Népszava, 1912. január (40. évfolyam, 1–26. sz.)
1912-01-03 / 2. szám
4 kiment az udvarra, hogy utána nézzen, mit csinál. A fiú ekkor még ott ült a magasban. A segéd ráparancsolt, hogy jöjjön le. Azzal visszament a munkájához. Várt. A fiú nem ment. Dietrich most már lement a gépházba, hogy megnézze, miért nem ment le Klemencsics. Ekkor már nem látta fönn a fiút. Gyanút fogott, hogy az inas talán belezuhant a kazánba és ezért bement a fűtőházba, ahol fölszólította a fűtőket: nézzék meg, mi van a fiúval. A fűtők közül Bognár Ferenc csatlakozott hozzája és együtt fölkúsztak a gőzkazán tetejére. Hosszú vezetéken lógó villamosizzólámpát tartottak a kazánnyílás fölé és lenéztek a hatméteres mélységbe. Hoszszas kutatás után végre észrevették, hogy az inasgyerek a kazán fenekén fekszik mozdulatlanul. Mindketten azonnal megkezdték a mentést. Bognár létrát eresztett a kazánba és igyekezett lehatolni a mélységbe. A félútról azonban vissza kellett térnie, mert nem bírta el a kazánban terjengő, fojtogató gázokat. Ekkor jelentették már az esetet a gyár vezetőségének is. Berkovits Béla, Barna Zsigmond és Perelisz Valter gyári mérnökök rögtön megjelentek a kazánházban, hogy kimentsék a fiút. Itt kezdődött tulajdonképpen az embergyilkos mentés véres munkája. A menteni akarás munkájában most már sokan osztoztak. Egész sereg munkás állt a kazán nyílása mellett: Dovicsni, Pataki, Szalai, Janiczky és mások. A kazánba ekkor egymásután Tóth előmunkás, Vámos sütő, majd Steuer napszámos próbáltak leereszkedni, azonban a gázok miatt vissza kellett fordulniuk. Végül Dovicsni Pál és Pataki György mégis elérték a kazánfenekét. --' 'Fejük fölött az izzólámpa világított. A magukkal vitt kötélre rákötötték a véres fejű inasgyereket és fölkiabáltak, hogy húzzák föl. Ebben a pillanatban történt a robbanás. Hatalmas dördülés kíséretében láng csapott ki a kazán nyílásán és a robbanás ereje egyszerűen lesöpörte az embereket a kazánház padozatára. Barna és Berkovits mérnökök jártak itt a legrosszabbul, mert ők a nyílás fölé hajoltan ügyeltek a kazánban történőkre, őket nemcsak a robbanás ereje érte, de a láng is belecsapott az arcukba, összeégtek. Rémes pillanat volt. A kazánház padozatán nyöszörgő, jajgató, segítséget esdeklő emberek henteregtek, a gyár többi munkásai pedig rémülten futkostak a telepen. Nem tudták, hogy mi robbant, nem tudták, hogy hol történt az explózió, csak azzal voltak tisztában, hogy katasztrófa, valami nagy baj, valami nagy szerencsétlenség történt. Egyelőre azt sem tudni, hogy ki jelentette a szerencsétlenséget a fővárosba. Valószínűen a tűzjelző készüléket hozta működésbe valaki, csapta őket a kazán falához, hogy szörnyethaltak. A többi sebesültet a mentők, miután az első segítséggel ellátták őket, a Szentistvánkórházba szállították. Az áldozatok a következők: meghaltak : Pataki György 32 esztendős, herceghalmi születésű gépész, Dovicsni Pál besenyei24 esztendős lakatos, Klemencsics Károly 17 esztendős lakatosinas és később a kórházban meghalt Janiczky Jakab 23 esztendős gépész; halálosan megsérültek : Berkovits Béla 23 esztendős üzemvezetőmérnök, Barna Zsigmond 25 esztendős vegyészmérnök, ez a kettő haldoklik a kórházban ; megsebesültek : Lisovszky József 24 éves sütő, ezt is a Szentistván-kórházban ápolják. Perelisz Valter 24 esztendős mérnök. Steuer László a belehelt gázoktól lett roszszul, neki is a mentők nyújtottak segítséget, túl van a veszedelmen. élt áldozatok. Az első jelentést a tűzoltóság kapta, kivonult a központi és a IX. kerületi őrség. A mentőket senki sem értesítette a katasztrófáról, ők csak akkor szereztek róla tudomást, amikor a szerencsétlenség helyéről a tűzoltók értesítették őket. A mentéshez a tűzoltók füstálarcokat használtak, ezekkel ellátva bocsájtkoztak a kazánba. Három halott feküdt a kazán fenekén: az inas és a két munkás, aki utána ment. A tüzet sikerült csakhamar elfojtani és a szerepet most már a mentők vették át. A kazán" három áldozatán már "nem segíthettek, ezek már nem éltek. A halálukat zúzódás okozta agyhüdés okozta. Nem a gáz fojtotta meg őket, sem a láng, hanem a robbanás röpítő, rémes ereje. Ez olyan erővel NÉPSZAVA 1912 január 3. A vizsgálat azonnal megindult. A rendőri bizottság meg Krezsák Pál vizsgálóbíró a helyszínen meg a kórházban kihallgatták azokat a sebesülteket, akik eszméleten vannak. A sebesültek nem tudják, hogy miképpen történt a robbanás. Úgy mondják, hogy az izzólámpa el volt látva védőkosárral, úgy, hogy nem ütközhetett a kazán oldalához. Ez a lámpa a vizsgálat alkalmával nem lógott a vezetéken, amelyet attól elszakadva találtak. A feltevés az, hogy amikor föntről meghúzták a lebocsátott kötelet, a villamosvezeték két drótja elszakadt és így rövidzárlat keletkezett és egy szikrától robbant föl a petróleumgáz. Különös s talán döntő fontosságú, hogy a kazinban lebocsátott kötél eltűnt, ne találják. Egyelőre azzal magyarázzák ezt, hogy a kötelet a tűzoltók magukkal vitték. Majd kiderül. A kerületi soros mérnök véleménye szerint a kazánkő eltávolításához szokásos petróleumot használni, e tekintetben tehát a gyárvezetőséget nem terhelné mulasztás. A petróleum párák telítették a kazán levegőjét, amelyek a rövidzárlat következtében fölrobbantak. HIUBIC —Ó, még vannak nagy szívek a világon!... Megírtuk, hogy az Angyal utcában Szilveszter estéjén holtan találták Szabó Bélánét született Czabányi Bertát, a 29. számú ház tulajdonosnőjét. Azt hitték, hogy megmérgezte magát. Nem mérgezte, szívszélhűdés ölte meg. El is temették és pontot lehetne tenni az ő élethistóriájának a végére, hogy Szabó Béláné született Czabányi Berta úrnő nem csinál olyan végrendeletet, amely megérdemli azt, hogy az utókor számára megerősíttessék a fönt tisztelt úrnő neve, a nagyszívek, nagylelkek és humánus cselekedetek albumába írassék. Az urnő élethistóriájának az elmondása során meg kell említeni, hogy az urnő Szabó Béla pénzügyi tanácsos felesége volt, akitől elvált és mindenkitől elhagyottan az Angyalutca 29. számú házban éldegélt. A házat szüleitől örökölte. Senkije sem volt, csak egy kutyája. Ez a kutya volt mindene. Megpróbálta az úrnő, hogy a kutya mellett egy kétlábú lényt is tartson maga mellett és ezért társalgónőt fogadott. A társalgónő nem tudott a kutyával társalogni, másféle nyelven beszélt és lefekvéskor nem csókolt kezet a kutyának, valamint azt is elmulasztotta, hogy a kutyát a szájából itatta volna. Az úrnő emiatt megharagudott a társalgónőre, elküldte pokolba és minden szeretetét a kutyának ajándékozta. A kutya selyemágyban hált és Kuglereket evett. A bor nem izlett neki, hanem inkább pezsgőt ivott, de csak franciát. Leves után húst kapott mindig és a tésztát rendesen befőtt gyümölcs követte. Ez a kutya mindennap fekete kávét ivott és valószínű, hogy egykét cigarettát is szívott. Az úrnő minden jövedelmét a kutyára költötte. A lakói soványak maradtak, a kutya hízott. Volt sovány rokon is öt gyerekkel, aki kérve kérte, hogy vegyen tőle gyereket örökbe vagy segítse valamivel : az urnő azt mondta, hogy nem lehet, mert kell a kutyámnak. A jóságos urnő kutyájának a nevét nem ismerjük. Kár. Ezt a nevet föl kell jegyezni az utókor számára: ez Magyarországon az első végrendeleti örökös, aki négylábon jár és ugat. (Olyan végrendeleti örökös, amelyik négylábon jár és nyerít, már volt akkor, amikor a különc Bizony örökös hiányában a lovaira hagyta a vagyonát.) A jóságos úrnő halála után kiderült, hogy van végrendelete, amelyben 25.000 koronát hagy a kutyájára. A négylábú és ugató örökös bajosan tudja, hogy milyen szerencse érte, hogy mekkora összeg fölött rendelkezik, hogy kávéházat, tejcsarnokot, trafikot nyithat, hogy partiképes és diplomás emberek esedezhetnek a kezéért, illetve a lábáért. A négylábú örököst az asszony rokonai magukhoz vették, gondolván, hogy a végrendeleti tőke kamatainak az élvezése ellenében szépen meghúzódhatnak a kutya mellett, amelyiket, illetve akit majd halottak napján kivezetnek a temetőbe, hogy rója le a háláját annál a sírnál, amelyben Czabányi Berta urnő nagy, nemes, jóságos szive porlad, esetleg állítson a sir fölé mint végrendeleti örökös emléket ezzel a szokásos fölirással, hogy ezt pedig a sir fölé emelte az elhunytnak hálás kutyája. — A berlini tömeges mérgezés dolgában fordulat állott be. Amióta a betegeket úgy kezelik, mint akiket a faszesz mérgezett meg: sokkal többen távozhatnak a kórházakból gyógyultan, mint annakelőtte. És újabb megbetegedés sem történt a keddi napon. Ez volt a tömeges mérgezés óta az első nap, amelyen újabb megbetegedések nem fordultak elő és ha a jelek nem csalnak, megszűnt a további veszedelem. Öszszesen kétszáz volt a megbetegedések száma és kedd reggelig hetvenegy halálozás történt. A Friedrichshafnon levő közkórháziján ápolják a betegek legnagyobb részét. Az orvosok most konyhasóoldat gyomormosást alkalmaznak és a mérgezéses tünetek erre enyhülnek. A hajléktalanok menedékházában folytatott vizsgálat egyébként borzalmas dolgokat állapított meg. Így a többi közt azt, hogy a pálinkát palackból itták és a palack szájról-szájra tart anélkül, hogy csak egyszer is megtöröltek volna. Ugyanez történt a kávés csészékkel is. Újabb távirat jelenti, hogy a Virchowkórházban még egy megmérgezett beteg halt meg és így most az áldozatok száma hetvenkettő. A vegyvizsgálat végre kétségtelenül megállapította, hogy methylalkohol okozta a tömeges szerencsétlenséget. A rendőrség a pálinkamérésekben és a drogériákban folytatja a nyomozásokat. Kétségtelennek látszik az is, hogy az a Scharrach nevű szatócs, aki methylalkoholos pálinkát készített, nem épelméjű, mert bevallotta, hogy tisztában volt a methylalkohol mérges hatásával. A tömeges mérgezésekről Ehrlich tanárnak is az a véleménye, hogy metylalkohol volt a nagy katasztrófa okozója. Ő is gondolt metylalkoholra, amikor a vérbaj ellen orvosságot keresett, de egy magyarországi tudós óvta őt ennek a nagyon erős méregnek az alkalmazásától. Lezuhant aviatikus. Párisból jelentik, hogy Douai-ban Dubois kapitány, aki az ottani repülőiskolában most kezdte meg a tanfolyamot, próbarepülése alkalmával mintegy huszonöt méter magasról lezuhant A fején sebesült meg súlyosabban, de állapota nem életveszedelmes.