Népszava, 1886 (14. évfolyam, 1–52. sz.)
1886-10-10 / 41. szám
XIV. évvfolyam N. Megjelen minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal : VII. ker. killsé dob-nteza 33. Előfizetési dijak és kéziratok ide küldendők. •üsz. ^Hegjelen, minden •va,sá.m.ap. Társadalmi és közgazdasági néplap. A MAGYARORSZÁGI ÁLTALÁNOS MUNKÁSPÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE. Előfizetési-díj: Egész évre 2 frt 40 kr., fél évre 1 frt 20 kr., negyedévre 60 kr., egy hóra 20 kr. Egyes példány ára 1 kr. Előfizetési dijak legczélszerűbben postautalványnyal küldhetők be. SJÉT" Lapunk 40-ik számával új negyedévi előfizetés kezdődőt. Felkérjük elvtársainkat és olvasóinkat, hogy idejekorán nyitsák előfizetésüket, hogy a megküldésben félbeszakítás ne következzék be. Az előfizetési díj megmarad úgy mint eddig: évnegyedenként 60 kr., portamentes megküldéssel együtt. Egyidejűleg felhivatnak azok, kik előfizetési díjukkal hátralékban vannak, hogy azt haladék nélkül küldjék be. Az országos munkás-gyűlés tárgyában. Néhány héttel ezelőtt hírt adtunk lapunkban arról, hogy október havában országos munkás-gyűlés fog egybehivatni melyen a hazai munkásosztályt közvetlen közelről érdeklő kérdések fognak megvitattatni és a munkásmozgalom további haladására nézve az útirány közmegállapodással fog megjelöltetni. A mozgalom megindításától a gyűlés megtartására kitűzött határidőig azonban oly rövid volt az idő, hogy még az előkészítés munkálatai sem lettek volna sikerrel bevégezhetők, annál kevésbbé volt kilátás arra, hogy a vidék munkásai is szervezkedhessenek tömegesebb részvételre. Pedig ez volt egyik czélja a pártvezetőségnek és czélja most is, és ez okoknál fogva az elvtársak értekezletének megegyezésével, az országos munkásgyűlés megtartásának határideje a jövő év húsvéti ünnepére halasztatott. Hogy mik lesznek az országos gyűlés tüzetes tárgyai, arról legközelebb közvetlen felhívás útján fognak a munkások, szakegyletek és egyéb munkáskörök értesíttetni. A tárgyalás alá kerülő anyag azonkívül lapunkban kimerítően fog tárgyaltatni, úgy, hogy minden érdeklődő tájékoztatást fog nyerni a gyűlés czéljáról, hivatásáról és egybehívásának elkerülhetetlen szükséges voltáról. Addig is, míg közelebbi értesítés fog adatni, terjeszszék munkástársaink magát az országos munkásgyűlés megtartásának eszméjét a mozgalomtól távolabban álló munkások, munkásegyletek és munkáskörök közt, hogy a tömeges részvétel már eleve is biztosítva legyen. A meginduló mozgalomnak már kezdetleges stádiumában is olyannak kell lenni, hogy hullámai megfeleljenek a hazai munkásság értelmiségének és számarányának. E tájékoztatás előrebocsátása után néhány szavunk van a Typographiához. Tisztelt laptársunk ugyanis múlt heti számában a tervezett munkás-kongresszusról szólván, oly sajátságos álláspontra helyezkedett nézeteiben, hogy nagy térre volna szükségünk, ha téves felfogásával egyenként akarnánk foglalkozni. Nem is teszszük, mert meg vagyunk győződve arról, hogy a legjobb intenczió vezérelte a czikk íróját. Egyre másra azonban mégis akarunk felelni. Hogy a nyomdászok nagyobb része nem bír tudomással a pártvezetőség működéséről, tanácskozásairól, jegyzőkönyveiről stb. arról a bizottság nem tehet. A nyomdászoknak ép ugy módjukban áll a pártban részt venni mint a többi szakmák munkásainak. Hiszen néhány évvel ezelőtt jó részük benn volt a pártban, mert nem maradtak benne. Miért nem bírtak époly szívóssággal és kitartással mint a többi munkások ? Ma sincs elzárva előttük az út, hol maradnak tehát? Vagy csak bizonyos magaslatról akarnak tanácsokat osztogatni? Hiszen ez is jó, de keveset nyom a latban. Az általános szavazati jog sem kell a Typographiának. Ez ismét oly pont, amiről a munkáspárt nem tehet. Mi úgy vagyunk meggyőződve, hogy a munkásosztálynak e jogra elkerülhetetlen szüksége van és elismerjük, hogy vannak ezzel egyrangú fontos kérdések, melyek megvitatandók, de tagadjuk, hogy ennél fontosabbak lennének. Taktikai és jogi szempontból ez a legfontossabb, hogy mért , azt már többször elmondtuk mi és elmondták mindazok, kik az ügyet helyesen felfogták. A gazdag szakegyleteket fontossabbnak tartja a Typographia mint az általános szavazati jogot. És mit tehetnek a gazdag szakegyletek? Szaporíthatják vagyonukat, szerezhetnek ingatlan vagyont és ha tettre kerül a dolog, hogy abból a gazdagságból valamely más munkásczélra is áldozzanak egy megfelelő hányadot, akkor — „hja, az alapszabályok nem engedik, nem tehetjük, nem avatkozhatunk ilyen dolgokba" stb ilyen kibúvást találunk. Hiszen ott van a nyomdászok gazdag szakegylete, ugyan mit tesz a munkások közérdekében? Nekünk vajmi kevésről van tudomásunk. Választási jog helyett napilapot ajánl a Typographia. Higgye el !, laptársunk, jó tanácsokkal el volna látva a munkáspárt, de egyelőre az hiányzik mi a napilapnak nervus rérumát képezi. A munkáspárt nagyon jól tudja, hogy napilappal sokkal hathatósabb propagandát fejthetne ki a munkásosztály igazságos ügye érdekében mint hetilapjaival és nyilvános gyűléseivel, de vegyük a dolgot praktikus oldaláról és kérdezzük meg a nyomdászok gazdag szakegyletét, hogy váljon mennyivel járul hozzá a napilap költségeihez; keressük a nyomdászokat, kik hajlandók hozzájárulni az alaptőke létesítéséhez, hiszen ennek az első feltétele az, hogy a munkáspárt erős és hatalmas legyen, ezáltal gazdag is lesz, s hogy lehetne ilyen, mikor egyes szakmák mint pl. a nyomdászok egészen távol állnak a párttól, az egész munkásmozgalomtól, és talán csak akkor közelednének, ha a biztos siker kilátásban van, ha az eredmény küzdelem nélkül önmagától jönne. Ha a nyomdászok erre várnak, akkor még sokáig maradhatnak rezervábtan. Ez éppen olyan jámbor kívánság, mintha azt mondanók, hogy miután a nyomdászok gazdag szakegylettel bírnak, ne dolgozzanak 25 frt minimális heti béten alul. Ezt tanácsolni igen könnyű dolog, de az utat megjelölni, hogy biztos eredményre vezessen, ehez már csak valamivel több kell, mint egy közönséges frázis. Tudjuk mi különben ennek is a módját, legalább a kísérleti módját, s eljövend az idő, melyben konkrét javaslattal fogunk eziránt a munkásosztály elé lépni, de legalább akkor ne rejtőzzenek el a nyomdászok. A nyilvános gyűlésekkel sincs tisztában a t. czikkíró. Minden közérdekű tárgyban tartott nyilvános gyűlés már magán hordja a közvélemény bizonyos jellegét s amíg egyrészt ennek közvetlen kifolyása, addig másrészt a tájékozatlanságra hat felvilágosítólag és fokozza a " közvélemény helyes bírálatát és az illető tárgy feletti tiszta nézetét. Hogy eddig a munkásosztály kérvényezése (peticzionálása) tényleges eredményre nem vezetett, azt mi is tudjuk, de ez még nem ok arra, hogy visszahúzódva valahol a szoba szögletében daczoljunk. A peticzionálás egyik eszköze a munkásosztálynak melynek útján bizonyos kérdésekben megmondhatja véleményét a törvényhozásnak, ezt pedig mi morális eredménynek tartjuk. Mindezt szükségesnek tartottuk elmondani és kiegészítjük még csak azzal, hogy távoli szemlélője elég van a munkásmozgalomnak, de ez nem lendít rajta; itt az idő immár, hogy tegyünk valamit. Lépjenek a nyomdászok a tett mezejére, ennek több értelme lesz mint a jó tanácsokat osztogatni, mert mint fentebb mondottuk — tanácsokkal kellőképpen el van látva a munkáspárt. Különben nagyon jól tudjuk azt is — csupa praxisból, — hogy ha egyszer a kalács meg lesz sütve, fogyasztója elég lesz. A protekczionált kolera Az emberi gyarlóságban fekszik már az, hogy midőn a ran és nemességet nem ismerő hatalmas halálról ha csak hall is, gyáván megfélemtik és az oly hatalmas zsarnok „ur" ésatobbi