Népszava, 1909. január (37. évfolyam, 1–26. sz.)
1909-01-02 / 1. szám
1909 január 2. NÉPSZAVA tása, arra jellemző, hogy, bár a nyomdászok szervező bizottsága az Állami- és az Egyetemi-nyomdák személyzetétől nem kívánta meg, hogy sztrájkoljanak, mivel ezek a munkások nagyon sokat kockáztattak volna, a hozott határozat ellenére ezekben a nyomdákban mégis abbanhagyták a munkát. Sem a délutáni, sem az esti újságok nem jelentek, meg, de újév napjának reggelén sem jelent meg egyetlen napilap sem. A burzsoá-osztály talán éppen ezen a ponton érezte a legjobban a munkáshadseregnek félelmetes erejét, amely akkor sújt le a legerősebben, amikor ölbe téve pihennek a munkáskarok. A vas- és fémipari munkások nagy tábora csütörtökön távol maradt a gyárakból. E szakma munkásainak tízezrei dobták félre a szerszámot annak jeléül, hogy egyesülési szabadságuk érdekében és a kormány politikai hajszája ellen a legelszántabb küzdelemre is készen állanak. A munkabeszüntetés nemcsak a nagy gyártelepekre terjedt ki, hanem a kisipari üzemekre is. A fegyvergyár és gépgyár-részvénytársaság munkásaioly lelkesen ragaszkodtak a sztrájkhoz, hogy megtagadták a gyárigazgatóságnak azt a kérését, hogy bocsássanak néhány munkást rendelkezésére, a fő vízvezetőcső helyreállítására. A sztrájk következtében a főváros azon részeire, amelyeken gyárgyárat ér, komor csönd borult, így például a külső váci úti nagy gyártelepek a teljes kihaltság képét mutatták. A mélységes csöndet csak az utakon fölvonuló lelkes munkástömegek éneklése és tüntető kiáltozásai törték meg. Nem igaz a polgári lapoknak az a híre, hogy a Wörner-gyár teljes üzemmel folytatta a munkát. Mindössze az esztergályosok közül dolgoztak egynéhányan, akiket társaik meg sem kíséreltek a munka abbanhagyására bírni. Az asztalosmunkások lelkes örömmel fogadták a tömegsztrájkra hívó határozatot. Alig néhány olyan műhely akadt, ahol egykét munkás sztrájktörővé vált. Ezeknek nagy részét azonban szintén sikerült kiemelni a munkából. Egyik esti lap azt is tudni véli, hogy Thék Endre asztalosgyárában is folyt a munka, pedig a 200 munkás közül mindössze 10—12 munkás — akik a tömegsztrájkról hozott határozatot még nem ismerték — ment be a gyárba. De ezek miatt az üzemet nem volt érdemes föntartani, maga a gyáros csöngetett le. Érdekes esemény történt a Munkás utca egyik asztalosműhelyében, ahol három munkás szintén dolgozott. Két asztalosmunkás a délelőtt folyamán a munka abbahagyására akarta őket rábírni, ámde még a sztrájktörőknek állt följebb és tovább dolgoztak. Délután azután tűz ütött ki a műhelyben. A három sztrájktörő bennszorult és a kivonult tűzoltóságnak csak a legnagyobb erőfeszítéssel sikerült, őket a pinceműhelyből kihozni és a tűzhaláltól megmenteni. A kávéházi és éttermi munkások munkabeszüntetése következtében sem a kávéházakban, sem az éttermekben egész csütörtökön estig nem volt kiszolgálás. Az üzletek redőnyeit sorban lebocsátották s igy a város legélénkebb utjai már ezzel is hiven visszatükrözték a nap jelentőségét. A sztrájk hatása még a Szilveszter esti életen is meglátszott. A polgárság tartott a késő esti tüntetésektől és az előző évekhez képest gyérebben látogatta a nyilvános helyiségeket. Hogy a kávéházakat az esti órákban már megnyitották, az szép világításban mutatja be az öntudatos munkásságot: nem akarta, hogy a mentők elessenek a gyűjtés eredményétől, amelynek nagy részét a kávéházakban adták össze Szilveszter éjjelén. Az élelmezés-ipari munkások munkabeszüntetése is impozáns arányú volt. A sütőmunkások külön röpiratban adták tudtára egymásnak a tömegsztrájk hírét. Csütörtökről péntekre virradó éjjel kialudtak a kemencék tüzei s reggelre a burzsoák nélkülözni voltak kénytelenek a ropogós süteményt, a fehér kenyeret ... A fuvaripari munkások munkabeszüntetése egyszeriben kiforgatta a maga mivoltából a főváros rendes képét. A reggeli órákban nem dübörögtek az utcákon a nehéz szekerek és a kereskedelmi árukat szállító kocsiktól máskor zajos utak most némák maradtak. A fuvarozás szünetelését a vasúti raktárak is nagyon megérezték. Míg az érkezett áruk nagyon k is öszetorlódtak, az elszállítások majdnem szüneteltek, mert nem volt, aki az árukat elvigye a vasútra. A főváros utcáin csak itt-ott lődörgött egy-egy havat szállító kocsi. E kocsikat a köztisztasági hivatal alkalmazta és a bakokon majdnem kivétel nélkül maguk a kisfuvaros gazdák ültek. A vasúti munkások — amint a polgári lapok diadallal írják — „nem sikerült az izgatóknak a munkabeszüntetésre bírni." Hogy ezt a „diadalt" mennyi presszió előzte meg, arról persze bölcsen hallgatnak. A vasúti műhelyekben Szilveszter napján minden esztendőben csak délig dolgoztak. Az idén már kora délelőtt tudtára adták a munkásoknak, hogy estig kell dolgozniok. Ez a kijelentés nagy felháborodást keltett a munkások körében. Egész délelőtt folyt a telefonváltás az egyes műhelyi főnökségek, az igazgatóság és kereskedelmi minisztérium között. A dolog végre is úgy végződött, hogy az igazgatóság hajlandónak mutatkozott szabadságot adni azoknak, akik ezt külön és egyenként kérelmezték. Ily módon azután sok vasúti munkás — ha nem is kimondottan — résztvett a politikai tüntetésben. A tömegsztrájkban különben az itt fölsorolt szakmákon kívül valamennyi más szakma munkássága is részt vett. Ezeknek részletes, számbeli kimutatását lapunk más helyén közöljük. Kozákok munkában.. Az utcákon táborozó rendőrcsapatok csütörtökön délelőtt csak tíz óráig engedték, hogy az emberek az utcán sétáljanak. Délelőtt tíz órakor megjött a parancs a főkapitányságról, hogy akár kard, revolver, bikacsök, kancsuka segítségével meg kell rabolni az állampolgárokat attól a joguktól, hogy fényes nappal az utcán sétálhassanak. A kozákok tíz órakor „oszlatni" kezdtek. Ezzel megkezdődött az utcai harc, amelynek több helyen véres jelenetei is voltak. A brutalitásban a VI., VII. és VIII. kerületi kozákkapitányságok emberei vezettek. A Fecske utcában, a fuvarosmunkások szakegyletével szemben, egy asztalosműhelyben vagy húsz rendőrlegény volt elrejtőzve. Ezek az ablakon keresztül lestek, amint a fuvarosmunkások kijöttek a szakegyletből. Amikor látták, hogy egyszerre többen lépnek ki a kapuból, a kozákok kirohantak a műhelyből és összefogdosták a fuvarosmunkásokat, akiket előállítottak a nyolcadik kerületi kapitányságra. Útközben folyton szidalmazták és ütlegelték az összekötözött embereket. Ugyanígy viselkedtek a kozákok a Baross-utcában is, de általában az egész Józsefvárosban, ahol összesen 12 embert állítottak elő a kapitányságon. Mialatt a VIII. kerületben folytak a brutalitások, a VI. kerületi rendőrség az Andrássy úton vadállatias vérengzést rendezett. A Teréz-köruton és a Váci-köruton nagy tömegsztrájkoló vonult föl; a tömeg a Marseillaiset énekelte és a forradalmi induló hangjaival az Andrássy-útra kanyarodott. Itt a rendőrség kivont karddal ment neki a tömegnek. A kozákok vadul vagdalkoztak és számos elvtársunkat megsebesítették. A legsúlyosabb sebet F. József fuvarosmunkás kapta, akit a mentők a Rókuskórházba szállítottak. Sebe halálos. A bestiális rendőrök a vagdalkozás után találomra összefogdostak 18 embert,, akiket bevittek a VI. kerületi kapitányságra. A kaszabolás közben támadt tumultusban egy Kiss István nevű polgári rendőr fölbukott a kocsiúton. Épp akkor haladt el ott egy havat szállító szekér, melynek kerekei keresztülmentek a polgári rendőr fején. A súlyosan sebesült rendőrt, aki pár perccel előbb még részt vett a munkások elleni harcban, beszállították a rendőrkórházba. Dél felé vérengzést rendezett Sajó is. A hirhedt rendőrtanácsos nekivezényelte brutális legényeit egy hat-hétszáz főből álló tömegnek, amely csöndesen haladt az Erzsébet körúton. A pálinkával megvadított luxok dühösen rontottak neki a tömegnek és vadállati módon vetették rá magukat a munkásokra. A brutális támadás azonban csak kezdete volt a Sajó-féle gazságoknak. A pribékek huszonhét embert elfogtak. Ezeket Sajó parancsára összekötözték, úgy, hogy a vér kiserkedt a kezükből. Az összekötözött embereket aztán kegyetlen ütlegelések közben kísérték be a VII. kerületi kapitányságra. Statáriális ítélkezés. Az elfogott emberek ellen a rendőrök mindenféle koholt vádakat emeltek. És hogy föntarthassák rágalmaikat, azokat az embereket, akik tanukul jelentkeztek valamely elfogott embernek a védelmére, szintén megtették vádlottaknak, így a Dob utca sarkán egy rendőr megragadott egy sétáló éttermi segédet. Egy lakatos- és egy cipészmunkás látták, hogy az éttermi segéd nem követett el semmit, taifukul jelentkeztek és bementek a rendőrrel a VII. kerületi kapitányságra. Itt a rendőr vádat emelt a tanuk ellen is, akikből tehát vádlottak lettek s már nem tehettek tanúvallomást. A két tanút a hamis vád alapján 50—50 korona pénzbírságra ítélték a VII. kerületi kapitányságon. Ugyanígy működtek a rendőrök a VIII. kerületben, különösen a Gutenberg-Otthon előtt is. A kozákok fölállottak a nyomdászház bejárata előtt és egyre inzultálták a nyomdászokat. Aki elég merész volt tiltakozni a pribékek inzultusai ellen, azt bevitték a kapitányságra és koholt jegyzőkönyv alapján, hamis vád címén elitélték. A Gutenber-Otthon előtt belekötöttek a rendőrök egy nyomdászba, aki a menyasszonyával ment arrafelé. Valami rágalmat hoztak föl ellene, mire a nyomdász kijelentette, hogy nyilván tévedésről lehet szó, mert nem ő az, aki kiáltozott. Erre a rendőrök őt is meg a menyasszonyát bekísérték a kapitányságra, ahol le nem írható kifejezésekkel szidalmazták őket. Végül a leányt 50 korona pénzbírságra, a nyomdászt pedig 10 koronára ítélték. Ezek csak találomra kiragadott tények azoknak a fölháborítóan gaz jeleneteknek a sorozatából, amiket a rendőrség a nap folyamán rendezett a főváros utcáin. A kapitányságokon pedig megmondták az előállított embereknek, hogy azért tartják őket egész napon át fogva, hogy: „hadd szenvedjenek a szocialisták". Hogy a rendőrség a sztrájkolók „zavargásáról" és „tettesekéről számolhasson be, öszszesen hetvenkét embert állított elő, akik közül 63-at statárialiter elítélt, 9-et pedig letartóztatott. Természetesen hamis vád alapján. A rendőrséggel kapcsolatban most még csak azt említjük meg, hogy a rendőri sajtóiroda aljas hazugságokkal próbálja kicsinyíteni a tömegsztrájk nagyságát. Hogy mennyire tudatosan hazudik a rendőrség, a következő is bizonyítja: A VII. kerületben történt brutális előállítások ügyében Garbai és Buchinger elvtársak fölkeresték Boda főkapitányt és tiltakoztak Sajó eljárása ellen, aki embertelenül összekötöztette és kegyetlenkedve kisértette be az elfogottakat. A főkapitány kijelentette, hogy nem hiheti, hogy a rendőrök ily brutálisan bánnak az elfogott emberekkel s mindenesetre intézkedni fog, hogy ez meg ne történjék. A 3