Népszava, 1905. július (33. évfolyam, 116–141. sz.)
1905-07-22 / 134. szám
1905. Július 22. NÉPSZAVA szolutizmus klasszikus földjén is végvonaglásokban van ez a lomtárba illő fogalom, ez mehet talán egy ideig erőszakos nyomással, de nem mehet e nyomás nélkül; az erőszakos nyomás állandósítása pedig bár fáj a nyomottnak, de fáj a nyomó öklének is, ha soká tart; és bár kifáraszthatja vagy nem a nyomottat, aszerint, hogy van-e vagy nincs lelki ereje, de minden bizonynyal kifárasztja a nyomót. Nyomjál csak magyar népem. Nyomjad csak, nyomjad csak, keservesen, hogy a szive megrepedjen. Állandósítsd a nyomást, bár fáj a nyomottnak s végül minden bizonnyal kifárasztja a nyomát. Jelszavad legyen a nyomás, akkor győzelmed elmaradhatatlan. Oroszország — Magyarország, Moszkva, július 20. A vagyoni cenzuson és a választók osztályok szerint való beosztásán alapuló törvény megfosztja a tervbe vett népképviseletet annak a lehetőségétől, hogy a nép igazi akaratát kifejezésre juttassa. Az orosz polgárok számos osztályának a választói jogosultságból való kizárása ellenkezik az igazságosság és bölcs álampolitika alapelveivel. Az orosz városok és zemsztvók kongreszszusának határozati javaslatából szakítottuk ki ezt a részletet a magyar politikusok okulására. A nyugattól úgy is röstelnek tanulni, hátha fog rajtuk a keleti szózat. Ex oriente lux (keletről jő a világosság), hátha a világosság közmondásszerű ősforrásából meríteni nem derogál a mi radikális politikusainknak. Oroszországból s hozzá nem népképviseleti, hanem kiváltságos testület tanácskozásaiból száll világgá e kijelentés, hogy a vagyoni cenzus megfosztja az országot attól, hogy a nép igazi akarata kifejezésre juthasson. És hogy ez ellenkezik az igazságosság és bölcs állampolitika alapelveivel. A mi „népképviselőink" felérik-e ésszel ennek az állásfoglalásnak nagy jelentőségét. Itthon az osztályérdek rendesen hályogot von szemükre. Idegen országok mozgalmait elfogulatlanabbul mérlegelik. Megtalálják-e a zemsztvók kongresszusának határozatában azt, ami szakasztottan ráillik a mi népképviseletünk viszonyaira. Avagy tovább is abban a csalóka hitben ringatják magukat, hogy bár cenzus-képviselők, mégis kifejezői a nép igazi akaratának ? Az alkotmányválság, Budapest, július 21. A kormánynak a fővárosi közgyűlés határozatát megsemmisítő leirata jóformán egyedüli tárgya a politikai vitáknak. A legkörmönfontabb jogi vita dúl most a koalíciósok és ellenkoalíciósok sajtójában s szinte azt a hitet támasztja, hogy nem is hatalmi kérdéseken, hanem jogi megkülönböztetésen dől majd meg a mostani harc, így majd lassadán teljesen elvesznek az "általános szempontok s kicsinyes részletkérdések békaegérharcává vedlik át az egész nemzeti ellenállás. A kormány álláspontja. A bécsi „Neue Freie Presse amely újabban a beavatottság hangoztatásával a Fejérváry-kormány fölfogását szokta ismertetni, mai számában a kormány álláspontjáról a következőket írja : Valószínű, hogy adótechnikai okok is hozzájárultak a kormány elhatározásának siettetéséhez. Budapest a székhelye a nagy részvénytársaságoknak, s az önkéntes adófizetők között bizonyára ezek a legelsők. Valószínű is, hogy a július 1-én esedékessé vált adókat már befizették, hagy hajlandók lennének befizetni. Ez nagy összeget jelent, amelyet a kormány nem akar nélkülözni és talán nem is tud. Ezért semmisítették meg épp Budapest törvényhatóságának ellentálló határozatát. Egyébként nem szükséges, hogy a kormány a tisztviselőket kisebb vagy nagyobb mértékben felfüggessze, meg lehet a kérdést úgy is oldani, hogy külön a főváros számára olyan adóhivatalt létesítenek, amely az adót közvetlenül beszolgáltatja az állampénztárba. Valószínű, hogy a törvényhatóságok rendre fenntartják határozataikat. Csak ha a második határozatokat is megsemmisítik s a törvényhatóságok ragaszkodnának ahhoz, hogy az önként befizetett adókat nem szállítják be az állampénztárba s az önként jelentkező hadköteleseknek nem állítják ki a belépő bizonyítványukat, csak akkor következik az, hogy a főispánok, illetve a főváros főpolgármestere a tisztviselőket felelősségre vonják s esetleg megindítják ellenük a fegyelmi eljárást. Csak akkor fog kiderülni, hogy a kormány e bizalmi férfiai hajlandók-e megtenni a kormányoknak ezt a szívességet s ha igen, van-e elég ember, aki az állásokat betölthetné s az esetleg elmozdítandó tisztviselőktől az ügyek intézését átvehetné. A kormány még mindig azt reméli, hogy a törvényhatóságok belátják, hogy túlmessze elmenő passzív ellentállásuk minő nagy veszedelmeket rejt magában s szabad utat engednek a törvénynek. A kormány és a főváros. A mai számunkban közölt leiratot, tegnap délután kapta meg Rózsavölgyi Gyula alpolgármester s még tegnap jelentésttett a dologról Márkus József főpolgármesternek, aki Hévízen fürdőzik. A jelentés szó szerint így hangzik : Méltóságos úr! A székesfővárosi törvényhatósági bizottság ez évi június hónap 28-án tartott közgyűlésében 931. sz. a. hozott határozatának azon részét, amely szerint a közgyűlés kimondotta, hogy az országgyűlésileg meg nem szavazott adókat a jelen kormánynak rendelkezésére nem bocsátja, a tanácsot és az annak élén álló polgármestert pedig ezek iránt netán kibocsátandó törvényellenes kormányrendeleteknek végrehajtásától eltiltja, a magyar királyi belügyminiszter úr a hivatkozott közgyűlési határozat alapján hozott tanácsi határozatokkal és egyéb végrehajtási intézkedésekkel együtt a pénzügyminiszterrel úrral egyetértőleg ez évi július hónap 13-án 71.856/II.b. sz. alatt kelt általam a mai napon kézhezvett és hivatalos másolatban mellékelt leiratával megsemmisített. Ezen kormányhatósági leirat intézkedéséből az következnék, hogy az önként befizetett adók most már az állampénztárba volnának az eddigi módon szabályszerűen beszállítandók. Minthogy azonban a magam részéről a szóbanforgó kormányrendeletet mindaddig, amíg a székesfőváros törvényhatósági bizottsága ez évi június hónap 28-án tartott közgyűlésében 931. sz. a. hozott határozatban e részben elfoglalt álláspontját meg nem változtatja és attól eltérőleg nem rendelkezik, kivihetetlennek tartom, ennélfogva ezen körülményről az 1872. évi XXXVI. törvénycikk 74. szakaszának d) pontja alapján Méltóságodnak ezennel jelentést teszek. Budapest, 1905. julius 20. RózsavölgyiJynla s. k., h.-polgármester. A jelentésben említett 1872: XXVI. t.-c. 74. szakaszának d) pontja így szól: A polgármester végrehajtja a kormányrendeleteket. Ha azonban a rendeletet törvénybe ütközőnek vagy a helyi viszonyok között károsnak vagy éppen kivihetetlennek véli, jelentést tesz huszonnégy óra alatt a főpolgármesternek s távollétében fülkt az illető miniszterhez. Ha a miniszter a fölirat ellenében továbbra is fenntartaná rendeletét és a polgármester a miniszteri leirat után se érezné magát a rendelet végrehajtására kötelezettnek, a főpolgármesternek azonnal jelentést tesz s annak rendeletére vagy ha távol van, annak nevében a rendkívüli közgyűlést legföljebb tíz napra azonnal összehívja s a rendeletet a közgyűlés elé terjeszti, mely azt rögtön fölvenni és tárgyalni köteles. A miniszteri leiratot a helyettes polgármester bejelenti holnap a tanácsnak. Véleménye szerint a tanácsnak a leirathoz a holnapi ülésen még hozzászólási joga sincsen s csak tudomásul veheti. A tanács csak a második leirathoz, amelyet közgyűlés elé kell vinni, szólhat hozzá. A helyettes-polgármester jelentését a főpolgármester megokolt jelentés kíséretében köteles a belügyminiszterhez fölterjeszteni s csak, ha a belügyminiszter újra ragaszkodik a határozatához, akkor hívják össze a rendkívüli közgyűlést. Addig pedig az adót nem szállítják be az állampénztárba. A főpolgármester egyébként a minap nyilatkozott a főváros határozatáról s kijelentette, hogy szerinte nincsen arra jogalap, hogy az önkéntesen befizetett adókat visszatartsák és a kincstárnak be ne szolgáltassák. Magában a tanácsban is az az uralkodó fölfogás, hogy ha a főváros az önkéntes adókat elfogadta, akkor azt visszatartani nincsen joga. Pest megye határozata és a kormány. Pest vármegye intéző köreiben általában az a vélekedés, hogy a főváros után most Pestmegye kapja meg a közgyűlési határozatát megsemmisítő kormányhatározatot. A pestmegyei bizottsági tagok egy része abban a véleményben van, hogy a megsemmisítő határozat ellen feliratban kell tiltakozni, más része azonban ezt ellenzi, mert nem miniszteri rendeletről vagy konkrét kormányhatározatról van szó, hanem a közgyűlésileg hozott határozat megsemmisítéséről s ezt nem lehet feliratilag orvosolni; ehelyett azt kívánják, hogy a netán leérkező megsemmisítő határozat vétele után nyomban hívjon össze az alispán rendkívüli közgyűlést. Benicsky Lajos alispán kijelentette, hogy az augusztus 10-ére máris összehívott rendkívüli közgyűlés előtt, még ha a kormány megsemmisítő határozata előbb is érkeznék meg, rendkívüli közgyűlés összehívását nem tartja szükségesnek. Sorozás Budapesten. Beniczky Lajos pest megyei alispán a következő értesítést küldte a vármegye főszolgabíráinak és polgármestereinek: „ Alkalmazkodás végett értesítem, hogy a budapesti állandó sorozóbizottság f. é. augusztus hó 19-én és szeptember hó 16-án fog működni a honvédelmi miniszter f. é. 1300. és 43377. számú rendeleteiben meghatározott korlátolt hatáskörrel. Benicsky, alispán." Csak az önként jelentkezőket fogják tehát sorozni. Nemzetiségek a koalíció ellen. A lugosi „arapelus" (76. sz.) hallatlan és bűnös frivolitást lát az egyesült ellenzék és sajtóorgánumainak magatartásában, amidőn folyton falrafestik a forradalom rémét és öntudatosan meglassítják a népnek politikai és erkölcsi fegyelmét, amidőn az úgyis korlátolt gondolkozással bíró népet arra kioktatják, hogy nem kell adót fizetnie és nem kell katonáskodnia. A „Drapehil" elérkezettnek látja az időt arra nézve, hogy a román papok és népvezetők mozogjanak és a legszélesebb tevékenységet fejtsenek ki arra nézve, hogy a román nép most róvja le pénzbeli tartozását az állammal szemben, amidőn van miből fizetnie, mert ha ezt meg nem teszi, úgy majd későbben a budapesti szájhús hazafiak segítségére nem fognak sietni, ha a végrehajtó adóhátralék fejében eladatja csekély vagyonát és földönfutóvá teszik. Ilyen katasztrófába kergeti bele a szegény népet az egyesült ellenzéknek politikája. 3 Budapest, julius 21. A legnagyobb silfroral. Beniczky Lajos pestmegyei alispán átiratot intézett a községek elöljáróságaihoz és a városok polgármestereihez, hogy az 1904. évi pótadóhátralékokat, szintugy az 1905. évi esedékes részleteket a legnagyobb szigorral hajtsák be. Tehát csak semmi kimélet elöljáró és polgármester urak. Rendeztessenek a végrehajtókkal dunyhahúzó műveleteket a legnagyobb szigorral, máskülönben az ex-lex kelletlen szünete alatt egészenelfeledik a mesterségüket. A kereskedelmi tuumtitkár. A Budapesti Tudósító jelenti. A jelenlegi kormánypártokon kívül állván, természetszerűleg nem tölti be a politikai államtitkári állásokat; ennek következtében több minisztérium eddig teljesen államtitkár nélkül maradt, ami különösen a nagyobb ügykörrel bíró minisztériumokban a szolgálat rovása nélkül hosszabb ideig fenn nem tartható. Ugyanez volt a helyzet a kereskedelemügyi minisztériumban is, ahol az adminisztratív államtitkári állás már hosszabb idő óta nem volt betöltve. Minthogy pedig a szolgálat érdekei sürgősen követelik ennek az állásnak a betöltését, a kormány ez irányban megfelelően intézkedett. A király adminisztratív államtitkárrá a kereskedelemügyi miniszter előterjesztésére Szterényi József miniszteri tanácsost nevezte ki, kinek kinevezését a hivatalos lap holnapi száma fogja közölni.