Népszabadság, 2007. április (65. évfolyam, 77-100. szám)
2007-04-10 / 83. szám
www.nol.hu Ügyvéd osztályozza a bírót Lomnici: Szakmai fórumon helye van a kritikának Bírósági ítéleteket osztályoznak egy új internetes portálon. A gazdasági jogi kérdésekre szakosodott fórum célja a szerkesztők szerint nem elsősorban a bírálat, hanem a szakmai párbeszéd. Lencsés Károly Elégtelenre osztályoztak egy bírósági határozatot a Kereskedelmi Határozatok Kritikai Szemléje címen indított új internetes portál jogász olvasói, mert álláspontjuk szerint téves a döntés. Egy cég pénz és vagyon híján nem tudta határidőre leróni a kivetett illetéket, a bíró pedig úgy vélte, a vállalkozás saját hibája, hogy nem szerezte meg időben a fizetéshez szükséges pénzt. A végzés a szemle szerkesztői szerint hibás, mert életszerűtlen azt felróni a felperesnek, hogy „a potenciális partnerek nem szerződtek vele korábban”. Ötöst kapott viszont az a bíró, aki az Európai Közösségek Bíróságánál előzetes döntéshozatali eljárást kezdeményezett. Első fokon elutasította a cégbíróság, hogy egy magyar bt. székhelyeként Olaszországot jegyezze be úgy, hogy a vállalkozás megtartja magyar honosságát. Ez ellentétes a szabad letelepedés jogával, vagyis a magyar cégjog ütközhet a közösségi normákkal, ezért kért a másodfokú bíróság jogértelmezést. A látszólag jelentéktelen kérdésnek súlyos gazdasági következményei lehetnek: amennyiben az uniós fórum a felperesnek ad igazat, bármely magyar vállalkozás az EU-n belül áthelyezheti székhelyét oda, ahol kedvezőbbek az adózási feltételek. A közterheket ugyanis a székhely szerinti tagállamban kellene fizetni, miközben a cég továbbra is Magyarországon működhetne tovább. A honlapnak - állítják a szerkesztői - nem a bíróságok tevékenységének kritizálása a célja. Inkább olyan fórumot kívánnak biztosítani a jogászok számára, ahol konkrét gazdasági, kereskedelmi és munkajogi ügyekkel kapcsolatban szabadon kifejthetik álláspontjukat - szögezte le kérdésünkre Kecskés László, a Pécsi Tudományegyetem tanszékvezetője, a portál főszerkesztője. Az uniós jog átvételével alapvető fogalmak változtak meg, szerinte ezért is fontos a szakmai párbeszéd. Kecskés úgy véli, az ítéletek közzétételével régi adósságot is pótolnak, hiszen a jogbiztonság alapvető feltétele a jog - ezen belül a bírói döntések - hozzáférhetősége. A gazdasági életben fontos tényező, hogy milyen a jogrendszer, és mennyire egységes a joggyakorlat. A portál alig titkolt célja, hogy hozzájáruljon ez utóbbi fejlesztéséhez - magyarázza az egyik ötletgazda, Metzinger Péter ügyvéd. Igaz,, a szemle indításának gondolata nem eredeti, hiszen számos nyugati államban működik hasonló, ugyancsak kritikai hangvételű folyóirat. Mindazonáltal nem a bírói tévedésekre „vadásznak”, hanem érdekes, a gazdasági élet szereplői számára fontos és tanulságos ügyeket várnak az ügyvédektől - hangsúlyozta Metzinger. Ezt mutatja - tette hozzá -, hogy az interneten közzétett határozatok többségét nem kifogásolja senki. A bíróságok számára is fontos, hogy megismerjék a gyakorló jogászok véleményét, ezért a Legfelsőbb Bíróság elnöke örül a kezdeményezésnek. Lomnici Zoltán szerint az sem baj, ha az ügyeket „osztályozzák”, és közzéteszik a bíró nevét. A főbíró álláspontja az, hogy egy semleges szakmai terepen - távol a politikától - a szigorú kritikai elemzésnek is helye van. Egyébként a joggyakorlat javítása érdekében a bíróságok is tenni kívánnak, és a közeljövőben ügyvédek bevonásával szerveznek tanácskozást pénzügyi jogi kérdésekről. Pelenkás akció az otthon szülésért Az utóbbi időben sikeres perek sorával feltűnő Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) vette pártfogásába az otthonszülés legalizálásáért küzdőket. Az orvosi kollégium továbbra is ragaszkodik ahhoz, hogy a babák egészségügyi intézményekben szülessenek. Kun J. Viktória - Egy sor emberi jogot sért, hogy ma a szülők nem választhatják azt, hogy otthonukban szülessen meg a babájuk. Büntetőeljárások tucatjai folynak a segítő orvosok, bábák és a szülők ellen, miközben Európa több országában ez a lehetőség adott - mondta Dénes Balázs, a Társaság a Szabadságjogokért szervezet vezetője azon a szombati rendezvényen, ahol több százan demonstráltak az alternatív szülés mellett. A mostani helyzettel az állam sérti a magzatvédelmi kötelességét, mert nem ad segítséget az otthonszülőknek. Az újszülöttek anyakönyveztetése és gyermekorvosi ellátása sok esetben indokolatlanul nehéz, és a segítő szakemberek működésének keretei sem tisztázottak. - Itt nem a módszer népszerűsítéséről van szó, hanem arról, hogy van egy létező igény, amit tisztességesen ki kell elégíteni - tette hozzá Dénes Balázs. Az elmúlt években több egészségügyi miniszter is ígéretet tett a helyzet rendezésére, de végül nem történt semmi. A Szülészeti és Nőgyógyászati Szakmai Kollégium szerint ugyanis Magyarországon nem adottak a feltételek az otthonszüléshez, nem áll mindenhol rendelkezésre azonnal kórházi háttér, ha komplikáció adódik. Magyarországon évente 200-300 gyermek születik előre tervezett módon otthon. Ennél talán többen is lehetnek, de az otthonszüléssel szimpatizáló orvosok, illetve egészségügyi szakemberek titkolják, hogy segítenek ebben az anyáknak. A Születésház Egyesület, az Alternatal Alapítvány és a Napvilág Születésház szervezésében másodszor megrendezett szombati „pelenkás akción” a TASZ nyilvánosságra hozta Gyurcsány Ferenc miniszterelnöknek írt levelét, amelyben kérik a helyzet rendezését. f t Az alezredes újrafogalmazta a Szabadságszobrot Április 5-én volt hatvan éve, hogy felállították a Gellért-hegy tetején a felszabadulási emlékművet, közkeletűbb nevén a Szabadságszobrot. Csak azért 5-én, mert április 4.1947- ben épp nagypéntekre esett, s tiszteletben tartották a vallási ünnepet. Kisfaludy Stróbl Zsigmond 1942-ben állítólag a repülőgép-balesetben elhunyt Horthy István kormányzóhelyettes emlékművéhez kezdte el készíteni a szobrot, majd később átformázta azt. Tudjuk azt is, hogy a nőalakot Gaál Erzsébet ápolónőről mintázta, a lábánál álló orosz katonát pedig Vaszilij Mihajlovics Golovcov gárdistáról, a tejkovói pamutkombinát meósáról. Bár az emlékművet a „dicsőséges, felszabadító Vörös Hadsereg” tiszteletére állították, a szabadság szobraként ismerte a lakosság. A rendszerváltás után talapzata elől eltávolították a szovjet bronzkatonát, továbbá a piedesztál ötágú csillagát, s újrafogalmazták a feliratot is. Kevéssé ismert, hogy az új felirat szövegét ki alkotta: Nagy György vezérkari őrnagy volt a megfogalmazó. Ma nyugdíjas alredes. Saját elmondása szerint : agyon szégyellte, hogy a szovjet j 1- képek és utalások eltávolítása u i a szobor környéke elhanyagolt vott, s ezt kellett látniuk magyaroknk, külföldieknek egyaránt. Elhatárzta, hogy - katona létére - civil kzdeményezést tesz, fogalmaz egy olyan feliratot, amely minde Id megelégedésére szolgál, s a korábiaktól teljesen eltérő szellemet fejez ki. Így született a következő mondat: „Mindazok emlékezetre, akik életüket áldozták Magyarország függetlenségéért, szabadságért és boldogulásáért.” Ebben bnne vannak a szövetségesek is, őt azok is, akik az elmúlt századok olyamán estek el Magyarországér A szöveget elfogadta a főváros városképvédelmi bizottsága, és az akaémia történettudományi intézte. Csak annyit javítottak rajta, hogy az „emlékezetére” szó helyett az „e békére” került, így olvasható ma : népszavazás nem fenyegeti. (Cs. L.) A nyugdíjas alezredes szégyellte a szobor környezetét, így átírta a feliratt Fotó: Fejér Gábor NÉPSZABADSÁG • 2007. ÁPRILIS 10., KEDD Magyarország • 3 Az ember önérdeke szerint cselekszik, és ebben csak esetlegesen korlátozza hit, jog és erkölcs. Nincs több mentség Füzes Oszkár fuzeso@nepszabadsag.hu „Az éhínségre, a gyógyíthatatlan betegségekre, a terrorizmusra, a túszszedésekre, a gyakran a vallás nevében elkövetett erőszak ezer arcára, az élet semmibevételére, az emberi jogok megsértésére és a kizsákmányolásra gondolok.” A pápa húsvéti listája az emberiség szomorú bizonyítványa. Minden szükséges eszköz megvan ahhoz ugyanis, hogy a felsorolt szenvedéseket - a gyógyíthatatlan betegségek kivételével - senkinek ne kelljen elviselnie, és a listán szereplő „főbűnök” egyikét se követhesse el senki bárki ellen. Ne moralizáljunk - az is bűn -, csak rációval állapítsuk meg: az emberiség a rendelkezésére álló eszközöket zömmel nem arra használja, amire valójában valók. Sőt. A társadalmak folyamatosan megbuknak azon a vizsgán, amely az emberi lét lényegét, az emberiességet teszi próbára. Akiknek hatalmuk van hozzá, azok túlnyomórészt hibáztathatóak azért, hogy éhínség, terrorizmus és ezerarcú erőszak van, semmibe véve az életet. Ennek keserű belátása nem a hatalmasok ostorozása - ugyan minek? -, és nem is a „politika” általánosító bűnössé nyilvánítása. Az ember önérdeke szerint cselekszik, és ebben csak esetlegesen korlátozza hit, jog és erkölcs. Ne tessenek felhördülni, az esetlegesség belátása és kimondása nem a hit, a jog és az erkölcs jelentőségét akarja tovább csorbítani. Hanem azt segíti tudomásul venni, hogy nem valamiféle elvont vagy eredendő gonosz, hanem mindig valamilyen konkrét hatalmi érdekviszony okozza szenvedéseinket. Valahogy mégis egyre többen lettünk, és egyre gyarapodtunk tudásban és eszközben is. Minden fejlődés kétarcú. De ez most már, ennyi ipari és társadalmi forradalom után, nem mentség. Nincs mentség százmilliók éhezésére, tízmilliók betegségére és százezrek legyilkolására. Bőven van szinte mindenből annyi, hogy törvényes vagy törvénytelen „elvevésre” senkinek nem volna valódi szüksége. Az elvevés azonban szintén emberi létünk lényege, de legalábbis (majdnem) minden ténykedésünk legfontosabb hajtóereje. Nincs az a hitbéli vagy világi igazságosság, nincsen az újraelosztásnak olyan verziója, amelynek a nevében lemondhatnánk erről a hajtóerőről, a gyarapodás érdekalapú jogáról. A fejlődésről kellene lemondanunk, a nem fejlődés pedig nem más, mint a pusztulás maga. A naptár most egyesítette a kereszténységet egyetlen ünnepnapra és a zsidó pészah vége is most van, így a pápai üzenet lehet akár egyetemleges is. Ha így van, ebből van az ereje. A XXI. század legnagyobb feladata elkerülhetetlenül az lesz, hogy az egyre több és jobb eszközt használó ember legalább a legnagyobb bűnökkel és hiányokkal szemben minél több másik emberrel társulva lépjen fel. Ezen az alapon sem lesz egységes emberiség, de legalább az emberiesség normáit egységesebben kérhetjük számon a hatalmasoktól. Most már ugyanis ott taruunk, hogy enélkül maga a fejlődés sem „fenntartható”. A pápai üzenetnél maradva, ha például Afrika elsüllyed, magával rántja a többi földrészt is bizonyosan. Vigyázat, ez már nem utópia, és nem prófécia. Nincs több mentség. Annyira ügyesek vagyunk már eszközeinkkel, hogy új önérdeke van minden embernek, minden másik ember érdekeinek . számban tdfc------ Karcsi és a jog Hajba Ferenc hajbar@t-online.hu Mehmet Tüysüz Karcsit - a magyar és a török bíróság egybehangzó ítéletének megfelelően - hazahozták Magyarországra az édesanyjához. A gyereket 2004-ben - miután a házasság megromlott, a szülők útjai szétváltak - török apja csempészte ki Isztambul környékére. S bár a török újságírók többször is beszéltek vele, a rendőrség saját erőből nem találta meg. Mehmet Karcsiért határozott lépéseket tett a hivatalos és a civil Magyarország. A magyar édesanya érdekeit felkaroló Női és Gyermekjogi Központ az ügy kapcsán írt nyílt levelében még Törökország alkalmasságát is megkérdőjelezte az uniós tagságra, hiszen ott a jelek szerint „törvény nélküliség és önkényesség uralkodik”. Gyurcsány Ferenc 2005 májusában a Magyarországon vendégeskedő török kollégájától személyesen kért segítséget. Az Egymásért Egy-Másért Alapítvány pedig haszonelvűen közelítette meg a kérdést: nem kevés pénzt ajánlott a nyomravezetőnek, aki végül - ötezer euróra emelve a kezdetben négyezres baksist - elvezetett a gyerekhez. A tízéves Karcsit húsvétra haza is hozták az iszlám országból. Édesanyja a rögtönzött repülőtéri sajtótájékoztatón sírva jelentette be, hogy a fia végre hazatért. A körözés alapján Törökországban őrizetbe vett, majd kiengedett apán kívül most már csak Mehmet Tüysüz Karcsi nem boldog. A fiú nem beszél magyarul, és a hírek szerint minél előbb szeretne visszamenni az apjához. Karcsi önkényes, jogellenes külföldre hurcolásához hasonló eset évente nyolcvan-száz történik Magyarországon. A gyermekvédelemmel, a családi és a nemzetközi joggal foglalkozó szakemberek, ügyvédek szerint gyakran előfordul, hogy a más-más országban, kultúrában szocializálódott szülők hosszabb időn át nem tudnak együtt élni a mindennapokban, s ilyen esetekben ki-ki visszatér a saját szellemi, szakrális közegébe. Nem mindig várják meg vagy fogadják el a bíróságok gyermekelhelyező ítéleteit, hanem az anya vagy az apa önkényesen magával viszi a gyerekét. A bírósági határozatot nem mindig lehet - vagy csak hatósági úton, évek múlva - végrehajtani. Sokszor mindegyik fél saját országa nyilvánosságát próbálja meg maga mellé állítani. Karcsi esetében ez mindkét szülőnek sikerült. Karcsi hazakerült, de külső és belső konfliktusa ezzel nem oldódott meg, sőt most kezdődik igazán. A tízéves gyereknek nemcsak anyai és apai érzelmi kötődésével kell naponta megbirkóznia, de fel kell dolgoznia, hogy kétféle kultúra esetenként egymást kizáró szabályainak az ütközőpontja lett. Jogszerűen ő még nem dönthet arról, hogy keresztény vagy iszlám szellemben neveljék-e. Bűnt követ-e el azzal, ha húsvétkor megeszi a főtt disznósonkát, vagy éppen akkor lesz istentagadó és kiveti magából a keresztény közösség, ha az iszlám parancsára megtagadja azt. Két vallási nézetrendszer, filozófia küzdelme egy gyerek sorsában sűrűsödik mindennapi drámává. Időtlenül hosszú, hatalmas kultúrák személyes szokásokban, hitekben megtestesülő vagy inkább meglelkesülő értékeit kellene összecsiszolni, összehangolni Karcsi tudatában. Lesz-e elég családi és társadalmi türelem, no meg kellő alázat ahhoz, hogy Mehmet Tüysüz Károly életét ne tegyék végérvényesen tönkre? Két vallási nézetrendszer, filozófia küzdelme egy gyerek sorsában sűrűsödik mindennapi drámává. V t