Népszabadság, 2012. december (70. évfolyam, 281-304. szám)

2012-12-21 / 298. szám

6 Népszabadság­­ 2012. december 21., péntek Magyarország Lehet Más a Politika Az elfogadott stratégia számos ponton bezárja az ökopárti kapukat Jobbra tolódhat az LMP Szalay Tamás Lajos Továbbra is vitatják a Lehet Más a Po­litikán belül életre hívott platform tag­­jai a párt által novemberben elfogadott politikai stratégiát, mondván: az nem szolgálja az ökopárt megerősödését és az Orbán-kormány sikeres leváltását. Kétségtelen, a szűk többséggel elfoga­dott stratégiai döntés elsősorban arról szól, hogy az LMP önálló pólusképző erőként képzelné el magát a politi­kai palettán, nem hajlandó részt ven­ni egyetlen olyan kormányban sem, amelyet volt miniszterelnök vezet, és együttműködni igen, de csatlakozni nem szándékozik az Együtt 2014 moz­galomhoz. A novemberi kongresszus­nak voltak azonban más olyan, a párt irányvonalát érdemben meghatározó döntései is, amelyekről kevesebb szó esik. Érdekesség például, hogy a kül­döttek többsége leszavazta azt az in­dítványt, amely egyidejű és egyen­rangú célként jelöli meg az ökopoliti­kai pólus megerősítését és az Orbán­­kormány leváltását. Ehelyett az a tétel került bele a stratégiába, amely első­rendű célként az önálló pólusképzést, majd csak „ennek talaján” jelöli meg célként a kormány leváltását. Félúton? A stratégia része lett, hogy a „kormány­zati együttműködésről szóló tárgyalá­sok megkezdéséről és alapelveiről az LMP későbbi kongresszusa dönt”, el­lenben a többség azt leszavazta, hogy a párt már most mondja ki: „kizárják a koalíciós tárgyalásokat és a koalíciót a Jobbikkal”, illetve „kizárják a koalí­ciót és az erről folytatott tárgyalásokat is a Jobbikkal és a Fidesszel”. Ez pedig tulajdonképpen nyitva hagyja az ajtót mind a Jobbik, s elsősorban a Fidesz felé. A szélsőjobboldallal kapcsolat­ban további érdekesség, hogy a kong­resszus előtt volt egy olyan - végül le­szavazott - javaslat is, amely kimond­ta volna, hogy nem riogatnak nácive­széllyel, de nem is úgy pozícionálják magukat, mintha a Jobbik és az elle­ne fellépők közt az ökopártiak félúton lennének. Törölték azt a tételt is, hogy az LMP külön mérlegeli ugyan az an­tifasiszta megmozdulásokon való rész­vételt, de minden esetben szolidáris azokkal. Ugyancsak leszavazta a több­ség azt az irányadó tételt, miszerint az LMP a Jobbik szavazóit „nem a Jobbik­nak mint pártnak, vagy az általa képvi­selt ideológiának tett gesztusokkal, ha­nem az LMP rendszerkritikai attitűd­jének, valamint fiatalos-radikális arc­élének megerősítésével igyekszik meg­szólítani”. Bár az ökopárt vezetése nyil­ván nem kíván „összeborulni” a radi­kálisokkal (ezt bizonyítja a Gyöngyösi Márton-féle „zsidózás” utáni, egyéb­ként épp az MSZP-vel közös kezde­ményezésük a szélsőségesek ellen), az LMP egyik korábbi akciója, pontosab­ban tétlensége sokakban kétséget éb­resztett: idén szeptemberben tucatnyi demokratikus szervezet tiltakozott a Jobbik úgynevezett „Magyar Élet Me­nete” ellen Veszprémben, az LMP vi­szont távol maradt. Pár héttel később „nagy-magyarországos” képpel hir­dették az egyik LMP-s képviselő la­kossági fórumát. Ha a Jobbik felé nem is, a Fidesz - illetve a jobboldal­­ felé azonban mint­ha résnyire nyitva lenne az ajtó. Schei­­­ing Gábor­ képviselő a hivatkozott stra­tégia elfogadása úgy fakadt ki: ami tör­tént, az „egyenlő az LMP jobbra fordu­lásával”. A gazdasági szakpolitikus ez­zel kapcsolatban lapunknak azt mond­ta: a párt jobbratolódása egyrészt az Orbán-rendszerhez való viszonyában érhető tetten.­­Meglepő, hogy men­­nyien relativizálják a rendszert a párt­tagok közül, vannak, akik szerint jobb, ha a Fidesz marad, ha csak az MSZP- vel lehet leváltani, és a többség Bajnait is az MSZP-projekt részének tekinti. Ezért szavaztak sokan úgy, hogy fon­tosabb az önállóság, mint a kormány­váltás. Szerintem a kettő nem állítható szembe. Az ökopolitikának reszeltek, ha Orbán marad. A politikai feladat az, hogy a kormányváltást és az ökopoliti­kát egyszerre képviseljük” - fogalma­zott Scheiring, rámutatva: a párt szer­vezeti kultúrájában is erősödő tekin­télyelvűség és nyitottság mutatkozik a jobboldali szimbolikára. Schiffer árnyal A korábban hivatkozott, a kongres­­­szus által elfogadott tételmondatok többsége szó szerint a régi-új frakció­­vezető Schiffer András idén szeptem­berben megfogalmazott dolgozatából való. A közel húszoldalas dokumen­tum egyik bekezdése leszögezi, hogy a Fidesznek és a Jobbiknak a világról és a rendszerről alkotott „valóságészle­­lete” sok tekintetben azonos az LMP- ével. „Ezért érezzük úgy, hogy a globá­lis kapitalizmus bírálatában vagy az ökológiai válság leírásában »egy nyel­vet« beszélünk” - írja Schiffer, hozzá­téve: a jobboldalt” szembehelyezi vi­szont az ökopolitikával „a valóságész­leletből le nem vont következtetése­ik, továbbá az egyenlő tisztelet elvé­hez és a procedurális igazságosságon alapuló jogállami intézményekhez és az állampolgári részvételhez való vi­szonyuk”. Schiffer András a dokumen­tumban leszögezi, hogy az LMP öko­politikai, rendszer-, globalizáció- és modernizációkritikus, „ezért és ennyi­ben baloldali párt”. Ugyanakkor leszö­gezi azt is, hogy egy szocialista részvé­tellel megalakuló új kormány vélhe­tően „nem az általunk elvárt lendü­lettel kezdené meg a társadalmi sebek begyógyítását”, ezért mély társadalom­­politikai fordulatban akkor remény­kedhetünk, „ha magunk alakíthatunk kormányt”. Az LMP első számú poli­tikusa nagy erősségnek nevezi, hogy a másik három parlamenti párt holdud­varában az LMP a legkevésbé gyűlölt. „Ezt az előnyünket meg kell őriznünk, s ez a cél árnyalja a többi párthoz fűző­dő viszonyunkat” - fogalmaz, hozzáté­ve: a Jobbik esetében ez azzal jár, hogy „bár a szélsőséges megnyilvánulások­kal szemben továbbra is rögtön és ha­tározottan fellépünk (lásd. Magyar Sziget-balhék, üléstermi botrányok), de alapvetően ignoráljuk őket, a napi parlamenti/önkormányzati gyakorlat­ban pedig a beszélő viszony fenntartá­sára törekszünk. Látnunk kell ugyanis, hogy nyolcszáz-kilencszázezer ember döntően azért szavazott a Jobbikra, mert - nagyon leegyszerűsítve - úgy látta: húsz év után itt egy párt, amely az ő problémáikkal foglalkozik! A Job­bikkal szemben tehát lehet ugyan legi­tim módon érvelni az »antifasiszta ke­resztes háború« és a karanténpolitika mellett, de ekkor azzal is számolnunk kellene, hogy azok a választók, akik az elmúlt húsz év kudarcai miatt mene­kültek a Jobbikhoz, ezt a politikát úgy értenék: az LMP is megtagadja az ő problémáikkal való foglalkozást. Ezt nem engedhetjük meg magunknak­­ és az ország helyzete sem engedi meg nekünk ezt az érzéketlenséget. A Job­bik és az LMP között komoly verseny is kialakulhat, elsősorban a mezőváro­si, fiatal szavazók megnyeréséért” - ol­vasható Schiffer dolgozatában. Ugyan­akkor azt is leszögezi: „perverzió len­ne azt állítani, hogy rokonság fűz ös­­­sze minket”. A frakcióvezető szerint szövetség­­kötésre szükség van, de „nem előbb, mint 2013 nyara”. Schiffer hangsú­lyozza, hogy az LMP az Orbán-kor­mány megbuktatására törekszik, ezért „hazugnak” tartja az Orbán-rendszer leváltását és az LMP saját küldetésé­nek szembeállítását. Ugyanakkor pár sorral lejjebb közli: „nem segédkezhe­tünk sem az MSZP (és az előző kor­mánnyal társutas érdekkörök), sem a Jobbik hatalomra juttatásában, sem pedig a Fidesz hatalmon tartásában. Azért nem, mert a programjaink és alapvető politikai céljaink összeegyez­tethetetlenek.” Figyelemre méltó vi­szont a tétel, miszerint: „ideális eset­ben már 2014-re, de egyébként hosszú távon az LMP célja, hogy a populista, jobboldali Fidesz alternatívája legyen. Befoglalja azt a területet, amely képes leváltani a Fidesz-KDNP-t. Nem a je­lenlegi MSZP-táborban találunk ehhez tartalékot, hiszen az jobbára a törzskö­zönséget jelenti” - olvasható. A tanul­mányban az áll, hogy az LMP jobban teszi, ha szakít a „szakmailag százszá­zalékosan megalapozott” politikai cé­lok hirdetésével, mert „az ökopolitika abban is különbözik a technokrata po­litikától, hogy előbbre tartja a politikai célok közötti morális választást az úgy­nevezett szakmai megalapozásnál”. Az biztos, hogy az MSZP felé a Schiffer-féle LMP határozottan kizár­ni látszik a szabad gyököket. A frak­cióvezető dolgozatában a szocialis­tákat a „baloldali nosztalgián élős­ködő” utódpártnak nevezi, amely­nek baloldalisága „történelmi félreér­tés csupán”. A politikus azt is írja: „le­het, hogy az LMP a közeljövőben nem fogja tudni explicit módon elhelyez­ni magát - a kelet-európai kulturális előítéletek miatt - a bal-jobb tenge­lyen. Azonban haladéktalanul és fél­reérthetetlenül el kell helyeznie magát a rendszerhű­ rendszerkritikus tenge­lyen rendszerkritikus pártként”. A turul és Pavlov Az LMP frakcióvezetője megkeresé­sünkre azt mondta: a belső nyilvános­ságnak szánt tanulmány minden so­rát és megállapítását vállalja („amen­­­nyiben az nincs kiragadva a szövegkör­nyezetből”), aki viszont ebből azt érti ki, hogy az LMP-t jobbra kívánja tolni, „egyszerűen nem tud olvasni”. Schif­fer leszögezte: amit az elmúlt húsz év­ből kritizál a Jobbik és az LMP, abban szükségszerűen vannak közös elemek, de abban, ahogy a politikai közösség­re tekint, a lehető legtávolabb van egy­mástól a két párt. A politikus hangsú­lyozta, hogy a dolgozat még a Gyön­gyösi Márton-féle kijelentés előtt szü­letett, a Jobbikkal való beszélő viszony felmondását azóta több alkalommal is deklarálták. A veszprémi incidens­sel kapcsolatban Schiffer azt mond­ta: függetlenül attól, hogy szerinte az adott eset legalábbis nem volt szeren­csés, azt szeretné, ha az LMP-ben nem jelennének meg azok a „pavlovi refle­xek”, amelyek automatikus fasisztázás­­sal reagálnak a Nagy-Magyarország vagy turul szimbólumokra. Hozzá­tette: a kongresszuson elmondott be­szédében is egyértelművé tette, hogy a párt a rasszizmus és antirasszizmus között nem állhat félúton. Arra a kér­désünkre, hogy jobbra tolva látja-e az LMP jövőjét, az ökopolitikus azt vála­szolta: az alapvető probléma, hogy két­féle jobb- és baloldali fogalom van; a közpolitikai és a kulturális jobb-, bal­oldal fogalma szétvált. „Ha ezt a kultu­rális felosztást nézem, akkor az LMP egyik oldalon sem áll. Aki számára a baloldal azt jelenti, hogy a kommu­nista utóvédekhez milyen a viszonya és mennyire versenyképes a rettegé­­si kampányban, azok valóban úgy lát­hatják: jobbra akarunk tartani. De ha az a kérdés, hogy a tőke-munka el­lentét között hol helyezkedünk el, ak­kor az is elég egyértelmű; ráadásul én ezt erősíteném is. Tény, hogy azok kö­zött, akik a kulturális jobboldalon van­nak, számosan fogékonyak arra a faj­ta rendszerkritikára, amelyet az LMP képvisel, és amelyet szerencsésebb or­szágokban baloldalinak neveznek - fo­galmazott a frakcióvezető. Jávor Benedek volt és Schiffer András jelenlegi frakcióvezető fotó: teknős miklós Megpróbálják lecserélni a szavazókat? Szabó Tímea, az LMP belső platformjá­nak alapító tagja megkeresésünkre úgy fogalmazott: nehéz együtt élni egy olyan döntéssel, amely visszautasította a Jobbiktól való karcosabb elhatárolódást. „Ez az én értékrendemmel nehezen egyeztethető össze, és megkockázta­tom, az LMP-ével is. Az is, hogy az Or­bán-kormány leváltása nem a legfőbb cél. Egy normálisan működő demokrá­ciában abszolút vállalható, hogy közép­vagy hosszú távon maradjunk egy ki­sebb, az ökopolitikát képviselő önálló alternatíva, mert a társadalmi tudatfor­málás, a fenntarthatóság képviselete hosszú távú, megspórolhatatlan munka. Most viszont nem egy normális demok­ráciában élünk. Egy akkora trágyahal­mot hordtak ide Orbánék, amiből már most alig látszunk ki. Ha ezt még négy évig lapátolják ránk, az egész ország belefullad. El kell ezt a kormányt takarí­tani először ahhoz, hogy az LMP megva­lósíthassa a társadalmi felemelkedés és a fenntarthatóság programját” - fogalmazott Szabó Tímea. Dorosz Dávid frakcióvezető-helyettes hozzátette: számára egyértelmű, hogy az LMP fő célja az Orbán-rendszer levál­tása. „Ebből következően nagyon rossz útnak tartanám, ha az LMP a Fidesz 1993-as fordulatát játszaná el újra: megpróbálja lecserélni a szavazóit, és elmegy a jobboldalra. A magam részéről mindet meg fogok tenni, hogy rendezzük a problémáinkat, és ez ne következzen be. Baloldalinak tartom magam, éppen ezért a Jobbikról elfogadott kongresszu­si határozatot személyesen is nagyon rosszul éltem meg. Nem lehet semmi­lyen okból engedményeket tenni, ebben a kérdésben középre helyezni magunkat. Személy szerint azért is különösen bán­tott a döntés, mert többször léptem fel a Jobbikkal szemben, s kerültem konflik­tusba az embertelen nézeteikkel.” Működhet a platform Az LMP-t érintő eseményekhez kap­csolódik: az országos választmány hatályon kívüli helyezte a platformot felfüggesztő határozatát, és átmene­ti szabályozást hozott a tömörülések működését illetően. Heltai László szóvivő szerint csak átmeneti jelleg­gel, a végleges kereteket az érintet­tekkel közösen, januárban készülnek megalkotni. Az „átmenetiként” elfo­gadott szabályok viszont információ­ink szerint olyan kitételeket tartal­maznak, amelyek szerint a platform „külső nyilvánosságban való megjele­nésére” csak a választmány engedé­lyével és a szóvivők „felügyelete alatt” van lehetőség, a platform célja pedig nem lehet a párt döntéseinek nyilvános bírálata, illetve az ezekkel szembeni belső ellenállás. (Sz. T. L.)

Next