Népszava, 1905. július (33. évfolyam, 116–141. sz.)

1905-07-22 / 134. szám

1905. Július 22. NÉPSZAVA szolutizmus klasszikus földjén is végvonaglások­ban van ez a lomtárba illő fogalom, ez mehet talán egy ideig erőszakos nyomással, de nem mehet e nyomás nélkül; az erőszakos nyomás állandósítása pedig bár fáj a nyomottnak, de fáj a nyomó öklének is, ha soká tart; és bár kifá­raszthatja vagy nem a nyomottat, aszerint, hogy van-e vagy nincs lelki ereje, de minden bizony­nyal kifárasztja a nyomót. Nyomjál csak magyar népem. Nyomjad csak, nyomjad csak, keservesen, hogy a szive megrepedjen. Állandósítsd a nyomást, bár fáj a nyomottnak s végül minden bi­zonnyal kifárasztja a nyomát. Jelszavad le­gyen a nyomás, akkor győzelmed elmarad­hatatlan. Oroszország — Magyarország, Moszkva, július 20. A vagyoni cenzuson és a választók osztályok szerint való beosz­tásán alapuló törvény megfosztja a tervbe vett népképviseletet annak a lehetőségétől, hogy a nép igazi akaratát kifejezésre juttassa. Az orosz polgárok számos osztályának a választói jogosultságból való kizárása ellen­kezik az igazságosság és bölcs álampolitika alapelveivel. Az orosz városok és zemsztvók kongresz­szusának határozati javaslatából szakítottuk ki ezt a részletet a magyar politikusok oku­lására. A nyugattól úgy is röstelnek tanulni, hátha fog rajtuk a keleti szózat. Ex oriente lux (keletről jő a világosság), hátha a világosság közmondásszerű­ ősforrásából me­ríteni nem derogál a mi radikális politiku­sainknak. Oroszországból s hozzá nem népképvise­leti, hanem kiváltságos testület tanácskozá­saiból száll világgá e kijelentés, hogy a vagyoni cenzus megfosztja az országot attól, hogy a nép igazi akarata kifejezésre juthasson. És hogy ez ellenkezik az igaz­ságosság és bölcs állampolitika alapelveivel. A mi „népképviselőink" felérik-e ésszel ennek az állásfoglalásnak nagy jelentősé­gét. Itthon az osztályérdek rendesen hályo­got von szemükre. Idegen országok moz­galmait elfogulatlanabbul mérlegelik. Meg­találják-e a zemsztvók kongresszusának ha­tározatában azt, ami szakasztottan ráillik a mi népképviseletünk viszonyaira. Avagy tovább is abban a csalóka hitben ringatják magukat, hogy bár cenzus-képviselők, mégis kifejezői a nép igazi akaratának ? Az alkotmányválság, Budapest, július 21. A kormánynak a fővárosi közgyűlés ha­tározatát megsemmisítő leirata jóformán egyedüli tárgya a politikai vitáknak. A leg­körmönfontabb jogi vita dúl most a koalí­ciósok és ellenkoalíciósok sajtójában s szinte azt a hitet támasztja, hogy nem is hatalmi kérdéseken, hanem jogi megkülönböztetésen dől majd meg a mostani harc, így majd lassadán teljesen elvesznek az "általános szempontok s kicsinyes részletkérdések béka­egérharcává vedlik át az egész nemzeti ellenállás. A kormány álláspontja. A bécsi „Neue Freie Presse amely újab­ban a beavatottság hangoztatásával a Fe­jérváry-kormány fölfogását szokta ismer­tetni, mai számában a kormány álláspont­járól a következőket írja : Valószínű­, hogy adó­technikai okok is hozzá­járultak a kormány elhatározásának siettetéséhez. Budapest a székhelye a nagy részvénytársa­ságoknak, s az önkéntes adófizetők között bi­zonyára ezek a legelsők. Valószínű­ is, hogy a július 1-én esedékessé vált adókat már be­fizették, hagy hajlandók lennének befizetni. Ez nagy összeget jelent, amelyet a kormány nem akar nélkülözni és talán nem is tud. Ezért semmisítették meg épp Budapest törvény­hatóságának ellentálló határozatát. Egyébként nem szükséges, hogy a kormány a tisztviselőket kisebb vagy nagyobb mértékben felfüggessze, meg lehet a kérdést úgy is oldani, hogy külön a főváros számára olyan adóhivatalt létesítenek, amely az adót közvetlenül beszolgáltatja az állampénztárba. Valószínű, hogy a törvényható­ságok rendre fenntartják határozataikat. Csak ha a második határozatokat is megsemmisítik s a törvényhatóságok ragaszkodnának ahhoz, hogy az önként befizetett adókat nem szállítják be az állampénztárba s az önként jelent­kező hadköteleseknek nem állítják ki­ a be­lépő­ bizonyítványukat, csak akkor következik az, hogy a főispánok, illetve a főváros főpolgár­mestere a tisztviselőket felelősségre vonják s esetleg megindítják ellenük a fegyelmi eljárást. Csak akkor fog kiderülni, hogy a kormány e bizalmi férfi­a­i hajlandók-e megtenni a kormá­nyoknak ezt a szívességet s ha igen, van-e elég ember, aki az állásokat betölthetné s az esetleg elmozdítandó tisztviselőktől az ügyek intézését átvehetné. A kormány még mindig azt reméli, hogy a törvényhatóságok belátják, hogy túl­messze elmenő passzív ellentállásuk minő nagy veszedelmeket rejt magában s szabad utat en­gednek a törvénynek. A kormány és a főváros. A mai számunkban közölt leiratot, teg­nap délután kapta meg Rózsavölgyi Gyula alpolgármester s még tegnap jelentést­­tett a dologról Márkus József főpolgármester­nek, aki Hévízen fürdőzik. A jelentés szó szerint így hangzik : Méltóságos úr! A székesfővárosi törvényhatósági bizottság ez évi június hónap 28-án tartott köz­gyűlésében 931. sz. a. hozott határozatának azon részét, amely szerint a közgyűlés kimondotta, hogy az országgyűlésileg meg nem szavazott adókat a jelen kormánynak rendelkezésére nem bocsátja, a tanácsot és az annak élén álló polgármestert pe­dig ezek iránt netán kibocsátandó törvényellenes kormányrendeleteknek végrehajtásától eltiltja, a magyar királyi belügyminiszter úr a hivatkozott közgyűlési határozat alapján hozott tanácsi hatá­rozatokkal és egyéb végrehajtási intézkedésekkel együtt a pénzügyminiszterrel úrral egyetértőleg ez évi július hónap 13-án 71.856/II.b. sz. alatt kelt általam a mai napon kézhezvett és hivatalos má­solatban mellékelt leiratával megsemmisített. Ezen kormányhatósági leirat intézkedéséből az kö­vetkeznék, hogy az önként befizetett adók most már az állampénztárba volnának az eddigi módon szabályszerűen beszállítandók. Minthogy azonban a magam részéről a szóbanforgó kormányrendele­tet mindaddig, a­m­íg a székesfőváros törvényha­tósági bizottsága ez évi június hónap 28-án tartott közgyűlésében 931. sz. a. hozott határozatban e részben elfoglalt álláspontját meg nem változ­tatja és attól eltérőleg nem rendelkezik, kivihetet­lennek tartom, ennélfogva ezen körülményről az 1872. évi XXXVI. törvénycikk 74. szakaszának d) pontja alapján Méltóságodnak ezennel jelentést te­szek. Budapest, 1905. julius 20. Rózsavölgyi­­Jynla s. k., h.-polgármester. A jelentésben említett 1872: XXVI. t.-c. 74. szakaszának d) pontja így szól: A polgármester végrehajtja a kormányrendelete­ket. Ha azonban a rendeletet törvénybe ütközőnek vagy a helyi viszonyok között károsnak vagy éppen kivihetetlennek véli, jelentést tesz huszon­négy óra alatt a főpolgármesternek s távollétében fülkt az illető miniszterhez. Ha a miniszter a föl­irat ellenében továbbra is fenntartaná rendeletét és a polgármester a miniszteri leirat után se érezné magát a rendelet végrehajtására kötelezettnek, a főpolgármesternek azonnal jelentést tesz s annak rendeletére vagy ha távol van, annak nevében a rendkívüli közgyűlést legföljebb tíz napra azonnal összehívja s a rendeletet a közgyűlés elé terjeszti, mely azt rögtön fölvenni és tárgyalni köteles. A miniszteri leiratot a helyettes­ polgár­mester bejelenti holnap a tanácsnak. Vé­leménye szerint a tanácsnak a leirathoz a holnapi ülésen még hozzászólási joga sin­csen s csak tudomásul veheti. A tanács csak a második leirathoz, amelyet közgyű­lés elé kell vinni, szólhat hozzá. A helyet­tes-polgármester jelentését a főpolgármester megokolt jelentés kíséretében köteles a belügyminiszterhez fölterjeszteni s csak, ha a belügyminiszter újra ragaszkodik a hatá­rozatához, akkor hívják össze a rendkívüli közgyűlést. Addig pedig az adót nem szál­lítják be az állampénztárba. A főpolgármester egyébként a minap nyilatkozott a főváros határozatáról s ki­jelentette, hogy szerinte nincsen arra jog­alap, hogy az önkéntesen befizetett adókat visszatartsák és a kincstárnak be ne szol­gáltassák. Magában a tanácsban is az az uralkodó fölfogás, hogy ha a főváros az önkéntes adókat elfogadta, akkor azt vissza­tartani nincsen joga. Pest megye határozata és a kormány. Pest vármegye intéző köreiben általában az a vélekedés, hogy a főváros után most Pest­megye kapja meg a közgyűlési határozatát megsemmisítő kormányhatározatot. A pest­megyei bizottsági tagok egy része abban a véleményben van, hogy a megsemmisítő határozat ellen feliratban kell tiltakozni, más része azonban ezt ellenzi, mert nem mi­niszteri rendeletről vagy konkrét kormány­határozatról van szó, hanem a közgyűlési­leg hozott határozat megsemmisítéséről s ezt nem lehet feliratilag orvosolni; ehelyett azt kívánják, hogy a netán leérkező meg­semmisítő határozat vétele után nyomban h­ívjon össze az alispán rendkívüli közgyű­lést. Benicsky Lajos alispán kijelentette, hogy az augusztus 10-ére máris összehívott rendkívüli közgyűlés előtt, még ha a kor­mány megsemmisítő határozata előbb is ér­keznék meg, rendkívüli közgyűlés össze­hívását nem tartja szükségesnek. Sorozás Budapesten. Beniczky Lajos pest megyei alispán a követ­kező értesítést küldte a vármegye főszolgabírái­nak és polgármestereinek: „ Alkalmazkodás végett értesítem, hogy a buda­pesti állandó sorozóbizottság f. é. augusztus hó 19-én és szeptember hó 16-án fog működni a hon­védelmi miniszter f. é. 1300. és 43377. számú ren­deleteiben meghatározott korlátolt hatáskörrel. Benic­sky, alispán." Csak az önként jelentkezőket fogják tehát sorozni. Nemzetiségek a koalíció ellen. A lugosi „arapelus" (76. sz.) hallatlan és bűnös frivolitást lát az egyesült ellenzék és sajtóorgá­numainak magatartásában, amidőn folyton falra­festik a forradalom rémét és öntudatosan meg­lassítják a népnek politikai és erkölcsi fegyelmét, amidőn az úgyis korlátolt gondolkozással bíró népet arra kioktatják, hogy nem kell adót fizetnie és nem kell katonáskodnia. A „Drapehil" elérkezettnek látja az időt arra nézve, hogy a román papok és népvezetők mozogjanak és a legszélesebb te­vékenységet fejtsenek ki arra nézve, hogy a ro­mán nép most róvja le pénzbeli tartozását az állammal szemben, amidőn van miből fizetnie, mert ha ezt meg nem teszi, úgy majd későbben a budapesti szájhús hazafiak segítségére nem fognak sietni, ha a végrehajtó adóhátralék fejé­ben eladatja csekély vagyonát és földönfutóvá teszik. Ilyen katasztrófába kergeti bele a sze­gény népet az egyesült ellenzéknek politikája. 3 Budapest, julius 21. A legnagyobb silfror­­al. Beniczky Lajos pestmegyei alispán átiratot intézett a községek elöljáróságaihoz és a városok polgármestereihez, h­ogy az 1904. évi pótadóhátralékokat, szintugy az 1905. évi esedékes részleteket a legnagyobb szigorral hajtsák be. Tehát csak semmi kimélet elölj­áró és polgármester urak. Rendeztessenek a végrehajtókkal dunyhahúzó műveleteket a leg­nagyobb szigorral, máskülönben az ex-lex kellet­len szünete alatt egészen­­elfeledik a mester­ségüket. A kereskedelmi tu­umtitkár. A Budapesti Tudósító jelenti. A jelenlegi kormánypártokon kívül állván, természetszerűleg nem tölti be a politikai államtitkári állásokat; ennek következ­tében több minisztérium eddig teljesen államtitkár nélkül maradt, ami különösen a nagyobb ügy­körrel bíró minisztériumokban a szolgálat rovása nélkül hosszabb ideig fenn nem tartható. Ugyanez volt a helyzet a kereskedelemügyi minisztérium­ban is, ahol az adminisztratív államtitkári állás már hosszabb idő óta nem volt betöltve. Mint­hogy pedig a szolgálat érdekei sürgősen köve­telik ennek az állásnak a betöltését, a kormány ez irányban megfelelően intézkedett. A király adminisztratív államtitkárrá a kereskedelemügyi miniszter előterjesztésére Szterényi József mi­niszteri tanácsost nevezte ki, kinek kinevezését a hivatalos lap holnapi száma fogja közölni.

Next