Népszava, 1905. október (33. évfolyam, 195–220. sz.)
1905-10-03 / 196. szám
1905. október 1. NÉPSZAVA delmezője pusztán a munkássajtó és a rágalmazók és jograblók selejtes és gyűlölködő lapjait támogatja, vétkezik munkástestvérei ellen. Aki büszkén akarja magát munkásnak és szociáldemokratának vallani, az fizessen elő s szerezzen minél több támogatót a Népszavának. HÍREK. Napirend. Kedd, október 3. — Német szocialista pártgyűlés Set. Gallenben 1887, Hannoverben 1897, Stuttgartban 1898. — Morris meghalt 1896. — Nap kél 6 óra 02 perckor, nyugszik 5 óra 35 perckor. — Hold kél 11 óra 23 perckor, nyugszik 8 óra 57 perckor. A miniszterek fogadnak. Miniszterelnök pénteken délután 4—5 óráig; belügyminiszter csütörtök délután fél 4—5-ig; pénzügyminiszter hétfőn d. u. 3 órakor; honvédelmi miniszter csütörtökön d. u. 4 órakor; földmivelésügyi miniszter kedden délután 4 órakor; horvát-szlavonország miniszter naponként (vasárnap kivételével) 10—1 óráig; igazságügyiiniszter csütörtökön délután 1 órakor; vallás- és közoktatásügyi miniszter csütörtökön délután 4 órakor; kereskedelemügyi miniszter pénteken délután 4 órakor. — Nemzeti múzeum: Összes tárak nyitva 9—2-ig. — A könyvtár történeti és irodalomtörténeti kiállítása hétköznaponként 1'1—1 oráig 1 korona belépődíj mellett tekinthető meg, mely összegben a kiállítás katalógusának ára is benfoglaltatik. A könyvtár olvasóterme nyitva hétköznap 9—1 óráig. — A néprajzi osztály (Csillag utca 3. sz. a.) d. e. 9—l-ig. — A múzeum többi tárlatai megtekinthetők minden nap a korona belépődíj mellett. — A növénytár (V., Széchenyi utca 1.) hétköznaponként. — Országos képtár és a metszetkiállítás az Akadémiában mindennap d. e. 9—l-ig. — Iparművészetimuzeum és az Iparművészeti Társulat állandó kiállítása Üllői-út, nyitva d. e. 9—1 óráig. — Technologiai ipar múzeumgyűjteménye (VIII., József-körut 6. sz.) nyitva van — szombat kivételével — naponként délelőtt 9—1-ig. — Mezőgazdasági múzeum zárva. — Közlekedési múzeum a Városligetben, nyitva van minden hétfőn, szerdán és pénteken d. e. 8—12-ig, d. u. 2—5-ig, vasárnap d. e. 9—1-ig. — Magyar királyi szabadalmi levéltár VII., Erzsébet-köruta) nyitva van naponként délelőtt 9—1 óráig. — Magy. kir. kereskedelmi múzeum: Igazgatóság, kereskedelmi szakkönyvtár és keleti mintatár, V., Váci körút 32. szám. Hivatalos órák délelőtt 9 órától délután 2 óráig. A magyarországi termékek állandó kiállítása és a kereskedelemtörténeti gyűjtemény, továbbá a háziipari kiállítás a városligeti iparcsarnokban november 1-től kezdve hétköznapokon délelőtt 9—2-ig, vasár- és ünnepnapokon délelőtt 9—12 óráig. — Természetrajzi gyűjtemények múzeuma (VIII., Múzeum-körut 4. sz. alatt) nyitva délelőtt 10—12-ig. — A Mentő-Egyesület helyiségei megtekinthetők d. e. 8-tól d. u. 6-ig, a Sólyom- és Markó-utca sarkán az egyesületi házban. — Földtani Intézet múzeuma minden vasárnap és csütörtökön délelőtt 10—l-ig díjtalanul tekinthető meg. — Mezőgazdasági kiállítás a városligeti Iparcsarnokban délelőtt 10—l-ig. — Az Akadémia Goethe-szobája zárva. — Múzeum könyvtár nyitva egész délelőtt. — Akadémiai könyvtár nyitva egész délelőtt. — Magyar Földrajzi Társaság könyvtára nyitva délelőtt 9 —1-ig, vasárnap zárva. — Egyetemi könyvtár hétfő kivételével naponként délelőtt 9—12-ig és délután 3—8-ig. — Fővárosi könyvtár (Károlykörút 28), hétköznapokon d. c. 9—l-ig, vasár-és ünnepnapokon d. e. 9—12-ig. — Az ipar- és kereskedelmi kamara könyvtára (V., Szemere-utcza 6), hétköznapokon d. u. 4—8-ig, vasárnap d. e. 9—12-ig. — Az aquincumi ásatások múzeuma III. ker., Ólluda, Külső Szentendrei-út. Helyiérdekű vasút a Sálfi-térről. — Időjárás. Az országban az északi Felföld és Erdély északi részének kivételével — az utóbbi 24 óra alatt is — mindenütt esett az eső, melynek mennyisége a délnyugati megyékben megközelítette a harminc mm.-t; egyebütt jobbára 10 mm.-en alul maradt. Az idő általában borult, helyenkint szeles és a hőmérséklet országszerte jelentékenyen sülyedt; maximuma Eszéken 23 C°, minimuma Tátrafüreden —1 C° volt. Jóslat: Változékony, szeles, hűvös idő várható, sok helyütt esővel. — Kevés a rendőr! Az ördög tudta, hogy kevés a m. kir. államrendőrség derék legénysége, pedig úgy van. A nép nem érezte még eddig a közbiztonsági szükségletnek e roppant hiányát, mert a népnek mindig kijárt a kellő mennyiségű rendőrkard, elgázolás, letartóztatás, püfölés, revolvertusa és egyéb közbiztonsági eszköz. A nép sohasem keveselte a kozákok mennyiségét, sőt úgy találta, hogy egy kissé sok is. A nép barátai, az alkotmányvédés mezején legelésző hősök ellenkező nézetben vannak. A rendőröket szaporítani kell, mert az alkotmányt csupán a budapesti konstáblerek kardja tudja megvédeni a bécsi kamarilla ellen. A függetlenségi párt háromszínű apostolainak szüksége van a kozák csapatok megerősítésére, mert a nép barátai, a zsarnokság ellenségei — mióta minden színükben bemutatkoztak — nem tudnak kozákok nélkül élni. A hősök tegnap délelőtt Rudnay főkapitánynál kilincseltek. A fáklyásmenet dolgában akartak alkudozni. — Méltóságos úr, mi — mint méltóztatik tudni — a koalíció hőseinek a tiszteletére fáklyákat óhajtunk gyújtani és tüntető körmenettel akarjuk bizonyítani, hogy mégis huncut a német. Mi, a függetlenségi párt kitűnőségei, az alkotmányvédelem bajnokai, a nép barátai — méltóztatik tudni — csupán rendőri asszisztencia mellett merjük elkövetni tettünket. A nép tudniillik tiltakozni próbál az ellen, hogy az ő nevében fáklyákat gyújtsunk. Mi nem félünk, de azért mégis kérünk egy kis karhatalmat. — Mennyi volna az a karhatalom ? — Úgy gondoltuk, méltóságos uram, hogy a dolgot katonásan csináljuk. Tetszik tudni, a hadgyakorlatok alkalmával egy-egy csapat menetelésének a biztosítására szükség van elő-, oldal-és hátvédre. Miután a rendőrség vezényleti nyelve magyar, elveinkkel nem jövünk összeütközésbe, ha elő-, oldal- és hátvédelem kirendelését kérjük. — Hány rendőrre volna szükségük az uraknak a fáklya-tánc — pardon — a fáklyásmenet rendezésénél. . — Méltóságod gúnyolódik s csodálja, hogy mi rendőrre áhítozunk. A fáklyásmenetet rendezni kell. A „rendezés" szó testvér a rendőrrel, ami szerintünk nem más, mint rendezésőr. Elővédnek kérünk 733 gyalog- és 133 rendezésőrt. — Ilm ... Ez még megjárja. De mily pontosan kiszámították az urak, ez kissé furcsa. — Sajnáljuk, de mi már így állapodtunk meg. Oldalvédnek ugyanannyit, hátvédnek egygyel többet, úgy a gyalogból, mint a lovasból. — Azonnal összeszámlálom. Megteszi. Az összeadásnál felmerült nehézségek leküzdése után felsóhajt a főkapitány. — Sajnálom, urak, de lehetetlenséget kívánnak tőlem. Az önök számítása szerint elő-, oldal- és hátvédnek 2200 gyalog, 400 lovas rendezését szükségeltetnék. Nekem összesen 1800 gyalog- és 250 lovasrendőröm van. Ne tessék gondolni, hogy ez tréfa. Ez szomorú valóság, a legújabb forradalom történelmének jellemző epizódja. A főkapitányi nyilatkozat után a függetlenség hősei, az alkotmányvédelem bajnokai, a nép barátai elsápadtak. Hát ily gyalázatosan kevés a közbiztonsági készenlét? A bizalom megnyilvánulhat 2200 gyalog, 400 lovasrendőr nélkül? Ennek nem szabad megtörténni. A nemzeti követelések száma szaporodott. A magyar vezényszó mellé gyalogos és lovaskozákok ármádiájának a megerősítését követelik, hogy a nép nevében tovább üzérkedhessenek fáklyával és fáklya nélkül. — A fáklyásmenet. A koalíciós fekete banda sajtója pokoli módon prüszköl afelett való dühében, hogy a főkapitány a fáklyásmeneteket betiltotta. Rudnay úr, aki nem egyszer, de százszor adta jelét, hogy a munkásság ellensége, persze ismét ráfogják, hogy velünk van. Közbe a tőlük már teljesen megszokott hazugságok légióit zúdítják ismét felénk. Erre vonatkozólag olvasóink tájékoztatására ki kell jelentenünk : 1. A fáklyásmenet iránti kérelmet mi terjesztettük elsőbben a főkapitány elé. 2. A koalíciósok küldöttsége csak tíz perccel utánunk jött a főkapitányságra. 3. Annyira bíztak fáklyásmenetük sikerében, hogy a főkapitánytól 2200 gyalogos és 400 lovasrendőr kirendelését kérték védelemül. 4. A főkapitány felhívására, hogy egyezzenek meg velünk az útvonalra vonatkozóan, tagadóan válaszoltak, nehogy valahogy meg kelljen tartaniuk a fáklyásmenetet. 5. Örömmel kaptak a betiltáson, mert csak lapjaikban köpködtek ellene, de nem feledbezték meg. 7. Ellenben mi azonnal megfelebbeztük a betiltást. A felebbezés indokai a következők: Alig vettük kézhez ama határozatot, amellyel felhivattunk, hogy SzahothySándor és társaival együttesen állapítsuk meg a két fáklyás menet útvonalát és időpontját olyképpen, hogy a menetek egymással ne találkozzanak. Szabothy Sándor és társai a budapesti úgynevezett „alkotmányvédő polgárság" szócsöveiül szolgáló, este megjelenő hírlapokban máris közzétették, hogy ők az eredeti bejelentéstől nem térnek el, sőt a határozatra a főkapitánysághoz beadott válaszukban, amelyet ugyancsak hírlapokból olvastunk, határozottan kijelentették, hogy velünk tárgyalásba bocsájtkozni nem hajlandók. A megegyezés Habothy Sándor és társai részéről ilyképpen lehetetlenné tétetvén, nem mi vagyunk az okai annak, hogy megállapodás nem jött létre és éppen ezért ragaszkodtunk és ragaszkodunk ezúttal is ahoz, hogy mi a fáklyásfelvonulást azon időben és aton tarthassuk meg, a mikorra és amelyre eredetileg bejelentettük. A múlt idők tapasztalatai is amellett szólnak, hogy a mi fáklyásmenetünkre a rendőrhatósági engedély megadható, mert tapasztalati tény, hogy a budapesti munkásság összes eddigi felvonulásai és gyülekezései zavartalanul és zavar okozása nélkül folytak le. A sérelmes főkapitánysági határozat egyébként korlátozza a budapesti munkásság véleménynyilvánítási és gyülekezési szabadságát, amely korlátozás ellen a leghatározottabban és legerélyesebben tiltakozunk, annál is inkább, mert a munkásság — éppen a tapasztalatok szerint — e korlátozásra okot nem szolgáltatott. Az indokolás után a bejelentők azt kérik, hogy a belügyminiszter semmisítse meg a főkapitány határozatát. — A „gyászmenet". Miután a koalíciós banda fáklyásmenetet nem tarthatott s miután az utca nem az övé, tehát az utcán nem demonstrálhat, kitűnő jezsuita taktikával olyan fogáshoz nyúlt, mint az angol katonák a bur háborúban, ahol a burok gyermekeit tartották maguk elé, hogy a burok ne merjenek lövöldözni rájuk. Gyászmenetet terveznek október hatodikára a kerepesi temetőbe Batthyány Lajos az ezernyolczszáznegyvenkilencben kivégzett szabadsághős síremlékéhez. No, gondolják magukban a koalíciós finiszterek, ezt csak nem merik megzavarni a nemzetközi bitangok s erre csak tudunk összecsőditani néhány embert! A dolog lényege pedig az, hogy az élőket ünnepelniük nagyon népszerűtlen eszmének bizonyult s azért most a szerencsétlen, védekezni nem tudó halottakra vetették magukat. A koalíciós félistenek, akik a meghalt nagyoknak még csak a nyomukba sem léphetnek, most a sírjaikhoz fognak dörzsölődzni. Ha elgondoljuk, hogy ezek a szabadon mászkáló sakálok és hiénák, hogy fognak ott asíroknál üvölteni! Ajjé! Pedig hát úgy áll a dolog, hogy a fölfogadott emberek már megkapták a koalíciós vezérek ezreseit, hát nem szabad, hogy ezek kárbaveszenek. A megvett tömeget muszáj szerepeltetni. Muszáj ! — A ,,késelő szocialista". A polgári szemét ujságírók néhány nap óta minden utcai késelőben szocialistát látnak; ma megint megemlékeznek arról, hogy az alsóerdősornkcában több szocialista megtámadott egy polgárt, mert „nem akart szocialista elveket vallani". Az esetnek egy szemtanúja, akinek neve és lakása előttünk ismeretes, arról értesít bennünket, hogy a polgári lapok újságíró-csőcseléke pimaszul hazudott, mert ennek a bicskázásnak elkövetőjét nem tudták megzsarolni. Az eset ugyanis így játszódott le: A „zöld koszom",szálló előtt egy prostituált nőt a lakásadója felszólított, hogy a hátralékos lakbért fizesse le. Erre a leány barátja, amolyan hazafias söpredék, amit a munkások ellen szoktak felvonultatni, egy rejtekhelyből előugrott és a hangosan követelőző lakásadót többször fejbeütötte. Ennyi történt és ugyanennyiről tud a rendőri jelentés. Nekünk az a benyomásunk, hogy ebből az örömlegényből azért csináltak az újságírók „késelő szocialistát", mert minden zsaroló kísérletüknek ellen tudott állni. Ez is a koalíció lelkén szárad. Ma este a 407. számú vonat egy súlyosan összeroncsolt élőhalott honvédbabát hozott a keleti pályaudvarra. Az illető Schönwald Jenő isaszegi születésű fiú, aki a 10-ik honvédgyalogezredben szolgált mint fegyverkovács. .Nagyon szerelmes volt, a menyasszonyával most őszre tervezték a menyegzőt, de sorsa beleszólt a játékba, mert a szerencsétlen katona a napokban megtudta, hogy az idén nem lehet szabadulása. n