Népszava, 1911. január (39. évfolyam, 1–26. sz.)
1911-01-13 / 11. szám
8 édesapám elkergetett, én szolgálatba állottam. De sehol nem volt maradásom. Legutoljára Szilveszter éjszakáján a járásbíró úr házában üldözött a diáka. És én nem tudom, hogy mi lesz velem... Az egész vallomáson meglátszik, hogy beteg, meggyötört agyú gyermekkel állunk szemben, akinek föltétlenül orvosi kezelésre van szüksége. És ehelyett bevitték a szegény teremtést a körösbányai Ferenc-rendiek zárdájába, ahol gyógyulás helyett bizonyára jobban elbolondítják majd. Katonaság, prostitúció, alkohol, — becsület. — A Muzsay János esete. — Nem emberölés, csak gondatlan fegyverviselés. — A Muzsay János esetére bizonnyal emlékszik még az olvasó. A múlt esztendő novembere elején történt Szegeden. Muzsay János honvédfőhadnagy részeg állapotban szivenlőtte a bátyja szeretőjét, Gabriell Rózsit, — aki egyébként unokatestvérük volt — állítólag azért, mert az nem adta neki oda a testét. A gyilkosság után elment, kocsiba ült, a vasútállomásra hajtatott, de útközben kiszállt a kocsiból és elterült a földön. Úgy szedték föl részegen és bekísérték a helyőrségi fogházba. Az első jelentések azt mondták, hogy Muzsay János főhadnagy garázda, iszákos ember volt, akit föltűnő, botrányos viselkedése miatt helyeztek el Szegedről Nagybecskerekre. Akkoriban más híradások azt mondták, hogy Muzsay kitűnő eredménnyel végezte a katonai iskolákat és fényes jövőt jósoltak neki; csak az utóbbi időben, áthelyezése óta adta magát a könnyelmű, léha életre. Folyton tivornyázott. Gyakran megesett, hogy napokig nem józanodott ki. A gyilkosság előtt becsületügyi eljárást is indítottak ellene, állítólag azért, mert prostituált leányoktól pénzt fogadott el és azt nem adta vissza. Abecsapott leányok azután följelentették a katonai hatóságnál. Ezért Muzsay le is mondott rangjáról, így akarván a bajból szabadulni. Lemondása dolgában azonban még nem történt meg a döntés és igy a gyilkosságért nem a polgári biróság elé került. A katonai biróság folytatta-folytatta a vizsgálatot. Harminc tanút és jó-egynehány szakértőt hallgatott ki. A tanuk és a szakértők kihallgatása után — így jelentik most nekünk Szegedről — katonák beigazoltnak vették azt, hogy a főhadnagy nem követett el gyilkosságot, hogy a fegyvere csak hadonászás közben sült el. Már nem is gyilkosság, nem is emberölés miatt folyik ellene az eljárás, hanem életbiztosság ellen való vétség címén, gondatlan fegyverviselés miatt; katonáék ezt legfölebb egy esztendei fogsággal büntetnék, emiatt a főhadnagy nem is veszítené el a rangját. Érdemtelennek tartják majd azonban a tiszti kardbojt viselésére azért, mert a közbiztosság ellen való vétséget nem a szolgálati fegyverével, hanem közönséges polgári revolverrel követte el, azzal, amit Nagybecskerekről magával vitt; érdemtelennek mondják ki majd a tiszti kardbojt viselésére azért is, mert a vizsgálat adatai szerint való az, hogy prostituáltaktól pénzt fogadott el. A főtárgyalás valószínűen március elején lesz. Hire járt, hogy a főhadnagyot mostanában szabadon bocsátják. Ez nem történt meg és sokan azt tartják, hogy Muzsayt még vizsgálati fogságban tartják és az ítélet majd annyi hónapi büntetés lesz, hogy ezt a vizsgálati fogsággal kitöltöttnek vehessék. albérletbe lakni a szomszédjához, özvegy Gyárfásáéhoz, aki napszámos asszony. A rendőr most már bosszút esküdött ellene. Úgy vélekedvén, hogy az elvitt bútor az övé is, följelentette a feleségét az újpesti kapitányságon a lopásért. Azután duzzogva járt-kelt, várta, hogy az asszony majd csak mást gondol. De bizony hiába várt. Csütörtökön reggel azután haragosan átment a szomszédba és bekiáltott a feleségéhez: „Eredj el a kapitányságra, mert följelentettelek, hogy elloptad a bútort". Várta, hogy majd csak szólnak erre valamit. De az asszony rá sem hederített, hanem bezárta az ajtót és nem is mutatkozott A rendőr most már iszonyú dühre lobbant. Elordította magát, hogy eresszék be. Választ sem kapott, mire bezúzta az ajtót A szobában aztán csúnyául összepöröltek. A rendőr egyszerre féktelen indulatában előkapta szolgálati revolverét és rálőtt a feleségére, aki vérző sebbel roskadt össze. Az elkeseredett ember ekkor magára lőtt és odaesett a felesége mellé. A golyó az asszonyt a hasán találta és súlyos sebet ejtett; a rendőr a halántékon akarta magát lőni, de a golyó megakadt a sapka szíjjának kemény ércgombjában és onnan lepattant. A rendőr csak az erős ütéstől szédült el. A házbeliek, akik hallották a lövéseket, elhívták a mentőket, akik az asszonyt a Károlyi-kórházba vitték. A rendőrhöz egy másik rendőrt hívtak, aki az újpesti kapitányságra kísérte. Ott nem lehetett kihallgatni az elkeseredett embert. Bambán bámult maga elé, mintha őrült volna. Végre is be kellett szállítani a Mosonyi utcai rendőrkórházba megfigyelés végett, hogy vájjon csakugyan megőrült-e vagy csak a nagy idegrázkódás hatása alatt veszítette el egy időre józan öntudatát. L. ivr TSüprtsAVA lill január 13. « A rendőrök tragédiája. — Egy rendőr rálőtt a feleségére, azután öngyilkos kísérletet követett el. — M. László 1090. számú rendőr három esztendő előtt vette feleségül T. Máriát. Újpesten laktak, a Diófa utca 7. számú házban. Házasságuk első idejében békességben éltek, nem érezték annyira a nyomorúságot, mint később. A havi 80—90 koronás rendőrfizetésből sehogysem tudtak megélni, utóbb már mindennapos volt közöttük a nincset-fenség-okozta civakodás. Vasárnap is összevesztek. A férj dühösen rászólt az asszonyra, hogy takarodjék. Amikor a szolgálati idejének a leteltével M. László hazatért, üresen találta a lakást. Az asszony összepakolta a kis bútort és elment Grófok, iparfölügyelők, munkásemberek. — A grófé a téglagyár, az iparfölügyelő megállapítja a balesetet okozó hiányosságot a munkásember meghal. — Ifjú Hardy Pál szerecsenyi (Győr vármegye, Sokoróaljai járás) legény földet ásott a bányában a szerecsenyi téglagyár számára, a föld leomlott és a szegény munkást agyonnyomta. Meghalt, elhalt azon a borzalmas csatamezőn, ahol a proletártestvérei százával, ezrével mennek el a nagy semmibe, hogy a tőkés uraknak menyország legyen az életük már itt a földön. Vizsgálgattak erre, vizsgálgattak arra, szolgabíró, iparfölügyelő, de bizony ifjú Ilardy Pálból már nem lesz öreg Hardy Pál. Csak a győri iparfölügyelő nem tudott békén maradni, mert íme, milyen levelet irt a győri főszolgabírónak. A baleset elkerülhető lett volna, ha a bánya falai nem meredeken művesteltek volna és a bánya falát nem vágták volna ki. A bánya falainak meredeken való kivágása már 1906 március 24-én, továbbá az 1908 április 22-én tartott vizsgálaton eltiltatott, ennek dacára még 1909. évben is meredeken volt vágva, holott előiratott, hogy a bánya falai rézsútosan müvelendők. Miután ezen rendelkezésemnek még 1909. évben sem létetett elég, az 1909 julius 5-én tartott gyárvizsgálatból kifolyólag a büntető eljárás megindítása végett a sokoróaljai járás főszolgabirája megkerestetett, ki a kihágási eljárást folyamatba is tette. s Ezen rendelkezés be nem tartása volt az okozója 1909. év folyamán ifjú Sebestyén József balesetének is, (— Jobb lábát törte, ma is nyomorék, jegyzi meg győri tudósítónk —) jelen baleset is ezen rendelkezés be nem tartásából eredt. Igy. Tehát a kihágás folyamatba tétetett. Mit csinált, mit nem csinált gróf Khuen-Héderváry vármegyéjének főszolgabirája a hajcsár és engedetlen munkáltatóval, nem tudódik, de ifjú Hardy Pál bizony a rendelkezés be nem tartása miatt halt meg. Ehhez talán már a győri királyi ügyésznek is volna a munkáltató úr számára egy-két szava! Igaz is, — majd elfelejtettük! A szere p román elvtársak értekezlete. — Megtartották a betiltott országos értekezletet. — (Saját tudósítónktól.) Nagyszeben, január 10. A Népszava csütörtöki számában megemlítettük már, hogy a magyarországi román elvtársak a betiltás ellenére is megtartották VI. országos értekezletüket Nagyszebenben. Az országos értekezlet két nap és egy éjjelen át tanácskozott. Képviseltette magát 41 község 64 küldöttel, 12 város 23 küldöttel, Nagyszeben 13 küldöttel. Összesen 100 küldött jelent meg az értekezleten. Tudósításunk a következő: Az értekezletet szombat délelőtt az országos bizottság egyik tagja nyitotta meg. Ajánlatára elnököknek egy balázsfalvai és egy lugosi, jegyzőknek egy budapesti és egy aradi küldöttet választottak meg. Az országos bizottság jelentését annak egy tagja tette meg, elítéve a kongresszus betiltásáért a hatóságokat, amelyek a gyülekezési jogot elkobozták. De elítélte a román intelligenciát is, amely attól fél, hogy a román nép vezetése kisiklik kezeiből és ezért denunciálta a román munkásokat a magyar hatóságoknál. Testvérárulást követett el, mikor az általa gyűlölt és mindig szidott magyar hatóságokhoz fordult és rágalmakkal, az anarchizmus hazug vádjával kieszközölte a kongresszus betiltását. Az előadó jelenti azután, hogy az elmúlt év a harcok éve volt. A román munkásságnak egyrészt a közigazgatás visszaélései ellen kellett küzdenie, másrészt egyik hatalmas ellenségével, a román papsággal. A mozgalom mégis megerősödött, de csak a bizottság óriási erőfeszítése mellett. A múlt évben 105 népgyűlést jelentettek be, amelyek közül 42-őt betiltottak. Az üldözés ellenére pártadóból több folyt be, mint az előző évben és 28 új pártszervezetet alakítottak meg. Az ügyészség se feledkezett meg a román munkásságról. Két sajtópört akasztott a nyakukba Az egyik „A grófok üzentek" című födirat román fordítása, a másik az Adeverul „Portugália republica" című vezércikke. A bizottság igyekezni fog, hogy a jövőben nagyobb eredményeket tudjon fölmutatni. A jelentést a küldöttek megvitatták és azután tudomásul vették. Következett a napirend második pontja , a gazdasági és politikai szervezkedés. Az előadó referátuma után egy határozati javaslatot fogadtak el, amely fölszólítja a románajkú munkásságot, hogy tömörüljön a pártszervezetekben. Ahol pártszervezet nincs, ott törekedjenek arra, hogy mielőbb megalakítsák. A napirend harmadik pontja az általános választójog volt. Az előadói fejtegetés után az értekezlet a pártkongresszusnak az idevonatkozó ismert határozatát magáévá tette. A sajtó napirendi pontra tértek át ezután. Határozati javaslatot fogadtak el, amely kimondja, hogy a sajtó érdekében fokozottabb agitációt indítanak a küldöttek, továbbá elhatározták, hogy a román pártlapot február 1-től kezdve hetenként jelentetik meg. Ezután a szövetkezeti mozgalom ügyét tárgyalták. Fontosnak és szükségesnek tartják a szövetkezeti eszme terjesztését a román földmunkásság között. A szövetkezeti mozgalommal is támogathatják a pártmozgalmat. Ilyen értelemben határozati javaslatot fogadtak el. A következő pont: A községi politika tárgyalására tért át ezután az értekezlet. A küldöttek elhatározták, hogy a községek ügyeinek intézését szemmel kísérik és ahol mód és alkalom nyílik, az elvtársak részt vesznek a községek lakóinak életére nagy fontossággal bíró községi választásokban. A klerikalizmus elleni küzdelemről és annak során a román iparosegyletekről beszélt a következő előadó, aki reámutatt arra, hogy a papok milyen mesterséges módon tartják vissza a román népet az elnyomatásban és a felszabadulás iránti küzdelemtől. A papokat munkájukban tá csenyi földbányának és téglagyárnak gazdája gróf Eszterházy Pál úr, győrmegyei nagybirtokos, a miniszterelnök úr grófi szaktársa. Hát persze, persze, azért kénytelen a győri iparfelügyelő romákkal, lennékkel dolgozni!