Népszabadság, 2006. július (64. évfolyam, 152-177. szám)
2006-07-11 / 160. szám
A háborúnak vége van Aczél Endre Lehet, sőt a közgazdászszakma művelőinek többsége szerint biztos is, hogy a „Gyurcsánycsomag” tökéletlen. Vagy mondjuk úgy: nem meggyőző. A megszorító-korlátozó intézkedések „csepegtetése” (Kádár Béla) az egyik érv ellene: az, hogy nem megy elég messze, más szóval túlságosan is érzékeny szociálisan, a másik, íme, két kiindulópont egy racionális diskurzushoz, vitához. Beemelhető volna, hogy az MNB miért nem emelte a kamatlábat, amire a befektetők (és a szolgálatukban lévő elemzők) olyannyira vágytak? De a magyar politikai ellenzék vezető ereje, a Fidesz, láthatóan ki fog maradni ebből. A párt, amelyik minden intés dacára kitart a talleyrandi konstrukció mellett (túlzás , eljelentéktelenedés), úgy vélt fogást találni a csomagon, hogy a forint értékvesztését máris azzal hozta összefüggésbe. Holott - a gyerek is tudja - a megszorító intézkedések nemhogy mai állapotukban (még nincs is törvény róluk) nem fejthettek ki semmilyen közvetlen pénzpolitikai vagy költségvetési hatást, még hónapokig nem fognak. A Fidesz mai, zavarodott állapotában rögtön az abszurd szférába menekült. Pontosabban: maradt, ahol volt. A csomagot vissza kell vonni, közölte a párt szóvivője, ki ugyanazzal a lélegzettel azt is kimondhatta volna, hogy a költségvetési hiány csökkentése végett semmilyen lépést nem kell tenni. Abszurd, de tipikus fideszes ravaszkodás. Az ellenzéki párt képtelen szabadulni a teljes obstrukció politikájától. Voltaképp azt sugallja, hogy ha ő nyerte volna meg a választásokat, semmit se tett volna a hiány lefaragásáért. El nem vett volna ey fillért sem a vállalkozóktól vagy a bérből, illetve fizetésből élőktől. Nem rakott volna terheket senkire, mindenki érdeksérelem nélkül úszta volna meg ezeket a nehéz időket. Sőt: ő adót csökkentett volna. A szóvivő ezzel az egyetlen konkrétummal szolgált pártja (egyébként ellenőrizhetetlen, mert megvalósíthatatlan) elképzeléseire nézve. Ha az MSZP/SZDSZ koalíciót hazugsággal vádolják („nem ezt ígértétek”), akkor az ellenoldallal szemben is jogos volna a hazugság vádja. Aki ma azt mondja, hogy ő adócsökkentéssel, tehát az állami bevételek lefaragásával, ergo a hiány növelésével állította volna helyre az egyensúlyt, az ugyancsak hazudik. Zavar van a legnagyobb ellenzéki pártban, mondom. Zavar, mert politikai teljesítményben a Fidesz a „mindenre nemet mondok”-on kívül semmi egyebet nem képes felmutatni. A Fidesz, kicsit metaforikusan szólva, csak sztrájkban tud gondolkodni, ennek a harcmodorának a foglya. Hagymázas álom, hogy a mai kormány a totális ellenzékiség hatására le fog mondani, vagy akár eláll terveinek a végrehajtásától. A lövészárokban kuporgó ember reménykedhet ugyan a csodában, de ez nem fog bekövetkezni. A háborúnak tudniillik vége van. A koalíció alig néhány hete nyerte meg a választásokat, jelentős fölénnyel. S hogy erkölcsi sérüléssel is, mert „nem ezt ígérte”?! Van ilyen, volt ilyen. Margaret Thatcher politikája döntő felelősséget viselt a nagy-britanniai munkanélküliség felszaporodásáért (miként Medgyessy/Gyurcsány a hiány elszaladásáért), de élvezte a választók, közöttük a munkanélküliek (!) bizalmát is. Úgy nyert választást utcahosszal, hogy reformek hitelét a hamis ígéretei se kezdték ki. De sokkal szívesebben idézném, a Fidesz okulására, a spanyol kommunisták hajdani dilemmáját, amely Jorge Semprun és Alain Resnais filmjéből, A háborúnak vége címűből köszön vissza. A mese szerint az illegális párt képtelen szabadulni attól a „bejáratott”, ösztönétől, hogy neki általános sztrájkot kell szerveznie, mert attól összeomlik a Francorendszer. S nem veszi észre, hogy az „embereknek” már egyáltalán nincs kedvük sztrájkolni; a rendszer pedig, álljon bármilyen ingatag lábakon is, reformra és nem forradalomra vár. Ezért az eretnekségért Semprunt kizárták a hajdani SKP-ból; ma idehaza a Fideszben hullanak azok a fejek, amelyekben az övéhez hasonló gondolat fogan: a háborúnak tényleg vége van. i Bejelentők A napokban a közlekedésfelügyelet munkatársai akciót tartottak. Azt ellenőrizték, hogy a teherautó- és a buszsofőrök kellő időt pihennek-e két vezetés között. Kiderítették, hogy nem. A nagyszabású akcióról hírt adott a tévéhíradó, láthattuk a képeken az árulkodó tahhográfot, a sofőrök túdását. A rendőrök a gyorshajtásnak elejét vevő, övhasználatsegítő és utasvezető-kiszűrési akciókat szoktak tartani, a tűzoltók tűzoltógyakorlatra indulnak, a munkaügyi felügyelők feketemunkások után kutatnak. A közös az ezekben az akciókban, hogy előre bejelentik őket. Amit én nem nagyon értek. Miért kell bejelenteni azt, amit az ember a munkájából fakadóan amúgy is elvégez? A közlekedésfelügyeletnek az a dolga, hogy ellenőrizze, alszanak-e négy és fél óránként a sofőrök, a rendőrnek, hogy betartassa a közlekedési szabályokat, a munkaügyesnek, hogy elkapja a feketemunkásokat, a tűzoltónak pedig az, hogy oltsa a tüzet és így tovább. Na most, én tipikus magyar vagyok. Mindig gyanakszom, és van úgy, hogy a hivatalos közleményeket másként értelmezem. Ha bejelentik, hogy ellenőrzik a sofőröket, abból azt hallom ki: azért csinálják, mert máskor nem szokták. Esetleg ellógják vagy nem törődnek vele, de most valakinek eszébe jutott: jé, ez a dolguk. Hogy a leépítés időszakában nehogy valaki jóvátehetetlen lépésre vetemedjen. Nyomás, fiúk, szóljunk gyorsan a sajtosnak, riassza a híradósokat! A fordítva gondolás folyamata még egyszerűbb. Amikor bejelentik, hogy akciót kezdenek a parlagfű ellen, abból azt szűröm le, hogy rohadt sok a parlagfű. Ha zéró toleranciát hirdetnek kutyaszarügyben, akkor nyilvánvaló, hogy egyre több Budapesten az anyag, s a hivatalnokok tehetetlenek. Amikor húsrazziára indul a fogyasztóvédelem, azt úgy értem, hogy a simi-sumi üzletek teli vannak romlott hússal. Hallom aztán a hírekben, hogy tényleg sok romlott áru van a piacon. Ha mindenképp be kell jelenteni, hogy a rendőrök alkoholszondát fújatnak az autósokkal, a közlekedési felügyelet pedig felügyeli a közlekedést, magam is kénytelen vagyok a régi világ hősi tempóját alkal- - mazni, nem pusztán arról van szó, hogy a munkámat végzem, amikor összeütöm ezt a kicsiny jegyzetet. Bejelentem: újságcikket alkotok. Rab László • „A kormány próbálkozhat, vagy felteszi a kezét” Petrétei József szerint szűkíteni kellene a kétharmados törvények körét Az Országgyűlés tegnap nem szavazta meg a régiók létrehozásához szükséges alkotmánymódosítási javaslatot. A lapunknak még a zárószavazás előtt nyilatkozó Petrétei József igazságügyi és rendészeti miniszter szerint ez is indokolja, hogy szűkíteni kellene a kétharmados törvények körét, másként a kormányzati felelősség nem érvényesülhet. Fekete Gy. Attila-Lencsés Károly - Az új kormányzati struktúra szerint a rendőrség és a határőrség az igazságügyi és rendészeti tárca alárendeltségébe került. Hol tart a két korábbi minisztérium összevonása? Hamarosan kialakul az új szervezet: a korábbi IM-ben csaknem négyszázan dolgoztak, a BM-ből 224 státus kerül át, az új tárca létszáma ugyanakkor nem haladhatja meg a 460-at. Ez csaknem 150 fős létszámcsökkentést jelent. A kormány jogszabályok sokaságát, közöttük kétharmados törvényeket terjesztett a parlament elé, lényegében előzetes egyeztetés és hatásvizsgálat nélkül. Emiatt szocialista képviselők is tiltakoztak. Lát így esélyt a közigazgatási reformra vagy, a választási rendszer átszabására? - A kormánypárti frakciókkal minden kétharmadoservezetet egyeztettünk. A miniszterelnök ugyanakkor kifejezetten kérte is az ellenzéket, hogy a javaslatokról folytassunk előzetes egyeztetést, ám ezt a Fidesz és a KDNP azzal utasította el, hogy a tárgyalások fóruma a parlament. A kisebb országgyűlésről egyébként már jó ideje zajlanak pártközi egyeztetések, bár tény, eddig eredménytelenül. A kormány mégis benyújtotta a javaslatát, kockáztatva, hogy azt az ellenzék elutasítja. De így legalább nyilvánvalóvá válik, hogy a politikai szereplők közül ki, milyen álláspontot képvisel. Ha a kétharmados tervezetek elbuknak, akkor nem hozhatók létre az olcsóbban működtethető regionális közigazgatási hivatalok és rendőr-főkapitányságok, katasztrófavédelmi igazgatóságok, elmarad a határőrség és a rendőrség integrációja. Nem lesz kisebb parlament, nem csökken az önkormányzati képviselők száma. Ha így lesz, a törvény-előkészítő munka egy része feleslegesnek bizonyul. Számoltunk ezzel. Vannak azonban egyszerű többségi szavazással is bevezethető részmegoldások. Az önkormányzatok finanszírozása terén például a kormánynak van mozgástere, bár szerencsésebb lenne, ha a kötelező társulások létrehozását az ellenzék is támogatná, s nem pénzügyi kényszerrel valósulna meg. Hasonló a helyzet a regionalizáció kapcsán is. - Mekkora esély van az egyes javaslatok elfogadására, és melyek ítéltetnek eleve bukásra? - A kisebb parlament és a regionalizáció ügyében nem valószínű, hogy sikerül megegyezésre jutnunk, de a pártfinanszírozás szabályai kapcsán van esély a konszenzusra. Ebben a helyzetben a kormány két dolgot tehet: próbálkozik, vagy a kétharmados ügyekben felteszi a kezét, és nem kezdeményez változásokat, az ország meg tönkremegy bele. Korábban azt nyilatkozta, hogy szűkíteni kellene a minősített többséget igénylő törvények körét. Előkészítettek egy, ezt az álláspontot tükröző alkotmánymódosítást is, ám erről ma keveset hallani. A koalíciós partner szerint ma nincs alkotmányozási kényszer, ezért a kérdés a kormányprogramban sem szerepel. Az én álláspontom viszont vált.A kisebb parlament és a regionalizáció ügyében nem valószínű, hogy sikerül megegyezésre jutnunk, de a pártfinanszírozás szabályai kapcsán van esély a konszenzusra. zatlanul az, hogy a kormányzóképesség és a minősített többség egymással összefüggő fogalmak. Elkerülhetetlenül felvetődik ugyanis, hogy miként érvényesül a kormányzati felelősség, ha bizonyos ügyekben a kabinet az ellenzék nélkül nem cselekedhet. Másfelől a kormány könnyen kimenekülhet azzal, hogy cselekedni akart, de mit tegyen, ha hiányzik a kétharmad? Az alkotmánymódosítás mindazonáltal nem került le a napirendről, sőt, az eddigi tapasztalatok éppen arra figyelmeztetnek, hogy az alaptörvényt módosítani kell. A garancia egyébként sem a kétharmados törvényekben, hanem az alaptörvényben van; az AB, ha valamilyen kétharmados ügyben döntenie kellett, általában eddig sem a minősített többség hiányát, hanem az alkotmányban foglalt jogelvek sérelmét kifogásolta. - Ma melyik szervezet felelős a jogalkotás törvényességéért? Korábban felvetődött, hogy az igazságügyi tárcát akár meg is lehet szüntetni, és a kancellária lehet a jogalkotási központ. Ez azért bír különös jelentőséggel, mert annak idején a Bokros-csomag egy része alkotmánysértőnek minősült. A jogalkotás alkotmányosságáért az igazságügyi tárca felel, és reményeim szerint most nem futunk bele efféle pofonba. Álláspontunk szerint a reformcsomag kiállja az alkotmányosság próbáját. Más, derült égből villámcsapásként hatott a hír, hogy felmentette az országos rendőrfőkapitány két helyettesét. Azóta csak találgatásokat hallani, semmi konkrétum. Emiatt nem kis zavarodottság tapasztalható az ORFK-n éppúgy, mint a „végeken". Új feladatok állnak a rendőrség előtt, amelyek ellátásához új szervezeti struktúrát kell kialakítani. A kormányprogramba is bekerült a határőrség és a rendőrség integrációjának, a rendőrség regionális átszervezésének terve. Az uniós tagság is számos új kötelezettséggel jár. Az ORFK bűnügyi és közbiztonsági főigazgatóságának összevonása, és ezzel együtt a két főkapitányhelyettesi poszt megszüntetése, s egy általános helyettes kinevezése csupán a folyamat kezdete. - Meglehet, de emberi sorsokat, egzisztenciákat érint, érthető, ha az emberek aggódnak, hogy tudni akarják, lesz-e még munkájuk... - Ha rajtam és a kormányon múlik, lesz. Nem tudom garantálni, hogy ugyanott és ugyanaz, mint eddig, de lesz. - A „nem ugyanott” ugye nem azt jelenti, hogy megkísérlik átköltöztetni a határőröket a majdani schengeni határról a keleti és a déli országrészekbe? - Tisztában vagyunk azzal, hogy nehezen mobilizálhatók az emberek, aminek számos oka van. Esetünkben ugyanakkor olyan speciális képzettségű és gyakorlattal rendelkező személyekről van szó, akiknek a tudását nem hagyhatjuk elveszni. Ezért szükséges a rendőrség és a határőrség integrációja. - Ön eddig nagyvonalúan kitért az olyan kérdések elől, hogy mit tesznek akkor, ha az ellenzék nemet mond a reformok végrehajtásához nélkülözhetetlen kétharmados törvénymódosításokra. Ettől azonban ez még reálisnak tűnő veszély. Sem a rendőrség szervezeti reformja, sem a határőrség és a rendőrség fúziója nem új keletű elképzelés. Számos koncepció született az elmúlt években, hogy miként lehetne a szakmailag elkerülhetetlennek látszó változásokat végrehajtani. Pontosan tudjuk, hogy ezeket az ellenzék nélkül nem vihetjük végig. Amint elkészülnek az első javaslatok, törvénytervezetek, konzultálunk is velük. Én nem indulhatok ki abból, hogy az ellenzék majd úgyis nemet mond, visszaél a helyzetével, hogy nélküle nem vihetők végig a reformok. Ha szakmai vita alakul ki az előterjesztésekről, készek vagyunk kompromisszumos megoldásokat keresni. Ellenkező esetben azt fogjuk látni, hogy a kormány egy szakmailag indokolt reformsorozatot támogatás hiányában nem tud végigvinni. - Mi történik akkor, ha ez bekövetkezik? - Semmi. Végrehajtjuk azokat a szervezeti változásokat, hatáskör-átcsoportosításokat, amelyekhez nem szükséges kétharmados támogatás, s mindenki úgy dolgozik tovább, azon keretek között, ahogyan eddig tette. Nem lenne azonban szerencsés, ha így alakulnának a dolgok. ígérete szerint jövőre törvény születik a „magánbiztonságról”. Mit jelent ez a fogalom? Kis lépés az önkormányzati rendőrség felé? Ha az önkormányzati rendőrségen azt érjük, hogy a helyhatóságok létrehozhatnak és működtethetnek az államival azonos jog- és hatáskörökkel felruházott saját rendőrséget, úgy ez a kérdés most nincs napirenden. Azonban azon érdemes elgondolkodni, hogy ha a rendőrség tevékenységét egy speciális államigazgatási, hatósági szolgáltatásnak tekintjük - melyek azok a rendőri feladatok, amelyeket az állami rendőrségnél kell tartani, s melyek azok, amelyeket adott esetben az önkormányzatok által alapított biztonsági szervezetek, például a közterület-felügyeletek, esetleg magáncégek is elvégezhetnek. Számomra nyilvánvaló, hogy a hivatalból üldözendő bűncselekmények nyomozásának jogáról a rendőrség nem mondhat le. A magánbiztonságról szóló törvényben azonban a lehető legpontosabban meg kell majd határozni, hogy a köz- és magánbiztonság-szolgáltatás terén melyek a kötelező feladatok, s melyek azok, amelyek elvégzésére felhatalmazás adható azoknak a helyhatóságoknak, amelyek képesek ellátásukra előteremteni a szükséges forrásokat. - Milyen lesz végül a rendőrség: látható vagy reagáló? - Én a reagáló rendőrség híve vagyok. Azért, mert nem gondolom, hogy a közbiztonság színvonala pusztán attól függ, hogy van-e az adott településen állandó rendőri jelenlét vagy nincs. A polgárőrség vagy közterület-felügyelet, vagy az állami rendőrséggel szorosan együttműködő civil biztonsági szolgálat is komoly visszatartó erőt jelenthet a bűnözéssel szemben, csak olyan jogszabályi környezetet kell teremteni, amelyben a köz- és a magánbiztonság védelmezői képesek hatékonyan együttműködni. A kormánypárti frakciókkal minden kétharmados tervezetet egyeztettünk Fotó: Móricz Simon NÉPSZABADSÁG • 2006. JÚLIUS 11., KEDD Magyarország • 5