Krónika, Népszava, 1880 (8. évfolyam, 1–52. sz.)
1880-11-21 / 47. szám
Megjelen minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal külső dokutcza 33. ss. Minden a lap szellemi részére vonatkozó közlemények, valamint hirdetések ide intézendők. J LI c Aj? •Vili évfolyama.. Hirdetések jutányosait számíttatnak. NÉPSZAVA Társadalmi és gazdászati néplap. A MAGYARORSZÁGI ÁLTALÁNOS MUNKÁSPÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE. 85 4.7. bzájaa.. BvLdLapBBt, reep. noveaai berglén. Előfizetés: Egész évre . . 2 frt. 40 kr. Fél évre 20 Negyedévre. . —»60 Egy hóra . . —» 20 Egyes példány ára 5 kr. Előfizetéseket minden postahivatal elfogad. ks* Ha vasárnap, 1880. év november hó 21-én A »NÉPSZAVA« és „ARBEITER-WOCHEN-CHRONIK" javára smm Mllsvilág helyiségében TÁNCZVIGALOMMAL egybekötött tartatik a „Budapesti Munkás-Dalárda" és a b. Philipovich-félecs. k. katonai zenekar közreműködésével. Pénztárnyitás 6 órakor. — Kezdete 7 órakor. jBelépti d.ij szeam.elyen.lsént Irr., a pénztárnál 50 Irr. Jegyek kaphatók: Nagel ur dohánytőzsében, a nemzeti szinház épületében. Ste i 11 er ur lottó-gyüjtődéjében, király-utcza, Gyertyánfi-féle ház. Fanto ur lottógyüjtödéjében, váczi-ut, „Pária szálloda", „London" kávéház, ráczi-körút, az osztrák államvaspálya közelében. Berger úr lottó-gyűjtődésében, rózsa- és aradi-utcza sarkán. Löffel mann kávéháza, király- és kis diófa-uteza sarkán. Bricht a papírkereskedésében, király-uteza, a Teréztemplom átellenében. Veitur dohány-tözsében, dorottya- és fürdő-uteza sarkán. Maiko vendéglőjében, bodzafa-uteza. Kralik kávéház, István-tér. Nedrostekur vendéglőjében, bárány-utcza, J o ch um Keresztély sebészeti műtermében, hajdsutcza 8. sz. Feldsberg Zsigmond dohánytözsében, kigyó-utcza 8. sz. A „Népszava" szerkesztőségében s a gyárak és malmok bizalmi férfiainál, hideg tűzhelynek pedig nincsenek barátai. A szoldateszka unja már a barátságot, melyre nehogy szükség esetén apellálnunk lehessen, azt azáltal mondja föl, hogy addig ingerel, mig bele kötünk s igy nyíltan szakithat velünk. A pökhendi hányaveti lajdinántok kardoskodása elsősorban is kihívás. Kihívása a polgári elemnek a fölényt praetendáló szoldateszka által. Ez volt jelen esetben is a czél, és az eszköz a lázítás, a felingerlés. A keztyü oda lett dobva s azt nem merné felvenni, elfogadni a társadalom, a nemzet ?! Mi a „rongyos czibilek", mi a „kutyák", mi a „geszindel", bagázs", mi csak fizessünk, adózzunk, hogy Mars nyalka fiai fényes egyenruhájokkal és csillogó fegyvereikkel parádézhassanak és ha rakonczátlankodásukat megróvjuk, bennünket lehurrogassanak, megkardlapozzanak, agyonverjenek ?! Hiszen nincs nap, melyen a katonaság, — melybe a tisztikar nemzetellenes szellemet oltott s már vérében van, hogy se apját, se testvérét nem becsüli, ha „czivil",— össze ne tűzne a néppel, a polgársággal! S már oda jutottunk, hogy Amerika ősvadonjaiban nagyobb biztonsággal meg lehet védeni magát az embernek, mint a fegyvererdővel kerített „jogállamok" katakombáiban. Nem vagyunk biztonságban az utczán, nem vagyunk védve saját lakásunkban, házainkban. Még egy mérsékelt ellenzéki polgári lap is így kiált föl: „Alkotmányos állapotot, azt tudunk képzelni. Szoldateszka-uralmat is tudunk. De a kettőt együtt egy államban, józan észszel elképzelni nem lehet. Az absurdum. Vagy egyik, vagy másik!" Hol ilyen katonai kaszt, mely oly szellemben képeztetik, mi az állampolgárok jogkörével ellentétes, mely az államtörvények keretén kivül áll s állam az államban, mely a polgárságot csak az ő létfentartására hivatott gépezetnek tartja — mondom, hol egy ily privilegizált kaszt szarvai ennyire megnőhetnek s annak ily bizonyítékait adja: ott nem fölösleges a Napoleon Lajos államcsínyére emlékeztetés. Mi most vagyunk azon az úton, melyen Francziaország 30 év előtt volt. Ily helyzetbe sodort bennünket a cs. k. közös hadsereg, melynek költségére csak most szavazott meg újra 36 millió forintot az a „czivilbagázs" országi katonai lázítás. Nézzétek a bosnyák háborúnak puszta hírére is százba eső a majdnem másvilágra ijedő nyavalyás katonatisztecskéket, hogyan felelevenedtek és hogyan berzenkednek, mint csodabogár a vár alatt! Nézzétek, ott keleten Kolozsvárott, minő csodatetteket művel a császári királyi közös hadsereg egy-két névtelen félistenei Mindannyi. Leonidás vagy legalább is nagy Sándor, mind dicső Xenophon, bátor Józsue, kik a napot nemcsak megállítják, hanem el is lopkodják!, megannyi Caesar és világrengető Attila, akikhez képest a Hunyadyak, Zrínyiek, Washingtonok, Bonaparte Napoleonok, Kosciuskók, Bemek, Garibaldik és a többi hősök csak nyimnyám kis Miskák! A rendszerint mindig ellazsnakoltatni szokott közös hadsereg nyakigláb gyorsfutárai, a Bum-Bum generálok kengyelfutó ügyességű tanítványai, a fenszterpromenádok kardcsörtető anyámasszony lovagjai, — ki hitte volna? — nemcsak daliák, hanem csodák csodája vitézek, mythologiai óriások, mesebeli hősök lettek, kik vért szomjaznak, vért csapolnak halált hordó fene fegyvereikkel és gőzölgő vértől ittasulva harczra kelnek a titánokkal s megostromolják ha kell az egeket is. Világtörténelem múzsája, csillagbetűkkel jegyezd fel, tündöklő dicsfénynyel ékesítsd ez örök hírű hősiességet és hallhatatlan bajnokainak neveit ...... Jaj, dehogy jegyezd! hiszen egy otromba pimaszságot kellene feljegyezned, egy durva brutalitást, egy hallatlan botrányt, egy minősíthetlenül aljas és minden kritikán alul gyalázatos ocsmány cselekményt s a szoldateszka mocsárjának fenekéről undoritóan szenynyesen fölmerült két nevet, melyek szégyenére válnak a testületnek, melyet megfertőztettek és czivilizált korunknak, mely képes ily monstrumokat, ily galádságokat produkálni s azokat eltűrni. Kolozsvár egy tekintélyes ellenzéki lapjának szerkesztőjét, Bartha Miklós polgárt, mint már az egész világ tudja, a saját lakásán a cs. k. közös hadsereg két megnevezhetlen hadnagyocskája orozva megtámadta s előre, összebeszélés folytán élesre fent kardokkal a védtelent életveszélyesen össze vissza vagdalta. Hogy e nyomorult gazság, e brávói merénylet, ez a futóbetyáros zsiványság, ez az utonállóhoz sem méltó orvtámadás, ez a hallatlan arczátlansággal és cynizmius követett s a legnagyobb mérvű elvetemültséget feltételező bérenczcselekmény, ez a lenchelésre jogosító bűnhalmazat mily hatást keltett a közvéleményben: megmutatta a valósággal föllázadt Kolozsvár, melynek lakossága össze is ütközött a katonasággal s hol ma is ostromállapot uralkodik: megmutatta az ország ingerült hangulata és az egész sajtó osztatlan mély indignácziója, teljes fölháborodása. De elemezzük csak e bűnhalmazt! Ott van 1-er a magánlak megsértése fegyveresen behatolás által, mely a büntetőtörvény 330. és 331. §-ába ütközik. 2-er a házi jog, a családi szentély megtámadása, mely a 199. §. analógiája szerint büntetendő. 3-or a magánosok elleni erőszak büntette, melyet a 175. § hoz képest kell büntetni. 4-er a személyes biztonság ellen elkövetett merénylet. 5-ör becsületsértés a btk. 261. §-a értelmében. 6 or gyilkosság elkövetésére irányzott szövetség a 288. §. szerint. 7-er párviadalra kihívás a 293. §. értelmében. 8 er a szabadsajtó fegyveres terrorizálása által az 1848. XVIII. t. cz. elleni sértés. 9 er súlyos testi sértés, a 303., esetleg 306. §- hoz képest. 10-er a katonai törvények elleni kihágás és 11 er az erkölcsi- és illemszabályok elleni vétség. 12 ev hűtlenség a 144. §. 5) pontja értelmében. 13 er katonai izgatás az 1867-ki kiegyezési törvény ellen, 14 ev botrányos tüntetés az ország alkotmánya ellen. Akik ilyen bűnhalmazatot elkövetnek, azok már mégis érdemlik, hogy czégéres gazembereküt példásan büntettessenek. Fel az akasztófára velők a kötélrevalókkal! ezt kívánja a nép, mely irgalmatlanul elbánt volna e latrokkal, ha idejében ki nem szabadítja vala a kutyaszoritóból őket a felbajonettezett katonaság. Csakhogy nem addig van az! Egyátalán nem elég az üdvösségre, ha két gazemberrel kevesebb lesz a világon- Nem ez a nagyobb baj és nem is itt kell a tüzes vasat használni. A beteg nemzettesten a szoldateszka a rákfene, azt égessétek ki, mert elharapódzik a fekély és megfojtja a nemzetet. Több izben ujjat húzott már a néppel és kormányával ez a bécsi kamarillával szövetséges katonapárt; de szakadást nem akart előidézni, mivel igen szorgalmasan és pontosan traktálták az országgyűlések meg a delegácziók a budgetkotyvasztás laczikonyháján élősködő Molochot; a hadügy évenként emésztette a kifogyatkozó állami kincstár millióit, de már érzik, hogy fogyatékán van a kamara.