Népszava, 1902 (30. évfolyam, 1–146. sz.)
1902-01-04 / 1. szám
B. ,i h1 67 Budapest, 1902. szombat, január 4. XXX. évfolyam. NÉPSZAVA A magyarországi mezőmás ipari munkásság érdekeit képviselő politikai lap. 1. szám. 1 ELŐFIZETÉSI DIJ: a keddi, csütörtöki és szombati kiadásra: Egész évre 14.40 K., 1/2 évre 7.20 K., 1 1 évre 3.60 K., 1 héra 1.20 K. Csupán a csütörtöki kiadásra: Egész évre 4.80 K., félévre 2.40 K., 1.4 évre 1.20 K., 1 hóra 40 K. Magyarországi szocziáldemokrata párt központi közlönye. Megjelen minden kedden, csütörtökön és szombaton. Egyes szám ára 10 fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VII., Erzsébet körút 16. sz., a kapuval szemben, ahová mindennemű levelezések és egyéb küldemények intézendők. TELEFON-SZáM 697. Szerkesztővel értekezni lehet minden hétfőn, szerdán és szombaton este 6—8-ig. Elvtársak ! Agitáljatok fáradhatlanul az általános, titkos választói jogért, hogy az érte való népszavazás minél hatalmasabb megi legyen! Harmíncz é s „Népszava" harminczadik évfolyamának első száma lép ide az olvasó elé. Harmíncz év, egy egész emberöltő! Ennyi ideje lobogtatja ez a lap a szocziáldemokráczia vörös zászlóját. Egy emberöltő sok idő a mai gyors éltű világban. Harmincz éven át egy zászlót lobogtatni, egy elvért küzdeni, egy czél felé törekedni — ma, midőn mindenki úgy változtatja elveit, mint a köpenyegét, ma, midőn az elvtelen csúszás-mászás hoz be jutalmat, ma, midőn az egész sajtó prostituálja önmagáit, a mai Magyarországon harmincz éven át tántoritatlanul küzdeni a szocziáldemokrácziáért: ez nagy dolog! Mikor megjelent e lap első száma, a szocziáldemokráczia igéit hirdette. S azóta hű maradt elveihez és minden gaz fondorlat, minden üldöztetés, minden elnyomatás ellenére, soha egy pillanatra nem hagyta cserben zászlóját. Munkások alapították e lapot —munkások lapja maradt mind mai napig. A munkások ügyéért küzdött minden sorával, a munkásokat szólította tettre minden szavával. S a munkások lelkes áldozatkézsége, fáradhatlan lelkesedése védte meg minden ellenségtől, tette erőssé, hatalmassá, féltetté. Mert ma már félnek a „Népszavá"- tól! Kíméletlen igazmondása, bátor szókimondása, mely nem retten vissza sem ügyésztől, sem bírótól, mely csak egy czélt ismer: az igazság kimondását, mely csak érdekért küzd, a munkálkodó népesség érdekéért — félelmessé tette a „Népszaváét. S ma már rettegnek tőle mindazok, akik a népen élősködnek, akik gyűlölettől eltelve tekintenek a népre. A nép ellenségei gyűlölik és üldözik e lapot — a népnek szeretni és támogatni kell! A munkások lapját a munkásoknak kell mind hatalmasabbá, mint erősebbé, mint félelmesebbé tenni ! Minél több munkás áll e lap zászlója alá, annál magasabban fog az lobogni ellenségeink feje fölött. Az a munkás, aki a „Népszaváét támogatja, az önmagáért küzd, saját maga érdekeit védi. Mert ez a lap minden munkásért, az egész világ proletariátusának ügyéért harczol — az egész világ proletariátusának nagy szabadságharczában viszi elől a lobogót! Munkások! Álljatok be e lap hadseregébe ! Erősítsétek saját lapotokat, terjeszszétek mindenfelé. Igazságot hirdető szavát juttassátok el mindenfelé társaitok közé, gondoskodjatok, hogy minden munkás kezében ott legyen a „Népszava" s a népámító, népcsaló lapok ideje mindenkorra letűnjék ! Minden munkásnak legyen kötelessége a „Népszavá"-t terjeszteni; minden munkásnak legyen büszkesége, hogy tesz, hogy cselekszik e lap érdekében! Előre, munkástársak, hogy mire e lap befejezi pályafutásának harminczadik esztendejét ujabb megerősödéséről, nagyobbo- Hajtóvadászat a munkanélküliekre! Rudnay Béla rendőrei az utóbbi időben tisztára megvadultak, s mint vadállatok törnek a békés munkásokra. A legutóbbi napokban olyan gyalázatos módon viselkedtek és bántak el a munkanélküli munkásokkal, hogy minden tisztességes embernek arczába kell, hogy kergesse a vért. Hétfőn, amikor a legtöbb munkanélküli munkás jár munka után, nekiszabadították a rendőröket az utczáknak s azután— hajrá! — mindenkit, gyermeket, nőt, férfit összefogdostak s a kapitányságokra tereltek! Hiába volt minden tiltakozás, a rendőrök nem engedtek, mert úgy látszik , ki volt adva a parancs, hogy „nagy fogást" kell csinálni. Aki utakon került, azt vitték. Aki igazolni akarta magát, arra ráförmedtek : „az utcán nincs igazolás, majd a kapitányságon" S így munkásokat, akik munka után jártak, nőket, akik bevásárolni mentek, összefogdostak és hurczoltak szégyenszemre magukkal. Még az egyszerű rendőrök is józanabbaknak mutatkoztak az „intelligens" rendőrtisztviselőknél, akik az elfogottak tiltakozását kutyába sem véve, buzdították a rendőröket, hogy „csak előre" Azokat, akik e nagy hajtóvadászat alkalmával a kezeik közé kerültek, bevitték a kapitánysági udvarokra és ott a hidegben, szitkok és lökdösés közben váratták, míg reájuk került a sor. Mindenkit kétszer-háromszor kihallgattak, tisztességes nőkön — minden tiltakozás ellenére — orvosi vizsgálatot tartottak,s végre délután az elfogottak legnagyobb részét tolonczkocsira rakták s éhen, szomjan, agyonfázva, a tolonczházba vitték. A tolonczházba vittek olyanokat is, akik igazolták, hogy szüleik Budapesten állandó lakással bírnak. Elfogtak olyan munkást is, aki betegsegélyző-pénztári igazolványnyal kimutatta, hogy beteg! A IX. kerület egyik rendőrtisztviselője az eléje került munkanélküli kőműveseket részben kiutasította, részben pedig csak hoszszas tárgyalás után bocsájtotta szabadon azzal, hogy keressenek munkát! Egy kőműves elvtársunkra, aki igazolta, hogy állandó lakása van Budapesten, ráparancsolt, hogy „nyolcz nap alatt szerezzen munkát, különben kiutasítjuk !. . ." Elvtársunk természetesen nem maradt adós a válaszszal, de a magunk részéről is ki kell mondanunk, hogy aki egy munka nélkül tengődő szegény munkásnak ilyent mer mondani, az tisztességes, józan ember nem lehet ! Csak egy minden jogérzülettől és emberiességtől elrugaszkodott m. kir. rendőr-koponya képes ilyesmire. A rendőrség, úgy látszik, a munkanélküliség kérdését úgy akarja megoldani, hogy ráparancsol a munkásokra, hogy nyolc nap alatt munkát szerezzenek, s aki nem szerzett, azt kiutasítja! Valóban, ez a legegyszerűbb módja e kérdés megoldásának. Tessék mind az 50.000 munkanélkülit kitolonczolni s egyszeriben nem lesz munkanélküliség Budapesten ! . . . A rendőrség eljárása felháborító visszaélés a rendőrség hatalmával. Hát mióta vannak az utczán járó-kelő munkások védtelenül kiszolgáltatva a rendőrpribékek kénye-kedvének ?• Hát a munkások személyes szabadsága már Budapest utczáin sincs biztonságban — a rendőrség elől . Hát a munkanélkül tengődő szerencsétlenek ezreinek már az utczára sem szabad kimenniök ? Nem elég, hogy az őrült kapitalisztikus termelési rendszer megfosztja őket munkájuktól, kenyerüktől, még az utcza levegőjét is elveszik tőlük s gonosztevők módjára tolonczkocsiba és tolonczházba juttatják őket ?! . . . De nem csak az utczán tett ki a rendőrség magáért, hanem a tolonczházban is. Szülőket, akik elmentek, hogy gyermeküket igazolják, nem bocsájtották be! A mázosok szakegyletének választmánya is künnjárt a tolonczházban, hogy az egylet tagjait, akiknek az munkanélküli segélyt nyújt, igazolják: szintén nem bocsájtották be! És másnap megjelent az összes lapokban a rendőrség dicsekedő híradása, hogy több mint 600 „közveszélyes" egyént elfogott a rendőrség! Hát azok a tisztességes nők, akiket minden tiltakozásuk ellenére rendőrorvosok megvizsgáltak, azok a munkanélküli munkások, akik munka után jártak a közveszélyes egyének ? .. . A rendőrség egyszerűen „sikert" akart felmutatni, hogy legutóbbi gyalázatosságaiért kibékítse a közvéleményt. Veczélból rendezte hajtóvadászatát! E czélból tört családanyáktisztessége, családapák személyes szabadsága ellen, ezért, hurczolták a tisztességes munkásokat százszámra, mint betörőket a tolonctházba! A lapok arról adnak hírt, hogy Rudnay pert indított lapunk, illetve legutóbbi czikkünk ellen. Örülünk neki és állunk elébe. De felszólítjuk Rudnay urat, hogy jelen czikkünk ellen is haladéktalanul indítsa meg a sajtópert, mert mi bizonyítani akarunk ! A Népszava mai száma 6 oldal r !