Népszava, 1886 (14. évfolyam, 1–52. sz.)

1886-10-10 / 41. szám

XIV. évvfolyam N. Megjelen minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal : VII. ker. killsé dob-nteza 33. Előfizetési­ dijak és kéziratok ide küldendők. •ü­sz. ^Heg­jelen, minden •va,sá.m.ap. Társadalmi és közgazdasági néplap. A MAGYARORSZÁGI ÁLTALÁNOS MUNKÁSPÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE. Előfizetés­i-d­íj: Egész évre 2 frt 40 kr., fél évre 1 frt 20 kr., negyedévre 60 kr., egy hóra 20 kr. Egyes példány ára 1 kr. Elő­fizetési­ dijak legczélszerű­bben postautalványnyal küldhetők be. SJÉT" Lapunk 40-ik számával új ne­gyedévi előfizetés kezdődőt. Felkér­jük elvtársainkat és olvasóinkat, hogy ide­jekorán nyitsák előfizetésüket, hogy a meg­küldésben félbeszakítás ne következzék be. Az előfizetési díj megmarad úgy mint eddig: évnegyedenként 60 kr., portamentes megküldéssel együtt. Egyidejűleg felhivatnak azok, kik elő­fizetési díjukkal hátralékban vannak, hogy azt haladék nélkül küldjék be. Az országos munkás-gyűlés tárgyában. Néhány héttel ezelőtt hírt adtunk la­punkban arról, hogy október havában or­szágos munkás-gyűlés fog egybehivatni melyen a hazai munkásosztályt közvetlen közelről érdeklő kérdések fognak megvitat­tatni és a munkásmozgalom további hala­dására nézve az útirány közmegállapodás­sal fog megjelöltetni. A mozgalom megindí­tásától a gyűlés megtartására kitűzött határ­időig azonban oly rövid volt az idő, hogy még az előkészítés munkálatai sem lettek volna sikerrel bevégezhetők, annál kevésbbé volt kilátás arra, hogy a vidék munkásai is szervezkedhessenek tömegesebb részvételre. Pedig ez volt egyik czélja a pártvezetőség­nek és czélja most is, és ez okoknál fogva az elvtársak értekezletének megegyezésével, az országos munkás­gyűlés megtartásának határideje a jövő év húsvéti ünnepére ha­lasztatott. Hogy mik lesznek az országos gyűlés tüzetes tárgyai, arról legközelebb közvetlen felhívás útján fognak a munkások, szakegy­letek és egyéb munkáskörök értesíttetni. A tárgyalás alá kerülő anyag azonkívül la­punkban kimerítően fog tárgyaltatni, úgy, hogy minden érdeklődő tájékoztatást fog nyerni a gyűlés czéljáról, hivatásáról és egybehívásának elkerülhetetlen szükséges voltáról. Addig is, míg közelebbi értesítés fog adatni, terjeszszék munkástársaink ma­gát az országos munkásgyűlés megtartásá­nak eszméjét a mozgalomtól távolabban álló munkások, munkásegyletek és munkáskörök közt, hogy a tömeges részvétel már eleve is biztosítva legyen. A meginduló mozgalom­nak már kezdetleges stádiumában is olyan­nak kell lenni, hogy hullámai megfeleljenek a hazai munkásság értelmiségének és szám­arányának. E tájékoztatás előrebocsátása után né­hány szavunk van a Typographiához. Tisztelt laptársunk ugyanis múlt heti számában a tervezett munkás-kongresszusról szólván, oly sajátságos álláspontra helyez­kedett nézeteiben, hogy nagy térre volna szükségünk, ha téves felfogásával egyenként akarnánk foglalkozni. Nem is teszszük, mert meg vagyunk győződve arról, hogy a leg­jobb intenczió vezérelte a czikk íróját. Egyre másra azonban mégis akarunk felelni. Hogy a nyomdászok nagyobb része nem bír tu­domással a pártvezetőség működéséről, ta­nácskozásairól, jegyzőkönyveiről stb. arról a bizottság nem tehet. A nyomdászoknak ép ugy módjukban áll a pártban részt venni mint a többi szakmák munkásainak. Hiszen néhány évvel ezelőtt jó részük benn volt a pártban, mert nem maradtak benne. Miért nem bírtak époly szívóssággal és kitartással mint a többi munkások ? Ma sincs elzárva előttük az út, hol maradnak tehát? Vagy csak bizonyos magaslatról akarnak tanácso­kat osztogatni? Hiszen ez is jó, de keveset nyom a latban. Az általános szavazati jog sem kell a Typographiának. Ez ismét oly pont, a­mi­ről a munkáspárt nem tehet. Mi úgy vagyunk meggyőződve, hogy a munkásosz­tálynak e jogra elkerülhetetlen szüksége van és elismerjük, hogy vannak ezzel egyra­ngú fontos kérdések, melyek megvitatandók, de tagadjuk, hogy ennél fontosabbak lennének. Taktikai és jogi szempontból ez a legfontos­sabb, hogy mért , azt már többször elmond­tuk mi és elmondták mindazok, kik az ügyet helyesen felfogták. A gazdag szakegy­leteket fontossabbnak­ tartja a Typographia mint az általános szavazati jogot. És mit te­hetnek a gazdag szakegyletek? Szaporíthat­ják vagyonukat, szerezhetnek ingatlan va­gyont és ha tettre kerül a dolog, hogy abból a gazdagságból valamely más munkásczélra is áldozzanak egy megfelelő hányadot, ak­kor — „hja, az alapszabályok nem engedik, nem tehetjük, nem avatkozhatunk ilyen dol­gokba" stb ilyen kibúvást találunk. Hiszen ott van a nyomdászok gazdag szakegylete, ugyan mit tesz a munkások közérdeké­ben? Nekünk vajmi kevésről van tudo­másunk. Választási jog helyett napilapot ajánl a Typographia. Higgye el !, laptársunk, jó tanácsokkal el volna látva a munkáspárt, de egyelőre az hiányzik mi a napilapnak nervus rérumát képezi. A munkáspárt nagyon jól tudja, hogy napilappal sokkal­­ hathatósabb propagandát fejthetne ki a munkásosztály igazságos ügye érdekében mint hetilapjaival és nyilvános gyűléseivel, de vegyük a dolgot praktikus oldaláról és kér­dezzük meg a nyomdászok gazdag szakegy­letét, hogy váljon mennyivel járul hozzá a napilap költségeihez; keressük a nyomdá­szokat, kik hajlandók hozzájárulni az alap­tőke létesítéséhez, hiszen ennek az első fel­tétele az, hogy a munkáspárt erős és hatal­mas legyen, ezáltal gazdag is lesz, s hogy lehetne ilyen, mikor egyes szakmák mint pl. a nyomdászok egészen távol állnak a párt­tól, az egész munkásmozgalomtól, és talán csak akkor közelednének, ha a biztos siker kilátásban van, ha az eredmény küzdelem nélkül önmagától jönne. Ha a nyomdászok erre várnak, akkor még sokáig maradhat­nak rezervábtan. Ez éppen olyan jámbor kí­vánság, mintha azt mondanók, hogy miután a nyomdászok gazdag szakegylettel bírnak, ne dolgozzanak 25 frt minimális heti béten alul. Ezt tanácsolni igen könnyű dolog, de az utat megjelölni, hogy biztos eredményre vezessen, ehez már csak valamivel több kell, mint egy közönséges frázis. Tudjuk mi különben ennek is a mód­ját, legalább a kísérleti módját, s eljövend az idő, melyben konkrét javaslattal fogunk eziránt a munkásosztály elé lépni, de leg­alább akkor ne rejtőzzenek el a nyom­dászok. A nyilvános gyűlésekkel sincs tisztá­ban a t. czikkíró. Minden közérdekű tárgy­ban tartott nyilvános gyűlés már magán hordja a közvélemény bizonyos jellegét s amíg egyrészt ennek közvetlen kifolyása, addig másrészt a tájékozatlanságra hat fel­világosítólag és fokozza a " közvélemény helyes bírálatát és az illető tárgy feletti tiszta nézetét. Hogy eddig a munkásosztály kérvényezése (peticzionálása) tényleges ered­ményre nem vezetett, azt mi is tudjuk, de ez még nem ok arra, hogy visszahúzódva valahol a szoba szögletében daczoljunk. A peticzionálás egyik eszköze a munkásosz­tálynak melynek útján bizonyos kérdések­ben megmondhatja véleményét a törvény­hozásnak, ezt pedig mi morá­lis eredmény­nek tartjuk. Mindezt szükségesnek tartottuk elmon­dani és kiegészítjük még csak azzal, hogy távoli szemlélője elég van a munkásmoz­galomnak, de ez nem lendít rajta; itt az idő immár, hogy tegyünk valamit. Lépjenek a nyomdászok a tett mezejére, ennek több értelme lesz mint a jó tanácsokat osztogatni, mert mint fentebb mondottuk — taná­csokkal kellőképpen el van látva a munkás­párt. Különben nagyon jól tudjuk azt is — csupa praxisból, — hogy ha egyszer a ka­lács meg lesz sütve, fogyasztója elég lesz. A protekczionált kolera Az emberi gyarlóságban fekszik már az, hogy midőn a ran­ és nemességet nem ismerő hatalmas halálról ha csak hall is, gyáván meg­félemtik és az oly hatalmas zsarnok „ur" ésatobbi

Next