Népszabadság, 2006. december (64. évfolyam, 281-304. szám)
2006-12-02 / 282. szám
16 • 2006. DECEMBER 2., SZOMBAT • NÉPSZABADSÁG Öl, butít vagy nemesít a média? Haszán Zoltán Megváltoztatja-e a média az emberek gondolkodását és viselkedését? Manipulálja-e a közvéleményt? Ki vannak-e szolgáltatva az emberek a média hatalmának? A válasz egy határozott talán. A média öl, butít és nyomorba dönt híveinek, illetve a tudást, ízlést, morált az otthonokba elvivő, a társadalmat nemesítő sajtó mellett kiállók érveit veszi sorra Bajomi-Lázár Péter Média és társadalom című, most megjelent kötetében. A politika a maga részéről már igen korán arra az álláspontra jutott, hogy igenis hatással van a társadalomra a média, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy a tömegtájékoztatással egyidős a propaganda és a cenzúra. És bár az Egyesült Államok e tekintetben ártatlanabbnak tűnik több más országnál, azért érdemes lejegyezni, hogy az első tényfeltáró újságírókat Theodore Roosevelt elnök trágyatúróknak minősítette. Vannak ugyanakkor kérlelhetetlen ellenzői a cenzúrának. Álljon itt egy idézet: „A cenzúrázott sajtónak demoralizáló hatása van. A Rossz potenciális forrása, amelytől elválaszthatatlan a képmutatás, és ebből az alapvető hiányosságból ered minden további hibája. A kormány csak a saját hangját hallja, tudja is, hogy csak a saját hangját hallja, de mégis azzal álltatja magát, hogy a nép hangját hallja és megköveteli az emberektől, hogy ők is elfogadják ezt az önámítást”. Lábjegyzet: Ez az 1842-es Marx-idézet - láss csodát! - nem jelent meg az 1974-ben idehaza kiadott Marx-Engels- Lenin: A sajtóról című szöveggyűjteményben. Az bizonyos, hogy a politika és a sajtó a könyvben is alaposan részletezett kölcsönhatással van egymásra. De az erősen vitatott, hogy mindez hat-e az emberekre. Mert információink legfőbb forrásává a tömegközlési eszközök váltak, de korábban is csak tudásunk töredékére tettünk szert személyes tapasztalás útján. Ráadásul olyan sokszínű és sokcsatornás a mai média, hogy nem lehet egységes médiaképről beszélni. Hogy a szakma sem jutott dűlőre e kérdésben, azt jelzi, hogy a számos kutatás és elmélet ellenére a médiának az emberekre gyakorolt hatásáról a kutatók legfeljebb azt merik kijelenteni: „bizonyos médiumok, bizonyos üzenetei, bizonyos időkben bizonyos hatást gyakorolnak a közönség bizonyos részére”. Ami lássuk be, igényel még némi utánajárást. Maga a szerző szerint egyébként a média manipulációs potenciálja, ha van egyáltalán, igen csekély. De ez is csak egy vélemény. Miközben a szobában lassan már tűzfal nagyságúra nőnek a televíziók, a mobiltelefonok miniképernyőjén is megjelent a mozgókép. A legtöbb magyar ma még luxuscikknek tartja a mobiltelevíziózást - derül ki a héten ismertetett közvélemény-kutatásból. A Magyar Telekom és a TV2 által a TNS közvéleménykutató céggel végeztetett felmérés eredményeinek van egy optimista magyarázata is: a legtöbb potenciális felhasználó kivár, hiszen a korábban a piacra bevezetett újdonságok esetében azt tapasztalta, hogy ezek nem is túl hosszú idő elteltével már jóval olcsóbban beszerezhetőek. Van azért egy másik jel is: a megkérdezettek körében igen alacsony volt a szolgáltatás kipróbálása iránt érdeklődök aránya. Nézzük azokat, akik látnak fantáziát a mobiltévézésben. Sokan akkor használnák, amikor nem férnek hozzá a nagy képernyőhöz, azaz utazás, várakozás közben, vagy nyaraláskor. Ami a szakembereket is meglepte, többen akár hosszabb élő műsorokat vagy akár focimeccset is néznének mobilon, ami azért érdekes lenne, hiszen a labda nem igazán kivehető ekkora monitoron. A két nagy kereskedelmi tévé, a TV2 és az RTL Klub egyébként júliusban egyszerre jelentette be, hogy kifejezetten mobilra gyártott műsorokkal jelentkeznek. A TV2 az Aktív optimalizált változatával jelentkezett, az RTL Klub a Barátok közt miniepizódjaival. A pénteken nyílt Mobilshow-n a TV2 standján leteszteltük a szolgáltatást. Az első nap első órájában még gondot okozott, hogy mind a négy mobiltelefonon sikerüljön behozni a Megatáncot. Már ha gondnak lehet nevezni, hogy a négyből egy telefon képernyőjén volt látható kicsiben a Megatánc. Kicsit később már kettőn. De négyen egyszer sem. A vasárnapi zárásig lehet gyakorolni (H. Z.) Tévé a zsebben Műsorok a mobilon: egyelőre csak barátkozunk vele Bulvárhíradó és szappanopera a miniképernyőn az összes kapcsolat *■ használatban. Uóbb bontson egy aktív kapcsolatot Mobiltelevízió-teszt. Szaporodnak a harmadik generációs készülékek, de a technikai forradalom még odébb van Fotó: Kurucz Árpád A Média oldalt szerkeszti: Haszán Zoltán e-mail: haszanz@nepszabadsag.hu Dobbantott a BBC-től karizmatikus elnöke Belpolitikai szenzációt okozott Angliában, hogy a közszolgálati BBC elnökét átcsábította a legfőbb kereskedelmi vetélytársa, a súlyos gondokkal küzdő ITV kereskedelmi televízió. R. Hahn veronika London A 63 éves televíziós orákulum, Michael Grade mindössze két és fél évet töltött a brit közszolgálati tévé- és rádiótársaság élén, igaz, éppen a legsúlyosabb morális válsága után vette át a BBC-t. (Mint ismeretes, a társaság egy rádióműsorban azt állította, hogy a Blairkormány összehordott bizonyítékok alapján úgy tudja, hogy Iraknak van tömegpusztító fegyvere, amely alapot adott a háborúban való részvételre. A botrányt fokozta, hogy az informátor David Kelly neve kitudódott, s a fegyverszakértő öngyilkos lett. Az ügyben vizsgálatot folytató Lord Hutton pedig elmarasztalta a BBC-t. A közszolgálati intézmény Munkáspárthoz közel álló elnöke, Gavyn Davies és vezérigazgatója, Greg Dyke lemondott. Grade-et 79 jelentkező közül választották ki 2004-ben. A független és önfejű mogul melletti döntés kockázatosnak tűnt, de végül a BBC és Grade jól járt egymással. A világszerte példaképnek tekintett médium súlyt adott a diplomával nem rendelkező, így az establishmentből parányit kilógó, a szórakoztatásban óriási tapasztalattal rendelkező kreatív tehetségnek. Ő pedig tévés tapasztalatával, politikai semlegességével, pénzügyi érzékével, kapcsolatteremtő képességével helyreállította az intézmény tekintélyét. Vezetése alatt komoly előrehaladás történt a BBC struktúrájának átalakításában. Grade mégis kényes időszakban hagyta el a BBC-t. Az utóbbi időben ugyanis a televíziós előfizetési díj megállapításáról folytatott tárgyalásokat a kormánnyal. A BBC, amely egyedül söpri be a jelenleg évi 131,50 fontos (közel 50 ezer forint) előfizetési díjat, cserébe viszont nem sugároz reklámot, el szerette volna érni, hogy 2007 áprilisától hét éven át a mindenkori inflációval plusz évi 1,8 százalékkal emelkedjen ennek összege. Azaz 2013-ra elérné a 178 fontot (közel 68 ezer forintot). Michael Grade közel állt ahhoz, hogy kompromiszszumot találjon a pénzügyminisztériummal, amely általában szigorúbb fegyelmet követel az állami szektortól, és legfeljebb négy évben maximálná az engedményt. A vastag szivarjairól ismert Grade mind a BBC-t, mind a kormányt sokkolta hét eleji bejelentésével. A hír hallatán a közszolgálati óriás vezetése állítólag „tajtékzott a dühtől”. Ahogy az általa kinevezett vezérigazgató, Mark Thompson fogalmazott, „a döntés tipikusan Michael Grade-re vall, azaz intuitív és váratlan”. Pedig neki igazán tudnia kellett volna, hogy a „Governort” nem tette volna boldoggá január elejétől érvényes új munkaköre, a felügyeleti szervként működő BBC Trust elnöksége. A BBC stábjához intézett búcsúlevelében a távozó elnök hangsúlyozta, hogy „karrierdöntésről van szó, és nem valami külső vagy belső tényező elleni reakcióról. A választás úgy szólt, hogy visszakerülni a programkészítésbe vagy bizonyos távolságból kormányozni a BBC-t.” Grade elegánsan nem szólt arról, hogy már alapfizetése is megtízszereződik, hírek szerint évi 825 ezerfontra (313 millió forint), melyhez többmilliós nagyságrendű, nagyvonalú részvényopciók és prémiumok járulnak. Az új elnök ideális az ITV irányítására, hiszen nem pusztán ismeri a kereskedelmi televíziózást, hanem a vérében van. Grade hároméves volt, mikor édesanyja elhagyta színházi ügynök édesapját, aki azután fiatalon meg is halt, és attól kezdve befolyásos nagybátyjai egyengették az útját. A legendás Lew (későbbi Lord) Grade volt az ITV alapítója, a nevéhez köthető az Angyal sorozat és a Muppet-show. Bernard (később szintén Lord) Delfont pedig kirobbanóan sikeres producer volt a West Enden és a Broadwayn. Az általuk felügyelt Michael 4 Daily Mirrornál sportriporterként kezdte pályafutását a legenda szerint a 17 éves focirajongó fiú nagybátyja Rolls-Royce-szával érkezett az állásinterjúra -, majd a családi show-bizniszben segédkezett, de 30 éves korára eljegyezte magát a televíziózással, amikor az ITV hálózatához tartozó London Weekend Television szórakoztatási részlegének egyik vezetője lett, a nevéhez köthető Rowan Atkinson (a későbbi Mr. Bean) karrierjének beindítása. Ugyanakkor immár 45 éves pályafutása a médiában nem volt ellentmondásoktól mentes. Amikor 1988 és 1997 között a Channel 4 vezérigazgatója volt, a Daily Mail jóvoltából „Nagy-Britannia főpornográfjaként” emlegették. Ezt a reputációját a műsorok színvonalának csökkenésével, sikamlós, a prűd brit nézőközönség felháborodását kiváltó programokkal alapozta meg. A nézettség és a bevétel ugyanakkor őt igazolta. Innen is távozott, az éjszakai bárokat és fitneszklubokat működtető céghez, ahol viszont nem sikerült eredményt elérnie. Mielőtt a BBC megmentőjeként pozíciójába került, a harmadik házasságában élő mogul a Pinewood filmstúdió, a Camelot szerencsejáték-vállalat és a Millennium Dome elnökeként tevékenykedett. BBC-s kinevezésének a hírére spontán tapsban tört ki a csatorna munkatársainak többsége, a lapok pedig arról cikkeztek, hogy csak ő tudja megmenteni a BBC-t. Most innen is továbbáll. Az első brit kereskedelmi tévé, az ITV augusztus óta keresi új vezetőjét és még régebben új irányvonalát, műsorpolitikáját, melynek köszönhetően megállhatna nézettségi háttérbe szorulása a BBC mögött. A brit média fenegyerekére itt sem kis feladat vár. Michael Grade, a brit média fenegyereke Fotó: AFP Odd Andersen MŰSORAJÁNLÓ Magyar elsők december 3. Duna TV 03.35 MTV 14.45 Bárkay Tamás komisza