelet), így nem meglepő, hogy a fő összegzés az volt: a hirdetők ne csak a televíziókban gondolkodjanak, mert a reklámkampányt hatékonyan egészíthetik ki a rádiók. (Munkatársunktól) ✓ t Tizenöt tévécsatorna elég Meglepő felmérés a kábelszolgáltatókról Drága és nem a legkedveltebb csatornák vannak a csomagban. Ezt gondolhatnánk általános véleményként a kábeltévék kínálatáról. De egy felmérés szerint ez nem így van. Ráadásul nem a kábelesek rendelték meg a kutatást. Haszán Zoltán Most sok szám következik majd arról, hogy milyen a hazai kábeltelevíziók megítélése. Ha az írás olvasása közben alkalmanként dühössé válik, mert például ön szerint igenis méltánytalanul sokba kerül a kábeltévé havi előfizetési díja, és több fontos csatornát is hiányol a lakásába szállított tévéműsorok közül, akkor ön a kisebbséghez tartozik. Vegyen nagy levegőt, legközelebb pedig próbáljon bekerülni a kutatási mintába. Magyarországon 3,8 millió háztartás van. Ebből kétmillióban kábelen tévéznek. Ez európai összehasonlításban is nagyon magas szám. (Száz lakosra idehaza húsz előfizetés jut. Az unióban 13 az átlag.) Sokaknak van tehát tapasztalatuk arról, hogy milyen a szolgáltatás színvonala. Közülük 1200 előfizető - és sok kábelszolgáltató - véleményét kérték ki annak a felmérésnek a készítői, amit a kábeltévéket felügyelő Nemzeti Hírközlési Hatóság készítetett. Meglepő eredményekkel. A héten a „Versenyben a kábel” című konferencián bemutatott, a kábeltévés területről minden eddiginél átfogóbb képet adó - és a www.nhh.hu-n elérhető - tanulmány szerint a szolgáltatással a megkérdezett előfizetők majdnem háromnegyede kifejezetten elégedett, és miután további húsz százalék közömbös, így a kifejezetten elégedetlenek nagyon kevesen maradtak. A felmérésben szereplők közül egyébként csak minden 9-10. fejében fordult meg valaha, hogy panaszt tesz a szolgáltatónál valami miatt. Persze, ha a kétmilliós bekábelezett háztartást vesszük alapul, ők is romba dönthették volna a cégek ügyfélszolgálatait. Pedig például az ár adhatna okot a felháborodásra. Hiszen 2002-2005 között a kábeltévé-előfizetések ára éves átlagban 15 százalékkal nőtt, a szintén éves átlagban kalkulált ötszázalékos inflációt jóval meghaladó mértékben. Mégis az empirikus eredmények azt mutatják, hogy a fogyasztók nagy többsége közömbös az előfizetési díjjal kapcsolatban, vagy azt értékarányosan még elfogadhatónak érzi. Persze sokan most azt gondolhatják, hogy illett volna őket is megkérdezni. Számukra álljon itt a kutatásból két szám: a megkérdezettek havi 1750 forintban húzták meg az alsó határt, szerintük ez alatt már csak rossz minőségű szolgáltatásra számíthatnak. A felső határ 3095 forint lett. Efölött már túlságosan drágának tartják a díjat. Az ár miatt mindössze 25-30 ezer háztartásban vette a fáradtságot a családfő vagy a ráérő hozzátartozó, hogy szóban vagy írásban panaszt tegyen. Aki lemondta a szolgáltatást - százezer előfizető, annak harmada jelölte meg kifejezetten a magas árat döntése okaként. Persze a kábeleseknek is van mivel védekezniük, hiszen alacsonyról indult a díj, ami még így is kevesebb, mint egy négytagú család mozijegye egyetlen alkalomra. Az persze nem igaz, hogy az előfizetők nem tudnak az erőteljes áremelkedésről. A többség érzékeli, hogy a szolgáltatás árai jobban nőttek, mint a többi hírközlési szolgáltatásé. Mégis egy ötös skálán alig kapott jobb értékelést a széles sávú internet árváltozása, holott azon a területen nemhogy 16 százalékkal nőtt, hanem tíz százalékkal csökkent az ár. A hírközlési árak változása a fogyasztók szerint (1: jelentősen csökkent, 5: jelentősen növekedett) Vezetékes telefon 3,66 Az árelégedettség mellett egy másik sarkalatos pont: a csomagok összetétele. A kínálat bármilyen módosítására számos a panasz. És mégis. Az előfizetők 56 százaléka elégedett a műsorkínálattal, és csak 16 százalék kifejezetten elégedetlen. És még egy adat arról, hogy nincs kifejezetten forradalmi hangulat: a fogyasztók hetven százaléka azt jelezte: jelenleg neki semmilyen csatorna nem hiányzik. Igazán nehéz szívvel csak az országos kereskedelmi (RTL, TV2) és a közszolgálati csatornákról (M1 és Duna TV) mondanának le. Ami csak azért érdekes, mert a lista első négy helyezettjéből három a kábeles kiiktatásával, szobaantennával is fogható lenne, a Duna TV pedig örülne, ha ez a ragaszkodás csak megközelítőleg megmutatkozna a műszerrel mért nézettségében. A fogyasztók több mint fele egyébként azt jelezte: neki bőven elég lenne 15 csatorna, ha maga állíthatná össze programcsomagját. Persze azon már egy családon belül is vita lehet, hogy ebbe a keretbe a sport- vagy a főzős csatornát szorítsák bele. Ehhez képest van most egy csomagban átlagosan 40-50 csatorna. Ami azért nem tűnik feleslegesnek, mert az önálló csomag-összeállítás drága mulatság lenne, így mindenkinek megpróbálják kielégíteni az igényét. Csakhogy a mostani rendszer már annyira telített, hogy egy új csatornát csak valami helyett lehet betenni. Az előfizetők harmada válaszolt úgy, hogy olyan csatorna ment így kukába, amit ő egyébként nézett. Megoldást jelenthetne a digitális átállás, de a felmérés szerint erre nincs különösebb igény a kábeltévé-előfizetőknél. Mert arra ugyan a megkérdezettek hatvanöt százaléka válaszolt igennel, hogy csábító-e a tökéletes hang- és képminőség ígérete, de csak 21 százalék áldozna erre pénzt is. Az is vonzó, de a válaszolók már csak kevesebb mint felénél, hogy a tévéműsorokat bármikor megnézhessék, nemcsak a tévéműsorban szereplő időpontban. De ezért a többletszolgáltatásért csak a megkérdezettek negyede fizetne pluszpénzt. Összességében elmondható, hogy a megkérdezettek harmada-negyede érdeklődik a digitális televíziózással együtt járó olyan csodák iránt, hogy internetet vagy betörésvédelmi szolgáltatást lehetne a tévére kapcsolni, esetleg 150-re növelhető a csatornák száma. De rögtön megfeleződik az új technikára nyitottak száma, ha kiderül, hogy ezért még fizetni is kellene. És az már csak a megkérdezettek alig tizede. Pedig a felmérés szerint a digitális televíziózás már nem annyira a távoli jövő. A becslések szerint 2009-ig 348 ezer háztartásban interneten néznek majd televíziót. Majdnem félmillió család pedig digitálisan veszi majd a földfelszíni országos televíziókat. Még egyszer: három év múlva. 3.19 ül Ml 3.89 QQ 3.32 ES Osztott képernyő a UPC központjában. A nézők többsége kevesebbel is beérné Fotó: Reviczky Zsolt Mobiltelefon Kábeltévé Széles sávú internet ! Tényleges árváltozás, százalék Forrás: Nemzeti Hírközlési Hatóság / Népszabadság-grafika A Média oldalt szerkeszti: Haszán Zoltán e-mail: haszanz@nepszabadsag.hu Európai médiakritika Benke Ágnes Előbb-utóbb a politikusok fel fogják ismerni, hogy változtatni kell, mégpedig nekik - mondta Bajomi-Lázár Péter médiakutató a Televíziózás Európában, a szabályozás, a médiapolitika és a függetlenség kérdései c. kötet bemutatóján. A sokat vitatott médiatörvény kapcsán elhangzott mondat akár összegzése is lehetne a szakember által készített, a magyar médiahelyzetet elemző jelentésnek. A hatálybalépése óta eltelt tíz évben a rádió- és televíziótörvényről már sok rosszat elmondtak és leírtak - nem csak szakemberek. A mostani látlelet abban különbözik a többitől, hogy tizenkilenc európai országgal összehasonlítva kapunk képet a magyar média, különös tekintettel a televíziózás helyzetéről. Az átfogó vizsgálatot a 2000-ben létrejött EUMAP (EU Monitoring and Advocacy Program) kezdeményezte azzal a céllal, hogy független szakértőkkel és nem kormányzati szervezetekkel készítse el a médiát vizsgáló országjelentéseket. A problémákra koncentráló elemzés hazánkra vonatkozó részét a Független Médiaközponttal együttműködve Bajomi-Lázár Péter készítette, aki állítja: a magyar média meglehetősen túlszabályozott és túlpolitizált. A Sajtószabadság Központ munkatársa az intézményekben látja a probléma forrását, mert azok nem képesek megerősíteni és elősegíteni a média sokszínűségét és függetlenségét. A médiapolitikai javaslatokat is megfogalmazó írás ezen intézmények radikális reformját szorgalmazza: a médiafelügyeletnek tévénézésre fordított idő átláthatóbbá kell tennie munkáját, depolitizálnia kell tevékenységét, a parlamenti pártoknak pedig módosítaniuk kell a médiatörvényt. Ez utóbbira lát esélyt a szerző attól függetlenül, hogy a képviselők kétharmadának akarata szükséges hozzá. Az egyre aktuálisabb kérdéssé váló digitális műsorsugárzásra is kitér az elemzés, amely megállapítja, hogy a törvényi szabályozás hiánya hátráltatja a műszaki fejlődést és a műsorkínálat gazdagodását. Az írásban közölt értékes adatok közül érdemes kiemelni, hogy a felnőtt lakosság Szerbia után Magyarországon nézi legtöbbet a tévét a vizsgált húsz ország közül, így a jelentés különösen időszerű hazánk szempontjából. Az adatok 2003-asak. Tavaly - tíz év után először - megállt a tévézésre fordított idő folyamatos növekedése. A média helyzetéről folyó vita júniusban egy budapesti konferencián folytatódik, ahol a húsz ország kutatói összegzik tapasztalataikat. Forrás: IP International Marketing Committee Szerbia és Montenegró 278 Magyarország 274 Macedónia 259 Horvátország 254 Lengyelország 250 Olaszország 245 Észtország 239 Nagy-Britannia 239 Szlovákia 235 Románia 235 Törökország 224 Németország 217 Csehország 214 Franciaország 213 Litvánia 210 Lettország 207 Bulgária 185 Szlovénia 178 4