Népszava évkönyv, 1970 (Budapest, 1969)

Baranyi Ferenc: Nyáregyháza

karmokkal cirógatják az istenhoz­­zádot. Nagy ellágyulásról nem lehetett szó, odajött Kelemen s elkezdte fag­gatni, milyen magas lehet a Cheops-piramis. Ezt egészen vélet­lenül tudta Laci, megmondta köny­­nyedén. — Száznegyvenhat és fél méter. Kelemen boldog volt, Tokodi fo­gadni akart, hogy magasabb az Eiffel-toronynál. Elmagyarázta az egész vitát, közben visszajött Ke­rekes, észre se vették, csak a ká­romkodására ijedt meg Laci. A mu­tató a negyvenhetesen állt. Ez az a nagy pillanat, amikor az ember szeretne köddé válni, vagy a föld alá süllyedni. Persze, az ember marad s pofájáról szép lassan ég le a bőr. Itt a selejt a sürgős és fontos munkából, fene egy meg az egész Cheops-piramist, ott ahol van, Gi­­zeh mellett. Kerekes, ha káromkodott is, nem vesztette el a fejét. Átküldte a ten­gelyt a hegesztőkhöz, rakjanak rá hat millimétert, fél órába se telt, méretre utána gyalulta. Együtt jöttek ki a gyárból. Laci­ból egyszer csak kibuggyant: — Nagyon szégyellem ezt a se­­lejtet... Pont az első nap. — Miféle selejtről beszélsz? — villant rá az aranykeretes szem­üveg. — Édes fiam, a Kerekes-bri­gádban nincs selejt. Viszont mindig van egy kis összetartás, meg egy kis szekrénypénz. A Nyugatinál Kerekes másik buszra szállt. Laci egyedül indult tovább. Alkonyodott, a Rákóczi úti keresztezésnél a hangulat éppolyan volt, mint reggel, a daru esthajnal csillaga világított a házak fölött s az utca tele volt szép lányokkal. A Rákóczi út hosszán repítette az autóbusz, a tömeg nekinyomta a pe­ron falának. Kibámult a lehajló napba, a kristályfényű októberi al­konyatba. Baranyi Ferenc: Nyáregyháza Csak mi tudjuk elmondani mindazt, mi sorsunkból tanulság, Kiss Miklós, Vecserek Lali, játéknak néztünk minden puskát. Hasaltunk rezzenetlenül a vén harangláb tornya mellett, félméteres paréj közül figyeltük, ahogy menetelnek Dános felé a katonák. Szájukon vérként buggyanó dal, telítve minden hátizsák öt kontinensnyi fájdalommal. De ezt nem láttuk. A sereg tetszett nekünk, a mars, a gúnya, orosz vagy német? Egyre ment, katona volt — testük kigyúrva! S mi is játszottunk háborút, s bár valódi bombák potyogtak, nekünk a háború, fiúk, csupán izgalmas rumli volt csak. Egyenruhák előjelét jóval később tisztázta bennünk iskolakönyv és szentbeszéd, s ezer csoda, hogy megfeleltünk, mert akkor kellett döntenünk, mikor apánknak is nehéz volt, felhők árnyéka úgy vetült miránk, hogy tiszta volt az égbolt. Kiss Miklós, Vecserek Lali, játéknak néztünk minden puskát, csak mi tudjuk elmondani mindazt, mi sorsunkból tanulság: valami mégis kell legyen ebben az Istenverte rendben, ha önképére győztesen s zajtalan gyúrt titeket, engem. 138

Next