Népszabadság, 2006. szeptember (64. évfolyam, 205-230. szám)
2006-09-25 / 225. szám
Gyurcsány: A radikalizmussal nem lehet együttműködni Nem lehet és nem szabad együttműködni azokkal, akik ma vitatják és tagadják a Harmadik Magyar Köztársaság demokratikus berendezkedésének alapját - szögezte le tegnap Gyurcsány Ferenc miniszterelnök azon a polgármesteri találkozón, amelyen Budapest hosszú távú fejlesztése mellett a tüntetésekről is beszéltek. Hozzátette: Európában egy jobb- vagy balközép pártnak soha nem jutna eszébe, hogy a saját radikálisaival egy követ fújjon. Ez nem csupán a magyar jobboldal, de az egész magyar demokrácia tragédiája. A miniszterelnök - utalva arra, hogy Schmitt Pál, a Fidesz alelnöke felszólalt szombaton a Kossuth téren - hozzátette: fogalma sincs, mit keresnek a magyar jobbközép politikusai a téren, ahol a szónokok szélsőséges, radikális, alkotmányellenes és idegengyűlölő beszédeket tartanak. Szerinte Chirac francia elnök inkább veszni hagyná hatalmát, semmint hogy együttműködjön a szélsőségekkel. Úgy vélte, a magyar kereszténydemokrácia politikai örökségébe nem tartoznak bele a szélsőséges, radikális, idegengyűlölő, alkotmányellenes megnyilvánulások. „A Hatvannégy Vármegye szélsőséges politikai mozgalmával nem lehet egy platformon a demokratikus közép pártja” - szögezte le. A kormányfő az országban kialakult „vita” kapcsán úgy fogalmazott: azok a rendszerváltás nagy vitáihoz hasonlóak, amelyek arról is szóltak, ki miért felelős. „Van-e bátorság szembenézni, hogy voltak pillanatok, amikor a magyar politika egyes szereplőiben erősebb volt a vágy egymás legyőzésére, mint a problémák megoldására. Vannak, akik eljutottak idáig, és vannak önmagukat igaznak mondó emberek, akik úgy tesznek, mintha soha egyetlen pillanatra nem kerültek volna abba a csapdába, amit mi magunk állítottunk: saját igazságainkat, hogy miként lehet szolgálni a közjót, fontosabbnak és kizárólagosabbnak tartottuk, mint elhinni, hogy a mások igazsága is szolgálhatja a közjót” - mondta. Gyurcsány megköszönte a „kétmillió budapestinek”, hogy a nyugalmat választotta, de fontosnak nevezte azt is, mit mond húszezer ember a Kossuth téren. A miniszterelnök közölte: a tavasszal megkötött Budapest-szerződés továbbra is érvényes, tehát olyan fővárost akar a koalíció, amelyben lehet élni, lakni, dolgozni. Budapestnek szerinte az ország jelképének kell lennie. Az önkormányzati választás, ezen belül Budapest jövője nem arról szól, hogy Demszky Gábor marad-e vagy Tarlós István jön. A választás értékekről, elvekről, magatartásról szól és a fővárosiak nem azt kérik, hogy tessék megküzdeni a kormánnyal, hanem azt, hogy legyenek fejlesztések. (N. B. Gy.) Gyurcsány Ferenc és Demszky Gábor - a tavasszal kötött szerződés ma is érvényes Fotó: Kurucz Árpád Nyilatkozat Budapestről A békétlenséget eltető, a város fejlesztését meghirdető „Budapesti Nyilatkozatot” a kormányfővel és Molnár Gyula fővárosi szocialista elnökkel közösen szignáló Demszky Gábor négy követelést terjesztett a Fidesz elnöke elé. 1. Orbán Viktor hívja vissza a Parlament előtt demonstráló embereit. (Demszky Gábor a Fidesz elnökének 1999-es nyilatkozatát idézte: csak az vigye utcára az embergltavatöbaza is tudja vinni őket.) 2. Orchfilb Viktor határolódjon a szélsőjobbtól.Sdaur a Horthy Miklós kormányzó budapesti bevonulását megünnepelni készülő Jobbiktól. 3. Orbán Viktor bélyegezze meg, és ítélje el nyíltan a vandálokat. 4. Orbán Viktor kérjen bocsánatot Budapesttől. Hiller leltára Orbán hazugságaiból Munkatársunktól A rendszerváltozás utáni politika talán legcinikusabb, leghazugabb mondatának minősítette vasárnap Hiller István, az MSZP elnöke Orbán Viktornak azt kijelentését, hogy ő soha nem hazudott az embereknek. Orbán a CNN-ben szombat hajnalban leadott interjúban azt mondta: „Én sem hazudtam soha az embereknek”. Hiller erre közleményben reagált. „Ezt mondja az a politikus, aki liberálisként indult, konzervatívvá változott, mára a szélsőséges jobboldallal fúj egy követ, hogy aztán elfogadja egykori vezető állampárti politikusok, Szűrös Mátyás és Pozsgay Imre erkölcsi támogatását. Ezt mondja az a politikus, aki az 1998-as választások második fordulója előtt kizárta a koalíciót a kisgazdákkal, majd miniszterelnök-helyettessé emelte Torgyán Józsefet. Ezt mondja az a politikus, aki kormányzása előtt a nevével fémjelzett választási programban az egészségügyi dolgozók bérének megduplázást ígérte, majd ebből semmit nem teljesített” - írja az MSZP elnöke. Felidézi: Orbán a választási programjában ingyengyógyszert ígért a gyerekeknek és a nyugdíjasoknak, majd ebből semmit nem teljesített. Azzal kezdte a kormányzást, hogy pénzügyminiszter-jelöltjével kimondatta: más a kormányprogram és más a választási program. Orbán 2000-re „nagy ívű” adóreformot ígért, majd ebből semmit nem teljesített. Azt is állította, „rosszabbul élünk, mint négy éve”, s ezt minden gazdasági tény cáfolta. Olyan tanulmányra hivatkozva ígért járulékcsökkentést, amelynek írói cáfolták az általa levont következtetések megalapozottságát. „Ezt mondja az a politikus, aki azt állította, hogy a kevesebből lehet többet osztani, a járulék csökkentéséből 14. havi nyugdíjat adni. Ezt állítja az a politikus, akit már kétszer szavaztak le a választópolgárok. A miniszterelnök zárt körben elmondott beszédének kiszivárgása után nem az a kérdés, ki hazudott, hanem az, ki képes ezt abbahagyni. Orbán nem képes” - írja közleményében Hiller István. Szili nem magyarázkodik „Sajnálom, hogy olyannal hozták a nevem összefüggésbe, ami nem igaz” - így reagált tegnap Szili Katalin a The Sunday Telegraph írására, miszerint a szocialista politikus is kiszivárogtathatta a Gyurcsány-beszédet. A brit vasárnapi konzervatív lap magyar politikai elemzőkre hivatkozva azt találgatja, hogyan kerülhetett nyilvánosságra a kormányfő beszéde. Két verziót vetnek fel. Az egyik szerint maga Gyurcsány Ferenc szivárogtatta ki a felvételt, hogy nyilvános vitát kényszeresen ki a reformokról. „Ez azonban még egy olyan ember számára is túlságosan kockázatos stratégiának tűnik, aki barátai közé sorolja Peter Mandelsont, a brit Munkáspárt egykori ötletgyárosát” - idézi a lapot az MTI. A másik lehetőség, hogy Gyurcsány inkább pártbeli riválisainak áldozata, akik megbuktatása végett szivárogtathatták ki a felvételt. „Az ujjak Szili Katalinra, a parlament ambiciózus elnökére mutatnak, aki nem szívleli a miniszterelnök piaci reformjait, és azt mondják róla, hogy (Gyurcsány) posztjáért sóvárog” - írja a The Sunday Telegraph. A cikk szerint a szocialisták még pár évig meghagyják Gyurcsányt tisztségében, majd félidőben kidobják, nyakába varrva a felelősséget az adó- és áremelésekért. „Ha valakinek ebben a helyzetben magyarázkodnia kell, az nem én vagyok” - áll Szili Katalin közleményében. Mint írja, ez ügyben a lépéseket az MSZP elnöke felé már korábban megtette. „Számomra most a baloldal és a párt sikere az önkormányzati választásokon mindennél fontosabb. A kiszivárogtatás ügyében a választásokat követően a szükséges lépéseket megteszem” - zárul Szili Katalin közleménye. Magyarország * 3 Szabadon lehet követelni a miniszterelnök leváltását is. Le is lehet váltani - de csak és kizárólag törvényesen. Ennek megvan a helyszíne, s valóban a Kossuth téren, csakhogy egy épületben. Ezt úgy hívják: magyar parlament. Orbán papírszobrai Tóth Ákos totna@nepszabadsag.hu Orbán Viktor, a Fidesz elnöke azt mondja, hogy „vissza kell térni ahhoz a politikához, amelyet közösen folytattunk a rendszerváltozás idején, amely a politikai igazmondásról szólt”. Legalábbis, teszi hozzá, a hajdani ellenzék részéről, a mai szocialisták és elődeik hagyománya viszont ennek az ellenkezője. Orbán szerint Orbán a maga részéről az elmúlt egy hétben visszatért a régi és most megint újnak áhított alapokhoz. Szavai ugyanolyan ütősek, de sokkal brutálisabbak, mint akkoriban, amikor még kedvelhettük azokat a mondatokat, amelyek a hazugságról szóltak, egy rendszer tarthatatlanságáról, a változások elodázhatatlanságáról. Azok sokaknak valóban szerethető mondatok voltak, és Orbán Viktor érzi is, hogy jó volna visszakanyarodni hozzájuk, hogy újra akként lehessen tekinteni rá, mint egykoron. Nem ez az első kísérlete arra, hogy a hajdani liberálisból, majd konzervatívból most politikai kategóriákon felül állóvá, újfent a rendszerváltó pózába hintázza magát. Megpróbálta ezt már a parlamenti választások első, elveszített fordulója után, amikor a meginduló - és megállítandó! „papírszobrokat" emlegette, azokat, akik hajdan tagadták a rendszerváltást, majd annak - úgymond - haszonélvezőiként rá akarnak telepedni a népre, s lám, rá néhány hónapra újfent megindulásról beszél, az ő értelmezésében persze ismét a papírszobrok ellen, amelyeket Gyurcsány Ferenc szimbolizál. Már nem is meglepő módon segítségül hív ehhez valódi, archivált, bár új talapzatra váró papírszobrokat is, köztük, Szűrös Mátyást és Pozsgay Imrét. Mert ilyen a mi kis Kossuth terünk: még egy árva Palotás Jánost sem képes kitermelni magából, mint annak idején a taxisblokád. Ott vannak mind, akik annak idején fölvonultak: Orbán megindult, szoborparkról vizionált, s egynémelyikük valóban megindult, s egyenest a Kossuth térig jutott, hogy ott ők jelképezzék a tüntetők által kívánt új Magyarországot. Hát akkor maradjunk már inkább az igazi rendszerváltásnál! Mert bár valóban ismerősek Orbán mondatai, régi hangulatot idéznek, de mégis radikálisan más helyzetben radikálisan másként szólnak: álljunk ki a demokráciáért, mert a nép majd „alkotmányos okoskodás nélkül megvizsgálja, hogy amit a demokráciától vár, azt most nem kaphatja meg.” Ez az állítása közönséges hazugság. Ebben az országban ugyanis senki nem ütközik meg azon, hogy ha sokan úgy érzik, képtelenek elviselni, hogy a miniszterelnök hazudik. Ebben az országban négyévente választásokat tartanak. Mindenki arra szavaz, akire, illetve amelyik pártra akar. Szabadon lehet követelni a miniszterelnök leváltását is. Le is lehet váltani - de csak és kizárólag törvényesen. Ennek megvan a helyszíne, s valóban a Kossuth téren, csakhogy egy épületben. Ezt úgy hívják: magyar parlament. Orbán Viktor azért is hazudik, mert bár a demokráciát láttatja veszélyben, valójában mégiscsak a rendszerváltás alapjait megkérdőjelezve rendszerkritikának álcázott mondatait egyetlen emberre tüzeli: Gyurcsány Ferencre. Nagyon-nagyon összetett ez a hazugság. És ennek az összetettségnek a része minden, ami van, mert ami éjszaka a csőcseléké, az nappal a közéleté. Például amikor Áder János arra szólítja föl a miniszterelnököt, hogy ne kövessen el önmaga ellen álmerényletet, az maga a papírszobrokat idézően gátlástalan hazugság. Orbán Viktor azt mondta, hogy ő még soha nem hazudott. Most ezt ne vitassuk. Egyet azonban lássunk magunk előtt, a mostanit: a demokráciahozó rendszerváltás Orbán általi „elhazudozását”. Ez megy most, élő adásban. Ez a gulyáskommunizmus vége. Mivel én már egy ideje nem orrontottam kommunizmust, nem szeretném, ha a gulyásnak lenne vége. NÉPSZABADSÁG • 2006. SZEPTEMBER 25., HÉTFŐ Egy korszak vége Krajczár Gyula krajczargy@nepszabadsag.hu Sejtettem, hogy szombaton jóval többen lesznek a Kossuth téren, mint eddig, nagyobb ágyúk szólnak majd. A hétvégi szám mindig nagyobb energiákat gyűjt magába. Arra azonban nem számítottam, hogy újat is fogok hallani. Nem volt ez egy fix érzés, nem gondolkodtam rajta, csak abból következtetek, amilyen erővel kaptam felé a fejem. A veterán Molnár Tamás, aki a téri szerveződés törzskarának is tagja, a sajtótájékoztatónak mondott fázisban történelmi napról beszélt. S itt jön az új: az Orbán-korszak vége. Molnár ugyan még felszólította Orbánt, jöjjön ki a térre, s ott majd a tömeg eldönti, vezére lesz-e még, vagy sem. A megszólított nem jött. Nem akart fideszes jelleget adni az összejövetelnek. Orbán Viktor hihetetlenül beszorult a szituációba. Nem pusztán szorították, ebben azért ő is benne van. Most egy rendkívül erős belső feszültségű, bonyolult, nedves guzmónak tűnik a politikai elit teteje, amely robbanni készül. A benne lévő elemek pedig elképesztő intenzitású, másodpercről másodpercre zajló pozícióharcot vívnak. A cél mindenki számára olyan helyre jutni, ahonnan a robbanás majd a legjobb kapaszkodóra repíti őket. Jackie Chan: A „robbanás” normál esetben az önkormányzati választás, de „nem-normál” verziók is elképzelhetők. Fontos taktikai pontot kellett elhagynia Orbánnak. A Kossuth térinél két-háromszor nagyobb tömeget a Hősök terén már egymilliósnak mondott volna Rákay Philip, bár lehet, hogy le is becsülöm őt. A „Gyurcsány, takarodj!” nyilván ott is felcsendült volna, de mit ér ez a „Viktor, Viktor!” nélkül. A protézis, amely a hiányban megjelenik, Tőkés, Csath Magdolna, Bayer, elmehetett volna a másik rendezvényre is, így most növögetnek új, szerény sarjak. Megnyugtató, hogy az Új Magyarországért Egyesületet Pozsgayék és Szűrösék hozzák létre, nekik legalább tekintélyes rutinjuk van ezekben az új Magyarországokban. Az érdekes az, hogy hiába a kommunikációs katasztrófa, melyet a kormányfő mellett vonultatnak fel egy hete, hiába halmoz napok óta hibát hibára Gyurcsány, ez mintha Orbánon nem segítene. A tiszta, egyszerű, demokratikus körülményekben eleve nem bízhatott, nem is bízott, így ugyanis egy ideje veszíteni szokott. Az utcával pedig kölcsönösen cserbenhagyták egymást. Az Orbán-korszaknak egyelőre a Kossuth téren van vége. S ott sem annyira biztosan. A szombaton megjelent felszólalók, s nyilván a tüntetők egy része is, inkább hiányolja őt, mintsem haragudna rá. S ezt Orbán bizonyára tudja, ahogy azt is, hogy a Kossuth térinél van egy lényegesen nagyobb tömeg is: akik nincsenek ott. S akik a Hősök terére sem mentek volna el. Akik nem akartak népszavazni, de lehet, hogy fognak. S hogyan? Marad a pozícióharc, melyről az jutott eszébe egyik német kollégámnak, hogy ez a gulyáskommunizmus vége. Mivel én már egy ideje nem orrontottam kommunizmust, nem szeretném, ha a gulyásnak lenne vége. > - «