Népszabadság, 2008. január (66. évfolyam, 1-26. szám)
2008-01-02 / 1. szám
www.nol.hu Egészségbiztosítók: felosztás körzővel, vonalzóval Megkezdődtek az egyeztetések az új egészségpénztári rendszer előkészítéséről a koalíció szakpolitikusai között. Elsőként a 22 területi pénztár megalapításához szükséges szabályok készülnek el. Danó Anna Bár a biztosítói modellváltásról szóló törvény újratárgyalására csak februárban kerül sor, a területi pénztárak megalapításához nélkülözhetetlen kormányrendeletek tartalmáról már az előző év utolsó napjaiban megkezdődtek az egyeztetések a koalíciós szakpolitikusok és a szaktárca munkatársai között. Lapunk úgy tudja: elsőként a közép-magyarországi régió négy részre osztása került szóba. Az állam a törvény hatálybalépése után, mint ismeretes, 22 pénztárat alapít, amelyek kisebbségi, 49 százalékos tulajdonhányadára licitálhatnak a magánbefektetők. Megyénként egy pénztár alakul, kivéve a Közép-magyarországi régiót és benne a fővárost, amit négy, körülbelül egyenlő nagyságú és lakosságszámú részre bontanak. Az itt élő mintegy hárommillió ember által lakott terület ellátásszervezéséért, a biztosítottak megnyeréséért itt lehet a legnagyobb verseny a befektetők között. Az elosztás után körülbelül 750 ezren kerülhetnek egy-egy pénztárhoz. - Lényegében körzővel, vonalzóval megoldható a felosztás, ha mellétesszük szempontként a beutalási rendet is - mondta lapunknak Kökény Mihály (MSZP) egészségpolitikus. A fővárosi kerületeket égtájak szerint csoportosítják majd. A tárca már készített ezzel kapcsolatban javaslatot, és folytattak erről egyeztetést is, ám még sok tárgyalás van hátra. Idő, most kivételesen, viszonylag sok van. Ha a köztársasági elnök nem küldi vissza az Országgyűlésnek a modellváltásról szóló törvényt, már januárban megalakultak volna a területi pénztárak, sőt az év első hónapjában már a nemzetközi pályázatot is kiírták volna. A folyamat azonban az államfői vétó miatt körülbelül másfél hónapot csúszik. Kökény Mihály szerint éppen ezért semmi ok nincs a sietségre. Januárban az első munkanapokon átgondolhatják a megvalósítás ütemezését, elkészülhet a pénztárak alapításához szükséges legfontosabb két-három kormányrendelet. Kit segít a kirendelt védő? Átalakítást javasol a Helsinki Bizottság Folytatás az 1. oldalról Vannak olyan feltételezések is, amelyek szerint a kirendelt védők valójában a nyomozó hatóságnak dolgoznak, és csak abban érdekeltek, hogy a gyanúsítottakat rábírják a beismerésre. Az ORFK egy közelmúltban elvégzett vizsgálata szerint a kirendelt védők kevésbé aktívak, mint azok, akik meghatalmazással járnak el. Ezt tanúsítják azok az adatok, amelyek szerint az ország 14 megyéjében az esetek több mint felében a védő még csak meg sem jelent az első kihallgatáson. A Magyar Helsinki Bizottság közelmúltban lezárult Büntetőjogi Segítségnyújtási Programja - a kirendelt védői rendszer hiányosságainak feltárásán túl - azt vizsgálta, hogy miként lehetne a gyakorlatban működőképes rendszert kialakítani. A Védtelenül című tanulmány a probléma okai között említette egyebek mellett a kirendelt védők díjazását, amely messze elmarad a piaci áraktól. Aggályok fogalmazódtak meg a védő kirendelésével kapcsolatban is. A nyomozati szakban a védőt ugyanis épp a nyomozó hatóság rendeli ki, amely nem igazán érdekelt a hatékony ügyvédi munkában. Kétségtelen, hogy könnyebb a nyomozó dolga, ha egy olyan védővel áll szemben, aki nem terjeszt elő bizonyítási indítványokat. A nyomozó hatóság ráadásul nemcsak egy passzív védő kirendelésével, hanem a kirendelés időzítésével is elérheti, hogy a sokszor sorsdöntő első kihallgatáson ne vegyen részt ügyvéd. A vizsgálat felrója a rendszer költségvetésének átláthatatlanságát, valamint az úgynevezett minőségbiztosítási mechanizmusok hiányát. Ez utóbbi azt jelenti, hogy hiányzik a kirendelt védők munkájának vizsgálata. Míg a meghatalmazott védőknél az ügyfél ellenőrzi az ügyvéd tevékenységét - ha elégedetlen, fölmondja a megbízást -, addig a kirendelt védőknél nincs ilyen közvetlen kontroll. Itt ugyanis nem az ügyfél fizet, aki pedig fizet, annak egyrészt nincs rálátása a tevékenységre, másrészt - az ügyvédi függetlenség elvénél fogva - nem is gyakorolhat arra hatást. Az egyéni minőségbiztosítási funkciót közvetetten, a fegyelmi jogkörükön keresztül az ügyvédi kamaráknak kellene ellátniuk. A kamara azokkal az ügyvédekkel szemben folytat fegyelmi eljárást, akik a kötelességüket megszegik. E kötelességek körébe esnek többek között a kirendelt védői eljárás szakmai szabályai is, különös tekintettel az ügyvédi etikai kódexre. E szerint a kirendelést követően haladéktalanul jelentkezni kell a kirendelő hatóságnál, tájékoztatást kell kérni, és azonnal kezdeményezni kell az előzetesben lévő ügyféllel a személyes kapcsolatfelvételt. A kutatás szerint a kirendelt védők jelentős részét felelősségre lehetne vonni a szabályok megsértéséért, ennek ellenére igen ritkán indul ezért fegyelmi eljárás. A Magyar Helsinki Bizottság azt javasolja, hogy a kirendelési funkciót „vegyék el” a nyomozó hatóságtól, s azt integrálják a Jogi Segítségnyújtó Szolgálatba. A központi szervezet az Igazságügyi Hivatal lenne, amelynek jogi segítségnyújtó szolgálata a védők kirendeléséről is gondoskodna. Az ügyvédeket az Igazságügyi Hivatal osztaná be három, hat vagy 12 hónapra előre. A hivatal 24 órás ügyeleti szolgálatot tartana, az ügyvédek pedig vállalnák, hogy ügyeleti napjukon elérhetőek lesznek. Módosítani kellene a kirendelés szabályait is. Ha ugyanis az értesítést faxon küldik, úgy az éjszakai és hét végi kihallgatások valószínűleg továbbra is védői jelenlét nélkül zajlanának, hiszen az ügyvéd nem lehet 24 órán keresztül az irodájában. Ezért a kirendelőnek telefonon is kapcsolatba kellene lépnie a védővel, ha a nyomozó hatóság sürgősen ki akarja hallgatni a gyanúsítottat. A javaslat szerint a kirendelt védők tevékenységét háromszintű rendszerrel lehetne mérni. Az első szinten egy formális vizsgálat történne. Ekkor azt néznék, hogy az ügyvéd megjelent-e azokon az eljárási cselekményeken, amelyeken a törvény szerint részt vehet. A második szintet egy ügyvédekből álló szakmai kuratórium jelentené; rendszeres időközönként és érdemben vizsgálnák a védői munkát. Amennyiben a kuratórium az ügyvéd ténykedését nem tartaná kielégítőnek, úgy az érintettet törölni lehetne a kirendelhető ügyvédek listájáról. Ez akkor lenne elrettentő hatású, ha a meghatalmazáson alapuló védelmet is csak a kirendelhető védők listáján szereplő ügyvédek láthatnák el. Az ügyvédi kamarák fegyelmi jogköre egyfajta harmadik szint lenne, a kirívó mulasztások esetére. Lényeges lenne, ha a kirendeléseket, a kifizetéseket és az ügyvédi jelenlét formális ellenőrzését az Igazságügyi Hivatal végezné, így létre lehetne hozni egy olyan adatbázist, amelyből megállapítható a kirendeléses ügyek száma, költsége és az, hogy az ügyek nagy részében megjelennek-e a védők a nyomozati szakban. Ami pedig a költségvetést illeti, a javaslat szerint minden, a kirendelt védői tevékenységgel összefüggő kifizetést egyetlen szervezetnek kellene teljesítenie, s ez az Igazságügyi Hivatal lehetne. A kirendelt védők sokszor meg sem jelennek az első kihallgatáson Fotó: Móricz Simon NÉPSZABADSÁG • 2008. JANUÁR 2., SZERDA Magyarország • 3 . Miután zömmel pozitív tapasztalataik vannak saját hazájukról, arról is meg vannak győződve, hogy másoknak is példát mutathat. Tudják, hogy az elmúlt években finoman szólva népszerűtlenné tették magukat, ám ezt általában rövid kisiklásnak tartják. Már-már „népi” demokrácia Horváth Gábor horvathg@aol.com Amerikában, ellentétben - már megint - Oroszországgal, nem lehet megjósolni, hogy ki nyeri az elnökválasztást. Sőt, azt sem lehet megjósolni, ki lesz a két nagy párt jelöltje. A bizonytalanság némileg megnyugtató. A politikusok és az eszmék nyílt versenye reményt ad arra, hogy a világ eseményeire és közérzetére a legnagyobb befolyást gyakorló ország az elmúlt hét esztendő csetlés-botlása után végre megpróbál felnőni önmagáról alkotott képéhez és globális felelősségéhez. A bonyolult, a pénz mindent elsöprő erejét a tényleges, sőt, már-már a „népi” demokráciával ötvöző választási rendszer holnap érkezik első lépcsőjéhez. Iowában a zömmel kisvárosokban élő, szinte kizárólag fehér és angol anyanyelvű választók kis hányada fogja eldönteni, kinek a nevét kapja fel másnap a sajtó. Nyerni sem muszáj, elég „a vártnál jobban” szerepelni, már ennyi is lendületet adhat a jövő keddi New Hampshire-i előválasztásra, meg az azt követő egy hónapos, majdnem mindent eldöntő sprintre. Február 6-án hajnalra, amikor a legtöbb államban már lesz előválasztási eredmény, nagyjából tudni fogjuk, ki az a konzervatív és liberális jelölt, aki egymással vitatkozva tölti majd a következő kilenc hónapot. A fentebb némi iróniával „már-már népinek” bélyegzett demokráciáról érdemes megjegyezni, hogy meghökkentően természetesnek tűnik. A hárommilliós Iowában nagyjából 75 ezer republikánus és 150 ezer demokrata párttag vesz majd részt a kisvárosi közegre való tekintettel teljesen nyílt, ezért duplán felelős döntést igénylő választási gyűléseken. Grundy Centerben, egy tipikusnak mondható, 2500 lakosú településen a Des Moines Register című iowai lap szerint a különböző pártállású elnökjelöltek az elmúlt hónapokban tizenháromszor álltak meg kampánybeszédet tartani. A politikusok magánházaknál rendezett, 50-60 fős partikon, gyorséttermekben és iskolai tornatermekben szónokolnak. Keresztnevükön szólítják a helyi pártaktivistákat, ismeretlenek kezét rázva, egyszerű emberként kérnek támogatást - hogy aztán egyikük nyerjen, és majd a Fehér Ház elefántcsonttornyából irányítsa a világ leghatalmasabb kormányzatát. 2008 jórészt az amerikai elnökválasztás rezdüléseinek követésével telik majd. Lesz sok szkeptikus hang, amely kétségbe vonja, mennyiben tükrözi a folyamat a közakaratot. Ilyen vélemények Amerikában is vannak, ám az amerikaiak döntő többsége szerint a rendszer betölti a hivatását. Sőt, miután zömmel pozitív tapasztalataik vannak saját hazájukról, arról is meg vannak győződve, hogy másoknak is példát mutathat. Tudják, hogy az elmúlt években finoman szólva népszerűtlenné tették magukat, ám ezt általában rövid kisiklásnak tartják. Az idén jó esély van rá, hogy miközben persze folytatódik Irak megszállása, az izraeli-palesztin tárgyalásokon gyakoribb lesz a fájó kudarc, mint a pici siker, Pakisztánban tartós marad a válság, és Irán vagy Oroszország körül sem fognak csitulni a kedélyek - Amerika mégis a szebbik arcát mutatja majd. A működő demokráciát, ahol a legfontosabb kérdésekről értelmes vitát lehet folytatni, és a végén az nyer, aki a többség számára megnyerőbb jövőképet tudja felvázolni. V Van három kormányzati, vagy legalábbis a kormány felelősségi körébe (is) tartozó gigaprojekt, amely látványosan döglődik: a 4-es metró, a kormányzati negyed és Pécs mint Európa kulturális fővárosa. Botrányok szaga Bugyinszki György bugyinszkigy@nepszabadsag.hu Aki úgy gondolja, hogy az év első felének nagy politikai történése az egészségügyi törvény parlamenti sorsa és a Fidesz népszavazási kezdeményezése lesz, az szerintem téved. Van ugyanis három kormányzati, vagy legalábbis a kormány felelősségi körébe (is) tartozó gigaprojekt, amely látványosan döglődik: a 4-es metró, a kormányzati negyed és Pécs mint Európa kulturális fővárosa. Az első ciklusokon át toporog. Ez alkalommal Tarlós Istvánnak kell igazat adnom, aki szerint jellemző, hogy a metrót még csak fél éve fúrják, mégis, Demszky Gábor már egyéves csúszást jelentett be. Mert hiába turnézta végig a főpolgármester a médiát azzal, hogy Brüsszel állja a költségeket, a valóság az, hogy a főváros még be sem nyújtotta költségkalkulációit és megvalósíthatósági tanulmányait a Nemzeti Fejlesztési Ügynökségnek. Vagyis az uniós finanszírozási agenda rögzítése sehol sem tart, legkorábban január végére lehet valamiféle menetrend. A metró legfeljebb 260 milliárdnyi uniós támogatást kaphat, miközben összköltsége ennek körülbelül a kétszerese. Az eredmény: a Hídépítő kiszállna, a főváros pedig éppen azon dilemmázik, hogy akkor most alagutat fúrjon-e, vagy inkább megállókat építsen, mert a kettő együtt nem megy. Hiába az érvényes metrószerződés a főváros és a kormány között, nem látszik az alagút vége. A kormányzati negyed ügye is gellert kapott. Már Kóka János is elismerte, hogy szkeptikus, vajon megéri-e az egész, és a Demján-féle TriGránitot sem érdekli már a projekt. Fülembe cseng a kormányzati negyed pályázatait értékelő zsűri elnökének, Berlin főépítészének udvarias, de félreérthetetlen mondata arról, hogy náluk ilyen volumenű beruházást bizony 10-12 évig terveznének. Kezdjük érteni, mire gondolhatott. (Most őszintén, megérte hülyét csinálni a nemzetközi építészszakma krémjének több nagyágyújából csak azért, hogy néhány hétig ne a reformzötykölődéssel kezdődjenek a hírek?) A kormány januárban tárgyal újra a negyedről, lapinformációk szerint az egészet lefújják még év elején. S végül ott van a Pécs - kulturális főváros projekt, amely helyi részérdekek fogságában vergődik, és egész egyszerűen nincsen gazdája. A beruházási terveket a város adja, a finanszírozás a Nemzeti Fejlesztési Ügynökségben dől majd el, a programért felelős igazgatót a város nevezi ki, de a programra rá kell bólintania a kultuszminiszternek. A számos bába és a pici gyermek tankönyvi példája. Nyilvánvaló konfliktus látszik továbbá körvonalazódni a pécsi ötletek és az uniós pénzből támogatható fejlesztések között. 1500 fős koncertteremre például biztos nem ad Brüsszel pénzt, merthogy egy Pécs méretű városban azt képtelenség volna működtetni, fenntartani. Január végén várható itt is az igazság pillanata, mikor a megvalósíthatósági tanulmányok az asztalra kerülnek. A képlet egyszerű mindhárom esetben. Finanszírozási terv nélkül nem lehet építkezni. Illetve el lehet kezdeni éppen így is, de nagyon sokba fog kerülni. Anyagilag és politikailag egyaránt.