Népszabadság, 2014. június (72. évfolyam, 128-151. szám)
2014-06-13 / 137. szám
2014. június 13., péntek | Népszabadság 15 Kultúra POSZT Először versenyben egy színházi nevelési előadás Micimackó latinul Szemere Katalin Megosztó előadással kezdődött a két érdekvédelmi szervezet, a Magyar Színházi Társaság és a Magyar Teátrumi Társaság által teljes egyetértésben indított színházi nevelési konferencia a POSZT-on. A szerdán versenybe került A hosszabbik út című produkcióról sokan vélték úgy, hogy bár a Nick Hornby regénye nyomán készült mű érdekes, nem való a versenyprogramba. A legrégebbi magyar színházi neveléssel foglalkozó társulat, a Kerekasztal Színház, valamint a Szputnyik Hajózási Társaság koprodukcióját, amelyben négy válságba került, kiutat nem látó ember találkozik egy toronyház tetején, nehéz ugyanis esztétikai szempontból összehasonlítani a többi előadással. A fesztiválon abszolút helye van, de inkább az off-programban mondták, Így azonban olyanok is megnéztek egy színházi nevelési programot, akik maguktól sosem tennének ilyet, különösen nem az off-program részeként. Igaz, ebben a helyzetben, százhúsz nézővel teljesen más egy ilyen előadás, mint „normális körülmények között”, harminc gyerekkel, de a módszertanából mindenképpen ízelítőt adott. A Gigor Attila rendezte produkciót egyébként díjazták az idei kaposvári VII. Gyermek- és Ifjúsági Biennálén. Folytatódtak a felolvasó színházi előadások a Dramaturg Céh szervezésében, valamint a Kortárs Magyar Dráma Nyílt Fóruma 2014 is, amelyből kiemelkedően érdekes volt Spiró György Helló, dr. Mengele! című műve. A Lukáts Andor rendezte produkcióban - amelynek Radnóti Zsuzsa volt a dramaturgja - a felolvasást az irodalomtörténész Karsai György szakította meg egy-egy valóságos adalékkal a darab főszereplőjéről, Lénárd Sándorról. A német, latin, magyar, olasz és angol nyelven publikáló magyar orvos-költő-író nemcsak verseket írt és tanulmányokat, hanem latinra fordította a Micimackót, és szakácskönyvet is kiadtak tőle. Sokan nem kimondottan színpadra alkalmas szövegnek tartják a művet, mégis páratlanul érdekes volt Karsai adalékaival, Hegedűs D. Géza, Kocsis Gergely, Lukáts Andor, Nagy Dániel Viktor, Takács Kati és Tóth Ildikó előadásában. A Pop, csajok satöbbi írójának regényéből készült produkciót sokan az off-programban látták volna szívesen fotó: csortos Szabolcs Vilmos-díj Szalóczi Géza Majakovszki című műve nyerte a Nyílt Fórum füzetekben megjelent négy idei darabból a kortárs magyar drámáknak adható Vilmos-díjat a vitában részt vevők és a közönség szavazatai alapján. Nem nyilatkoznak a szabadkai színészek Az elmúlt jó néhány évben minden Pécsi Országos Színházi Találkozón akadt olyan esemény, amely meglepte a színházi szakmát. Az idén a Szabadkai Népszínház Magyar Társulatának művészeti vezetői posztjára kiírt pályázat volt ilyen. A társulat tagjai néhány soros közleményt küldtek szét megdöbbenésükről, miután a Magyar Nemzeti Tanács kulturális bizottsága Andrási Attilát javasolta a színház élére. Pályázati programjával ugyanis nem értenek egyet. Nem értenek egyet, de ennél többet nem mondanak, pedig itt vannak a POSZT-on, mert a budapesti Katona József Színházzal közös, Vörös című produkciójukat versenybe válogatták. Feltehetően félnek, de hogy mitől, arról sem árulnak el semmit. A posztot Mezei Zoltán mandátumának lejárta miatt hirdették meg, a kiírásra négyen pályáztak, Andrásin kívül Antal Attila, Körmöci Petronella és Péter Ferenc. Úgy tudjuk, hogy a társulat a színész Körmöci Petronellát támogatta, a kinevezésről viszont a Népszínház igazgatója, Ljubica Risztovszki dönt, figyelembe véve az MNT kulturális bizottságának javaslatát, és vélhetően nem megy szembe a testület ajánlásával. A szabadkai születésű Andrási egyébként a 2002-ben alapított, vállaltan jobboldali szemléletű Magyar Kanizsai Udvari Kamaraszínház igazgatója, amelynek célja, hogy a magyarság huszadik századi sorsfordulóit színre vigye, mert úgy tapasztalták, hogy ez az eseménysorozat nem téma sem a magyarországi, sem a határon túli magyar színházakban. Andrásiék sikereiről rendszeresen publikál a Kuruc.info, és a jobbikos Novák Előd őt is ajánlotta néhány éve Alföldi Róbert helyére, a Nemzeti Színház élére. Collegium Hungaricum Wilhelm Droste értékrendjével nem fér össze a jelenlegi magyar kultúrpolitika Új igazgatót keresnek Berlinbe Csordás Lajos Nyár végén lejár a berlini Collegium Hungaricum igazgatója, Can Togay megbízatása, mert szeptember 1-jétől az isztambuli magyar intézetet fogja vezetni. A berlini igazgatói poszt betöltésére a napokban írja ki a Balassi Intézet a pályázatot. Sokáig azonban kétséges volt, lesz-e pályázat, vagy egyszerű kinevezéssel töltik be a helyet. A múlt héten, az Index kérdésére kiderült: megpályáztatják a stallumot. Can Togay 2008 januárja óta töltötte be berlini megbízatását. Kinevezésekor tizenöt pályázó közül választotta ki Hiller István akkori kulturális miniszter. A pályázók egyike az a Wilhelm Droste volt, akit most Togay egyik lehetséges utódjaként emlegetnek. Wilhelm Droste, az ELTE Germanisztikai Tanszékének oktatója a 90- es években a Dürer kávézó, a Goethe Intézet mellett működő Andrássy úti Eckermann kávéház, majd ennek Ráday utcai utódja alapításával, valamint a magyar irodalom s főleg Ady Endre művészete iránti elkötelezettségével vált ismertté. Alapítója és főszerkesztője a Drei Raben (Három Holló) című irodalmi folyóiratnak, amely tematikus számaival német nyelvterületen (Ausztriában, Svájcban és Németországban) népszerűsíti a magyar kultúrát. Megkérdeztük, kíván-e ismét pályázni a berlini posztra. Bármilyen fájdalmas is ez számára, mondta, a magyar kultúrpolitika közelmúltbeli alakulása nem teszi sem értékrendjével, sem minőségérzékével összeegyeztethetővé, hogy ismét megpályázza ezt a posztot. Most inkább egy újabb budapesti hely létrehozásába fekteti energiáját. Különben szép és vonzó feladat volna Berlinben, a Humboldt Egyetem és a Gorkij Színház közvetlen szomszédságában álló neo-Bauhaus-palotát, Can Togay munkáját folytatva, szellemi élettel megtölteni, mondja Wilhelm Droste. A még mindig nem igazán kihasznált földszinti gasztronómiai térbe egy valódi kávéházat képzel, Duna-térségi konyhával, friss magyar és nemzetközi sajtóval, sok kis rendezvénnyel, ami fontossá válhatna annak a rengeteg fiatal magyarnak, aki Berlinbe költözött, de a berlini értelmiségnek is. Egy kis szigeten fel lehetne mutatni valamiféle magyar egységet, amely a politikában minden oldalról az értelmét vesztette, ez lehetne a nehéz és izgalmas fő feladat. Úgy hírlik, ha pályázik, esélyes lehet a posztra Kopek Gábor, a Moholy Művészeti Egyetem (Mome) rektora. A fotó- és médiaművész rektor Lipcsében szerezte diplomáját, és több németországi akadémián is tanított vendégprofesszorként, erős a kötődése a német nyelvterülethez és a német kultúrához. A nyáron lejáró rektori megbízatása sikeres volt, két ciklust töltött az intézmény élén, s ezalatt modernizálta az iparművészeti képzés struktúráját. Tovább erősítheti berlini kinevezésének esélyeit, hogy a Balassi Intézet jelenlegi vezetője, Hatos Pál 2006 és 2010 között a Mome kancelláriáját vezette, vagyis a rektor közeli munkatársa volt. Megkérdeztük Hatos Pált is, miért döntöttek végül a pályáztatás mellett, s milyen szerepe van személy szerint a győztes kiválasztásában. Válaszában azt írja: „A pályázat mellett Berlin esetében praktikus érvek szólnak, hasznosnak találjuk minél több alkalmas személy és koncepció megismerését, személyi kombinációkat pedig éppen a pályázati eljárás miatt nem kommentálunk.” A Balassi Intézet igazgatója egyébként ajánlást tesz a miniszternek a győztes pályázó személyére, akit e javaslat vagy más megfontolás alapján a külgazdasági és külügyminiszter, Navracsics Tibor nevez majd ki. Szép feladat lenne szellemi élettel megtölteni fotó: Reviczky zsolt