Népszava, 1904. május (32. évfolyam, 52–65. sz.)
1904-05-03 / 52. szám
2. oldal. a fizetés után tudakozódott. A katonai szellem e kiváló neveltje pedig mindenre hajlandó volt, de fizetni nem akart — elvből. A vendéglős mérgében jól leteremtett ézte, a büszke hadfi persze nem hagyta magát és amúgy kacskaringósan visszafelelt. A dolog perre került s a gráczi bíróság elitélte a vendéglőst, mégpedig a hadsereg megsértése czímén. Ha egyetlen katona a hadsereg képviselője, s egyetlen katona „megsértése" a hadsereg „megsértése", akkor egyetlen katona komiszkodása az egész hadsereg komiszkodása és ha egyetlen katona akart a fizetés elől erőszakkal megugrani, a hadsereg ludas e dologban, amely veszedelmesen közel áll a rablás fogalmához. Igy kivánná ezt a józan ész. A katonai ész azonban egészen másképp kívánja. A katonai kincstárnak esze ágában sincs a vendéglős kárát megtéríteni s a katonai bíróságnak a káplár urat megbüntetni. A katonának kifelé minden legyen szabad, hogy katona volta tetszetős legyen előtte és jobban ragaszkodjék a császár kabátjához. A polgároknak velük szemben jogos felháborodásuknak sem szabad kifejezést adni, mert a „hadsereg megsértése" czímén börtönbe kerül. Ez az apró eset két dolognak a bizonyítéka. Először annak, hogy a katonai szellem még az ilyen rablásfélét is alkalmasnak tartja arra, hogy a „katonai becsület"-et és vele magát erősítse. Másodszor azt, hogy a polgárságnak, amely mindjobban érzi és tapasztalja, hogy végső menedéke a katonaság, a militarizmus nemcsak a pénzügyek és politikai befolyás tekintetében, de az igazság legelemibb kérdéseiben is mindjobban fejére nő. Jól van ez így. Ha a katonának szabad kenyeret rabolni sztrájkoló vasutasoktól miniszteri parancsra, mert ne legyen szabad ingyen kosztolnia a maga jószántából egy vendéglős kárára? Fenyő úr. A függetlenségi párt diszét elfogták. Nem a magyar rendőrség. Azzal szegrőlvégről rokonságban áll, amiatt két napig járhatott, szabadon és étkezhetett a legelőkelőbb vendéglőkben. Rudnayék felől úgy elpárolgott, mint elődje befolyásban és a szerkesztőségben: Dienes Márton. Svájczban fogták el, onnét utaztatják haza. Fenyő beteg ember, közveszélyes őrült. De nem csak az, gazember is. Másfél-két évvel ezelőtt kormánypárti, most függetlenségi párti lapot vezetett. Egyformán jóbarátja volt Tiszának és Kossuth Ferencznek. Politikai tevékenységét a Thaly-Tisza-békejelenet rendezésénél sokat emlegették az újságírók — egymás közt. Emlegettek egyebet is, ismerték többek között Fenyő gyermekrontó tényeit. Ismerte őket a rendőrség is. Véletlenül most vagyonos ember gyermekével esett meg a dolog, tehát nem lehetett eltussolni. Kossuth Ferencz és az „Egyetértés" szerkesztősége hiába protezsálta. Egy másik lap, amelynek kiadója Fenyő üzleti versenytársa volt, nem engedte a dolgot eltemetni akkor, midőn egy-két lap kivételével most is mindegyik elhallgatta az esetet. Mikor már Fenyő úr elveszett ember lett, akkor azután nekitapadtak régi kollégái. Nem volt az az erős szidalom, amivel nem illették azt az embert, akinek viselt dolgait azelőtt is ismerték nagyobbrészt, akiről tehát véleményük ugyanolyan rossz maradt. S ma mégis szidják, piszkolják, az egyletükből kizárják, s akkor örültek, ha az a pökhendi úr kezet fogott vagy párbajozott velük és mindenről hallgattak. Az ujságiró-egyesület kizárja tagjai sorából azokat, akik a közszemérmet megsértették. Mi sok nemileg bűnöst inkább kórházba csukatnánk, mint börtönbe. De ha proletárnak jó kórház a börtön, jó Fenyő urnak is. Egyéb ügyei miatt is megérdemli. Megérdemli a kizárást is. Mi azonban tudunk hasonló betegségben szenvedő urakat ott még. Az egyiknek a nevét is kiirtuk egyszer, nem indított pert. Ha Fenyő urat kizárták, ő is mehetne utána. Ha az egyik beteg kizárni való, kizárni való a másik is. Hja, csakhogy ez a másik még nagy úr, még kezében tartja a kollégáit, még tiszteletre méltó ember. Jöhet idő, mikor őt is leköpködik. Budapest, 1904. május 2. A főváros rendkívüli közgyűlést tart május 3-án, éppen a király megérkezése után. A főpolgármester már szétküldötte a meghívókat azzal a megjegyzéssel, hogy a 4-ére tervezett rendes közgyűlés elmarad. A közgyűlés napirendjén a következő indítvány szerepel. Budapest székesfőváros közönsége már huzamosabb idő óta megdöbbenéssel észleli, mint fajul el hazánk közélete , mint tévelyegnek meg az elmék és mint ragadtatnak mind szélesebb néprétegek, élethivatásukat az ellentétek kiélesítésében kereső izgatók befolyása alatt végzetes elhatározások felé, melyek megrendítéssel fenyegetik az állam törvényes rendjét és a gazdasági élet alapjait. Ez a mozgalom, mely a m. kir. államvasút alkalmazottai szolgálatuknak hűtlen elhagyásával jutott tetőpontjára, világgal anarchiával fenyegeti az ország rendjét, biztonságát és a nemzeti vagyont. Hálásan ismeri el a közgyűlés, hogy a kormány a m. kir. államvasút személyzetének mozgalmával szemben megtette kötelességét, amidőn helyreállította a törvény uralmát. A törvényhatósági bizottság azonban a pillanatnyi eredményt nem tarthatja a kérdés megoldásának. Elvárja a kormánytól, hogy gondoskodni fog az ország törvényes rendjének állandó és intézményes megszilárdításáról és elejét veszi azon erőszakos tördeléseknek és irányzatoknak, melyek végzetes megrázkódtatással fenyegetik az országot. A kormány ezen törekvését a törvényhatósági bizottság kéri teljes erejével támogatni. — E határozat felirat utján közlendő a kormánynyal. A főváros urai, a házbéruzsorások, börzelovagok, zsarolástól felgazdagodott pékek és mészárosok, gyárosok és czimboráik tehát — sztrájktörvényt akarnak. Értjük a dolgot, jó urak. Remélhetőleg ilyen gyalázatosság ellen még a tanácsban is akad felszólalás, talán ellenállás is. A budapesti (ipari) munkaközvetítő intézet tevékenységi kimutatása az 1904 évi I. negyedről: Összes kereslet: Férfi munka 13855 Női munka ...... . . . 1847 Összesen . . . 16702 Összes kínálat: Férfi munka 8090 Női munka . . 2716 Összesen . . . 9806 Betöltött állások: Férfi munka 6147 Női munka . . 1448 Összesen . . . 7595 NÉPSZAVA 1904. május 3 Május elseje. Budapest, 1904. május 2. Fölvirradt a világünnep napja. A nap pazar fénynyel szórta szét sugarait a csodaszép tavaszi napon s a világ munkásságának szive egyszerre dobbant össze a szabadság s boldogság reményének ünnepi pillanatában. Egyszerre tette le az emberiség kilencztized része a munkaszerszámot s énekelték a nehéz osztályharcz csatadalát különböző nyelven, de egy gondolattal. Angliától Japánig és New Yorkig átfogta ezt az óriási gömböt a forradalom ezen az egy napon realizált szellemre, föltüntetvén a mozgalom csodásan óriási jellegét, megreszkettető mivoltát. A nagy láncz egy kis szemeként ünnepelt Magyarország munkálkodó népe is. Az ünnepet komorabbá tette a vész felhője, amely a mozgalom fölött borong s az emlékezés legyilkolt testvéreink nagy tömegére. A nagy harczot, amelyet a megőrült hatalommal kell most már rövidesen megvívnunk, nem kezdhettük volna lélekemelőbb formában, mint ez a május elsei ünnep volt. A vidéken a buta önkény valószínűleg megtépdeste az ünnep nagyságát s szépségét, különösen most, midőn felelősség nélkül tapos az ollami alkalmazottak fegyveres serege a közszabadságban, de Budapest mindent pótolt. Ilyen hatalmas, ilyen óriási ünnepet még nem ült a magyar munkásság. Ez a menet, ez az óriási forradalmár tömeg mindent ki fog vívni. Mikor a mozgalom ilyen növekedése folyik szemmel láthatólag, akkor a legszebb remények világa nyílik a szocziáldemokráczia számára. Ez a méltóság, ez az óriás tömeg a legszebben ünnepelte meg a május elsejét s ha a szónokok nem is fejtették volna ki, a maga félelmes némaságával még ékesszólóbban mondta volna, hogy ki fog vivni mindent, amit czélul maga elé kitűzött. * Az ünnepély lefolyása a következő volt: A Tisza Kálmán-téren gyülekeztek a szakmák rengeteg tömegükkel s három órakor megindult a menet végtelennek látszó kígyója. A menet a leglelkesebb hangulatban ment előre s gyönyörű képet nyújtott. Piros táblák százai, aranynyal hímzett zászlók lobogó szárnya, színes női ruhákkal tarkított fekete tömege a proletárok ünnepi ruhájának, friss szindus képet varázsolt a néző elé. A Marseillaise s egyéb forradalmi dalok zúgtak végig a meneten. Ötnyelvű — magyar, német, olasz, tót és cseh — felkiáltások reszkettették meg a paloták ablakait: — Le a zsarnokokkal! — Le a petróleum-gróffal! — Munkásvédtörvényeket követelünk! — le a gaz csuhásokkal! — Éljen a társadalmi forradalom! — Éljen a szocziáldemokráczia! — Éljen az általános választói jog! — Éljenek a halátlan bitangok! Ilyen kiáltások hangzottak föl minden pillanatban, dörgő viszhangot keltve a munkásság tömött soraiban. A menetben minden szervezett szakma részt vett.? Elől mentek földíszített gépeikkel a bicziklisták. Utánuk a pártvezetőség tagjai s az általános munkásdalárda. Ezután következtek óriási számukkal kitűnve az építőmunkások, akiknek hosszú sorában ott láttuk a menyezet- fehér s czementmunkásokat, a kövezőket s a kőfaragókat. Utánuk jöttek a lót munkások igen szép számmal, úgyszintén a cseh munkások is. Most vonulnak a szocziáldemokrata czipészek a a czipész- és csizmadia munkások hímzett zászlójával. Ezután a szobafestők smázosok, a szervezett molnársegédek (akik először vettek részt szép számmal a menetben), a czipőfelsőrészkészítők, paszományosok és zsinórkészítők, kárpitosok, bőröndösök, szíjgyártók, nyergesek és keztyűsök, kosárfonók (új szervezet), kalaposok, kövezők és keramikai munkások. A szabók óriási hosszú sort alkottak, közöttük a szabó-kisiparosokkal (új szervezet), női angol szabókkal és női konfekczió - munkásokkal. Ezután vonultak föl a famunkások szintén hatalmas tömegben: az ácsok, asztalosok, faesztergályosok, kocsigyártók és kádárok. Ezután a kávéfőzők, esernyősök, nyomdászok, grafikai munkások, könyvkötők, fehérneműtisztító munkások és fodrászok (új szervezet) következtek. Örvendetes látványt nyújtottak a szervezkedő nők is szép számukkal. Majd a kereskedelmi alkalmazottak következtek a szocziáldemokrata egyetemi hallgatókkal, akiknek nagy számát „Szabad egyetem — szabad tanítás" feliratú tábla jelezte. Most jönnek beláthatatlan sorban a vas- és fémmunkások, a kőbányai s a többi kerületi helyi csoporttal: lakatosok, vasúti munkások, kovácsok, villanyszerelők, műszerészek és bronzművesek, reszelővágók, bádogosok, vas- és érczesztergályosok — ide beékelve a délszláv munkások —, aranyművesek, mintakészítők, vas- és érczöntök, fémnyomók, vízvezetékszerelők, vasbútormunkások, kazánkovácsok és pénzszekrénylakatosok. A szervezett fuvaroskocsisok fejezték be a menetet. A menetben a következő munkásképzőkörök tagjai is részt vettek: Budapesti munkáskör, Munkásképző egylet, Jövő, Szabadnád és a Vorwarts.