Népszabadság, 2016. május (74. évfolyam, 102-126. szám)
2016-05-31 / 126. szám
FOTÓ: MTI - FÖLDI IMRE 12 KULTÚRA 2016. május 31., kedd NÉPSZABADSÁG A pécsi Kodály Központban este 7-kor kezdődik SZÁLL az Orlai Produkció Száll a kakukk fészkére előadása. A KAKUKK A darabot Znamenák István rendezte Péterfy Bori és Szabó Kimmel Tamás (képünkön) főszereplésével Esterházy-bizonyítás AZ ÉLETET kell igenelni mindenáron, hangzott el a Szó és zene című rendezvényen, amelyen kiderült, hogy az öt ezen az estén hét, és hogy minden látszat ellenére nincsen semmi baj. KÁCSOR ZSOLT Ez milyen szép volt! Pedig Dés László azzal kezdte, hogy „nem lesz itt a Péter". A budapesti Uránia Nemzeti Filmszínházban ülünk a Zsidó Művészeti Napok keretében rendezett Szó és zene című rendezvényen, és Dés bejelentésére a zsúfolásig megtelt nézőtér felmorajlik, tapintható a csalódottság, mire a zenész bársonyos hangon gyorsan hozzáteszi: „de nincs semmi baj, csak kicsit beteg, betegágyban van”. A nézőtér erre elhalkul. Mintha elhinnénk, nincsen semmi baj. Magyarország legjobb indulatú írója találkozott a világ legrosszabb indulatú daganatkisasszonyával, szövődött köztük kis viszony, de nincsen semmi baj. Dés jó ritmusérzékkel rátesz még egy lapáttal, s bejelenti, hogy a Szó és zene állandó fellépői közül Barcza Horváth József bőgős sem lesz itt ma este. „Kórházban van, de nincsen semmi baj, csak meg kellett operálni", ismétli változatlanul moll hangfekvésben, vagyis a hét fellépőből csak öt lesz, de nincsen semmi baj, hiszen Dés Lászlón és zsenigyanús zenész fián, Dés Andráson kívül színpadra lép Parti Nagy Lajos költő és Spiró György meg Závada Pál író, ez öt, ám ha a jóisten és az általa teremtett halmazelmélet is úgy akarja, akkor az öt nem is öt, hanem hét. „Akkor is megtartjuk a rendezvényt, ha csak öten vagyunk, mert az életet kell igenelni mindenáron”, búgja Dés, majd felolvassa Esterházy Péternek az erre az alkalomra íródott, Egy mosolygós tavaszi nap című matematikai bizonyítását arról, hogy habár a hét most öt, de az öt igazából hét. „Tekintsük A halmazt, amely tartalmazza az 1, 2, 3, 4, 5 természetes számokat és azok minden részhalmazát, és legyen B halmaz olyan, amely tartalmazza az 1, 2,3,4, 5, 6,7 számokat és azok minden részhalmazát...” - valahogy így kezdődik az Esterházy-tétel, de itt el is veszítjük a fonalat, mert a bizonyítás úgy folytatódik, hogy A halmaz leképezi B-t, s ez nekünk már magas. Illetve kicsit mély, de ebbe most ne menjünk bele, mert - ugye - nincs semmi baj. Következik Závada Pál, aki nem csak a ma megjelenő új regényéből (Egy piaci nap) olvas fel, de énekel is. Milyen szép hangja van, állapítjuk meg, képzetlen énekhang, de legalább nem hamis. - Szól a kakas már, majd megvirrad már, zöld erdőben, sík mezőben sétál egy madár - énekli, és amikor a legerősebben szorít belül, egyszerre csak úgy tűnik, mintha Esterházy is ott ülne a színpadon, és nevetne, sőt mintha még azt is hallanánk, hogy odaveti Závadának: sok lesz, Palikám, ne menj az oktáv fölé, mert megríkatsz. És Závada nem megy az oktáv fölé, milyen jól csinálja, mintha nem volna semmi baj, tényleg. Parti Nagy Lajos következik, akarom mondani, Dumpf Endre, s végre szívből röhögünk, akárcsak Spiró György előadásán, aki parlamenti képviselői indítványt intéz a nézőkhöz Budapest város lakosainak a terrortól való megvédéséről. Az intézkedési terv egyik főbb pontja, hogy Budapestet át kell nevezni, hogy a terroristák ne találják meg, továbbá titkolni kell a buszok, trolik és villamosok menetrendjét, hogy a terroristákat összezavarjuk. Csak akkor fáj, ha röhögünk. Az est második részében leesik az állam: Dés András kézbe veszi az Egyszerű történet, vessző, száz oldal című Esterházy-könyvet, és előad vele egy több mint háromperces magánszámot. Nem hittem volna, hogy a könyv igazából hangszer, de Dés András bebizonyítja, hogy egy Esterházy-könyv akkor is zenél, ha nem kotta, és nem Pál írta, hanem Péter: te jó ég, mit csinálna Dés András Esterházy Pál Harmonia Caelestis című zenedarabjával, ha Esterházy Péter egyszerű történetéből ezt tudja kihozni?! A fellépők ezután egy-egy szöveget olvasnak Esterházytól: Dés László a legújabb kötetből, a hasnyálmirigynaplóból, mire fojtott csönd támad a nézőtéren, nem messze tőlem egy idősebb asszony sír. De nincsen semmi baj. Parti Nagy Lajos (aki az imént félig takarásból még megbűvölve figyelte Dés András egy könyvre írt darabját) a Harmóniából olvas, Závada és Dés András az Egyszerű történetből, Spiró György pedig a Termelési regényt választja, abból is a Ha én főnök volnék című részt. Ez is milyen szép: ahogy ülnek ott az írók, és attól a másiktól olvasnak, aki nincs ott. Illetve ott van, mert a nincs az van, mert csak a minden van, vagyis a semmi, de a semmi is a Teremtőt dicséri, s annak összes részhalmazát. Dés László és Parti Nagy Lajos fotók: móricz-sabján simon LAPSZÉL Elhunyt Gombár Judit Gombár Judit díszlet- és jelmeztervező hosszú, súlyos betegség után elhunyt; 79 évet élt. Tizenöt évig dolgozott a pécsi teátrumnak és a Pécsi Balettnek. Az összeforró karrier és a magánélet meghatározó állomásaként 1972-től a Maurice Béjart verbuválta XX. Század Balettje tagja lett férjével, Markó Ivánnal. 1979- ben elhagyták a Béjart-társulatot, és az Állami Balettintézet végzős növendékeivel létrehozták a Győri Balettet. Horeczky Krisztina Aki többet olvas, többet keres Olasz közgazdászok szerint felnőttként jobban keresnek azok, akik gyerekkorukban több könyv között nőttek fel. Az 1920-1956 közötti időszakot vizsgálták, és a felmérésben kilenc országból hatezer személy vett részt. Kiderült, minden plusz tanulmányi év öt százalék fizetésnövekedést jelentett később, és akinél gyerekkorában több könyv volt otthon, 21 százalékkal több fizetést vihetett haza felnőttként. The Guardian Az író, aki írókat fotózott FORTEPAN A méltatlanul árnyékba szorult ifjúságiregény-író, Hunyady József pazar hagyatékával gazdagodott a legnagyobb magyar online fotóarchívum kollekciója. BÁRKAY TAMÁS Hunyady József (1921-1983) neve a korosodó korosztályok szűkülő köreiben még mindig ismert: a Hollós vitéz, A fekete lovag és a Hét tenger vándora című regényét kiváltképp kedvtelve forgattuk léha ifjakként. Az azonban, hogy mi úton-módon lett belőle fotós, a kitartó nyomozás ellenére is rejtély. Rejtély az is, hogy miként kerülhetett a hatalmas, az eddigi becslések szerint öt-tíz ezer kockányi negatívból álló hagyatéka arra a budakeszi padlásra, ahol egy fiatal házaspár megtalálta, hiszen a dokumentek szerint a Vérmező melletti Maros utcában lakott - mondta érdeklődésünkre a Fortepan szerkesztője, Tamási Miklós. Hunyady fotográfusi pályájának legfontosabb és legizgalmasabb korszaka a hatvanas évek volt. Profi, de legalábbis félprofi portréfotóssá fejlődve - saját intencióját követve - ekkor fotózta végig az egykorú irodalmi élet színét és fonákját, de mint jó ízlésű ember inkább a színét, még élő nyugatos öregeket, csakúgy mint pályakezdő ígéreteket. Fényképezte más kiválóságok mellett Csurka Istvánt, Déry Tibort, Janikovszky Évát, Kassák Lajost, Lengyel Józsefet, Mándy Ivánt, Ottlik Gézát, Pilinszky Jánost, Tersánszky Józsi Jenőt, Zelk Zoltánt - legyen itt ennyi név elég. A szerzőket - nagyjából 150 írót és költőt - tipikusan három helyen örökítette meg, otthonukban (Kassák), a szigligeti alkotóházban (Karinthy) és az Írószövetség aktuális rendezvényén (Janikovszky). A kiválóan komponált portrék mellett számos képriportot készített - mindenekelőtt a Könyvterjesztő Vállalat, a Magvető és a Szépirodalmi Könyvkiadó megbízásából -, a tárgyidőszak más területeken jeles művészeit is szívesen fotózta. A fiatal Koncz Zsuzsáról, a kevésbé fiatal Latinovits Zoltánról, a legendás Metró együttesről, Fábry Zoltánról, Pátzay Pálról, Gross Arnoldról készült felvétele (az archívummal szoros munkakapcsolatot ápoló Index.hu-nak köszönhetően) e percekben is szépen hasít a Facebookon. A Fortepan javában digitalizál, a mostani állás szerint a több ezer kép a nyár végén lesz látható. Hunyady a pécsi jezsuita gimnáziumban tanult, ahonnan elbocsátották, mivel Ady Endre verseiért lelkesedett. Később Badacsonytomajban volt kántortanító, majd harcolt és fogságba esett a második világháborúban. A Sorsunk című lap prózai és kritikai rovatát vezette, 1948-tól 1955- ig a Magyar Nemzetnél dolgozott, 1956-tól 1960-ig dramaturg volt az Állami Déryné Színházban. 1960 és 1968 között a Képes Újság, majd a Pajtás, a Magyar Horgász és a Népszava munkatársa volt. Több író művéből készített rádió- és tévéjátékokat. 1947-ben Baumgarten-jutalmat kapott. Jancsó Miklós és Zelk Zoltán fotók: fortepan -Koncz Zsuzsa HUNYADY JÓZSEF