Munkás-Heti-Krónika, 1877 (5. évfolyam, 1–52. sz.)
1877-04-08 / 14. szám
14. szán. Egyes szám ára 5 kr. V. etfolyam Munkás-Heti Krónika. Társadalmi és gazdászati néplap. A magyarországi munkások közlönye. Megjelen minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: dobnteza 67. az., a hova minden pénzküldemény intézendő. Kéziratok vissza nem küldetnek Hirdetmények : legolaseb kitmixai államok. — —__—————_ —. Budapest, 1877. április 8-án. Előfizetési föltételek. Az egész 1877-ik évre . 2 frt 40 kr. Félévre . . . . „ 20 „ Negyedévre .... „ 60 „ Egy hóra ... „ 20 „ Az előfizetési pénzek legolcsóbban 5 kros postautalvány mellett küldhetik be. Az ez évben, valamint a malt év utolsó felében megjelent számok még mindig teljesen kaphatók. Elvtársainkhoz! Mindazon elvtársak, kik 1. év április 1-jétől kezdve lapjainkra folytonosan előfizetnek és a kiadóság nyugtája mellett havonta tizkrajcsárnyi segélyt nyújtanak azok fentartására és emelésére , három egymásután következő hónap lefolyta után a társkiadóságba és az ebből folyó jogokba részesítjük. A „Munkás-Heti-Krónika" és az „Arbeiter-Wochen-Chronik" kiadói. Budapest, ápril 5. Tudjuk, hogy hazánkban a népesség túlnyomóbb része, a dolgozó, a munkás nép, ki mindent teremt, ki munkájával az egész társadalmat tartja fenn, ki pénzével és életével adózik, ki az államháztartás terheinek legnagyobb részét viseli, hogy erre a népre az állam és társadalom csak kötelességeket ró, jogokról pedig mit sem akar tudni. 447 képviselőink közül akármelyik, ha az országgyűlésen szót emel, legyen az a legcsekélyebb, legyen az bár oly választókerületből, amelynek alig van 300 választója, mégis a nemzet képviselőjeként érzi magát és a nép nevében beszél. De hogy a nép, a munkásnép nevében szólhasson, kell, hogy a munkásnép előbb választóképes legyen, hogy választási jogát gyakorolhassa. De te, munkásnép, ezt nem teheted, mert az ország többi lakosaival nem vagy egyenjogú, s azért nem vagy egyenjogú, mert azon osztály, a mely téged gazdászati tekintetben kizsákmányol, politikailag is uralkodik feletted, s az uralkodó osztály a törvényeket épen csak saját javára teremti, s ez nem más, mint osztályuralom. Az összes nép java csak akkor lehet megóva, csak akkor lehet nyomósan megvédve, ha az összes nép van képviselve, s erre nincs, de nem is lehet, joga mindaddig,mig az általános választási jog életbe nem lép. S amig ezt el nem értük, addig 447 „képviselőinknek" nincs is joga a nép nevében beszélni; mert csak is az uralkodó osztály képviselői, melynek javára és hasznára teremtették a fennálló törvényeket, a fennálló állami berendezéseket, s amelynek érdekében tovább is fognak működni, ha azok részéről, kik az állam főtámaszát képezik, egy erőteljes „megállj" nem harsog feléjök. A munkás — a kézzel úgy, mint a fővel a társadalom érdekében működő — azon alap, mely nélkül egyetlen állam sem képzelhető. Tegyük fel például, hogy a sors egy nemzetben azon csinyt követi el, hogy azt fejedelemétől, papságától, születési és pénzarisztokrácziájától, poétáitól, íróitól stb. megfosztja, s azt tapasztalnák, hogy a munkások ép ugy, mint annak előtte leszállnának a bányákba az azokban rejlő érczeket világra teremteni; tovább varrnának, kötnének szőnének, folyton telítenék a csűröket, magtárakat és pinczéket.. Az egész szellemi és gazdászati tevékenység, a nemzet földmivelés, ipar és kereskedelem tekintetében hiányt nem szenvedne; a tudomány és művészet semmiképen sem károsíttatnék. " Sőt akkor, ha senki nem találkoznék egy bőségesen megszavazott czivillistáért; ha senki nem volna, ki a „túlvilági jólét" tanáért dús és kövér plébániával megelégednék, ha senki nem volna hajlandó mások munkája által meggazdagodni akarni s következésképen senki, ki e hatalmasakat megénekelje, d e szerencsétlenségnek még azon esetben is . O . jótékony következményei volnának a közjólétre és az össznemzet művelődésére ; mert mindezen összegek, melyek ily módon terméketlenül kiadatnak, a termékeny tevékenységre fordíttatnának, s a nemzeti vagyon csak szaporodna. Amaz édeskés irodalom, mely mai társadalmunkban oly buján nő, s mely az emberiség jellemtelenséget pártolása alá veszi, igaz, hogy eltemettetnék, s helyébe egy nagyobb számú gondolkodó szellem lépne; mert a szellem szabad röptét a politikai, vallási és társadalmi téren való szabad kutatást dinasztikus, egyházi és pénzérdekek nem akadályoznák, s a fent említett sorscsapásnak következménye csak általános, társadalmi előny volna. A dolgok nagyon lényeges változást szenvednének, ha egy bizonyos esemény következtében egy ország munkásaitól fosztatnék meg. Ki mivelné akkora földet, ki tenyésztené az állatokat, ki mivelné a bányákat, ki emelne gázokat s ki tenné járhatóvá az utakat, ki hozná elő az élelmet, ruházatot, s ki eszközölné főleg azon müveket, melyek egy művelt társadalmat jellemzik ? — Két eset közt csak az egyik létesülhet: vagy gyökerekkel táplálkoznának a fejedelmek, püspökök, grófok, bárók, tőkepénzesek stb. és az állatok bőreivel ruházkodnának, vagy pedig ásóhoz és kapához folyamodnának, hogy maguk dolgozva véget vessenek az ilyen állatias életmódnak. S ha csak a munkásoknak köszönhető, hogy az életet egy az állatinál magasabb szempontból élvezhetik, mert van tehát az, hogy épen a munkások azok, a kiknek működése nélkül a szellemi élet érvényesülése sem képzelhető, a kik a politikai jogok gyakorlásától meg vannak fosztva, kiknek nem engedik meg, hogy a törvényhozásban részt vehessenek; s miért van az, hogy épen a munkások, kik mindent teremtenek, mindent fentartanak, minden jogaiktól meg vannak fosztva, csak attól nem, hogy az uralkodó osztály által előidézett gazdászati válság folytán éhen veszhetnek s nyomorba sülyedhetnek. Ezt tudva, kötelessége tehát ennek a munkásosztálynak a tőle megtagadott jogokat hangosan követelni. Már régóta nyögtél, munkásnép, az iga alatt, melyet az uralkodó osztály válladra nehezít; már régóta teljesíted folyton kötelességeidet és hallgattál; követeld végre jogaidat! A munkások és a tőzspolgárok gyermekei. Nagyon sajátságos látványt nyújt, ha az utczákon keresztül sétálva, az egyik oldalon szépen öltözött nevetve beszélgető gyermekcsoportot látunk végig haladni, a másik részen pedig az éhségtől behorpadt arcza zsenge alakokat foszlott öltözetben szemlélünk. Fájdalmasan néznek ezen pici gyermekek azon kortársaik után, kiknek kívánalmai teljesülnek,kiknek az öröm mosolyg. Valóban, mély fájdalom hatja át az emberi keblet, ha ezen látszólagos betölthetlen űrt nézi; itt érdemetlen nyomort, amott érdemetlen bőséget. Ha ezen kisdedek életfolyását még tovább kutatjuk, szivünk fájdalmasabbá lesz. Azon kis fiu ott, talán egy év múlva már egy bűzhödt légü mű, helyben kénytelen állani s itt oly munkához fog kényszeríttetni, mely gyenge erejét túlhaladja, testét idő előtt meggyengiti s szellemét eltompítja. Ellenben a földbirtokos, nagy, kereskedő vagy gyáros fiacskája .