Népszabadság, 2008. január (66. évfolyam, 1-26. szám)
2008-01-09 / 7. szám
2008. JANUÁR 9. SZERDA • NÉPSZABADSÁG 10 • Kultúra Már kapható! AZ ŐSKORSZAKTÓL AZ ŰRKORSZAKIG! A legújabb részben a Titanic-expedíciót ismerheti meg a Népszabadság mellé megvásárolva mindössze 390 forintos áron. Az újabb részeket keresse minden héten csütörtöktől a forgalmasabb hírlapárusoknál! További információ: www.nol.hu/dvd Telefon: 06 (1) 436-4373 Dinoszauruszok-Az ősvilág urai • Ősemberek földjén • II. Ramszesz uralkodása • Birodalmak és hadseregek • Ókori találmányok • Atlantisz - Az eltűnt világ * Kolumbusz, a nagy felfedező * Kalózok - Kincsvadászok nyomában * Szellemkastélyok Skóciában * Titanic - Expedíció a mélységbe • Híres csatahajók és tengeri háborúk • Az ismeretlen Galapagos • Az esőerdő szellemei • A Loch Ness-i tó titka Utazás a Föld középpontja felé • Őrszemek az égen * A piramisváros • Földünk titkai • A világegyetem titkai • Élet más bolygókon NÉPSZABADSÁG Dóm téri Turandot - fiataloknak Tanács István Szeged Ha nem sikerül a fiatalokkal megkedveltetni az operát, akkor ennek a műfajnak belátható időn belül kihalnak a nézői - jegyezte meg Kesselyák Gergely, a Szegedi Szabadtéri Játékok művészeti igazgatója az idén nyári Turandot-bemutató kapcsán. Július 4-én és 6-án játsszák a Dóm téren Puccini operáját, Kesselyák nem vezényel, hanem rendez ezúttal. Fiatalos darabot akar, fiatal szereplőkkel, fiatal közönséget is megcélozva - ez derült ki azon a beszélgetésen, amelyet érdeklődő szegediekkel rendeztek a Reök-palotában. A Regionális Összművészeti Központ - a szecessziós palotát építő Reök Iván nevén kívül ezt is jelenti a rövidítés - azt tűzte ki célul, hogy a szabadtéri előadások kapcsán olyasmikről beszélgetnek az érdeklődő közönséggel, amit az emberek nem értenek, de nem merik megkérdezni, meg többnyire nincs is kitől. A sorozat címe „Fanfár a Szabadtéri Játékokhoz”, ennek első részében beszélt Kesselyák Gergely arról, milyen Turandotot kíván a színpadra állítani nyáron. Amikor a szerzők operát írtak, feltételezték, hogy a közönség érti a cselekményt, tisztában van a műfaji alapokkal - magyarázta Kesselyák. Mára ez megváltozott, de nem szükségszerű, hogy így maradjon. Nem tudom elhinni, hogy a Turandot ne tetsszen azoknak, akik megértik - folytatta. Azok a fiatalok, akik képesek elérzékenyülni a limonádé filmzenéken, biztosan élveznék a Hold Kórust is - ha ismernék. Mint egy énekórán, a művészeti vezető kiválogatta közönségének a legfontosabb részleteket az operából, és mindegyikhez fűzött valamilyen személyes magyarázatot. Amióta beköszöntött a „bőröndös karmestervilág”, azóta megnőtt a rendező szerepe az opera-előadásokon. A vendégkarmester egyet-kettőt próbál, nincs idő közös értelmezésre. Hogy ki lesz a Turandot karmestere, azt még nem árulta el. A szereplők fiatalok lesznek, nevük még nekik is titok. Kesselyáknak rendezőként fontos a látvány: most készül a díszlet, talán sziget és vár lesz egyszerre, dzsunkák fognak kikötni a Dóm téren, a miniszterek pedig talán egy kínai sárkány fejéből fognak énekelni. Ennyi villant föl a kulisszák mögül, de Kesselyák megjegyezte: amikor étterembe megy, nem szeretné ebéd előtt megnézni, milyen belülről a konyha. www.nol.hu Kényszerszünet a vízügyi könyvtárban Munkatársunktól kiköltöztették a vízügyi könyvtárt a belvárosi Sas utca 6.-ból, ahol évtizedek óta bérelt számára egy földszinti helyiséget a vízügyekért illetékes minisztérium. A könyvtárosok okot, indokot nem tudtak mondani, nekik sem mondtak, pláne írásban nem adtak. Csak azt, hogy költözni kell. A könyvek, folyóiratok egy csepeli raktárba kerültek ideiglenesen, a kétezer beiratkozott olvasó pedig, kiknek többsége diák, járhat máshová a vizsgaidőszakban. Mint a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium sajtóosztályán megtudtuk, a minisztérium és az V. kerületi önkormányzat közös megegyezéssel bontott szerződést. A könyvtárat a kiadások csökkentése miatt saját ingatlanába szeretné költöztetni a tárca, s most vizsgálják a lehetséges új helyeket. Mindegyik a belvárosban található, s előreláthatólag tavaszra a kiválasztott címen ismét megnyitják a könyvtárt. A Sas utcában egyébként mindkét oldalról egy ismert televíziós személyiség két kávézója volt a vízügyi bibliotéka szomszédja. Lehet, hogy az egykori könyvtárhelyiségben is vendéglátóegység nyílik. Kiállítás Luc Tuymans: Retrospektív Műcsarnok Rózsa Gyula Még a Morandi-hatás felfedezését sem hagyja meg nézőnekkritikusnak Tuymans, aki maga mondja el a falon, hogy a csendesen nagy olasz nyomán festette a belga katolicizmusra utaló gyertyatartós képét. Luc Tuymans minden teremben mindent megmagyaráz. A feliratokon közli, hogy melyik művét mi ihlette, melyikről készült magazinfotó, melyik egy bár reklámja, s melyek orvosi oktatókönyvek ábrái nyomán, nem titkolva a művészi fogásokat, az ábrák átfogalmazásának mikéntjét és miértjét sem. Az életművel most ismerkedő magyar publikumnak látszólag könnyű dolga van. A festő, aki művészettörténetet is végzett, a kívülálló tárgyszerű tömörségével igazít el a termek, sőt a képek akasztásának sorrendjében. Helyettesítve a terjedelmes Tuymans-irodalom tanulmányait, esszéit is, amelyek rendre rámutatnak az életmű kritikai tartalmára, a belga gyarmatosítás, a holokauszt és az elmúlt évszázad egyéb viselt dolgai kiváltotta reflexiókra. A látogatónak - ismerjük el - szüksége is van az eligazításra. A belga művész, akit a figuratív piktúra nagy megújítójaként, hogy ne mondjuk, lázáros állapotból való föltámasztójaként ünnepel az évtized, nem kényeztet el vizuális bőbeszédűséggel. Organzafüggönye egy szürkésfehér felületen átfutó, monokróm és töredezett virágos ág. Tornya így, csupaszon, névelő nélkül vázlatos szemléltető ábra, talán egy egy színnyomású építészettörténetből. Naplementéje egy világos kör, némi szürke felhőfolt, amelyből, mint írja, kivonta a színeket. De még azt a komfortot sem adja meg a nézőjének, hogy lassan belezökkenve a szűkszavúság és a szűk paletta spártai világába, végre zavartalanul közlekedjen a félig elhallgatott, elharapott formák, a vázlatos kapkodással felfestett motívumok és a fakó monotónia birodalmában. Tuymans váltogatja a stílusokat. Nem korszakonként, netán évtizedenként, ami megint csak kézenfekvő volna, hanem tudatosan vált, sokkolóan és inkonzekvensen, egyik vászonról a másikra haladva. Ez a sokkolás persze felettébb viszonylagos, mindenesetre ez sem a célja. Hiszen Az imádó talán pópája, talán ortodox főpapja a lényegében szürkéből kiderengő világos sziluettjével, aranyló fövegdísze ellenére monokróm, réveteg, ám e révetegségben osztozik az ugyancsak 2004-es Alkony színes, ipari tájképével. Holott az utóbbi egzaktul megfestett tornyai, e tornyok élfényes és napfényes modellálása, meg a zavartalanul kék ég akár technikatudatos, büszke indusztriális panoráma is lehetne, ha egy kevéssé bátrabb volna. De nem bátrabb, Tuymansnak nem éri meg a bátorság, láthatóan nincs miért szókimondóbbnak lennie szókimondóbb stílusok alkalmazásakor sem. A Száj tulajdonképpen hiperrealista vagy fotórealista, amennyiben kíméletlenül fókuszál a képkivágás, és az ajkak ráncaiig, a fogak árnyékáig részletes az ábrázolás, csak az a kihívóan perfekt fényfelület hiányzik belőle, amely a félig megidézett törekvéseknek az éltetője volt. Az Ujjakból is hiányzik. Mikrorealista, aggályosan részletező, nagyítóközeli kép, ám zöldesszürke megvilágítása szöveg nélkül is érzékelteti azt, amit a Tuymans-felirat csaknem kajánul közöl, hogy tudniillik orvosi könyvből származik. Nem véletlen, hogy a retrospektív kiállítás talán leggazdagabb, mindenképpen a legtöbb artisztikummal megfestett képe az A 3-as számú kiállítási tárgy. Ez üzekedő majmokat, mi több, kitömött állatok párzási jelenetét ábrázolja, egy japán termékenységmúzeum reflektorfényében. Leírás nélkül a szüzsére aligha éreztünk volna rá. A mű viszolyogtató, ámde elementáris, nevetséges, egyszersmind rettenetes pátoszú lényegére azonban feltétlenül. Az ezúttal mesteri modellálás, amelyet a bravúros sraffozás tesz teljessé, a pontosan adagolt rózsaszínek és kékek, amelyek az alapvetően most is szürkés világba belesápadnak, továbbá értelmezhető és nehezen értelmezhető képrészek drámája önmagáért beszél. El kell hinnünk a festő egyik nyilatkozatának, hogy pályája legelején rendkívül színpompásan és virtuóz módon festett. S el kell hinnünk, hogy auschwitzi latrinát színpompásan nem, csak a mostani akadozó, pontvonalacska technikával lehet megörökíteni. Nem érezve belemagyarázásnak mindebbe a feltételezést, hogy a negyvenkilenc éves Tuymansnak felettébb megvető a véleménye a mai világról. Netán a mai képzőművészetről is. Kevés festékkel Tuymans mindent megmagyaráz Fotó: Teknős Miklós