Népszava, 1909. szeptember (37. évfolyam, 206–231. sz.)

1909-09-03 / 208. szám

12 nem lehet megparancsolni alispáni határo­zattal 1. a szolgabírónak, hogy az újságírókkal szóba ne álljanak és a plébános úr érdekes pereiről valamit is mondjanak, 2. az újságíróknak, hogy a plébános úr ügyeit ki ne irják az újságba és 3. a vármegyének, hogy a kiírások miatt csapják el a szolgabirákat és csukják be az újságírókat. Ezt nem érti a plébános úr. Most, hogy megkapta a pecsétes írást, még jobban nem érti. Kapja magát, még majd bepöröli az al­ispánt, hogy ő is olyat irt, ami megint új­ságba került. — A hajcsárkodás vége. Szolnokról írják, hogy a Máv. műhely építésénél sze­rencsétlenül járt Tóth Ferenc lakatossegéd, akit Budapestről hoztak a munkára és alig dolgozott másfél órát, mikor már egy hét méter mázsás vasrudat ejtettek a lá­bára. A rud a lába fejét teljesen összezúzta. Ennek a szerencsétlenségnek nem más az oka, mint Demacsek nevű mérnök, aki az építkezésnél a hajcsárkodásban fősze­repet játszik. Gyakorlottabb segédmunkást nem is tűr meg az épületen, amit bizo­nyít az, hogy a múlt hét közepén egy­szerre húsz segédmunkás hagyta abba a munkát. Ezeket a mérnök brutalitása za­varta el a munkától. A múlt hó 27-én megint elzavart egy lakatosmunkást, aki­nek a helyébe jött a szerencsétlenül járt Tóth István, a Zeppelin útja. Szerdán éjjel kevéssel tizenegy óra előtt a Zeppelin III. kormányoz­ható léghajó ismét fölszállt Rülzigben, ahol egy csavar eltörése miatt kénytelen volt Ber­linből való elutazása után leszállani. A léghajó körül egész nap óriás néptömeg tolongott. Eközben szerencsétlenség történt. Egy hurkakereskedő spiritusz-kályhája föl­robban­t egy tizenegy éves leány és egy négy hónapos gyermek veszedelmes sérülést szen­vedett. Mielőtt a léghajó elindult volna, este negyed 11 órakor a motorokat megvizsgálták és mű­ködésükkel meg voltak elégedve. Három­negyed 11 órakor adták az első jelt a fel­szállásra. Mintegy tíz perc után az a válasz érkezett, hogy mehet. A propeller megkezdte működését és a léghajó dél felé vett irányt. Az ezrekre menő tömeg „hurrá"-kiáltásban tört ki. A visszautazásra teljesen fölszerelt kikötőkészülék áll rendelkezésre. Nürnberg­ben, Lipcsében és Bitterfeldben készülékek állanak rendelkezésre kényszerleszállás ese­tére. Ugyanilyen készülékeket vittek Erfurtba, Gothába és Plauenba, hogy a visszautazás, amennyire csak lehetséges, biztosítottnak lát­szik. A léghajó útjáról azt jelentik a táviratok, hogy éjjel negyed kettőkor Bitterfeld fölött látták, amint Lipcse felé haladt. A léghajó reggel négy óra huszonöt perckor ment el Lipcse fölött s hat órakor Tegau fölött látták. Reg­gel hét órakor Gera irányában haladt s nyolc órakor elérte Gerát, ahol negyedóráig manő­verezett s azután tovább ment Plauen felé. Délután 3 óra 30 perckor Nürnberg fölött volt Gyors, kifogástalan röpüléssel ment el a város fölött és egy merész­­kanyarodással el­tűnt Schwabach irányában. 3­8-kor este Ulm fölött röpült el, végre 9 óra 30 perckor Fried­richshafenbe érkezett és simán leszállt. A lég­hajót útjában mindenütt óriási lelkesedéssel köszöntötték. — Blériot fölgyógyult. Párisból jelen­tik : Blériot kiheverte sebesüléseit és serényen dolgozik, hogy idejében fölszállhasson repülőgépével Bécsben, Budapesten és Lon­donban. Blériot október 24-én a semmeringi mezőn a bécsi mentőegyesület javára föl fog szállani repülőgépével. — Junga százados elmebeteg. Székesfehér­várról jelentik, hogy Junga Sebő honvédszá­zados állapota a legutóbbi napokban egyre rosszabbodott. Napok óta nem aludt és min­den ételt visszautasított; gyakran voltak víziói és környezetének arról panaszkodott, hogy kígyók vannak a fejében, majd pedig a feleségének írt levelet, hogy vörös ördögök bántják és hogy fejüket már leütötte, de azért még mindig nem hagyják békén. Későbbi jelentés szerint Junga Sebő honvéd­századost csütörtökön délután a székesfehér­vári honvédkerületi fogházból a budapesti helyőrségi kórházba szállították. Jungát két honvédtiszt és dr. Falvay honvéd-főorvos kí­sérte Budapestre. A századosról minden két­séget kizárólag megállapították, hogy e­me­beteg, egy ideig azonban még a budapesti kórházban meg fogják figyelni. Junga annyira beteg, hogy csak az orvosra és egy hadnagyra támaszkodva ment a váróterembe. Egy trieszti távirat pedig a következő kalandos hírt közli: Az ,Independente"-nek irják Isolából (Istria). Junga Sebő százados Halassynénak, egy Isolában lakó asszonynak a fia, aki Mexikóban született s atyja olyasvalaki volt, aki történelmi nevezetességű tragikummal halt meg. Jungáné nem olasz marchese és nem dúsgazdag, sőt ellenkező­leg, szegény német szülőktől származott. — A Múzeum tolvaja. A Nemzeti Múzeum tol­vaját Kováts László segédőrt keresi a rendőrség, de még nem találta meg. Az a föltevés, hogy Kováts öngyilkossági tervekkel foglalkozik, aligha igaz, mert a rendőrségnek bizonyítékok vannak a kezében arra, hogy a tolvaj tényleg Székesfehérvár környékén rejtőzik, sőt van olyan jelentés is, amely arról ad hírt, hogy Kovátsot Lovasberény­ben látták, amikor vonatra ült. Budapesten pedig egyre kompromittálóbb dol­gok derülnek ki. A kultuszminisztériumban nagy a megrökönyödés, gróf Apponyi Albert sürgős je­lentést kért, táviratilag hívták vissza Ischlből Szalay Imre igazgatót. A nagy rendetlenség köze­pett hónapokig eltarthat a rovancsolás. Egyelőre arra kell szorítkozniok, hogy a múzeum beszer­zési könyveiben visszamenőleg sorra vizsgálják az összes tételeket, hogy megtudják: honnan, miképp jutottak a múzeumba s nem voltak-e már előbb az intézet tulajdonában? Találtak egy csomó nagyértékű okmányt, amelyet egy római antikváriustól vettek s amelyről kiderült, hogy a Kossuth Lajos és Pulszky Ferenc hagyatéká­ból való. Kováts egész három levelet lopott a múzeumból, amely Kossuthnak a szabadságharc­ban való szereplésére vonatkozik ; eladta és vissza­vásárolta id még Görgei, Türr és Klapka néhány érdekes levelét is. A lopás módjára nézve fontos vallomást tettek: Kerekes József és Jurcsó András múzeumi alkalmazottak s ujabb házkutatásokat is tartottak négy antikváriusnál. Mulasztás terhel négy múzeumi tisztviselőt is, aminek rövid úton való nyugdíjazás lesz a következménye. — Vasutassors. Az aradi állomáson több társával dolgozott Bognár Balázs vas­úti munkás. Bognár nem vette észre a gyorsvonat közeledését és a mozdony ke­rekei alá került, mely darabokra tépte. A vizsgálatot megindították. — A nemzetközi orvosi kongresszus. Együt­tes ülésen és szakosztályi üléseken folytatta az orvosi kongresszus csütörtöki tanácskozását. Az együttes ülésen a fertőző betegségek elleni véde­kezést tárgyalták, amely után az élettani, ideg­baji, katonai és haditengerészeti egészségügyi szakosztályok üléseztek. Az appendicitást (vak­bélgyulladás) tárgyaló együttes ülésen a belgyógyászati, sebészeti és nőgyógyászati szak­osztályok vettek részt. Az epilepsia (nehézkór) leküzdésére alakult nemzetközi liga délben tar­totta meg második értekezletét, melyen elhatá­rozták, hogy ismét nemzeti bizottságokra sza­kadnak, a központot azonban Budapesten fönt­tartják. Említettük, hogy az alkoholellenes orvosok nem­zetközi szövetsége a kongresszus tagjai között röp­ivet osztogatott, amelyben tiltakozott az ellen, hogy közöttük tokaji bort osztogassanak és ezzel az alkoholistáknak buzdító példát nyújtsanak-Felkérte őket, hogy a bort utasítsák vissza. A til­takozás egy példányát a kongresszus elnökségéhez is eljuttatták, a­mely csütörtökön levéllel válaszolt a liga főtitkárának.­­ A furcsa és kétségtelenül teljesen tudománytalan írásban értesíti az alkoholelleneseket, hogy a cognac gyá­rosok és borkereskedők részéről a kongresszus tagjainak reklámcélokra fölajánlott mindennemű­­ ajándékot elvből visszautasították. A kormány ajánlatával szemben azonban, amelytől minden reklámcél távol áll, nem foglalhattak el vissza­utasító álláspontot annál kevésbé, mert a tokaji bor, mint gyógyszer, a gyógyszerek közé is föl van­ véve. A nemzetközi orvos-kongresszusnak néhány tagja csütörtökön délután értekezletet tartott ab­ból a célból, hogy állást foglaljon a halálbüntetés ellen. Az értekezletből kifolyólag tiltakozó iratot szerkesztettek, amelyet az ülés után átnyújtottak a kongresszus elnökének. Az elnök a tiltakozást átvette ugyan, de hangsúlyozta, hogy a kongresszus kizárólag csak tudományos kér­désekkel van hivatva foglalkozni és en­nélfogva abban a kérdésben, várjon a halál­büntetés fenmaradjon-e, vagy eltöröltessék, állást nem foglalhat. Ha arra vonatkozólag készítettek volna javaslatot, hogy a halálbüntetés oly módon hajtassék végre, hogy a delinkvens lehetőleg rövid ideig és lehetőleg keveset szenvedjen, ez inkább vágna a kongresszus feladatainak körébe. A kon­gresszus csupán a szakosztályok részéről érkező javaslatokat tárgyalhatja s igy neki kötelessége lenne, hogy a tiltakozó irást az ületékes (törvény­széki orvostani) szakosztályhoz juttassa vélemé­nyezés végett. Ez a szakosztály azonban már szerdán végképp befejezte munkálkodását s igy nem marad egyéb hátra, mint hogy az irást a leg­közelebb tartandó kongresszus elé terjesszék. — A fiumei szabadgondolkodók fölolvasása. A fiumei Szabadgondolkodók Egyesülete meg­hívta Pedrecca Guido olasz képviselőt, az olasz „L'asino" című antiklerikális szatirikus lap szerkesztőjét négy fölolvasásra. A fölolva­sások szeptember 11., 13., 14. és 15-én lesznek megtartva a Communale-színházban. A hír­neves fölolvasót érdeklődéssel várja Fiume minden fölvilágosult lakosa. — Házbérszóf. A házbéruzsorások semmi­képpen nem akarnak tanulni. Nem akarják tudomásul venni a megostromolt Alsó erdősor 18. számu házban történteket; nem akarják látni az Üteg­ utca 21. számu ház harcát se­m ahol a lakók már hat hete nem fizetnek egy fillér házbért sem. Nem akarnak okulni, men­nek tovább azon az úton, amely a lakók végső elkeseredéséhez vezet. A házbéruzsorások között nem utolsó alak Löbl Sándor sem, aki a Szondy­utca 38. számu ház gondnoka. A ház tulajdonosa a lipótmezői tébolyda lakója, tehát semmit nem tudhat a házában történtekről. Kihasz­nálja ezt a gondnok úr, aki egyébként test­véröccse a tulajdonosnak. A ház piszkos és ronda, úgy, hogy fészke mindenféle nyavalyá­nak. A csatorna hónapok óta rossz, penetráns szagot áraszt az egész házban és bárha a la­kók már több izben följelentették a háziurat, ez még a füle botját sem mozgatja. Ezen állapotok mellett nem múlik el egyetlen hónap, hogy két-három lakójának ne szájgerolna a telhetetlen háziúr. Ezt azért teszi így lassanként, nehogy a lakók egy­szerre ellene zúduljanak. A házmester pedig denunciáns szerepre vállalkozott és besúgta a rendőrségnek, hogy a lakók bejelentés nélkül gyűléseznek. A rendőrség azonban föl­mentette a beidézett lakókat. Ha a lakók nem tudnak a tulajdonossal megegyezni, bojkottálják a házat és nem fizet­nek addig lakbért, amíg megegyezést nem kötnek.­­ Halálra kínozta gyermekét. Egy két éves leányka halálát jelentette be Prágában szerdán délelőtt a tiszti orvosnál egy anyja. Az orvosnak feltűnt, amikor a kis halottat megvizsgálta, hogy mind a két keze és lába több helyen eltörött. Jelen­tést tett a rendőrségen, amely megvizsgálta az ügyet. Kiderült, hogy a kisleány kezét-lábát a sa­ját édesanyja tör­te el s halálát is az anyja ember­telen kínzása okozta. A szomszédok azt vallották NÉPSZAVA 1909 szeptember­ 2.

Next