Krónika, Népszava, 1880 (8. évfolyam, 1–52. sz.)
1880-10-10 / 41. szám
TZTH. évfolyam. Megjelen minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal külső dob-utcza 33. sz. Minden a lap szellemi részére vonatkozó közlemények, valamint hirdetések ide intézendők. Hirdetések jutányosan számíttatnak. szám: 168 Budapest, reso. október 16-én. Előfizetés: Egész évre . . 2 frt. 40 kr. Fél évre. . . 1 „ 20 „ Negyedévre. . .„ 60 „ Egy hóra . . . 20 , Egyes példány ára 5 kr. Előfizetéseket minden postahivatal elfogad. Nemzetközi igazságszolgáltatás. Valamely állam, nemzet gyakorta jön oly helyzetbe, hogy a többi nemzetekkel, államokkal érintkezve, érdekeiben, jogaiban egyik vagy másik ország részéről sérelmeket, megrövidítést szenved. A sérelem illetheti a sértett nemzet összességének, vagy a nemzet egyes tagjainak jogkörét. Határoz a sérelem minőségére nézve a sérelem elkövetésének helye is, ha váljon a sértés a sértett vagy a sértő, avagy egy harmadik állam területén, vagy államon kívüli területen követtetett-e el? Amennyiben a jogsértés a sértő fél államterületén történt egyesek jogigényei ellen, a szenvedett méltatlanság megtorlásának eszközéül szolgálhat a nemzetközi jogban szokásos viszonzás, mely szerint hasonló esetekben ugyanazon méltatlan bánásmódot alkalmazza a sértett állam a megsértő államfél tagjai irányában a saját területén. Ez a mód azonban helytelen is, nemtelen is. Miként egyes emberek igazságát hajdanra az ököljog határozta meg, úgy a nemzetek közti súrlódások, torzsalkodások esetén az egyes nemzetek jogát mai napság is csak az ököljog dönti el. Vannak ugyan békés eszközök is, melyek által a nemzetközi jogsértések következményeit elhárítani igyekeznek a hatalmak képviselői, ilyenek: a diplomácziai alkudozások, óvástételek, közbenjárás, a diplomácziai összeköttetés és közlekedés megszakítása. Ezek azonban legtöbbnyire azt eredményezik, amit elhárítani akartak. A diplomaták furfangja nem megbízható eszköz. A megtorlások szokott eszközei a háborúk. Nincs józan gondolkozású becsületes ember, aki a háborúkat pártolhatná, helyeselhetné. Jóllehet egyelőre el kell fogadnunk azok szükségességét a támadó felekre és hasznosságát az önvédelmezésre. Ámbár a háború is igen kétes értékű eszköz a nemzetek egymásközti jogainak megvédésére s az elkövetett jogtalanság megtorlására, mivel épúgy mint párbajnál, bizonytalan a háború kimenetele is és nem mindig azon fél részére dől el a győzelem, melynek részén a jog áll. A háborúk minden egyébb okok között már csak azért is elvetendő, eltörlendő eszközök, mivel azok az emberiségnek, az összes nemzeteknek fő életczéljával, az örökbékével a legmerevebb ellentétben állanak. Az egyes külön államoknak élettartama már igen rövid időre terjed; Kant, Hugó, Bluntschli és más bölcselők szerint világ, állammá kell átalakulniok. Ezen kis időt nem kellene a nemzeteknek örökös torzsalkodásban folytonosan a roppant drága fegyveres békében eltölteniök. Ha azonban a békességet lehetetlenség fentartani, akkor a nemzetek jogkörét nemzetközi törvények által kellene meghatározni, a nemzetközi igazságszolgáltatást szabályozni. Minden különálló nyelvvel bíró nép, nemzet egyszersmind különálló államot képez, kivéve, ha több kisebb nemzet önkényt szövetkezik és egy állammá kíván alakulni. Minden nemzetnek illő, arányos államterület biztosíttatik azon időpontig, amidőn egy világkongresszuson az összes nemzetek küldötteinek többsége, a világállam megalkotását kimondja. Ez ideig pedig az átmeneti korszakra nézve ilyen vagy hasonló intézkedéseket és főbb szabályokat kellene létesíteni. Nemzetközi kongresszus volna mihamarabb egybehívandó, melyen a természeti jogok alapján és az emberiség czéljaihoz képest megállapíttatnának az egyes emberek és egyes nemzetek jogai és kötelességei, elvül tűzetvén ki: egyenlő jog, egyenlő kötelesség. Ezen jogok és kötelességek törvénybe iktattatnának, mely törvények minden nemzet nagykorú férfi és nő tagjai közt szétosztatnának. Egyidejűleg kimondatnék az általános választási jog. Minden évben új nemzetközi kongresszus tartalnék s amely intézkedések gyakorlatiaknak nem bizonyultak, azokat a kongresszus módosíthatja és újabb törvényeket is hozhat. A nemzetközi törvények ellenőre és végrehajtója a nemzetközi főtörvényszék, melynek tagjai az egyes nemzetek kormányán álló férfiak közül a nemzeti létszám arányában választatnának. E törvényszék az illetékes fórum minden nemzetközi ügyben; határozatai ellen a nemzetközi kongresszushoz lehetne fellebbezni, oly megszorítással, hogy aki alaptalanul fellebbez, az szigorúan büntettetik. A nemzetközi törvényekben a proletárokra és ezek személyi és osztályérdekeire kiváló gondot kell fordítani; a tőke és munka közti harcz lefegyverezendő. Ki kell mondani a hadseregek létszámának haladéktalan és arányos leszállítását; amely hatalmasság ennek ellene szegül, azt a többi egyesült erővel a nemzetközi törvényszék határozata alapján lefegyverzi s népállammaá alakítja, esetlega nép meghallgatása és szavazattöbbsége alapján semlegesíti. Szabályozni kell az áttelepülési jogot; ki kell mondani, hogy mindenkinek szabadságában áll bármely állam kötelékébe fölvétetni, de abban legalább 10 —15 évig meg is maradni. A nemzetiségek egymás ellen ingerlése a legnagyobb bűnként fenyítendő. Tiszteletben kell tartani a nemzetek létjogát s azok belügyeiben csak a czivilizáczió érdekében lehet a nemzetközi törvények értelmében beavatkozni. Minden hatalom a néptől van és a népé, tehát a bírói hatalom is a nép által gyakoroltatik, miként a törvényhozói hatalom. A nemzetközi törvények és igazságszolgáltatás nemzetközi szabályai minden nemzetre egyaránt kötelezők, stb. Csakis ha lesz nemzetközi törvénykönyv, nemzetközi legfőbb bíróság és nemzetközi jog-és igazságszolgáltatás, akkor remélhetjük a szoczialisztikus törekvések eredményre jutását, diadalát, mert addig az egyes nemzetek kebelében is elnyomja elveinket a zsarnokság s ha diadalmaskodnék is egyik országban, amaz ország bitorló hatalmasai segélyül hivnák a többi érdektárs bérencz hadait s ott volnánk, hol a mádi zsidó! Legyen tehát igazság és igazságszolgáltatás legalább a nemzetek közt; vagy ha az se lehet, pusztuljon akkor az ilyen rendszer, veszszen el a világ!s napjainkban is olyannyira középkorias rendezetlen állapota. A bérlőket védő bilit elvetette az angol felsőház, így a liberálisok humanizmusa hajótörést szenvedett az arisztokratikus hölyf érzéketlenségén. Az ír földesurak haszonbérrel hátralékban maradt bérlőiket embertelenül és minden irgalom nélkül elűzték birtokaikból, legtöbbnyire erőhatalommal. Szegény bérlők szívesen fizették volna tartozásaikat, de ha a termés már évek óta rosz volt, ők sem húzhatták le bőrüket! Így ők méltánytalanul szenvedtek, igaztalanul megfosztattak hajlékaiktól, kenyérkeresetektől. De a sors kikerülhetlen; a Nemezis elvégre is utolérte a földesurakat, mert ma nincs gálád lelkiismeretüknek a folytonos aggodalmak és páni rettegés miatt egy nyugodt pillanata, minduntalan rettegniük kell nyomorult életekért a közvélemény zúgó tengerének fenyegető hullámzása miatt. A legközelebbi eseményekről így ír a „Börsen u. Handelsbericht" czímű lap: „Buscheen közelében a minap a Galway grófságnak egy elhagyatott kopár szirtű hegyvidékén Monthmorris vikomt falusi nagybirtokos hat lövés által, melyek közül az egyik agyát zúzta szét, leteríttetett. Ki követte el eme bűntényt? még nem derült ki és tán soha sem jön napvilágra. A meggyilkolt általánosan ismert keményszívű gonosz lelkű földbirtokos. Birtoka nem volt ugyan valami nagy, de azért 17 bérlője volt. Ezekkel azonban zsarnokilag bánt. Az ő pompás kastélyában a Lough Comb partján, kényelemben élve, az elmúlt kemény tél éhezői iránt semmi részvéttel nem volt, megtagadván tőlük minden segélyt. De mihelyt a bér lejárt, azonnal bepörölte s a ki fizetni nem birt, a kiüzetési rendelettel kikergette a bérelt birtokból. Ő élt és másokat nem hagyott élni; ő nem dolgozott és legkevesebb tekintettel sem volt azok irányában, akiknek nehéz munkások által kelle neki, a kisbirtokosnak, gondtalan létet késziteni. De ez még nem elégítette őt ki. Mivel birtoka után semmi gondja nem volt, jutott neki ideje biróként is működni, mely minőségében rendkívül irgalmatlan volt azon szegény ördög irányában, ki a haszonbért meg nem fizethette. Épen egyik ülésről jött, melyen szigorú évszabályokat indítványozott a bérlők ligája ellen. Még a szó alig halt el ajkain, még házát, melyben oly tétlen életet élt, nem is látta újra, midőn a láthatlan és megfoghatlan népbiróság titkos végrehajtó bizottságának keze őt elérte. Kétségkívül ezen bűntény agrárai jellegű. Ez eset rendkivül nagy feltűnést okozott s mint Izlandból irják, ott valóságos rémület uralkodik a földbirtokosok között. Mi sem természetes. De váljon miért is lettek a kedélyek épen ezen eset miatt annyira felingerülve ? Egyedül és kizárólag azért, mivel a gyilkosság az arisztokráczia egyik tagján követtetett el, ki bár arra, hogy teljesen gondtalan életet éljen, arra szegény volt, de kinek ősei a honfoglaló Vilmossal jöttek az országba, ki a Montmorencyek családjának ivadéka. Csak néhány nappal előbb történt, hogy egy Boyd nevezetű fiatal gyerkőczöt, egy középmódú földbirtokosnak a fiát lőtték le. Erről az esetről azonban nem jöttek táviratok, sem hasábos tudósítások. Rövid idő előtt Brown Burt nevű bérlő, aki egy nyilasról, melynek birtokosa elűzetett, a szénát megvette, ismeretlen tettesek által irgalmatlanul elvezetett és a 250 font sterling értékű szénája felgyújtatott; ugyanezen a napon egy elűzött bérlőt (farmert) 300 „Ligabeli" visszahelyezett gazdaságába; nem sokkal előbb a parasztok valami Rodgers nevü törvényszolgát, aki egyik bérlőnél zabot akart zálogolni, félholtra vertek s ezúton meggátolták a zálogolást. A Kerry grófságban Stougthon nevű földesúrra, ki a saját lakásán leányával az asztalnál ült, az ablakon keresztül lőttek rá; száz meg száz földbirtokos, ügynök, biró stb. fenyegető leveleket kaptak; mindezen események ez angol „Társadalmat" nem riaszták föl, csakis, midőn az ő körükhöz tartozó férfi vére folyt, futták meg a riadót. Az ir- Agrármozgalom Irhonban. Angolországra sötét foltot vet Irhon egy tekintélyes néposztályának, a földművelő munkások és főleg a földbérlőknek nyomorúságos, szolgai állapota, az azokkal való zsarnoki bánásmód és a földbirtoknak még