Népszabadság, 2006. július (64. évfolyam, 152-177. szám)

2006-07-11 / 160. szám

A háborúnak vége van Aczél Endre Lehet, sőt a közgazdászszakma művelőinek többsége szerint biztos is, hogy a „Gyurcsány­­csomag” tökéletlen. Vagy mondjuk úgy: nem meggyőző. A megszorító-korlátozó intéz­kedések „csepegtetése” (Kádár Béla) az egyik érv ellene: az, hogy nem megy elég messze, más szóval túlságosan is érzé­keny szociálisan, a másik, íme, két kiindulópont egy racionális diskurzushoz, vitá­hoz. Beemelhető volna, hogy az MNB miért nem emelte a kamatlábat, amire a befektetők (és a szolgálatukban lévő elem­zők) olyannyira vágytak? De a magyar politikai ellenzék veze­tő ereje, a Fidesz, láthatóan ki fog maradni ebből. A párt, amelyik minden intés dacára kitart a talleyrandi konstrukció mellett (túlzás , eljelentékte­­lenedés), úgy vélt fogást találni a csomagon, hogy a forint ér­tékvesztését máris azzal hozta összefüggésbe. Holott - a gye­rek is tudja - a megszorító in­tézkedések nemhogy mai álla­potukban (még nincs­ is tör­vény róluk) nem fejthettek ki semmilyen közvetlen pénzpo­litikai vagy költségvetési ha­tást, még hónapokig nem fog­nak. A Fidesz mai, zavarodott állapotában rögtön az abszurd szférába menekült. Pontosabban: maradt, ahol volt. A csomagot vissza kell vonni, közölte a párt szóvivő­je, ki ugyanazzal a lélegzettel azt is kimondhatta volna, hogy a költségvetési hiány csökken­tése végett semmilyen lépést nem kell tenni. Abszurd, de ti­pikus fideszes ravaszkodás. Az ellenzéki párt képtelen szaba­dulni a teljes obstrukció poli­tikájától. Voltaképp azt sugall­ja, hogy ha ő nyerte volna meg a választásokat, semmit se tett volna a hiány lefaragásáért. El nem vett volna e­­y fillért sem a vállalkozóktól vagy a bérből, illetve fizetésből élőktől. Nem rakott volna terheket senkire, mindenki érdeksérelem nélkül úszta volna meg ezeket a ne­héz időket. Sőt: ő adót csök­kentett volna. A szóvivő ezzel az egyetlen konkrétummal szolgált pártja (egyébként el­lenőrizhetetlen, mert megva­lósíthatatlan) elképzeléseire nézve. Ha az MSZP/SZDSZ koalíci­ót hazugsággal vádolják („nem ezt ígértétek”), akkor az ellen­oldallal szemben is jogos volna a hazugság vádja. Aki ma azt mondja, hogy ő adócsökken­téssel, tehát az állami bevételek lefaragásával, ergo a hiány nö­velésével állította volna helyre az egyensúlyt, az ugyancsak hazudik. Zavar van a legnagyobb el­lenzéki pártban, mondom. Za­var, mert politikai teljesítmény­ben a Fidesz a „mindenre ne­met mondok”-on kívül semmi egyebet nem képes felmutatni. A Fidesz, kicsit metaforikusan szólva, csak sztrájkban tud gondolkodni, ennek a harcmo­dorának a foglya. Hagymázas álom, hogy a mai kormány a to­tális ellenzékiség hatására le fog mondani, vagy akár eláll terveinek a végrehajtásától. A lövészárokban kuporgó ember reménykedhet ugyan a csodá­ban, de ez nem fog bekövetkez­ni. A háborúnak tudniillik vége van. A koalíció alig néhány he­te nyerte meg a választásokat, jelentős fölénnyel. S hogy er­kölcsi sérüléssel is, mert „nem ezt ígérte”?! Van ilyen, volt ilyen. Margaret Thatcher politi­kája döntő felelősséget viselt a nagy-britanniai munkanélküli­ség felszaporodásáért (miként Medgyessy/Gyurcsány a hiány elszaladásáért), de élvezte a vá­lasztók, közöttük a munka­­nélküliek (!) bizalmát is. Úgy nyert választást utcahosszal, hogy reformek­ hitelét a hamis ígéretei se kezdték ki. De sokkal szívesebben idéz­ném, a Fidesz okulására, a spa­nyol kommunisták hajdani di­lemmáját, amely Jorge Semprun és Alain Resnais filmjéből, A háborúnak vége címűből kö­szön vissza. A mese szerint az illegális párt képtelen szaba­dulni attól a „bejáratott”, ösztö­nétől, hogy neki általános sztrájkot kell szerveznie, mert attól összeomlik a Franco­­rendszer. S nem veszi észre, hogy az „embereknek” már egyáltalán nincs kedvük sztráj­kolni; a rendszer pedig, álljon bármilyen ingatag lábakon is, reformra és nem forradalomra vár. Ezért az eretnekségért Semprunt kizárták a hajdani SKP-ból; ma idehaza a Fidesz­ben hullanak azok a fejek, ame­lyekben az övéhez hasonló gondolat fogan: a háborúnak tényleg vége van. i Bejelentők A napokban a közlekedésfel­ügyelet munkatársai akciót tar­tottak. Azt ellenőrizték, hogy a teherautó- és a buszsofőrök kellő időt pihennek-e két veze­tés között. Kiderítették, hogy nem. A nagyszabású akcióról hírt adott a tévéhíradó, láthat­tuk a képeken az árulkodó tahhográfot, a sofőrök túdását. A rendőrök a gyorshajtás­nak elejét vevő, övhasználat­­segítő és u­tasvezető-kiszűrési akciókat szoktak tartani, a tűz­oltók tűzoltógyakorlatra indul­nak, a munkaügyi felügyelők feketemunkások után kutatnak. A közös az ezekben az akciók­ban, hogy előre bejelentik őket. Amit én nem nagyon értek. Mi­ért kell bejelenteni azt, amit az ember a munkájából fakadóan amúgy is elvégez? A közleke­désfelügyeletnek az a dolga, hogy ellenőrizze, alszanak-e négy és fél óránként a sofőrök, a rendőrnek, hogy betartassa a közlekedési szabályokat, a munkaügyesnek, hogy elkapja a feketemunkásokat, a tűzoltó­nak pedig az, hogy oltsa a tüzet és így tovább. Na most, én tipikus magyar vagyok. Mindig gyanakszom, és van úgy, hogy a hivatalos közleményeket másként értel­mezem. Ha bejelentik, hogy el­lenőrzik a sofőröket, abból azt hallom ki: azért csinálják, mert­­ máskor nem szokták. Esetleg ellógják vagy nem törődnek ve­le, de most valakinek eszébe jutott: jé, ez a dolguk. Hogy a leépítés időszakában nehogy valaki jóvátehetetlen lépésre vetemedjen. Nyomás, fiúk, szóljunk gyorsan a sajtosnak, riassza a híradósokat! A fordítva gondolás folya­mata még egyszerűbb. Amikor bejelentik, hogy akciót kezde­nek a parlagfű ellen, abból azt szűröm le, hogy rohadt sok a parlagfű. Ha zéró toleranciát hirdetnek kutyaszarügyben, ak­kor nyilvánvaló, hogy egyre több Budapesten az anyag, s a hivatalnokok tehetetlenek. Amikor húsrazziára indul a fo­gyasztóvédelem, azt úgy értem, hogy a simi-sumi üzletek teli vannak romlott hússal. Hallom aztán a hírekben, hogy tényleg sok romlott áru van a piacon. Ha mindenképp be kell je­lenteni, hogy a rendőrök alko­holszondát fújatnak az autó­sokkal, a közlekedési felügyelet pedig felügyeli a közlekedést, magam is kénytelen vagyok a régi világ hősi tempóját alkal- - mazni, nem pusztán arról van szó, hogy a munkámat végzem, amikor összeütöm ezt a kicsiny jegyzetet. Bejelentem: újságcikket al­kotok. Rab László • „A kormány próbálkozhat, vagy felteszi a kezét” Petrétei József szerint szűkíteni kellene a kétharmados törvények körét Az Országgyűlés tegnap nem szavazta meg a régiók létrehozásához szükséges alkotmánymódosítási javaslatot. A lapunknak még a zárószavazás előtt nyilatkozó Petrétei József igazságügyi és rendészeti miniszter szerint ez is in­dokolja, hogy szűkíteni kellene a kétharmados tör­vények körét, másként a kormányzati felelősség nem érvényesülhet. Fekete Gy. Attila-Lencsés Károly - Az új kormányzati struktúra szerint a rendőrség és a határőr­ség az igazságügyi és rendészeti tárca alárendeltségébe került. Hol tart a két korábbi miniszté­rium összevonása?­­ Hamarosan kialakul az új szervezet: a korábbi IM-ben csaknem négyszázan dolgoz­tak, a BM-ből 224 státus kerül át, az új tárca létszáma ugyan­akkor nem haladhatja meg a 460-at. Ez csaknem 150 fős lét­számcsökkentést jelent.­­ A kormány jogszabályok soka­ságát, közöttük kétharmados törvényeket terjesztett a parla­ment elé, lényegében előzetes egyeztetés és hatásvizsgálat nélkül. Emiatt szocialista képvi­selők is tiltakoztak. Lát így esélyt a közigazgatási reformra vagy­, a választási rendszer át­szabására? - A kormánypárti frakciók­kal minden kétharmados­­erve­zetet egyeztettünk. A minisz­terelnök ugyanakkor kifejezet­ten kérte is az ellenzéket, hogy a javaslatokról folytassunk elő­zetes egyeztetést, ám ezt a Fi­desz és a KDNP azzal utasította el, hogy a tárgyalások fóruma a parlament. A kisebb ország­­gyűlésről egyébként már jó ideje zajlanak pártközi egyez­tetések, bár tény, eddig ered­ménytelenül. A kormány mégis benyújtotta a javaslatát, koc­káztatva, hogy azt az ellenzék elutasítja. De így legalább nyil­vánvalóvá válik, hogy a politi­kai szereplők közül ki, milyen álláspontot képvisel.­­ Ha a kétharmados tervezetek elbuknak, akkor nem hozhatók létre az olcsóbban működtethe­tő regionális közigazgatási hi­vatalok és rendőr-főkapitány­ságok, katasztrófavédelmi igaz­gatóságok, elmarad a határőr­ség és a rendőrség integrációja. Nem lesz kisebb parlament, nem csökken az önkormányzati kép­viselők száma.­­ Ha így lesz, a törvény-elő­készítő munka egy része feles­legesnek bizonyul. Számoltunk ezzel. Vannak azonban egysze­rű többségi szavazással is beve­zethető részmegoldások. Az önkormányzatok finanszírozá­sa terén például a kormánynak van mozgástere, bár szerencsé­sebb lenne, ha a kötelező társu­lások létrehozását az ellenzék is támogatná, s nem pénzügyi kényszerrel valósulna meg. Ha­sonló a helyzet a regionalizáció kapcsán is. - Mekkora esély van az egyes ja­vaslatok elfogadására, és me­lyek ítéltetnek eleve bukásra? - A kisebb parlament és a regionalizáció ügyében nem valószínű, hogy sikerül meg­egyezésre jutnunk, de a pártfi­nanszírozás szabályai kapcsán van esély a konszenzusra. Eb­ben a helyzetben a kormány két dolgot tehet: próbálkozik, vagy a kétharmados ügyekben felteszi a kezét, és nem kezde­ményez változásokat, az ország meg tönkremegy bele.­­ Korábban azt nyilatkozta, hogy szűkíteni kellene a minősí­tett többséget igénylő törvények körét. Előkészítettek egy, ezt az álláspontot tükröző alkotmány­­módosítást is, ám erről ma keve­set hallani.­­ A koalíciós partner szerint ma nincs alkotmányozási kény­szer, ezért a kérdés a kormány­­programban sem szerepel. Az én álláspontom viszont vált.­A kisebb parlament és a regionalizáció ügyében nem valószínű, hogy sike­rül megegyezésre jutnunk, de a pártfinanszírozás sza­bályai kapcsán van esély a konszenzusra. zatlanul az, hogy a kormányzó­képesség és a minősített több­ség egymással összefüggő fo­galmak. Elkerülhetetlenül fel­vetődik ugyanis, hogy miként érvényesül a kormányzati fele­lősség, ha bizonyos ügyekben a kabinet az ellenzék nélkül nem cselekedhet. Másfelől a kor­mány könnyen kimenekülhet azzal, hogy cselekedni akart, de mit tegyen, ha hiányzik a két­harmad? Az alkotmánymódosí­tás mindazonáltal nem került le a napirendről, sőt, az eddigi tapasztalatok éppen arra fi­gyelmeztetnek, hogy az alap­törvényt módosítani kell. A ga­rancia egyébként sem a kéthar­mados törvényekben, hanem az alaptörvényben van; az AB, ha valamilyen kétharmados ügyben döntenie kellett, általá­ban eddig sem a minősített többség hiányát, hanem az al­kotmányban foglalt jogelvek sérelmét kifogásolta. - Ma melyik szervezet felelős a jogalkotás törvényességéért? Korábban felvetődött, hogy az igazságügyi tárcát akár meg is lehet szüntetni, és a kancellária lehet a jogalkotási központ. Ez azért bír különös jelentőséggel, mert annak idején a Bokros-cso­mag egy része alkotmánysértő­nek minősült.­­ A jogalkotás alkotmányos­ságáért az igazságügyi tárca fe­lel, és reményeim szerint most nem futunk bele efféle pofon­ba. Álláspontunk szerint a re­formcsomag kiállja az alkotmá­nyosság próbáját.­­ Más, derült égből villámcsa­pásként hatott a hír, hogy fel­mentette az országos rendőrfő­kapitány két helyettesét. Azóta csak találgatásokat hallani, semmi konkrétum. Emiatt nem kis zavarodottság tapasztalható az ORFK-n éppúgy, mint a „vé­geken".­­ Új feladatok állnak a rend­őrség előtt, amelyek ellátásá­hoz új szervezeti struktúrát kell kialakítani. A kormány­­programba is bekerült a határ­őrség és a rendőrség integrá­ciójának, a rendőrség regioná­lis átszervezésének terve. Az uniós tagság is számos új köte­lezettséggel jár. Az ORFK bűn­ügyi és közbiztonsági főigaz­gatóságának összevonása, és ezzel együtt a két főkapitány­helyettesi poszt megszünteté­se, s egy általános helyettes ki­nevezése csupán a folyamat kezdete. - Meglehet, de emberi sorsokat, egzisztenciákat érint, érthető, ha az emberek aggódnak, hogy tudni akarják, lesz-e még munkájuk... - Ha rajtam és a kormányon múlik, lesz. Nem tudom garan­tálni, hogy ugyanott és ugyan­az, mint eddig, de lesz. - A „nem ugyanott” ugye nem azt jelenti, hogy megkísérlik át­költöztetni a határőröket a maj­dani schengeni határról a keleti és a déli országrészekbe? - Tisztában vagyunk azzal, hogy nehezen mobilizálhatók az emberek, aminek számos oka van. Esetünkben ugyanak­kor olyan speciális képzettségű és gyakorlattal rendelkező sze­mélyekről van szó, akiknek a tudását nem hagyhatjuk elvesz­ni. Ezért szükséges a rendőrség és a határőrség integrációja. - Ön eddig nagyvonalúan kitért az olyan kérdések elől, hogy mit tesznek akkor, ha az ellenzék ne­met mond a reformok végrehaj­tásához nélkülözhetetlen két­harmados törvénymódosítások­ra. Ettől azonban ez még reális­nak tűnő veszély.­­ Sem a rendőrség szerve­zeti reformja, sem a határőrség és a rendőrség fúziója nem új keletű elképzelés. Számos kon­cepció született az elmúlt években, hogy miként lehetne a szakmailag elkerülhetetlen­nek látszó változásokat végre­hajtani. Pontosan tudjuk, hogy ezeket az ellenzék nélkül nem vihetjük végig. Amint elké­szülnek az első javaslatok, tör­vénytervezetek, konzultálunk is velük. Én nem indulhatok ki abból, hogy az ellenzék majd úgyis nemet mond, visszaél a helyzetével, hogy nélküle nem vihetők végig a reformok. Ha szakmai vita alakul ki az elő­terjesztésekről, készek va­gyunk kompromisszumos megoldásokat keresni. Ellen­kező esetben azt fogjuk látni, hogy a kormány egy szakmai­lag indokolt reformsorozatot támogatás hiányában nem tud végigvinni. - Mi történik akkor, ha ez bekö­vetkezik? - Semmi. Végrehajtjuk azo­kat a szervezeti változásokat, hatáskör-átcsoportosításokat, amelyekhez nem szükséges kétharmados támogatás, s min­denki úgy dolgozik tovább, azon keretek között, ahogyan eddig tette. Nem lenne azon­ban szerencsés, ha így alakul­nának a dolgok.­­ ígérete szerint jövőre törvény születik a „magánbiztonságról”. Mit jelent ez a fogalom? Kis lé­pés az önkormányzati rendőr­ség felé?­­ Ha az önkormányzati rendőrségen azt érjük, hogy a helyhatóságok létrehozhatnak és működtethetnek az állami­val azonos jog- és hatáskörök­kel felruházott saját rendőrsé­get, úgy ez a kérdés most nincs napirenden. Azonban azon ér­demes elgondolkodni, hogy­­ ha a rendőrség tevékenységét egy speciális államigazgatási, hatósági szolgáltatásnak te­kintjük - melyek azok a rend­őri feladatok, amelyeket az ál­lami rendőrségnél kell tartani, s melyek azok, amelyeket adott esetben az önkormányzatok ál­tal alapított biztonsági szerve­zetek, például a közterület-fel­ügyeletek, esetleg magáncégek is elvégezhetnek. Számomra nyilvánvaló, hogy a hivatalból üldözendő bűncselekmények nyomozásának jogáról a rend­őrség nem mondhat le. A ma­gánbiztonságról szóló tör­vényben azonban a lehető leg­pontosabban meg kell majd ha­tározni, hogy a köz- és magán­­biztonság-szolgáltatás terén melyek a kötelező feladatok, s melyek azok, amelyek elvégzé­sére felhatalmazás adható azoknak a helyhatóságoknak, amelyek képesek ellátásukra előteremteni a szükséges for­rásokat. - Milyen lesz végül a rendőrség: látható vagy reagáló? - Én a reagáló rendőrség hí­ve vagyok. Azért, mert nem gondolom, hogy a közbiztonság színvonala pusztán attól függ, hogy van-e az adott településen állandó rendőri jelenlét vagy nincs. A polgárőrség vagy köz­terület-felügyelet, vagy az álla­mi rendőrséggel szorosan együttműködő civil biztonsági szolgálat is komoly visszatartó erőt jelenthet a bűnözéssel szemben, csak olyan jogszabá­lyi környezetet kell teremteni, amelyben a köz- és a magánbiz­tonság védelmezői képesek ha­tékonyan együttműködni. A kormánypárti frakciókkal minden kétharmados tervezetet egyeztet­tünk Fotó: Móricz Simon NÉPSZABADSÁG • 2006. JÚLIUS 11., KEDD Magyarország • 5

Next