Népszava, 1910. január (38. évfolyam, 1–25. sz.)
1910-01-09 / 7. szám
4 hogy mindenesetre jobban kell vigyázniok az egyetemi tanároknak, semmint ez esetben történt. Grimm prorektor ingerülten válaszolt : — De hiszen kegyelmességed egyenesen azt imputálja nekünk, hogy kémszolgálatokat teljesítsünk. Sajnálom, én nem tehetem. Elveimnek nem felel meg, de nem is kötelességem! Bergmann rektor ott mindjárt bejelentette tisztéről való lemondását, amihez Grimm is csatlakozott. Uljanov azonban kérte a két tanárt, hogy maradjanak és ne okozzanak nyílt botrányt. A rektor és prorektor még aznap tudatta az egyetemi tanáccsal lemondását és a tanári testület elhatározta, hogy szolidariást vállal a rektorokkal, sőt ha nem sikerül f őket lemondásuk visszavonására bírni, nem választanak új rektort. Angolország. A választások. A választási küzdelem mindegyre nagyobb arányokat ölt. Sőt már emberáldozatot is követelt. Nem magyar módra ugyan, ahol a bicska, meg a csendőrpuska a „szabad" választás fő segédeszköze, hanem csupán az érdeklődés következtében Londonban szombaton választónépgyűlés volt, amelyre olyan hatalmas tömeg tódult, hogy a terem nem volt képes befogadni mindenkit és legalább 3000 ember künrekedt. Mikor a kaput bezárták, a sokaság lármásan követelt bebocsáttatást. Olyan nagy volt a tolongás, hogy a vaskerítést az ezernyi nép ledöntötte, egy embert halálra gázoltak és nagyon sokan megsebesültek. Eltekintve ettől a sajnos esettől, az angol választóknak ez az érdeklődése örvendetes jelenség. Ennek a hatalmas nemzetnek fiai nagyobbrészt kétségbeejtő közömbösséggel viseltettek az ország politikája iránt. Aminek következménye az volt, hogy az igazi haladás terén Anglia visszamaradt s csak most kezd kullogni más országok után. Végre azonban az angol nép is fölébred az orosz muzsikéhoz hasonló apáthiájából s érdeklődni kezd a saját sorsa iránt. Ez pedig túl nem becsülhető eredmény. Spanyolország. Az új rezsim. Amikor a Maura-kormányt az európai közvélemény fölháborodása elsöpörte az uralomról, mindenki azt hitte megkönnyebbülten, hogy új korszak kezdődött a szerencsétlen, jezsuita járványtól meggyötört Spanyolországban. Az események azonban azt mutatják, hogy a fekete rákfenét nem olyan könnyű kipusztítani. Ahova bevette magát, ott hiegemészti az egész szervezetet s csak az egész test pusztulásával pusztul el maga is. Legalább Spanyolországban igy állnak a dolgok s félő, hogy csak Spanyolország végső pusztulása árán szabadul meg évszázados nyavalyájától. A Maura helyébe lépő, üdvrivalgással fogadott Moret-kormány egyszerűen folytatja elődje megkezdett átkos munkáját. A vértörvényszékek még mindig dolgoznak s meghozzák halálos ítéleteiket. Amellett újra letartóztatnak embereket a legképtelenebb gyanú, sőt sokszor erőszakosan, orosz módra megcsinált vádak alapján. Így szombaton Andalúziában több mérnököt letartóztattak, akik anarchisták hírében állottak. „Motozást" tartottak szállásaikon és „bizonyítékokat" találtak arra, hogy merényletet forraltak Alfonz király élete ellen. A lakosság körében nagy az izgatottság, mert félnek, hogy a kormány megtorló intézkedéseket fog tenni. Ezek mellett a gyászos állapotok mellett egyetlen vigasztaló jelenség ér el hozzánk Spanyolországból: A szociáldemokrata párt megerősödése. Amellett, hogy a legutóbbi községi választásoknál ötvenkilenc mandátumot hódítottak, most lapjaik megerősödéséről ka NÉPSZAVA punk jó híreket. Madridi elvtársaink új lapot adnak ki, amely hetenként húsz oldal terjedelemben jelenik meg. Bár sokkal örvendetesebb volna, ha spanyol elvtársaink napilapot adhatnának ki eszméink terjesztésére és védelmére, a mostani körülmények között ezzel az eredménnyel is meg lehetünk elégedve. Rövid külpolitikai hírek. A legutolsó szerb minisztertanácson szóba került az osztrák-magyar monarchiával kötendő kereskedelmi szerződés ügye és — belgrádi hír szerint — a kormány megbízta Milovanovics külügyminisztert, hogy Berlinből hazafelé jövel látogassa meg Bécsben gróf Aehrenthal külügyminisztert és közölje vele a szerb kormány kívánságait a kereskedelmi szerződés tárgyában. Szalonikiben minden cáfolat ellenére makacsul tartja magát az a hír, hogy Abdul Hantid exszultán megőrült. Beszélik, hogy két nap óta egy falatot sem evett. Newyorkból jelenti egy kábeltávirat, hogy Burzer odaérkezett és azt mondta, hogy ki fogja irtani a forradalmárok közül a spicliket. Indemnitás nincs. — Justh Gyula Lukács ellen. — Lukács vagy visszaadja a megbízást, vagy választat. — Khuen-Héderváry ! Lukács tehát nem kap indemnitást: ez a mai nap eseménye. Justhékkal volt neki ma nagy tárgyalása az indemnitás ügyében s erről a tárgyalásról mondotta este a pártkörben Justh, hogy ez volt az utolsó. Justh igen éles kifakadások között támadt ma Lukács ellen, úgy, hogy immár kizártnak kell tekinteni azt, hogy Lukács az indemnitást megszerezhesse. Még ha igaz volna is, amiről szintén van hír, hogy Justh Gyula a maga pártjában kisebbségben maradhat ezzel a merev álláspontjával, akkor is ki van zárva, hogy a Lukács-kormány a parlamentben megállhassa helyét s indemnitáshoz juthasson. Lukács előtt most már csak két út van: vagy visszaadni a királynak megbízatását, vagy választatni. Az utóbbihoz végleges és teljes kormány kell és ami a fő: határozott kormányprogramm. Lukács László ellenben csak csonka kabinetet alakít most, határozott kormányprogrammnak pedig se hite, se hamva nála. S így nem csoda, ha az éjjel folyamán igen határozott formában kaptuk azt az információt, hogy Lukács — aki hétfőn megy kihallgatásra — visszaadja megbízatását. Hogy erre az esetre mi következnék, arra nézve Justh ma esti beszédéből az a rész szolgálhat információval, amelyben elmondotta, hogy Lukács azzal fenyegette meg őt (Justhot), hogy amennyiben nem egyezik meg vele, akkor — Khuen-Héderváry és a 67-es koncentráció következik! Furcsa és jellemző kommentárja ennek az utóbbi fenyegetésnek és eshetőségnek az, hogy a mai nap folyamán értekezletet tartottak az új Lukács-kabinet összes tagjai, amelynek a végén részt vett — Khuen-Héderváry gróf is. Ejnye, talán csak nem lép be ez a rejtélyes úr is a Lukács-kabinetbe, vagy talán csak nem Lukács akarja megcsinálni azt a híres és nevetséges 67-es koncentrációt ?... A válság az utóbbi időben annyi személyi és tárgyi furcsaságot és komikumot produkált, hogy bizony még ilyesmire is kell gondolni ! A jövő hét egyébként bizonyára meghozza a választ az összes kérdőjelekre. Mai híreink itt következnek. 1910 január 11. A kormányalakítás. Lukács hétfőn megy kihallgatásra. Lukács László csonka kabinetje, ha ugyan közben a miniszterekké kiszemelt emberek valamelyike meg nem gondolja magát, végre össze van állítva. Lukács vasárnap Bécsbe megy és a miniszterlistát hétfői kihallgatásán mutatja be a királynak. Ez a lista most a következőképpen fest: Miniszterelnök és pénzügyminiszter (ellátja a király személye körüli tárcát is): Lukács László. Belügyminiszter (ellátja a közoktatásügyi tárcát is): Jakabffy Imre. Kereskedelmi miniszter (ellátja a földmivelésügyi tárcát is): Serényi Béla gróf. Igazságügy miniszter: Vavrik Béla. Honvédelmi miniszter: Hazay Samu. A horvát miniszteri tárca betöltetlen marad s ideiglenesen azt is Lukács vállalja magára. Némely hirek szerint ugyan Jakabffy csak a belügyi tárcát vállalja, de ugy látszik, ezek a hírek nem fedik a valóságot s ha valami előre nem látható dolog közbe nem jön, Lukács kormánya a jövő hét valamelyik napján megalakulhat s a parlamentben is bemutatkozhatik. Lukács szombaton délben megjelent a Nemzeti Társaskörben, ahol — egy Lukácshoz közel álló újság szerint igen szívesen fogadták. Lukács lakásán délután tanácskozás volt, amelyen résztvettek: Lukács, Jakabffy Imre, Serényi Béla, Vavrik Béla és Hazai Samu. A tanácskozáson hat órakor megjelent Iohun-Héderváry Károly gróf is, aki előzőleg Hieronymi Károly volt kereskedelemügyi miniszterrel tanácskozott. Lukács és a Justh-párt. Mint jeleztük, a Lukács és a Justh-párt között pénteken történt érintkezést szombaton érdemleges tárgyalás követte. A tárgyalás Justh lakásán folyt s Lukácson és Justhon kívül Holló és Batthyány vettek benne részt. Lukács azt a kérdést intézte Justhékhoz, hajlandó volna-e a függetlenségi párt neki, aki kormányt alakít, két hónapra szóló indemnitást adni. N°ki az indemnitás tárgyalások céljaira kell. Ő megkísérli, hogy kormányát parlamentárissá tegye. Justh erre a párt jelenlevő alelnökeinek hozzájárulásával Lukácsnak azt a választ adta, hogy a függetlenségi párt eddig követett eljárásának megfelelőleg csupán olyan kormánynak szavaz meg indemnitást, amelyet támogat, más kormány részére indemnitást meg nem szavaz. Amennyiben pedig Lukács programmját nem ismerik, következésképpen bizalommal sem viseltethetnek iránta, az indemnitást neki nem adhatják meg. Támogatni pedig csak olyan kormányt támogathatnak, amely gazdasági téren az önálló bankot vallja programmjául. A tanácskozás után egy újságíró beszélgetett Justh Gyulával. — Lukács előadta kérését — mondotta Justh — a függetlenségi párt szavazza meg kormánya számára az indemnitást. Én erre elnöktársaim nevében, vagy talán szorosabban: az ő helyeslésükkel azt válaszoltam, hogy mi csak olyan kormánynak adunk indemnitást, amelyet támogatunk. A függetlenségi párt mindig bizalmi kérdésnek tekintette az indemnitást. A költségvetés nem bizalmi kérdés, annak megszavazásáról lehetett volna szó, de a költségvetési fölhatalmazás az. Márpedig az indemnitásban benne van a fölhatalmazás is. — Szóval Lukács ezúttal is elutasító választ kapott. — Természetesen. Hogyan támogathatna a párt olyan kormányt, amelynek még programmját sem ismeri ? — Volt-e szó egyéb kérdésekről is? — Sok mindenféléről beszélgettünk, de részletes információkat sajnálatomra nem adhatok. Justh egy utolsó kijelentése szerint e tanácskozáson arról egyáltalán szó sem volt, hogy Lukács a kormányát a Justh-pártból alakítsa meg, vagy egészítse ki. A Justh-párt egy része úgy értelmezi az elnökség határozatát, hogy teljességgel Lukácson áll, meg tudja-e nyerni a párt támogatását, vagy sem ? Ha olyan érdemleges programmot ad, mely a Justh-párt ismeretes programmjának megfelel, megkapja a teljes támogatást