Népszabadság, 2013. szeptember (71. évfolyam, 204-228. szám)
2013-09-04 / 206. szám
12 Népszabadság 2013. szeptember 4., szerda Kultúra EKF Temesvár már tíz évvel a cél előtt negyvenhat százalékkal növelte a kultúra támogatását Európa multikulti fővárosa? Szemere Katalin Tudják-e, melyik várost nevezik kulturális sokszínűsége miatt Kis Bécsnek, és hol van az a park, amelyben tízezer tőrózsa között egy szabadtéri színpad áll? Hol lehet az a hely, ahol békében tud együtt élni megközelítőleg 20 etnikum, és közös épületben három, államilag finanszírozott, különböző nyelvű színház? Merre lehet olyan városvezetés, amely a válság dacára 46 százalékkal megemelte kulturális intézményeinek támogatását, és nem csak azért, mert 2021-ben szeretne Európa kulturális fővárosa (EKF) lenni? A megfejtés: Temesvár. Multikulturális, ez a jelző illik leginkább a bánsági városra. A megannyi nemzetiség által lakott Temesvár (320 ezer lakossal) tele van kulturális programmal és remek helyekkel - melyek közül a kedvencünk a Jaj!-ként fordítható nevű, dizájnjában kommunista emlékeket felsorakoztató, szezonban alternatív színházként is működő pub lett. Az elmúlt hétvégéken épp a román társulat ingyenes szabadtéri opera- és operettfesztiválját tartották a Rózsák parkjában. Az igazgató, a magyarul is kiválóan beszélő Corneliu Murgu abban reménykedik, a telt házas hétvégi előadások az évadra is hoznak nézőt az operaháznak. Azért indította újra a szabadtéri fesztivált, mert gyerekkorából kedves emlékeket őrzött róla. Igaz, akkor még nem volt ennyire rendezett a park. Népünnepély, mondja róla, ahol az utóbbi hetekben előfordult, hogy a nézők az esőben várakoztak a folytatásra, de hiába, mert a zenekart nem védi tető. A direktor szerint jövőre, a tizedik fesztiválra akár nemzetközivé is válhat az esemény. Ami persze nem kizárt, de A víg özvegy operett-előadása láttán a magunk részéről mégis azt gondoljuk, ezzel inkább várni kellene. Különösen, hogy az ugyancsak hagyományos rendezésben előadott Carment is csak a címszereplő, a kiválóan játszó és éneklő Ramona Zaharia mentette meg. A két előadásban ráadásul nyomát sem leltük megfelelő énektudással bíró férfi énekeseknek. Pár héttel korábban dzsesszfesztivált is szerveztek Temesváron, ugyancsak belépő nélkül, a hónap közepén pedig a Piai világzenei fesztivál következik, például a francia Zaz zenekarral, a török BaBa Zulával és az amerikai Maia Vidallal. Ezzel együtt a helyiek úgy érzik, nem kimondottan állnak a figyelem középpontjában. Nem véletlen tehát, hogy ők is azt gondolják, jót tenne nekik, ha elnyernék 2021-re az EKF címet. Persze erős a konkurencia, jó pár román város pályázik ugyanerre Aradtól Kolozsvárig, Gyulafehérvártól Craiováig, és talán Marosvásárhely is beszáll a versenybe. A Temesvári Európa Kulturális Fővárosa Egyesület vezetője, Simona Neumann viszont hihetetlenül optimista - igaz, neki tényleg ez a dolga. Bár még két évük van, hogy elkészüljenek a pályázatukkal, bízik abban, hogy a multikulti vonal, Magyarország és Szerbia közelsége, valamint az a tény, hogy Temesvár volt az első román város, amely a kommunizmus alól felszabadult, mind segíti őket. Nem beszélve arról, hogy városuk a mai Románia területén több tucat dologban büszkélkedhet elsőséggel a sörgyártól az első hajózható csatornán és a városi kórházon keresztül az utcai világításig. A kulcsszót is megtalálták: revolutionary, amelyben nemcsak az evolution szó szerepel, hanem még a Love is visszafelé olvasva. Az együttműködés valóban nem esik távol a várostól, és hogy ennek minél innovatívabbnak kell lennie, nem kétséges. Jó kezdeményezések már elindultak, júniusban például a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház és a szegedi Inno-Motive Nonprofit Kft. tartott interneten összekötött szimultán előadást az Alice Csodaországban nyomán. Ez is a Virtual Theatre - Cultural Bridge elnevezésű Magyarország-Románia Határon Átnyúló Együttműködési Program keretében zajlott. De a DKMT eurórégió (a magyar, román és szerb együttműködés) eseményei is idetartoznak. A 2011-ben a Timisoara 2021 céljaira létrehozott egyesület az idén száz tagra bővült, benne ott van a városháza, a közintézmények, a civil szervezetek, a helyi vállalkozások és helyi művészek, kultúrában érdekelt személyek. Az egész projekt feltehetőleg 60-65 millió eurót emészt fel, amelyhez, ha elnyerik a lehetőséget, az országos költségvetésből is számítanak dotációra. Az idei projektjük, amelyet 100 ezer euróval a városháza finanszíroz, három részre bontható. Egyrészt nemzetközi szakértőket szeretnének bevonni a munkába, olyanokat, akiknek már vannak korábbi EKF-es tapasztalataik, valamint fontos szerepet szánnak a kulturális programok romániai és nemzetközi promotálásának. A városvezetés és a Timisoara 2021 egyesület munkatársai abban reménykednek, hogy a helyi fiataloknak is eléggé érdekessé tehetik a várost, és így nem a külföldi munkalehetőséget választják. A Fellner és Helmer építette kultúrpalota előtt elterülő Viktória tér mindig zsúfolásig tele van galambokkal. Nem csoda, hogy az ortodox katedrális felőli sarkán ott áll Avram Pópa is, a galambember. Szinte idegenforgalmi látványosság, ahogy napi öthat órában eteti a madarakat. Az egykori gyári munkás már nyugdíjas, és vagy tíz éve jár ki a madarakhoz. Eteti, itatja őket, mert mint mondja, más nem törődik velük. Jó néhányat már felismer a színéről, de nem nevezi el őket, mert nincs szükség rá. A szűkszavú Popa kukorica-napraforgómag és zab keverékét viszi nekik. Körülbelül havi ötveneurónyi lejt elkölt erre. Annak, aki támogatni akarná a galambetetést, egy személymérleg áll a rendelkezésére: ezen a jólelkű emberek pár lejért megmérhetik magukat. Pápa, aki Assisi Szent Ferencet hírből sem ismeri, úgy véli, a madarak néha jobbak, mint az emberek, tanulhatnánk tőlük. Vigyáznak, figyelnek egymásra, a családok összetartanak. A Viktória tér másik felébe viszont más famíliák járnak: Pápa oda nem megy, mert ennyi galambot nem tudna jól tartani. Amúgy is az innenső sarok áll közelebb az otthonához és a templomhoz. Istenhez közel akar lenni, nyugalmat, védettséget érez így. Még akkor is, ha néha őt sem kímélik a galambok - de akkor sincs baj, mondja, letisztítja a ruháját. Gondoskodásban ugyancsak élen jár a Temesvári Szépművészeti Múzeum, amelynek nemcsak hatalmas Corneliu Baba-kollekciója van, hanem speciális programjai is - meséli Miklósik Ilona nyugalmazott muzeológus. Az szinte természetes nekik, hogy vakvezető sávot raktak le a teremben, és Braille-írással segítik a látássérülteket. Múzeumpedagógiai programjaik nemcsak az iskolásoknak szólnak, hanem Marius Cornea főmuzeológus és Iones Coman muzeológus szervezésében külön-külön csoport foglalkozik - többek mellett - az autista gyerekekkel, valamint Alzheimer-kórban szenvedő idősekkel is, akikkel a képek segítségével idézik fel fiatalságukat. Persze kérdés, mi lesz, ha a város mégsem nyeri el az EKF címet. Akkor sem gondolnák magukat vesztesnek, hiszen addig is minden pénzt a város fejlesztésére fordítanak, és a gazdaság, a turizmus is fellendülhet. De most erre a lehetőségre nem is gondolnak. Azon vannak, hogy újabb kulturális együttműködéseket kössenek, mint a múlt hét végén Maastrichtban Rijekával, Tamperével és Sundsvallal. Ezek a helyek ugyanis vagy jövőbeni kulturális fővárosok, vagy ugyancsak pályáznak a címre. Az elmúlt hétvégéken ingyenes opera-előadásokat tartottak a városban fotó: stefan both Hotelkönyvtár Amerikában egész láncok vezették be, Magyarországon egyelőre egy fecskétől várható, hogy megcsinálja a nyarat Esőnap a szállodában Bárkay Tamás Új divat hódít Amerikában. Az úgynevezett boutique-hotelek (azaz a kicsi, de elegáns és főleg drága szállodák) annak érdekében, hogy a lehető legtovább tartsák vendégeiket a lobbiban vagy a bárban - tehát még többet fogyasszanak -, azt találták ki, hogy a közösségi tereket könyvtárjellegű közegekké formálják. Az ideát már nagyobb szállodaláncok is magukévá tették - írta a New York Times cikkére hivatkozva nemrég a Közvetűítve c. portál. Az írás szerint a szóban forgó szállók mindenekelőtt a fiatal közönség megnyerése érdekében kezdték el telepakolni könyvekkel azokat a helyeket, amelyekben minden vendég rendszeresen megfordul, még felolvasásokat is szerveznek. A Timesnak nyilatkozók egyebek mellett elmondták: az egyik nevezetes chicagói hotelnek éppen most fejezték be a renoválását, és ezentúl külön könyves sarokkal várják a vendégeket. A szállodát birtokló cég több egységében is bevezették a könyvtárszolgáltatást, Washingtonban a politikáról és a sportról szóló könyvek a népszerűek, Newportban és Bostonban pedig a Boston Celtics, a horgászat és a baseball. Egy másik, 447 szállodát vivő társaság könyves programjának partnere a frissen létrejött globális kiadóóriás, a Penguin Random House. A Read It and Return Lending Library (értsd: „olvasd el, aztán add vissza kölcsönkönyvtár”) c. programban a vendégek könyveket kölcsönözhetnek, és olvasás után azt a lánc bármelyik más tagjában leadhatják. A szállodák növekedő könyves igényeit a könyvkereskedők is érzik már. A Timesban a híres New York-i Strand Bookstore képviselője elmondta, hogy vállalati üzletáguk megrendeléseinek 60 százaléka szállodáktól vagy olyan dizájncégektől fut be, amelyek szállodáknak dolgoznak. A válság előtt évente 15-20 hotellel dolgoztak, mára ez a szám 40-re emelkedett. A tendencia nálunk még koránt sincs terjedőben, de egy példa már biztosan van: az orosházi Alföld Gyöngye Hotel és Konferencia-központ, amely a város bibliotékáját, a Justh Zsigmond Könyvtárat kereste meg azzal, hogy segítenének-e egy kisebb könyvtár kialakításában a szálló egyik közösségi terében, konkrétabban egy tárgyalóban - tudtuk meg. A hotelt irányító Kauser Gábor lapunknak elmondta, hogy a bibliotéka létrehozásával - az amerikaiakkal ellentétben - nem a fogyasztás, a bevételnövelés volt a céljuk, egyszerűen egy új, reményeik szerint népszerű pluszszolgáltatást akartak nyújtani. Régi dilemma a hotelszakmában - jegyezte meg Kauser Gábor -, hogy ha rosszra fordul az időjárás, mivel lehet a vendégek kedvére tenni. A minikönyvtár látogatottságát nézve már elmondható: akár egy szabad polcos bibliotékával is. A szállodában egyébként nem csak kölcsönözni lehet: az a vendég, aki új könyvvel gyarapítja a gyűjteményt, hazavihet egy kötetet. Mint a könyvtárat igazgató Búzás Csabától megtudtuk, nagyon fellelkesedtek a szállodaigazgató felkérésétől, de akkor, hirtelenjében nem volt túl sok továbbadható kötetük. Mindenesetre úgy százat azért össze tudtak válogatni, elsősorban selejtezésre váró vagy ajándékként kapott, de állományba még nem vett könyvekből. Az igazgató leszögezte: ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy egy avítt, a közönség számára kevéssé érdekes Elvben hasznot is hozhat, ha egy szálloda könyvtárat nyit: az előcsarnokban vagy a bárban tartózkodó vendégek olvasgatnak és költenek. A jövő titka, tényleg így lesz-e, gyűjteményt adtak az Alföld Gyöngyének, ellenkezőleg. Igaz, hogy a kollekcióban kevés a kortárs vagy pláne a friss kiadású mű, sok viszont az olyan veretes és könnyebb klasszikus, amelyet bárhol, bármikor szívesen vesz le a polcról az olvasó. Második nekifutásra - főként az Antikvarium.hu önzetlen segítségével - már több mint 300 könyvet szállíthattak a hotelbe, ebben a gyerekirodalom is bőségesen megtalálható. Idegen nyelvű kiadványokat nem tudtak adni, a könyvtár ezekhez ugyanis csak vásárlás útján jutna hozzá, a pénz pedig őket sem veti fel. A hotel vendégei mindenesetre zömmel magyarok, így ennek talán nincs is különösebb jelentősége - mondta érdeklődésünkre Búzás Csaba. A Magyar Könyvtárosok Egyesületének főtitkára nem hallott az orosházihoz hasonló, tehát a könyvár és a vendéglátó összefogásából született kezdeményezésről. Fehér Miklós üdvözli a megmozdulást, mivel osztja a nézetet: a modern könyvtár falait nemcsak virtuálisan lehet és kell tágítani, hanem fizikai értelemben is, azaz minden módot és lehetőséget ki kell használni, hogy térben is eljussanak az olvasóhoz. Ez más formákban szépen működik is (könyvtárbusz, Hozz egy könyvet, vigyél egy könyvet mozgalom stb.). Reméli, hogy a trend az idegenforgalomban is elterjed.