Népszava, 1905. augusztus (33. évfolyam, 142–168. sz.)
1905-08-01 / 132. (142.) szám
10 !És ezek a jograblók, ez a szószegő had még rossznéven veszi tőlünk, ha nem hiszünk neki! A hírlapok utcai elárusítása. A belügyminiszter ma körrendeletet intézett a törvényhatóságok első tisztviselőihez, amelyben meghagyja, hogy azon intézkedéseinek, hogy a hírlapok utcai elárusításával testileg nyomorékok vagy máskép megbotránkoztató külsejű egyének, valamint iskolaköteles korban álló gyermekek meg nem bízhatók, szigorúan érvényt szerezni igyekezzenek. Ha a belügyminiszter ezeknek a testileg nyomorék vagy megbotránkoztató külsejű egyéneknek az életük föntartására módot nyújt, készségesen belenyugodnánk a rendelkezésébe. Utóvégre a munka szerencsétlen rokkantjait, a militarizmus őrületének áldozatait fáj az utcasarkokon látnunk, amint roskadozó testtel és remegő kezekkel kínálgatják újságjaikat. De elvenni a kenyérkereset egyedüli módját ezektől a szerencsétlenektől s nem adni helyébe egyebet koldulási engedelemnél, brutális és embertelen intézkedés. Az iskolaköteles gyermekeknek minden kereseti munkától való eltiltása pártunk átmeneti programmjának egyik fontos követelése. A gyermek iskolába járjon, tanuljon, szerezze meg az ismereteknek legalább azokat az elemeit, ami nélkül az életben nem boldogulhat. Azzal azonban, hogy az újságelárusító mesterségből rendeletileg seprűzzük ki őket, ezeknek a gyermeknek az érdekében éppenséggel semmit sem tettek. Gondoskodjanak az ingyen iskoláztatásról, a gyermekek ingyen ellátásának követelését valósítsák meg. Akkor a gyermeket ez életnek nem kell az utcára kergetni, hogy a betevő falatot megkeresse s nem kell onnan megint rendeletben kikergetni, hogy éhen pusztuljon. Az általános és titkos választói jogért Budapest népe vasárnap, augusztus hó 13-án fog tartani, amelyen részt vesznek az egész ország munkálkodó népének küldöttei is és együttesen kifejezést fognak adni Magyarország egész népe igaz akaratának. Fővárosi és vidéki elvtársak készüljetek ! A pártvezetőség. Az alkotmányválság. Uj pártalakulás. — Általános választójog. Budapest, július 31. A politikai vita középpontjában az általános választójog kérdése és az új 67-es pártalakulás áll. Rendre-sorra sikerül kiugratnunk a bokorból a bujkálókat, a taktikázókat, a kertelőket. Mind határozottabban helyezkednek el csatarendben a képviselők aszerint, amint hívei avagy ellenségei az általános választójognak. Az elhelyezkedésnek ez a folyamata a sajtóorgánumoknál is megindult. Lapok, melyek addig, amíg a választójognak általánossá tétele pusztán utópisztikus álmodozásnak látszott tisztára, taktikázásból fentartás nélkül csatlakoztak e követeléshez, ma, hogy a kérdés a kormányzati feladatok első sorába került, perfid módon megtagadják régi álláspontjukat. A polgári sajtó rimaerkölcseinek az a nyílt féktelenkedése ugyan édes keveset árthat az általános választójog diadalmas előrenyomulásánál. Azonban mindenesetre érdekes tünet, ami mellett szó nélkül elhaladunk nem szabad. Az új pártalakulás. Az új pártalakulás körvonalaira ma sem derült világosság. Bánffy nagy érdeklődéssel várt deési beszédjében óvatosan elkerült minden erre vonatkozó konkrét nyilatkozatot. Általánosságban kijelentette, hogy bízni kell a helyzet kedvezőbb kialakulásában s erre a legfőbb eszköz gyanánt az új párt erősebb tervezését ajánlotta. Beszédje tisztára agitátorikus volt. A válságról való mondanivalóit nyilván máskorra tartogatja. Ma csupán pártja általános követeléseinek vált beszédes propagátorává. Bevezetőben kijelentette, hogy éles ellentét van a korona és a nemzet között és a nemzet az építés munkájában gátolva van. A gazdasági megerősödés munkája régóta parlagon maradt. Azután kifejti, hogy ma elsősorban az alkotmány védelmére kell sorakozni. Ma az alkotmány van veszélyeztetve. Az alkotmány védelméért folyik a harc, ebben tehát mindenkinek részt kell vennie. Meddig fog ez a harc folyni, amelyet, ha lehet, a szövetkezeti pártok egyértelemmel és összetartással megvívnak, azt tudni nem lehet. Én reményem, hogy a végletekig a hatalom nem fogja vinni és belátja, hogy egy nemzetet, amely alkotmányáért küzd, végletekre vinni nem lehet. Végeredményében csak az igazság győzhet. Azzal a fordulattal „ha lehet" kizárta magának Bánffy az ajtót, amelyen bármikor kényelmesen kisétálhat a koalíció sorából. Azután kifejti, hogy más kivezető út el sem képzelhető, mint az új párt programmjának elfogadása. A tábor ma is kicsi ugyan — mondja — de azok is, akik más táborba sorakoztak, midőn a királyhoz intézett feliratot elfogadták, a mi zászlónk alatt vállalkoztak az egységes magyar nemzeti állam kiépítésére. Hogy a mi táborunk mikor lesz nagy, azt hiszem, ez csak idő kérdése. E táborba kell jönni mindazoknak, akik a békés, de biztos fejlődés útján kivánnak haladni, akik liberális és demokratikus alapon látják biztosítva a magyar állam jövőjét. Bánffy a választójog-reformról. Azután pontonkint tárgyalja az új párt követeléseit. Elsősorban a választójogról nyilatkozik s a következőket mondja: Kívánjuk az általános választójog elvének érvényesítésével a nemzet ügyeinek intézésébe és ellenőrzésébe bevonni az egész nemzetet. Célszerű és a nemzeti érdekeknek megfelelő új beosztását a választókerületeknek, különös tekintettel a városokra, mint az állami élet gócpontjaira, de figyelemmel arra is, hogy a választói cenzus leszállíttassék, de azért a cenzussal nem bírók szavazati joga is külön rendeztessék. Akarjuk, uraim, azt. Hogy ez az állásfoglalás mennyire zavaros, az már első pillantásra szembetűnik. Általános választójog, cenzus-leszállítás, a cenzussal nem bírók szavazati jogának külön rendezése olyan tarka összevisszaságban váltják föl egymást, hogy ember legyen a talpán, aki ebben egyhamar eligazodik. Cenzus és általánosság, tűz és víz egy kalap alatt nem férnek meg. A cenzus a választójog általános voltának kerek ellentéte. Aki cenzusról beszél ésmég ha szinte a végsőkig leszorított alacsony cenzusra gondol is, már megtagadta az általános választójogot. Bánffy szeme előtt — úgy látszik — az osztrák általános választójogra fölépített ötödik kúriának valamelyes magyar hasonmása lebeg. Hogy miképpen tudja majd összhangba hozni a mostani zavaros állásfoglalását a múltban tett nyílt és határozott nyilatkozatával, arra nagyon kíváncsi a munkásság. NÉPSZAVA 1905. augusztus 1. Az új párt társadalmi programmja. Annak a politikának az alaptételei, amelyek Bánffy szerint a föliratban magától értődőleg bennfoglaltaknak s amelyet egyedül vall a mai helyzetben célra vezetőnek, a következők: A nevelés nemzeti legyen. A közművelődési politika erős nemzeti öntudatot teremtsem. Az iskolák biztosítsák az államnyelv leírását. A vallásfelekezetek között legyen meg a teljes viszonosság és jogegyenlőség. Szükséges a sikert teljesen biztosító telepítés. A munkahiány megszüntetésére erőteljes intézkedések induljanak meg. Az elszegényedésnek és kivándorlásnak nagyarányú beruházások állják útját. Ezeknél a beruházásoknál különös figyelem essék a magyar ipar érdekeire. Kívánja az egységes és igazságos adóreformot, jövedelmi progresszív alapon, általában pedig az adórendszer egyszerűsítését, az adónak igazságosabb és arányosabb módon való rendezését, továbbá a létminimum védelmét. Követel korszerű munkásintézményeket és olyan törvényalkotást, amelyekkel a munkaközvetítés országosan rendeztessék. A jóléti intézmények létesítését rendezni kívánja. A gyülekezési jogot és azon biztosítékokat, amelyek az állampolgárok szabadságát és a szabad akaratnyilvánítását vannak hivatva biztosítani, a legfőbb feladatok sorában említi meg. Kívánja az állam összes alkalmazottainak fizetésügyét végleg rendezni, stb. Erőteljesen száll továbbá síkra a gazdasági önállóságért s csak végső sorban, színtelen pár sorban tér át a katonai követelésekre. Végül kijelenti, hogy: Legyen bármilyen irányú is a következő kormány, az új párt programmpontjainak megvalósítása képezi e kormány működésének alapját, ha munkájával sikert és győzelmet aratni óhajt. A magyar sajtót erősen foglalkoztatja ez a programm. Nem zárkóznak el annak a célzatosnak tetsző eljárástól, hogy Bánffy programmja élére a választójog-reform törekvéseket helyezte s pusztán végére a katonai követeléseket. Az alap tehát, amelyen az új pártalakulást felépíteni készülnek, teljesen megegyezni látszik azzal az iránnyal, amelyet a válság során szüntelenül hirdettünk. Törvényjavaslat az általános választójogról. A Neue Freie Presse, amelynek a kormánnyal való szoros összeköttetése ismeretes, vasárnapi számában a következőket írja: „Tudósítónk teljesen megbízható forrásból arról értesül, hogy a belügyminiszter és a kormány a választójognak az általános választójogon alapuló reformját nagyon komolyan veszi. Már a kabinet megalakulása előtt valamennyi miniszter bejelentette a községenkénti általános titkos választói joghoz való hozzájárulását. Hirt szerint tud róla maga a király is. Ez ösztökélte a kabinetet arra a határozott tervre, hogy az említett alapon új választótörvényt alkosson. Ezt a törvényt ősszel már a képviselőház tárgyalásainak első napján beterjesztik". A magyar polgári sajtó, amely egyébként a N. Fr. Pr. politikai híreire, mert jól értesültségüket kétségtelennek tartja, falánk módon rárohan, egyszerűen elsikkasztja ezt a híradást. Pedig itthon is jelezte a félhivatalos Pester Lloyd, ha pusztán pár sorban is. Az egyetlen Nap vesz róla tudomást s egyben hírt ad arról is hogy ezen a törvényjavaslaton a belügyminisztériumban lázasan dolgoznak. Mondják, hogy rengeteg adathalmaz van együtt a minisztériumban és a nagyfontosságú kérdést így alaposan és minden irányban kielégítően dolgozhatják föl. A törvénytervezettel augusztus közepére elkészülnek.