Népszava, 1905. október (33. évfolyam, 195–220. sz.)

1905-10-03 / 196. szám

1905. október 1. NÉPSZAVA delmezője pusztán a munkás­sajtó és a rágalmazók és jograblók selejtes és gyűlöl­ködő lapjait támogatja, vétkezik munkás­testvérei ellen. Aki büszkén akarja magát munkásnak és szociáldemokratának vallani, az fizessen elő s szerezzen minél több támogatót a Népszavának. HÍREK. Napirend. Kedd, október 3. — Német szocialista pártgyű­lés Set. Gal­lenben 1887, Hannoverben 1897, Stuttgartban 1898. — Morris meghalt 1896. — Nap kél 6 óra 02 perckor, nyugszik 5 óra 35 perc­kor. — Hold kél 11 óra 23 perckor, nyugszik 8 óra 57 perckor. A miniszterek fogadnak. Miniszterelnök pénteken délután 4—5 óráig; belügyminiszter csütörtök délután fél 4—5-ig; pénzügyminiszter hétfőn d. u. 3 órakor; hon­védelmi miniszter csütörtökön d. u. 4 órakor; földmivelés­ügyi miniszter kedden délután 4 órakor; h­orvát-szlavonország miniszter naponként (vasárnap kivételével) 10—1 óráig; igaz­ságügyi­iniszter csütörtökön délután 1 órakor; vallás- és közoktatásügyi miniszter csütörtökön délután 4 órakor; keres­kedelemügyi miniszter pénteken délután 4 órakor. — Nemzeti múzeum: Összes tárak nyitva 9—2-ig. — A könyvtár történeti és irodalomtörténeti kiállítása hétköznaponként 1'1—1 oráig 1 korona belépődíj mellett tekinthető meg, mely összeg­ben a kiállítás katalógusának ára is benfoglaltatik. A könyv­tár olvasóterme nyitva hétköznap 9—1 óráig. — A néprajzi osztály (Csillag­ utca 3. sz. a.) d. e. 9—l-ig. — A múzeum többi tárlatai megtekinthetők minden nap a korona belépődíj mellett. — A növénytár (V., Széchenyi­ utca 1.) hétközna­ponként. — Országos képtár és a metszetkiállítás az Akadémiában mindennap d. e. 9—l-ig. — Iparművészeti­mu­zeum és az Iparművészeti Társulat állandó kiállítása Üllői-út, nyitva d. e. 9—1 óráig. — Technologiai ipar múzeum­­gyűjteménye (VIII., József-körut 6. sz.) nyitva van — szombat kivételével — naponként délelőtt 9—1-ig. — Mezőgazdasági múzeum zárva. — Közlekedési mú­zeum a Városligetben, nyitva van minden hétfőn, szerdán és pénteken d. e. 8—12-ig, d. u. 2—5-ig, vasárnap d. e. 9—1-ig. — Magyar királyi szabadalmi levéltár VII., Erzsé­bet-körut­­a) nyitva van naponként délelőtt 9—1 óráig. — Magy. kir. kereskedelmi múzeum: Igazgatóság, ke­reskedelmi szakkönyvtár és keleti mintatár, V., Váci­ körút 32. szám. Hivatalos órák délelőtt 9 órától délután 2 óráig. A magyarországi termékek állandó kiállítása és a k­ereskede­lemtörténeti gyűjtemény, továbbá a háziipari kiállítás a város­ligeti iparcsarnokban november 1-től kezdve hétköznapokon délelőtt 9—2-ig, vasár- és ünnepnapokon délelőtt 9—12 óráig. — Természetrajzi gyűjtemények múzeuma (VIII., Mú­zeum-körut 4. sz. alatt) nyitva délelőtt 10—12-ig. — A Mentő-Egyesület helyiségei megtekinthetők d. e. 8-tól d. u. 6-ig, a Sólyom- és Markó-utca sarkán az egyesületi házban. — Földtani Intézet múzeuma minden vasárnap és csütör­tökön délelőtt 10—l-ig díjtalanul tekinthető meg. — Mező­gazdasági kiállítás a városligeti Iparcsarnokban délelőtt 10—l-ig. — Az Akadémia Goethe-szobája zárva. — Múzeum­ könyvtár nyitva egész délelőtt. — Akadémiai könyvtár nyitva egész délelőtt. — Magyar Földrajzi Tár­saság könyvtára nyitva délelőtt 9 —1-ig, vasárnap zárva. — Egyetemi könyvtár hétfő kivételével naponként délelőtt 9—12-ig­ és délután 3—8-ig. — Fővárosi könyvtár (Károly­körút 28), hétköznapokon d. c. 9—l-ig, vasár-és ünnepnapo­kon d. e. 9—12-ig. — Az ipar- és kereskedelmi kamara könyvtára (V., Szemere-utcza 6), hétköznapokon d. u. 4—8-ig, vasárnap d. e. 9—12-ig. — Az aquincumi ásatások mú­zeuma III. ker., Ó­lluda, Külső Szentendrei-út. Helyiérdekű vasút a S­álfi-térről. — Időjárás. Az országban az északi Felföld és Erdély északi részének kivételével — az utóbbi 24 óra alatt is — mindenü­tt esett az eső, mely­nek mennyisége a délnyugati megyékben meg­közelítette a harminc mm.-t; egyebütt jobbára 10 mm­.-en alul maradt. Az idő általában borult, he­lyenk­int szeles és a hőmérséklet országszerte je­lentékenyen sülyedt; maximuma Eszéken 23 C°, minimuma Tátrafüreden —1 C° volt. Jóslat: Változékony, szeles, hűvös idő várható, sok helyütt esővel. — Kevés a rendőr! Az ördög tudta, hogy kevés a m. kir. államrendőrség derék legény­sége, pedig úgy van. A nép nem érezte még eddig a közbiztonsági szükségletnek e roppant hiányát, mert a népnek mindig kijárt a kellő mennyiségű rendőrkard, elgázolás, letartóztatás, pü­fölés, revolvertusa és egyéb közbiztonsági eszköz. A nép sohasem keveselte a kozákok mennyiségét, sőt úgy találta, hogy egy kissé sok is. A nép barátai, az alkotmányvédés meze­jén legelésző hősök ellenkező nézetben vannak. A rendőröket szaporítani kell, mert az alkot­mányt csupán a budapesti konstáblerek kardja tudja megvédeni a bécsi kamarilla ellen. A füg­getlenségi párt háromszínű apostolainak szük­sége van a kozák­ csapatok megerősítésére, mert a nép barátai, a zsarnokság ellenségei — mióta minden színükben bemutatkoztak — nem tudnak kozákok nélkül élni. A hősök tegnap délelőtt Rudnay főkapitány­nál kilincseltek. A fáklyásmenet dolgában akar­tak alkudozni. — Méltóságos úr, mi — mint méltóztatik tudni — a koalíció hőseinek a tiszteletére fák­lyákat óhajtunk gyújtani és tüntető körmenettel akarjuk bizonyítani, h­ogy mégis huncut a né­met. Mi, a függetlenségi párt kitűnőségei, az al­kotmányvédelem bajnokai, a nép barátai — mél­tóztatik tudni — csupán rendőri asszisztencia mellett merjük elkövetni tettünket. A nép tudni­illik tiltakozni próbál az ellen, hogy az ő ne­vében fáklyákat gyújtsunk. Mi nem félünk, de azért mégis kérünk egy kis karhatalmat. — Mennyi volna az a karhatalom ? — Úgy gondoltuk, méltóságos uram, hogy a dolgot katonásan csináljuk. Tetszik tudni, a had­gyakorlatok alkalmával egy-egy csapat menete­lésének a biztosítására szükség van elő-, oldal-és hátvédre. Miután a rendőrség vezényleti nyelve magyar, elveinkkel nem jövünk össze­ütközésbe, ha elő-, oldal- és hátvédelem kiren­delését kérjük. — Hány rendőrre volna szükségük az uraknak a fáklya-tánc — pardon — a fáklyásmenet rende­zésénél. . — Méltóságod gúnyolódik s csodálja, hogy mi rendőrre áhítozunk. A fáklyásmenetet rendezni kell. A „rendezés" szó testvér a rendőrrel, ami szerintünk nem más, mint rendezésőr. Elővédnek kérünk 733 gyalog- és 133 rendezésőrt. — Ilm ... Ez még megjárja. De mily ponto­san kiszámították az urak, ez kissé furcsa. — Sajnáljuk, de mi már így állapodtunk meg. Oldalvédnek ugyanannyit, hátvédnek egygyel többet, úgy a gyalogból, mint a lovasból. — Azonnal összeszámlálom. Megteszi. Az összeadásnál felmerült nehézségek leküzdése után felsóhajt a főkapitány. — Sajnálom, urak, de lehetetlenséget kíván­nak tőlem. Az önök számítása szerint elő-, ol­dal- és hátvédnek 2200 gyalog, 400 lovas rendezését szükségeltetnék. Nekem összesen 1800 gyalog- és 250 lovasrendőröm van. Ne tessék gondolni, hogy ez tréfa. Ez szomorú valóság, a legújabb forradalom történelmének jellemző epizódja. A főkapitányi nyilatkozat után a függetlenség hősei, az alkotmányvédelem baj­nokai, a nép barátai elsápadtak. Hát ily gyalá­zatosan kevés a közbiztonsági készenlét? A bi­zalom megnyilvánulhat 2200 gyalog, 400 lovas­rendőr nélkül? Ennek nem szabad megtörténni. A nemzeti követelések száma szaporodott. A magyar vezényszó mellé gyalogos és lovaskozá­kok ármádiájának a megerősítését követelik, hogy a nép nevében tovább üzérkedhessenek fáklyával és fáklya nélkül. — A fáklyásmenet. A koalíciós fekete banda sajtója pokoli módon prüszköl afelett való dühében, hogy a főkapitány a fák­lyásmeneteket betiltotta. Rudnay úr, aki nem egyszer, de százszor adta jelét, hogy a munkásság ellensége, persze ismét ráfog­ják, hogy velünk van. Közbe a tőlük már teljesen megszokott hazugságok légióit zúdítják ismét felénk. Erre vonatkozólag olvasóink tájékoztatására ki kell jelente­nünk : 1. A fáklyásmenet iránti kérelmet mi ter­jesztettük elsőbben a főkapitány elé. 2. A koalíciósok küldöttsége csak tíz perccel utánunk jött a főkapitányságra. 3. Annyira bíztak fáklyásmenetük sikeré­ben, hogy a főkapitánytól 2200 gyalogos és 400 lovasrendőr kirendelését kérték véde­lemül. 4. A főkapitány felhívására, hogy egyez­zenek meg velünk az útvonalra vonatkozóan, tagadóan válaszoltak, nehogy valahogy meg kelljen tartaniuk a fáklyásmenetet. 5. Örömmel kaptak a betiltáson, mert csak lapjaikban köpködtek ellene, de nem feledbezték meg. 7. Ellenben mi azonnal megfelebbeztük a betiltást. A felebbezés indokai a következők: Alig vettük kézhez ama határozatot, amellyel felhivattunk, hogy Szahothy­­Sán­dor és társaival együttesen állapítsuk meg a két fáklyás menet útvonalát és időpontját olyképpen, hogy a menetek egymással ne találkozzanak. Szabothy Sándor és társai a budapesti úgynevezett „alkotmányvédő pol­gárság" szócsöveiül szolgáló, este meg­jelenő hírlapokban már­is közzétették, hogy ők az eredeti bejelentéstől nem tér­nek el, sőt a határozatra a fő­kapitánysághoz beadott válaszukban, ame­lyet ugyancsak hírlapokból olvastunk, hatá­rozottan kijelentették, hogy velünk tárgya­lásba bocsájtkozni nem hajlandók. A megegyezés Haboth­y Sándor és társai részéről ilyképpen lehetetlenné tétetvén, nem mi vagyunk az okai annak, hogy meg­állapodás nem jött létre és éppen ezért ragaszkodtunk és ragaszkodunk ezúttal is ahoz, hogy mi a fáklyásfelvonulást azon időben és aton tarthassuk meg, a mikorra és a­melyre eredetileg bejelentettük. A m­últ idők tapasztalatai is amellett szólnak, hogy a mi fáklyásmenetünkre a rendőrhatósági engedély megadható,­­ mert tapasztalati tény, hogy a budapesti mun­kásság összes eddigi felvonulásai és gyü­lekezései zavartalanul és zavar okozása nélkül folytak le. A sérelmes főkapitánysági határozat egyéb­ként korlátozza a budapesti munkásság vé­leménynyilvánítási és gyülekezési szabadsá­gát, amely korlátozás ellen a leghatáro­zottabban és legerélyesebben tiltakozunk, annál is inkább, mert a munkásság — ép­pen a tapasztalatok szerint — e korláto­zásra okot nem szolgáltatott. Az indokolás után a bejelentők azt kérik, hogy a belügyminiszter semmisítse meg a főkapitány határozatát. — A „gyászmenet". Miután a koalíciós banda fáklyásmenetet nem tarthatott s miután az utca nem az övé, tehát az utcán nem de­monstrálhat, kitűnő jezsuita taktikával olyan fogáshoz nyúlt, mint az angol katonák a bur háborúban, ahol a burok gyermekeit tartották maguk elé, hogy a burok ne merjenek lövöl­dözni rájuk. Gyászmenetet terveznek október hatodikára a kerepesi temetőbe Batthyány Lajos az ezernyolczszáznegyvenkilencben kivégzett sza­badsághős síremlékéhez. No, gondolják maguk­ban a koalíciós finiszterek, ezt csak nem merik megzavarni a nemzetközi bitangok s erre csak tudunk összecsőditani néhány embert! A dolog lényege pedig az, hogy az élőket ünne­pelniük nagyon népszerűtlen eszmének bizonyult s azért most a szerencsétlen, védekezni nem tudó halottakra vetették magukat. A koalíciós félistenek, akik a meghalt nagyoknak még csak a nyomukba sem léphetnek, most a sírjaikhoz fognak dörzsölődzni. Ha elgondoljuk, hogy ezek a szabadon mászkáló sakálok és hiénák, hogy fognak ott a­­síroknál üvölteni! Ajjé! Pedig hát úgy áll a dolog, hogy a fölfogadott emberek már megkapták a koalíciós vezérek ezreseit, hát nem szabad, hogy ezek kárba­veszenek. A megvett tömeget muszáj szerepel­tetni. Muszáj ! — A ,,késelő szocialista". A polgári sze­mét­ u­jságírók néhány nap óta minden utcai ké­selőben szocialistát látnak; ma megint megemlé­keznek arról, hogy az alsóerdősor­nkcában több szocialista megtámadott egy polgárt, mert „nem akart szocialista elveket vallani". Az esetnek egy szemtanúja, akinek neve és lakása előttünk ismeretes, arról értesít bennünket, hogy a pol­gári lapok újságíró-csőcseléke pimaszul hazudott, mert ennek a bicskázásnak elkövetőjét nem tud­ták megzsarolni. Az eset ugyanis így játszódott le: A „zöld koszom"­,szálló előtt egy prostituált nőt a lakásadója felszólított, hogy a hátralékos lakbért fizesse le. Erre a leány barátja, amolyan hazafias söpredék, amit a munkások ellen szok­tak felvonultatni, egy rejtekhelyből előugrott és a hangosan követelőző lakásadót többször fejbe­ütötte. Ennyi történt és ugyanennyiről tud a rendőri jelentés. Nekünk az a benyomásunk, hogy ebből az öröm­legényből azért csináltak az újságírók „késelő szocialistát", mert minden zsaroló kísérletüknek ellen tudott állni.­­ Ez is a koalíció lelkén szárad. Ma este a 407. számú vonat egy súlyosan össze­roncsolt élő­halott honvédbabát hozott a keleti pályaudvarra. Az illető Schönwald Jenő isa­szegi születésű fiú, aki a 10-ik honvédgyalog­ezredben szolgált mint fegyverkovács. .Nagyon szerelmes volt, a menyasszonyával­ most őszre tervezték a menyegzőt, de sorsa beleszólt a já­tékba, mert a szerencsétlen katona a napokban megtudta, hogy az idén nem lehet szabadulása. n

Next