Népszabadság, 2006. július (64. évfolyam, 152-177. szám)
2006-07-08 / 158. szám
16 • 2006. JÚLIUS 8., SZOMBAT • NÉPSZABADSÁG Extra/Média Minden egyéb reklámnál nehezebb elugrani egy szórólaposztó keze elől. Különösen nyáron, amikor a munkát kereső diákoknak a cetlizést ajánlják először. Pedig a szakember szerint nem korszerű hirdetési eszköz a szórólap. Van már olyan önkormányzat, ahol megóvnák a járókelőket a zaklatástól. Ónody-Molnár Dóra A polgármesteri hivatal nemrégiben betiltotta a szórólapozást a prágai Óvárosban, hogy ne zaklassák az egyre agresszívabb cédulaosztogatók a turistákat. Budapesten a Váci utcában legalább nyolc reklámanyaggal kínálják meg az embert a Kígyó utcától a Vörösmarty térig tartó pár száz méteres szakaszon. Régiségkereskedés, flancos étterem élő zenével, koncert, cipők és ruhák fantasztikus áron, éjszakai mulató. Mosolygós, vagy kevésbé barátságos szórólapterjesztők, fiatalok, hajlott korúak, jobb napokat látott, gyűrött arcok. Úgy tudjuk, az V. kerületben készülőben van egy terv a szórólapozás visszaszorítására. A turisták által kevésbé látogatott XIII. kerületben már korábban elfogyott az önkormányzat türelme és a nyár elejétől szigorította a cédulázás feltételeit. A kerületben nem csak arra figyelnek oda, hogy az osztogató elunva az álldogálást eldobja-e a nála lévő papírokat, hanem arra is, zaklatja-e a járókelőket a tukmálásával. Forgóné Kroboth Zsuzsa, az önkormányzat igazgatási osztályvezetője elmondta: feltűnően sok lakossági panasz érkezett a szórólaposztókra. Az is előfordult, hogy egy piros lámpánál várakozó autós egyértelműen jelezte, nem kér a reklámanyagból. A szórólapos feldühödött és ököllel rávágott az autóra. Kroboth Zsuzsa szerint a kerületiek közérzetét rontja az erőszakos terjesztés. Sokan csak azért fogadják el a papírt, nehogy utánuk kiabáljanak. Előbb-utóbb más kerületek is szigorítani fognak - véli. A Budapest Turisztikai Szolgáltató Kht. Sütő utcai információs irodájának munkatársainál eddig még nem panaszkodtak a szórólaposztókra. Úgy tűnik, ez a fajta reklámozás jobban zavarja a helyieket, mint az idelátogató külföldieket. Népszerűsége ellenére a szórólap ma már nem korszerű marketing eszköz. Kőszegi András, a Magyar Marketing Szövetség elnökségi tagja úgy véli, a kezünkbe gyömöszölt reklámanyagok jelentős része igénytelen. A leggyakoribb hiba, hogy a hirdető túltömi információval a felületet, ezért nem tájékoztat és mindezek következményeként nem aktivizál vásárlásra. Szerinte kis cégeknél sem igazán hatékony, merti nem jó image és márkaépítőeszköz. Azért járunk kedvenc sarki fűszeresünkhöz, mert rászolgált a jó hírnévre és nem azért, mert,, teleszórja a környéket papírral■ - teszi hozzá. Az okosan megtervezett szórólap, az igényes nyomdai kivitelezés, a barátságos, figyelmes, és nem erőszakos terjesztő munkabére rögtön megdobja a költségeket, így már nem is olyan olcsó ez az eszköz. - Egy szórólapra kéthárom másodpercet fordít az ember Ha ez alatt nem kap kellő mennyiségű és minőségű impulzust, eldobja a hirdető üzenetét - mondja a szakember, aki azt is problémásnak tartja, hogy az osztó nem szelektál: kezébe nyomja a lapot boldog-boldogtalannak. Kőszegi szerint a szórólap nem csak relatív olcsósága miatt elterjedt eszköz, hanem és azért is, mert a vállalkozások vezetői gyakran nem tudják, hogy a XXI. század mennyi jjjs,giftSD, és hatékony eszközt (internet, mobiltelefon) kínál számukra célcsoportjaik hatékony eléréséhez. Biztos abban, hogy a tiltás nem vezet célra, a szórólapozás beszüntethetetlen. Egyáltalán nem haszontalan egy turistának, ha megtudja, hol lehet élő zene mellett finom falatokat kapni. De ki mondja meg, milyen tartalommal lehet utcára vonulni - morfondírozik. Néhány általunk megkérdezett turista is azt mondta: jobban örül, ha szórólapból értesül egy hangulatos étteremről, mintha az ajtóban álló személyzet étlappal a kezében rámenősen betessékeli. Van egy kis ruhabolt a belvárosban, amely szórólapos akcióival folyamatosan bombázza az embereket. Az üzlet vezetője szerint, ha Prágához hasonlóan betiltanák ezt a reklámozási formát, lehúzhatnák a redőnyt. - Kényszerhelyzetben vagyunk: ez egy belső udvar, nincs átmenő forgalma. Nem jönne ide a kutya sem, ha nem dolgozna naponta hat-nyolc terjesztő az utcán - mondja az üzletember. Így viszont a turisták is özönlenek: a rossz minőségű papíron angol és német nyelven is olvasható, mit és mennyiért kínál a bolt. A szórólaposztás alacsony presztízsű, rosszul fizetett munka, szegénység kíséri. Egyre gyakoribb látvány a papírkötegekkel utcán álldogáló rokkantnyugdíjas, hajléktalan. Ők a megkereshető háromszáz forintos órabérérrel egészítik ki az államtól kapott juttatásaikat. Ennek ellenére Lénárt Szabolcs, a Student Diákszövetkezet vezetője szerint a szórólapozás még mindig keresett diákmunka. A hozzájuk érkező megrendelések tizenöt százaléka csak ilyen jellegű munkakörre keres tanulókat. A belvárosi ruhaüzletben is örülnek a nyárnak: több a diák, és szívesen alkalmazzák őket, mert „nem lepukkantak és megbízhatóak”. Azon túl, hogy a forgalmas keresztkeződésekben balesetveszélyes a szórólapozás, nap mint nap láthatjuk az aluljárókban, metróállomásokon szerteszét dobált papírfecniket. Nemcsak az osztogató szabadul meg a feleslegtől, az emberek sem mindig gyűrögetik a markukban a legközelebbi szemetesig a kidobásra ítélt papírdarabot. Az autók ablaktörlő lapátjai alá gyömöszölt cetlikkel hasonló a helyzet: legtöbbször olvasatlanul kerül a papírgalacsin az úttestre. Janocsek Ferenc, a Fővárosi Közterület-felügyelet szóvivője azt mondja: a főváros rendeletben szabályozza a közterület tisztaságának megőrzését, akár pénzbírsággal is sújtaható a szemetelő. Ám a közterületesek nehezen érik tetten a szabálysértő szórólaposztókat, mert az egyenruhájukat messziről kiszúrják. - Ott tudjuk csökkenti a szemetelést, ahol folyamatos szolgálat van - közli a szóvivő. A Hulladék Munkaszövetség munkatársai szerint a korlátozással csak nyerni lehetne. Számításaik szerint Magyarországon 40 ezer tonna szórólap „fogy” évente, előállításukhoz körülbelül 320 ezer MWh energiára van szükség. Ez azt jelenti, hogy Paks évente tizennyolc órát csak azért termel, hogy a szeméthegyek növekedjenek. Betiltani a szórólapozást? Van, ahol a turistákat, nálunk inkább a járókelőket zavarja jobban a kézbe nyomott kéretlen cetli Hirdetés kézből kézbe. A szórólaposztó nem szelektál Fotó: Reviczky Zsolt A Média oldalt szerkeszti: Haszán Zoltán e-mail: haszanz@nepszabadsag.hu Visszavonul a politikai talkshow-k szőke királynője inotai Edit Berlin Egy korszak zárul le a német televíziózásban Sabine Christiansen visszavonulásával. Ehhez képest a szakma kevés könnyet hullatott érte, és őrült tülekedés kezdődött a helyéért. A politikai talkshow-k szőke királynője csaknem tíz éven át ültette egymás mellé a német politika és gazdasági élet képviselőit: vasárnap esti műsorainak több millió nézője volt, még a vele párhuzamosan sugárzott Rosamunde Pilchnerféle romantikus filmek is esélytelennek bizonyultak. Az ARD óriási üveggömbstúdiójában aktuális témákról esett szó, de az utóbbi időkben nehezen tudott kivergődni a „megmenthető-e a német jóléti állam?”, a „mit kezdjünk a munkanélküliekkel?” és „jön-e végre a gazdasági fellendülés?” bűvös háromszögéből. A stewardessből lett műsorvezető és talkshow-királynő azonban így is elérte célját. A korábban a politika iránt csöppet sem érdeklődő embereket is meg tudta szólítani. Ennek megvolt a maga ára: a globális gazdaság összefüggéseiről és ellentmondásairól a szakértők több száz oldalt tudnának írni, de a tévében alig egy óra jutott öt-hat meghívottra. Christiansen ritkán vetett fel kényes kérdéseket, inkább moderált a meghívottak között, akik sokszor vidáman elbeszéltek egymás mellett. A nézők pedig megnyugodhattak: mindig találtak olyat a meghívottak között, aki a saját nézetüket képviselte. Bár a legtöbb német politikai talkshow (amelyeket szinte kizárólag nők vezetnek) mélyebbre ásott, mint Christiansen, nézettségét mégsem tudták megközelíteni. A legtöbb médiakritikus ennek is megtalálta a magyarázatát: Christiansen műsora valójában a szórakoztatás és nem a politikai informálás műfajába tartozott. A nézők és a politikusok viszont igencsak vevők voltak rá. Utóbbiak persze szerettek sopánkodni, hogy a politika a parlamentből egyszerűen a tévéstúdiókba költözött, de ezért maguk is hibásak voltak. Christiansen adása egyrészt jól fizetett, másrészt könnyen lehetett vele népszerűségi pontokat szerezni: egy-két frappáns mondást egy hétig idézett a sajtó, néhány szimpatikus gesztus érezhetően növelte az illető tetszési indexét. Christiansen külön hatalom lett a médiában, olyannyira, hogy Angela Merkel kancellár legutóbbi washingtoni útja előtt ő és a Bild (a másik nagyhatalom) főszerkesztője készíthetett interjút George W. Bush amerikai elnökkel. A hivatalos magyarázat szerint a 48 éves Christiansen azért hagy fel a német tévészerepléssel, hogy több időt szánhasson nemrég beindított, a CNBC-n futó Global Players című műsorának. Döntésében magánéleti okok is szerepet játszanak, több időt szeretne tölteni új élettársával. Utódja a német tévé „legokosabb emberének tartott” Günther Jauch lesz, aki eddig a Legyen ön is milliomos! című vetélkedőt vezette. Nem vitás: az infotainment tovább folytatódik. Annak ellenére, hogy médiaszakértők nem győznek figyelmeztetni rá: a bonyolult dolgok leegyszerűsítése nem tesz jót egy demokratikus berendezkedésű országnak. A talkshow-k elterjedésével a fiatalok körében az utóbbi 25 évben felére esett az újságolvasók száma. És ezért nemcsak az internet tehető felelőssé. Egyszerűen túl fárasztó dolog lett gondolkodni. Angela Merkel, Sabine Christiansen és Hillary Clinton Fotó: AFP Robert Michael Műsorajánló Esti gyors, Hír Tv július 11., 17.30,19.30 Bárkay Tamás komisza