Népszava, 1884 (12. évfolyam, 1–52. sz.)
1884-01-06 / 1. szám
ZSZI. éTfolyama 1884. Hirdetések jutányosan számíttatunk. NÉPSZAVA TÁRSADALMI ÉS GAZDASZATI NÉPLAP. A MAGYARORSZÁGI ÁLTALÁNOS MUNKALFART KÖZPONTI KÖZLÖNYE. Budapest, januiár nó 6-án. Megjelen minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal külső dokutora 33. sz. Minden a lap szellemi részére vonatkozó közlemények, valamint hirdetések ide intézendők. 1. szám. Előfisetés: Egész évre . . 2 frt. 40 kr. Fél évre . . . 1 „ 20 „ Negyedévre. . — , 60 , Egy hóra . . — „ 20 „ Egyes példány ára 5 kr. Előfizetéseket minden postahivatal elfogad. Előfizetési felhívás. Ismét egy év folyt le, a magyarországi általános munkáspárt és annak magyar közlönye, lapunk, a „Népszava" nehéz küzdelmeket vívott a fölülrőli elnyomatás és alulróli részvétlenség és közönyösség ellen, csakis annak tagjai rendíthetlen kitartása és szilárdsága bírta ezen nehéz küzdelmet kiállani és hiszszük, reméljük, hogy az ezentúlra is ott marad a küzdtéren a szocziáldemokráczia három vezérelve: a szabadság, egyenlőség és testvériség fenntartására. Hogy azonban ez megtörténhessék, mindenekfölött a tagoknak még sokkal nagyobb buzgalma, kitartása kívánatos. A magyarországi általános munkáspárt magyar közlönye ezután is mint azt eddig tette, föladatául tűzte ki a nép, jelesül a munkások fölvilágosítását oly kérdések fölött, melyeknek megoldása még meg nem történt, de amelyeket megoldani okvetetlen szükséges. Nem csak a népek, de már a kormányok is belátják a nagyon égető munkáskérdés megoldásának szükségét, csakhogy azok az eszközök, amelyeket alkalmazni szándékoznak, soha sem lesznek képesek ezt tenni. Azért ne ámíthassuk el magunkat, azok által, hanem haladjunk eddigi pályánkon a kitűzött czél felé és ezt csak úgy érhetjük el, ha maguk a munkások nagyobb részvétet tanusítanak és a „Népszavára" mennél számosabban előfizetnek, mert hisz ez az ő érdekükben történik. Fölhívjuk tehát azokat, kiknek szívén fekszik a munkásosztály sorsának javítása, nemcsak hogy maguk olvassák lapunkat és fizessenek elő, hanem igyekezzenek annak még befolyásuk és közreműködésük által is mennél több olvasót szerezni, mert ha ez nem történik, akkor a munkás nép érdekeit más lap bizonyosan nem fogja képviselni. Mit hoz az uj év? A legtanulságosabb és legszebb a mythikus meséje az ókornak az, mely Prometheusz nejéről Pandoráról szól, ki azt a szelenczét "nyitotta meg, a melyben valamennyi bün és erény be volt zárva s ezek kiröpülvén a szelenczéből, szétterjedtek a világban, mielőtt ideje lett volna a kiváncsi nőnek a szelenczét ismét bezárni s ekkor csak egy erény maradt meg abban, ez a reménység volt, mely az embereket fenntartja s nem engedi elcsüggedni. Ha valakinek szüksége van ez erényre, a reménységre, ugy az bizonyosan a szegény ember, jelesül azon munkás, kin leginkább fogamzik meg azon átok, melyet a szentírás szerint az isten Ádámra és utódaira szórt, hogy arczaik verejtékében fogják megkeresni mindennapi kenyerüket. És a munkás mindig remél, reméli, hogy sorsa jobbra fog fordulni, reméli, hogy azok az embertársai, kiket a véletlen születésük óta jobb anyagi helyzettel áldott meg, végre be fogják látni, mennyire igazságtalanok, hogy míg ők dőzsölnek és semmi jót, hasznosat nem tesznek, addig a munkás, ki dolgozik, fárad, hogy nekik minden kényelmet megszerezzen, hogy pompás házakat építsen nekik, hogy ellássa őket a legizletebb eledelekkel, számukra télen meleg, nyáron hűs ruhákat készitsen, nyomorban él, gondok közt kel föl reggel, melyek egész napon át rásulyosodnak és tartanak nála, mig az l'om el nem nyomja tikkadt testüket és ekkor igen ritkán, legfeljebb álmaikban látják azt a boldog állapotot, melyre vágynak, de amely ép oly hirtelen tűnik el előttök, mint Tantaluszról mondja a Pnythologia, hogy szomjas ajkai elől eltűntek a gyümölcsök és italok. Jogosult-e a munkás jobb helyzetre mint az, a melyben jelenleg tengődik ? Erre a kérdésre még azok az emberek is, kik a munkásokat kiszipolyozzák, fölötte zsarnokoskodnak, őket elnyomják, előttük minden eszközt megvonnak, hogy maguknak jobb helyzetet szerezzenek, igenlőleg válaszolnak. Azt mondják, hogy azon tanácskoznak, hogy nekik jobblétet biztosítsanak, azt hazudják, hogy a törvényhozás gondoskodni fog mindenről, pedig soha szóba se kerülne az országházban a munkások helyzetének javítása, ha a munkások némelykor emlékezetükbe nem idéznék azt. Ilyenkor egy szónok azt mondja, hogy egy kis szociális olajat fog csepegtetni sebeinkre, a másik iamlunk és azt állítja, hogy segítenének rajtunk, de nem lehet, mivel magunk vagyunk nyomorunk okozói, korhelyek, iszákosak vagyunk, nem takarítunk meg semmit. Ezek az emberek azt akarnák, hogy segítsünk magunkon és ők elég kegyesek volnának, hogy ezt megengednék. Így múlik el év év után s azon új év napja, melyről azt reméltük, hogy jobb fordulatot hozank helyzetünkre, olyan mint a tavalyi, a harmad, negyedévi, mint volt valamennyi újév napja azon idő óta, melyben mint gyermekek munkára voltunk szorítva és olyan marad az, míg a sírba szállunk. Ilyen ezen jelen újév napja is. Mit értünk el tavaly óta? Azok a beszédek, amelyeket tavalyrs a múlt években, azóta, mióta magyarországi általános munkáspárt fennáll, az általunk összehívott népgyűlésekben tartottunk, elhangzottak, senki sem hallgatta meg sérelmeinket, panaszainkat, senki sem igyekezett azokon orvosolni. Azon inkább barmoknak való lakások, a pinczehelyiségek még mindig oly rondák, egészségtelenek, mint mindig voltak, a lakbér még magasbra emeltetett a szívtelen háztulajdonosok által, az élelmiszerek épp ugy hamisitvák, de drágábbak mint voltak, a Szapáry gróf azóta az adót mindig magasbra emelte és senki sem érzi azt inkább, mint a munkásosztály, mely sokkal drágábban él mint a gazdag ember, mert negyedik kézből kell vásárolni szükségleteit, szóval egy év óta is érezhető, mennyivel roszszabbra változott helyzetünk. Pedig hát senki sem vetheti szemünkre, hogy türelmetlenek vagyunk, hiszen még a strikeok száma is kevesebb mint volt. Hány éve már annak, hogy sürgetjük az általános szavazati jogot. Ezt ad acta tették, senki sem szól arról az országgyűlésen. Tekintsünk szét a világban s azt fogjuk látni, hogy csak Magyarországban oly türelmes a munkás nép, no , és legfeljebb még Németországban. Német szomszédaink vervénynyel táplálkoznak, melyet nekik Bismarck államszoczializmusával nyújt. Láttuk, mi történt tavaly Francziaországban Montceau les Minesben és Lyonban, hol a munkások dynamitmerényletekkel rémítették a gazdagokat, láttuk, hogy a párisi munkások hányszor lázadtak föl. Igen, de azt fogják nekünk mondani, amennyiszer föllázadtak, ugyanannyiszor le is verettek és a szocziáldemokráczia vezéreit, Krapotkin herczeget és Michell Lujzát zár alá tették. Mi erre meg viszont azt válaszoljuk, hogy midőn Bruce Robert elcsüggedvén hazája fölszabadítása fölött, egy barlangba vonult és ott egy pókon vett példát a kitartásra és küzdelme folytatására, melynek eredménye az volt, hogy miután hatszor legyőzetett, hetedikszer újra megkezdette a harczot s győzött. így fog a franczia munkás nép is győzni Krapotkin és Michell Lujza vezérlete nélkül is. Miért nem hozzák föl azok, akik minket a kommüne levezetésével, a német szoczialisták rendszabályozásával rémítgetnek, az írek, muszkák, olaszok és spanyolok példáját? Azt hiszik-e, hogy a féuianizmus, a nihilizmus, a fekete kéz és az irredenta egészen el van nyomva. Talán nagyon jól és tökéletes biztosságban érzi magát Gladstone hawardeni kastélyában, mely inkább hasonlít most egy ostrom alatt levő várhoz, mint,uri palotához ? Hát a rendőrség Londonban nem kutatja éjjel nappal, nincsenek-e elrejtve a London híd alatt, a parlamentház pinczeiben és a szent Pál skaoltjában, a Newgate és Clerkenwell börtönök falai közt új Guy Fawkesek, kik dynamittal fogják fölrobbantani London városa legnevezetesb épületet? Hát a czár miért búvik el még mindig Gacsinában? Hát a Narodnaja Volját, a Cserny Pjeredjelt lehetett-e már lefoglalni, nem egy-egy Antaeus-e az, mely, ha lábai földet érnek, újra erőt nyer a küzdelemre? Azt hiszik-e, hogy XII. Alfonz és Umberto nagyon biztonságban érzik magukat, hogy a republikanizmus Olasz- és Spanyolországban egészen kialudt? Azt hiszik-e, hogy mindamellett, hogy a hatalmasságok szeretnék egymást megtámadni, csak épen a béke kedvéért tartják föl és nem azért, mert a kormányok nagyon jól tudják, hogy vagy a háború alatt, vagy közvetlen a háború után mindenütt ki fog törni az általános forradalom s hogy az európai háborút európai szocialisztikus fölkelés fogja követni ? Senki se tudja azt jobban, mint Európa legélesebben látó államférfia, a vaskanczellár Bismarck herczeg. Ő nem azért ámítja németjeit államszoczializmusával, hogy a munkás ember sorsán segítsen, mert szive meglágyult a nép iránt, nem félt a francziák által kezdendő revanche háborútól, hanem f.. . / Előfizetési díj: Egész évre ....... 2.40 kr. Félévenként 1.20 „ Évnegyedenként 1.60 „ bérmentes házba küldéssel. „NÉPSZAVA4 szerkesztősége és kiadó hivatala, Budapest, külső dob utcza 33. 1