Népszava, 1911. november (39. évfolyam, 259–284. sz.)
1911-11-14 / 270. szám
1911 november 14. NÉPSZAVA és nem kérnek tőlünk tanácsot. Sőt e gyűléseket is szerették volna megakadályozni. De mi elég erősek vagyunk ahhoz, hogy silakozásunkat a fülükbe harsogjuk. És ha mégis a mi akaratunk ellenére folynak a dolgok, viseljék ezért a felelősséget az uralkodó osztályok. Az olaszok eleinte, amikor még nem voltak áldozataik, lelkesedtek a háborúért. Mennyire megváltozott azonban ez a lelkesedés, amióta az elesettek listája megérkezett! A kapitalizmus minden harcának megvannak a maga következményei, amelyekért a felelősséget át kell neki engedni. Ez nem az első eset. Nézzük csak az 1848-diki forradalom következményeit, Olaszország és Ausztria harcát, amelynek az egyháztól és államtól való elszakadás volt a következménye. 1866-ban bekövetkezett az osztrák centralizmus összeroppanása, amelynek Németországban az általános, egyenlő és titkos választójog volt a következménye. (Helyeslés.) Az 1870-iki háborút a kommün követte. Az orosz-japán háborút Oroszországban a nagy forradalom és Ausztriában a győzelmes választási küzdelem követte. (Taps.) Ha most ismét megkisérelnék, hogy a profitért háborút támasztanának, nem mi vagyunk asok, akiknek félteni valójuk volna. Hiszen már Marx mondotta 1847-ben: „A proletariátus nem veszíikel semmit, csak a láncait, de nyerhet egy egész világot." (Nagy tetszés.) Az előttünk lejátszódó eseményeknek a legnagyobb jelentőségük van. Az út hosszú és nagy ; a szenvedéseknek azon útja, amelyen mindannyiunknak haladni kell. Mindazoknak a fölszabadítása, akik a kapitalizmus igája alatt görnyednek, mindazon millióknak, akik áldozatai a vérszomjas hatalmaknak, már nem tarthat sokáig. Engels mondotta : „A munkásosztály felszabadítása az egész emberiség fölszabadítását jelenti". (Viharos tetszés.) Mi tovább folytatjuk a küzdelmünket, ellenére annak, hogy ebben az órában Tripoliszban a legvéresebb iszonyatosságok történnek, amelyekkel szemben mi tehetetlenek vagyunk és amelyeket a hatalmak, csakhogy érdekeiket megvédjék, némán szemlélnek. (Pfuj /-kiállások.) Mi győzni fogunk és egymásnak nyújtjuk majd kezeinket. Nekünk nem lesznek véres háborúink, mi nem különböztetünk majd meg sem gazdagot, sem szegényt, sem urat, sem szolgát. Ezt akarjuk. (Viharos, szűnni nem akaró tetszés.) Borányi Dezső, a népgyűlés magyar előadója, akit a gyűlés hallgatósága nagy tapssal köszöntött, a következő beszédet mondotta : A briganti-hadjárat. Az olasz kormány, ma már nyilvánvaló, előre megfontolt emberölési szándékkal (ügy van )1911 szeptember 27-én provokáló ultimátumot küldött a török kormánynak és mielőtt az időt nyerhetett volna a komoly mérlegelésre és válaszadásra, megjelentek az afrikai partokon Tripolisz előtt az olasz hatalom hadihajói, fölszerelve a legújabb találmányú gyilkolószerszámokkal, életerős fiatal olasz katonákkal és megkezdték Tripolisz blokálását, okkupálását, az öldöklő mészárlást. (Szégyen ! Gyalázat!) A demokratikus haladás korában a hadviselésnek ez a módja arculverése a nemzetközi népjognak, szégyene századunknak! (Úgy van !) A középkorban szabályszerű formák között mozgott a hadviselés. Az üzenetváltás után bizonyos várakozási idő betartásával mérhették össze gyilkos fegyvereiket a hadviselő felek. Csak amikor a városok fejlődésével a lovagok elvesztették jelentőségüket és rablólovagokká rongyolódtak, alkalmazták sarcoló portyázások alkalmával, rövid úton való bejelentés után, a meglepetésszerű támadást. Efajta támadásnak minősíthető az olasz kormány hadüzenete is, joggal süti rá a határozati javaslatunk a briganti jelzőt. (Úgy van !) Súlyosbító körülmény, hogy semmiféle oka az olasz kormánynak a támadásra nem volt. A támadásra kizárólag Olaszország egészségtelen belpolitikája adhat magyarázatot. Az olasz viszonyok hasonlatosak a magyarországi viszonyokhoz. A domináló mezőgazdaság alapja a nagybirtok. A kiuzsorázó nagybérlői és albérleti rendszer teszi lehetetlenné, hogy egészséges belterjes és gyümölcshozó gazdálkodás formálódj ki. A földnek kevés befektetéssel és ősi gazdálkodási alapon való gyors, uzsoraszerű kihasználása kevesebb embernek tud kenyeret adni, mint amennyit a természet kincseivel megáldott költőktől megénekelt, citrom-és narancs hazája, hajdani európai búzakamra, Olaszország bőségesen eltarthatna. A mi fekete földünkről a Cunard Lime szállítja a kivándorlókat, ugyancsak Olaszországban nagy a kivándorlók száma, statisztikai kimutatás szerint 1901-ben 506 000, 1909-ben 625.000 ember vándorolt más országokba kenyeret keresni. És ennek az országnak 13 milliárd az államadóssága. És ahelyett, hogy hitelét és tőkéjét belterjes gazdálkodás emelésére fordítaná, gyilkoló szerszámok élezésére fordítja. Benn sorvad az ország és a kormány egyrészt a tőke gyorsabb és kamatozóbb jövedelmezősége érdekében gyarmatokon keres zsákmányterületet és másrészt nemzeti dicsőségnek híresztelt hadjárattal akar fátyolt borítani a belső sebekre. A háború legfőbb agent provokatőrje a „Dance di Roma", amely vatikáni pénzeken nyugszik és megfizetett újságjaiban tüzeltet Tripolisz elfoglalására. Hogy e kalandor-hadjáratnak meglesz-e a kapitalizmus számára a kellő eredménye, kétséges, mert a 70-es években egyszer már Tuniszt akarta az olasz kormány bevándorlással elfoglalásra előkészíteni és 1881-ben mégis csak a franciák tűzték ki az elfoglalás zászlóját. 1896-ban hasonlóképpen jártak Abessziniával, amikor is Áduánál Menelik tönkreverte az olasz csapatokat. Hogy egy újabb vereség mit jelenthetni ennek az agyonsanyargatott országnak, arról majd csak az éhség okozta zendülések fognak választ adni. (Úgy van?) A gyilkos hadjáratban a többi hatalom is bűnrészes. Hisz az angol és francia kormány beleegyezésével végzi az olasz kormány Tripoliszban a műveleteit. Miért ne nézné szívesen az angol hatalom, ha az általa kizsákmányolt és leigázott Indiához vezető egyptomi úton fekvő két erősség Yemen és Tripolisz közül, egyiket a törököktől lefoglalják és neki az utat a beleegyezésért bontatják ? Minő jogcímen jajdulhat föl a hollandi, a német, a spanyol hatalom, amikor a franciával és angol hatalommal együtt darabokra szaggatták, hasogatták, önmaguknak kikerekítették és lefoglalták Afrika testét ? Vagy szólhat-e Ausztria-Magyarország, amikor tripoliszi vágással bekebelezte Boszniát és Hercegovinát? Köző* hatalmi és Kapitalisztika* érdek. Nem szólhat egyik hatalom sem, mert valamenynyinek egyöntetű érdeke és életalapja a kapitalizmus. A kapitalizmus a tömegek kizsákmányolásából szívja erejét és viszont ebből szolgáltatja a hatalom erejét. A kapitalizmusnak fejlődési érdeke hogy minél nagyobb legyen az összegyülemlő tőketömeg a kizsákmányolók kezében. Nem érdekük a nép fogyasztóképességének magas munkabérekkel való olyan nagyarányú emelése, hogy a nagyarányú tőkegyülemlés korlátoztassék. Éltető erejét képezi, hogy a munkás kényszerítő körülmények között legyen kénytelen munkát vállalni. Ezért nem híve a kapitalizmus az igazi gyökeres demokratikus haladásnak sem, mert ennek a fejlődése is a kapitalizmus féltett hatalmának megszorítására és megdöntésére vezetne. (Úgy van!) Ezek az érdekek találkoznak az uralkodó osztályban legfölül álló rétegének érdekeivel is. Ők is a kapitalizmussal élnek és velük buknak. Nekik is érdekük a tömegeken való uralkodás, a kapitalizmusnak is az az érdeke. Ezért fog össze az uralkodó osztály minden rétege és kéz kezet mosva, támogatva, egymást födözve, közös célokban együtt törtetnek. A hódító politika jövője. Hogy Európának Afrikával és Ázsiával szemben folytatott foglalási politikája mire fog vezetni, arra már van a történelemben példa és vannak már a jövőt mutató bizonyító előjelek. Amikor az angolok által benépesített Egyesült Államok elég erősnek érezték magukat, függetlenítették magukat Angliától és kikiáltották az Egyesült Államok függetlenségét. Hasonlóképpen jártak ott a spanyolok is: elveszítették jelentékenyebb gyarmataikat. Ázsiában a kínai, perzsa, török forradalom, az indus lázadás, a japán állam fejlődése mutatja, hogy nem nagy idő kérdése lesz, hogy Ázsia is függetleníteni fogja magát az európai gyámkodástól. Valami lesz akkor azokból az európai országokból, amelyek gazdasági erejüket oda lekötötték, ellenben saját országukat nem fejlesztették, saját országukban belterjes gazdálkodást nem végeztek, hogy saját országuk saját népét elláthassák a szükségesekkel? Előttünk a példa, hogy milyen nyomorult vázzá csalt össze a fényes Spanyolország, amikor gyarmatait elveszítette. Elvesztette erejét, mert saját országában a fejlesztő erő belterjes gazdálkodásának alkalmazást elmulasztotta. Angliát India okkupálása kárpótolta. De mi lesz, ha ez föllázad és az angolgát lerázza? Közelebbi bonyodalom. Nagyobb szempontoktól eltekintve, igaza volt az előttem szóló elvtársamnak, amikor rámutatott arra, hogy még néhány évvel azelőtt, ha voltak is háborús jelenségek, azok nem voltak oly megdöbbentő jelenségűek, mint amilyent a mostani fölfegyverkezés és a gyarmati elfoglalások folytán előálló európai bonyodalmak idézhetnek elő. Láthattuk: alig simultak el Bosznia és Hercegovina okkupálásának hullámai, már rákövetkezett a marokkói kérdés, amely hosszú hónapokon át izgalomban tartotta a népeket és közvetlen vele kapcsolatban megjelent a tripoliszi kérdés. Ez a mindenáron való foglalni akarás láza fölébreszti a többi ország uralkodó osztályait is. Montenegro lesekedik Albániára, Görögország Krétára, Bulgária, Szerbia nagyhatalommá akar alakulni és a Balkánon zavarok támadnak, a francia kormány siet Szíriába, Ausztria-Magyarország pedig lemegy, hogy a kiürített szandzsákot, Szalonikiig elfoglalja. Kiszámíthatatlan, hogy mi következhetik e borzalmas bonyodalomból. És mindez csak a kapitalizmusért és azért, hogy a szocializmussal és a demokratikus haladással szemben az amúgy is biztos bukás lejárati idejét az uralkodó osztályok rövid idővel meghosszabbíthassák. (ügy van !) A háborúzás fajnái. Mivé zsugorodik eme embergyilkos küzdelemben a természet legcsodásabb kiforrása, az ember? Az ember szeretetet embergyűlölet váltja föl. Elvakultan káromolják egymás nevét a nemzetek. Lemészárolják egymást, akik sohasem látták egymást és egyedüli bűnük csak az, hogy az uralkodó osztályuk kiküldte a nemzeti mészárszékre. A kultúra mázával bevont emberben fölébresztik az állatot s a harctéri tudósítások bizonyítják, hogy minő megcsonkítást végeznek egymással a hadviselő felek. Vérbefagyott hullák, siró apák, anyák, szerető feleség, és miután Olaszországban korai a nősülés, bizonyára siró árvák jelzik e borzalmas harc kálváriájának stációit. Az életben maradottak közül seregszámra munkaképtelenné és nyomorékká válnak életerős, munkára hivatott, acélos karok. De a háborúban elfoglalt lőszereket, ágyukat pótolni kell. Tehát újra folytatják a hadügyi költségek fokozását: fűtik a kazánt ! Magyarország hadügyi költségeihez is elég tanulságot ad e gyilkos hadjárat De hol vannak most a nagy béke barátok ? Hol vannak a diplomaták, a demokraták, a liberálisok, a krisztusi tan hívei, a szabadkőművesek, akik velünk szemben, amikor nem veszély a békét azonban kifogyott a gáznemű anyag, szétoszlott a világűrben s megmaradtak egy csomóban a magot alkotó apró testek a meteorok, amik a föld közelében engedelmeskedve a földi vonzásnak lehullanak. Az már egészen természetes, hogy ez a meteorraj nem maradhatott meg egy csomóban, hanem széthúzódott a bolygók hatása alatt s ezért aztán ma már a Biela-üstökös magjának anyaga egész pályájának mentén körülbelül egyenletesen széjjeloszlott s most egy gyűrűt képez, amelyet a Föld november 23-27 ike között átszel. Ugyanígy van a dolog a többi meteorrajoknál, amelyek legnagyobb részéről ki lehetett mutatni, hogy melyikek melyik eltűnt üstökösnek égi maradványai. Az üstökösök és a meteorrajok közti összefüggés tehát kétségtelen s ennek az összefüggésnek a kiderítése mindenesetre egyike a csillagászat legnagyobb eredményeinek. A Biela-maradványok, mint említettük, már meglehetősen egyenletesen szétoszottak a pályájuk mentén, azonban azért még mindig sűrűbben vannak az egykori üstökös helyén, jobban mondva a pályának azon a részén, ahol jelenleg lenne, ha megmaradt volna egészében a Biela-üstökös. Ezt a sűrűsödést minden tizenharmadik évben érinti a föld november 23-án és az idén is éppen ez az eset fog bekövetkezni, mint volt 1872-ben, 1885-ben és 1898-ban, tehát joggal remélhetjük, hogy az idén az Andromedidák a rendesnél jóval fényesebb égi tűzijátékkal fognak bennünket gyönyörködtetni. 3