Népszava, 1906. június (34. évfolyam, 128–153. sz.)
1906-06-26 / 149. szám
1908. Június 26. NÉPSZAVA már az előző kormány belügyminisztere dolgoztatott ki egy törvényjavaslatot, mely azonban tisztán csak a választói jog kérdésével foglalkozik; de előre látható, hogy különösen Andrássy Gyula gróf belügyminiszter intencióihoz képest a most készülő reform a választói joggal kapcsolatos összes kérdések komplexumát fogja felölelni. Miniszterek Bécsben. A régi szabadelvű világban egyszerre annyi miniszter sohase koptatta a bécsi aszfaltot, mint most a tulipános új korszakban. A renegátok alacsony lelkülete nyilvánul meg abban a szolgai megalázkodásban, amivel minden apró-cseprő ügyeiket Bécsben tálalják fel a nemzeti kormány tagjai. Bécsben van Wekerle, Zichy Aladár, Kossuth Ferenc, Andrássy Gyula, Apponyi Albert és Jekelfalussy. Polónyit csak betegsége tartóztatja a drágalátos bécsi úttól. Szóval Bécsben van a nemzeti kormány minden épkézláb tagja. Vájjon ilyennek képzelték-e az új rendszert a koalíció lóvá tett választói ? Kossuth Ferenc a királynál, Bécsből jelentik . A király Kossuth Ferenc kereskedelmi minisztert holnap délben fél egykor külön kihallgatáson fogadja. Kossuth Ferenc kereskedelmi miniszter a tárcája körébe tartozó ügyekről tesz jelentést a királynak. Kossuth Ferenc kereskedelmi miniszter holnap délután két órakor fog lakojkodni Frigyes főhercegnél. A póttartalékosok hazabocsátása. A koalíciós komédia szerencsétlen áldozatai, a törvénytelenül behívott póttartalékosok tegnap végre megszabadultak a több hónap óta tartó keserves szolgálattól. Tegnapvette ugyanis kezdetét a póttartalékosok hazabocsátása. A most besorozott újoncok augusztus elsején fognak bevonulni. Osztják már az országot. Amikor a nemzeti uralom mézesheteiben megkezdődött a nagy etetés, látván az éhesek falkáját, megállapítottuk, hogy ezek éhségének a betöltésre váró hivatal csak annyi, mint egy elefántnak egy marék széna. Megjósoltuk, hogy mihelyttották egymás között a hivatalokat, hozzálátnak az ország fölosztásához. Ez az osztozási művelet már megindul. Egy kőnyomatos szerint Andrássy Gyula Szatmár megye kettéválasztását tervezi. Lesz tehát egy új főispáni, alispáni, főszolgabírói stb. állás, szóval új vályú, amelyhez oda lehet terelni a leginkább zúgolódó éheseket. A képviselőház bizottságaiból. A kérvényi bizottság e hó 30-án, szombaton délután négy órakor az országház delegációs termében ülést tart. Az ülésen a Fejérváry-kormány vád alá helyezésére vonatkozó kérvények kerülnek tárgyalás alá. Hát majd most meglátjuk, hogy hány vékára való telik a koalíciós vitézségből_ Delegáció, Budapest, június 25. A magyar delegáció mai teljes ülésén a koalíció ismét megszavazott mindent. A külügyminisztert félve és gyáván „támadták" és könyörögve kérték a „67-es törvények fokozatos" végrehajtását. Az egész vita valóban komikus hatást tett és a koalíciós elzüllést teljes világításban mutatta be. A városligeti Barocaldi ma ünnepli jubileumát. „Ünnepies életrajzában elmondja, hogy mint lett belőle „a harci oroszlánból cirkuszi oroszlán". Ez az életrajz, mely a külügyi vita ominózus napján látott napvilágot, a magyar ellenzék politikai életének biográfiája. Pedig hát a cirkuszi oroszlán ugyancsak ágaskodott. Sőt Okolicsányi őszinte vallomására szükségesnek tartotta Rakovszky is megjegyezni, hogy a függetlenségi párt „megszavaz mindent" — bár a külügyi képviselet osztrákságát illetőleg semmit sem változott. Estére azonban megbékültek a hősök. Félhivatalosan ugyanis még az év folyamán Bécsből a következőket jelentik: A mai ülés lefolyása nem fog semmit sem változtatni az albizottság kebelében történt megállapodásokon és így a külügyminiszter költségvetését el fogják fogadni és a bizalmatlansági szavazattól tartózkodni fognak. Az itt lévő magyar miniszterek: Wekerle Sándor miniszterelnök, Kossuth Ferenc, Andrássy Gyula, Apponyi Albert és Zichy Aladár miniszterek az ülés után hosszabb tanácskozást folytattak. A magyar delegáció teljes ülése. A delegáció ma délelőtt tíz órakor Zichy Tivadar gróf elnöklésével teljes ülést tartott, amelyen a közös külügyminisztérium költségvetését tárgyalták. Thorotzkai Miklós gróf előadó, amidőn a külügyi albizottság jelentését elfogadásra ajánlja, kéri, hogy a bizottság a jelentéshez csatolt határozati javaslatot is fogadja el. Ennek a határozati javaslatnak célja az, hogy a paritás a külügyi szolgálatban is érvényesüljön. Sághy Gyula abból a célból, hogy egyes lapok téves közleményeit rektifikálja, szót kér. Határozati javaslata kapcsán a nemzeti álláspont gyengítésével vádolták meg őt egyes lapok, mert horvát tolmácsok alkalmazását kérte volna a külügyi szolgálatba. Ez a lapok téves közleményein alapszik. Határozati javaslatában csak azt kívánta, hogy nagyobb helyeken lehetőleg horvátul is tudó egyének alkalmaztassanak a külügyi szolgálatban, nehogy a horvátok más államok, leginkább Oroszország képviseletéhez forduljanak érdekeik védelmére. Nem foglaltatott határozati javaslatában bizalomnyilvánítás sem a külügyminiszter politikája iránt, sőt ellenkezőleg kijelentette, hogy az országos bizottság többségénél a bizalom a külügyminiszter politikájával szemben a fagyponton áll. De nem tartaná célszerűnek bizalmatlanságot szavazni a magyar állam érdekében, nehogy egy bizalmatlansági szavazattal esetleges komplikáció idéztessék fel és ez által a külügyek vezetésében „az alkotmányos jogrend helyreállítása eltolassék." A külügyminiszter előterjesztései nem oszlatták el az aggályokat. Nem győztek meg például a keleti politika helyessége tekintetében. A kereskedelmi szerződések megkötéséről szólva, hibáztatja, hogy a külügyminiszter, aki mind a két államnak alkotmányos szerve, a magyar törvény egyenes megsértésével nemcsak tárgyalásokba, hanem még a kereskedelmi szerződések végleges megkötésébe is bocsátkozott és hogy másrészről elmulasztotta Németország kormányát idején figyelmeztetni arra, hogy Magyarországon törvénytelen állapotok uralkodnak. Ha a szövetséges kormány kellő felvilágosítást nyert volna, bizonyára hajlandó lett volna a kereskedelmi szerződések megkötésének elodázására. Örvendetes tudomásul veszi a külügyminiszter azon válaszát, hogy a külügyi szolgálatban magyarokat nagyobb számmal fog alkalmazni. Magát a költségvetést elfogadja. Egyúttal elfogadásra ajánlja az albizottság által előterjesztett határozati javaslatot is, amely pusztán az alkotmányos követelések kielégítését, az 1867. évi XII. törvénycikknek legalább fokozatos végrehajtását célozza, tehát sokkal kevesebbet foglal magában, mint amennyi a törvényben biztosított paritás alapján követelhető. Issekutz Győző elismeri, hogy a közös ügyek kezelési és elintézési módjára nézve a közös minisztériummal szemben az objektív bírálat nehéz, mert két egyenjogú, de érzelmeiben, fejlődésében és törekvéseiben teljesen ellentétes állam ügyeinek előmozdítása képezi feladatát. Felszólalásának célja a magyar nemzeti álláspont megvédése és főleg annak számszerű és logikai kimutatása, hogy amidőn a magyar nemzet az 1867. évi 12. t.-cikkben elvállalt" kötelezettségeit híven teljesiti, ugyanakkor a közös minisztériumnak kötelessége a kiegyezési törvényben elismert jogot respektálni. Nem változtat e felfogás jogosságán az a körülmény, hogy az 1867. évi december 21-iki osztrák törvény a közös ügyekről az 1867. évi XII. törvénycikk rendelkezéseitől sokban eltérőleg intézkedik. Mert ugy a nemzetközi, mint az államjog elvi szempontjából kétségbevonhatlan igazság, hogy egy állam szuverenitásának megcsonkítását egy másik állam törvényei nem tartalmazhatják és ha tartalmazzák, nem bírnak hatállyal. A teljes különválás sem Ausztriában, sem Magyarországon nem lehet ez idő szerint az aktív politika feladata, mert az egyik államnak nemzetiségi viszonyai és mind a két államnak közgazdasági érdekei nem indokolják a különválást. Elhibázott magyar nemzeti politikának tartaná szóló azt is, hogy a délszláv államokkal Magyarország szeparatisztikus törekvéseket kövessen. Nem komoly az a felfogás sem, mintha a jelenleg létező viszonyoknál fogva Ausztria közgazdasági előnyöket biztosítana Magyarországnak. Az egész költségvetésen átmenő számszerű adatokkal és a hadügyminisztérium részéről közölt 1903. évi kimutatás arányszámításából kimutatja, hogy az 1906. évi költségvetésből is, melyet az albizottságok mind a két államban már megszavaztak, Ausztriára 209.024.694 kiadás esik, ellenben a közös költségekből Ausztriában 301.400.000 korona, tehát 92 millió koronával több összeg használódott fel, mint amennyi összeget ezen állam a közös ügyekre fordít. Magyarországon ellenben csak 114 millió korona használódik fel és csak 4.400.000 koronával több, mint amennyit az állam a közös költségekre fordít. A közös költségekre nézve továbbá teljesen elvész Magyarországnak a közös vámbeli bevételi jutaléka, amelyről szóló számszerű adatokkal mutatja ki, hogy nem, mint a közös költségvetésben fel van tüntetve, 15 millió korona, hanem jóval nagyobb összeg esnek Magyarországra. Rátér annak bemutatására, hogy nemcsak pénzügyi, nemcsak közgazdasági, erkölcsi tekintetben is Ausztria Magyarországgal szemben a közös ügyekben nagy előnyöket élvez. Ennek bizonyítására a hadügyminiszteri kimutatás adatainak felhasználásával kiemeli, hogy az 1905 november 1-i tisztlétszámban volt 17.457 tiszt. Ebből magyar honos 4407, osztrák honos 12.987, bosznia-hercegovinai 35, külföldi 28. A magyar csapatok tekintélyes része, majdnem fele, osztrák tisztek alatt él. A költségvetést és az albizottsági jelentést elfogadja azon nyilatkozatokkal, hogy a királyért és a hazáért áldozatot hozni a magyar mindig tudott, de zsákmányul magát oda nem dobja senkinek. Teleki Arvéd gróf fölszólalásában kiemeli, hogy a külügyminiszter az igazság nevében appellált arra, hogy ne tartsák őt a magyarok ellenségének. Mivel azonban a külügyminiszter a külügyi albizottságban mondott beszédében majdnem a magyar barátság gyanújába keveredett, húsz évi ismeretség után kijelentheti, hogy a külügyminiszterben a magyar barátságnak tanújelét felfedezni képes nem volt, noha kifogástalan udvariasságát mindég megőrizte. A mi külügyi képviseletünknek az algezirasi konferencián aratott nagy „győzelmét" illeti, határozott vereség színében tűnik fel ez a győzelemnek hirdetett diplomáciai működés. A külügyminiszter a Balkán félszigeten folytatott szerencsétlen politikájában, amellyel tulajdonképpen önmaga és az egész osztrák hagyományos felfogás ellen is működött, szintén szomorú képét adja diplomáciai képviseletünknek. Követeli, hogy diplomáciánkban úgy a legmagasabb, mint a középső és alsó hivatali fokozatokban magyar állampolgárok, főképp pedig magyarul jól beszélő állampolgárok alkalmaztassanak legalább a kvóta arányában. A maga részéről csak a legnagyobb bizalmatlansággal foglalkozhatik mindazon ügyekkel, amelyek a külügyek vezetésére vonatkoznak és nem tehet mást, minthogy ezt a bizalmatlanságot kifejezésre hozza. Ha ennek dacára mégis megszavazza a költségvetést, ezt nem ennek a külügyi vezetőségnek javára teszi, hanem csupán a magyar kormány érdekében azért, hogy a paktumot teljes mértékben megtarthassák. Buzáth Ferenc megütközését fejezi ki afelett, hogy a külügyminiszter expozéját németül és nem magyar nyelven terjesztette elő. Kifejti, hogy a paritás nem tartatott be, különösen a keleti akadémián. Nem tartja elegendőnek, hogy a konzuli akadémián csak a történelmet tanítják magyar nyelven. Hosszasan bírálja ezután a külügyminiszternek a külföldi szerződések megkötésénél tanúsított magatartását és végül kijelenti, hogy bár a költségvetést megszavazza, de a külügyminiszter iránt bizalmatlansággal viseltetik. Ezután Teleky Arvéd gróf személyes kérdésben szólal fel, mire az elnök az ülést délután 3 óráig felfüggeszti. Ezzel a délelőtti ülés negyed 2-kor véget ért. Délután 3 órakor folytatták a plenáris ülést. Thaly László az algezirasi konferencia miatt támadja a külügyminisztert, akit Müller osztályfőnök képvisel egyelőre. Thaly László leírását adja az algezirasi értekezletnek s azt mondja, hogy kár nekünk Németországgal együtt járnunk, mert érdekeink nem azonosak. A külügyminiszter egyáltalán nem okolta meg, miért volt szükség az algezirasi konferenciára. Bírálja a külügyminiszter marokkói politikáját és csatlakozik az előadó jelentéséhez. Benyovszky Sándor gróf nem érti a külügyi politikát, mert abban nem lát logikát. Amíg Oroszország, az egyetlen állam, akitől tartani 8